A kisfiú tehenei

2014.07.14. 07:01 :: Nagy Háború szerkesztőség

Kovács György háborús naplója – 8. rész

Kovács György mai története is Bukovinában játszódik, mégpedig 1917 szeptemberében Istensegíts falu határában. Hősünk figyelő szolgálatban áll, a két állás között egy teheneit legeltető magyar kisfiúval találkozik, aki nagy segítségére lesz a magyar alakulatnak…

 

A kisfiú tehenei. 1917 szeptember elején jártam messze túl a bukovinai Kárpátokon is. Ott van öt kis magyar falu. Az egyiket közülük Istensegítsnek hívják. Istensegítsben voltak az oroszok, mi magyarok pedig Szattum községben foglaltunk állást. Nem messze volt egymáshoz, körülbelül egy kilométer lehet köztük. A két község között egy mocsaras víz folydogál, ami tele van sűrű fűzes és nádassal. Három napos állásunk volt itt. Szattum községen felül sűrűn állítottunk fel figyelőket, mert az oroszok minden éjszaka be akartak jönni Szattumba, de mindig sikerült őket visszavernünk.

 

Éjjel 11 óra lehetett, rám került a sor a figyelői szolgálatban. Alig foglaltam el a helyemet, a felváltott bajtársam még haza sem ért a szállásunkra, amikor észrevettem, hogy a nádasból kibújt valami kis emberke. Azonnal a fegyveremet lövésre készen tartottam és erősen figyeltem, hogy miféle alak lehet. Gyönyörű holdvilág volt, csakhamar észrevettem, hogy nem katona egyén. Sietve jött át mifelénk. Ő nem látott engem, mert egy nagy ágas-bogas fűzfa alatt álltam. Amikor közelebb ért hozzám azonnal rákiáltottam: - Ki vagy? Állj! Ő szörnyen megijedt, mert azonnal lerogyott a földre, csak annyit tudott mondani lassú hangon, hogy magyar fiúcska vagyok, ne lőjön bácsi. Mindjárt hozzá mentem és láttam, hogy csak egy kisfiú, olyan 12 éves lehetett. Beszélgetni kezdtem vele. Elmondta, hogy az oroszok igen kevesen vannak Istensegítsben, csak azért erőszakoskodnak úgy éjjel annyira, hogy csak gondolják, hogy ők sokan vannak. Olyan ritkán áll az őrségük, hogy ő is ki tudott köztük szökni, és ő azért szökött át, hogy elmondja, hogy az oroszok kevesen vannak, meg hogy az istensegítsi templom tornyában két géppuskájuk van az oroszoknak. Meg azt is szerette volna megtudni, hogy megvannak-e a tehenei itt a fűzesben, mert, hogy a magyarok kergették az oroszokat, akkor én is itt a fűzesben legeltettem a két kis tehenünket, de akkor én is megijedtem és leszaladtam a faluba, a teheneim meg itt maradtak… Tehát, hogy most jöttem keresztül a nádason meg is találtam a teheneket, ott fekszenek egy part alatt és szépen kérődznek. Úgy látszik, hogy egyiknek el van lőve a lába, úgy szeretném ide hajtani őket, kedves katona bácsi, mondta a kis fiúcska. Azonban lekerült az órai szolgálati időm, felváltottak, és a kisfiúval bementem a parancsnokságra és ott újból mindent elmondott, hogy hogyan vannak és mennyien az oroszok Istensegítsben, és újból erősítgette a fiúcska, hogy a toronyban is két géppuska van elhelyezve és onnan mindig lövöldöznek. És csak azért mindig könyörgött a kisfiú a százados úrnak, hogy adjon ő mellé 2 katonát, hogy az ő két tehenét kihozhassa a nádasból. No, meg is ígérte neki a százados úr, hogy mihelyt estére jól besötétedik azonnal kapjon két katonát és kilopják a teheneit a nádasból.

 

Este 10 órakor két katonát kapott a fiúcska és hason mászva szép csendesen elérték a teheneket. A kisfiú mindenütt elől ment. Egy óra múltán már hajtották is a teheneket. Az egyiknek a hátsólába el volt lőve, de azért három lábon is tudott menni szegény párás állat. Úgy őrült nekik az a kis gyermek, hogy együtt lehetett a teheneivel. Éjfél után a mi tüzéreink megkezdték veretni Istensegítset és félórai ágyútűz után roham alá vettük Istensegíts alatt táborozó oroszokat és szerencsésen el is fogtuk őket, mert látták, hogy mi nagyobb erővel vagyunk és megadták magukat. Minden úgy volt, ahogy a kisfiúcska elbeszélte. A toronyból is elhoztuk a két géppuskát, csakhogy nem sokáig időzhettünk Istensegítsben, mert igen nagy orosz erő jött és visszavertek bennünket, de az alatt, amíg mi benn voltunk a lakosságnak jó része elmenekült belőle hátrafelé, Radaucz városába, még a kisfiú is szüleivel együtt. És a kisfiúcskának a mellére akasztott az ezredes úr egy kisezüst vitézségi érmet és még pénzt is adtak néki, azért a bátorságáért, hogy átszökött az oroszoktól a magyarokhoz és elárulta az oroszok állását és mi szerencsésen megtámadhattuk őket.

Ilyen szolgálatokat igen elfogadtak a harctereken, mint amit ez a kisfiú tett a magyar véreinek… Kovács György 30-as honvéd 1917-ben

Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.

Előző rész: A jószívű román leány

Következő rész: Sáros honvéd. A gránát

Szólj hozzá!

Címkék: kovács györgy budapesti 30–as honvéd gyalogezred pécsi 19–es honvéd gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr556506267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Buna Katalin: Egy érdekes cikk a Szarvasi közlönvben 1934-ből. Vajon a 80-100 db dia meg van még valahol? "Szé... (2021.11.30. 19:33) Csak egy pár képeslap…
  • magyaros17: @KajonÁrpád: Igen, a vártűzérségnél játszott szerepről hallottam. A legtöbb vártűzér sapkajelvénye... (2021.11.30. 11:02) A híres 30 és feles
  • PintérTamás: Ez a Gunesch mindig meg tudja lepni az embert! (2021.11.29. 21:30) „Voltak monológok, dalok, táncok, kuplék…”
  • PintérTamás: A blogon Rózsafi János posztjában többször is említésre kerül a József hőherceg által "Kövér Berta... (2021.11.27. 11:42) A híres 30 és feles
  • PintérTamás: A hatásáról így számolt be egy olasz hadifogoly, akinek a vallomását József főherceg rögzítette a ... (2021.11.25. 23:42) A híres 30 és feles
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása