„Extra ruhát csináltasson nékem!”

2013.12.17. 06:07 :: PintérTamás

Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból - 1. rész

Új sorozatot kezdünk a héten. Dr. Szojka Kornél emlékiratainak első világháborús fejezetéből közlünk részleteket. A jogász doktor 100 éve, 1913. október 1-jén vonult be egyéves önkéntesi szolgálatra a szegedi 46-os közös gyalogezredbe. A szolgálat leteltét megelőzően kitört a háború, így az egy évből öt lett a számára…

 

A blog életében az egyik legnagyobb örömünk, amikor a blog „saját magát írja”, amikor az egyik posztból következik egy újabb, vagy egy egész sorozat. Amikor például a mai hozzátartozók, leszármazottak felfedezik őseiket a megjelent írások szereplői között, s elküldik számunkra, amivel ők rendelkeznek, s ezzel egy új történetet indítanak az útjára. Így jutottunk a most közreadásra kerülő emlékirathoz is. Szanyi Miklós olvasónk küldött a gyűjteményéből néhány Mrzli Vrh hegyoldalában készült képet, amelyet nagy örömmel adtunk közre, mivel a hegy neve már sok korábbi posztunkban felbukkant. Ezt az írásunkat olvasta Dr. Kedvessy Tamás makói olvasónk és a szereplők között felfedezte nagyapját, Dr. Szojka Kornélt. Először csak egy képet, majd az emlékiratainak a háborús részeit is elküldte, amit sok szempontból érdekesnek és közlésre érdemesnek gondoltunk.

A kép, amellyel a mostani történetünk indult. A hátoldal felirata szerint: A III/46 - 9 ik száz[ad]ban a Mrzlyn, Thierry, Szűcs, Dr. Szojka Kornél, hátul Kertész A kép, amellyel a mostani történetünk indult. A hátoldal felirata szerint: A III/46 - 9 ik száz[ad]ban a Mrzlyn, Thierry, Szűcs, Dr. Szojka Kornél, hátul Kertész
(Szanyi Miklós gyűjteményéből)

Az első világháború évei 48 oldalt jelentenek a 154 oldalnyi emlékiratból, ami a teljes tartalom 31,16%-át jelenti. Dr. Szojka Kornél 89 évet élt. Ebből a háború a számára 5 évet jelentett, megélt éveinek 5,62%-át. Ha figyelembe vesszük, hogy a visszaemlékezését 1962-ben, 73 éves korában írta, ez az arány akkor is csak 6,85%. Az első világháború életére és emlékezetére gyakorolt hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az írás születéséig megtett életútjának ez a kevesebb mint 7%-ot jelentő szakasza az emlékiratának közel egyharmadát teszi ki.

Hősünk 1889. augusztus 3-án született a Csongrád vármegyei Mindszenten. Édesapja a Pallaviciniek intézője volt. Szojka Kornél a nagyenyedi református gimnázium elvégzése után jogi doktorátust szerzett. Ezt követően 1913. október 1-jén hadkötelezettségének eleget téve Szegedre a 46-os gyalogezredhez vonult be egyéves önkéntesi szolgálatra. Az egy év letelte előtt kitört a háború, amelyet végigküzdött, és káplárból a főhadnagyi rangig emelkedett. Hadiútja először a 46-os anyaezredhez, később ennek az elkülönített III. zászlóaljához, végül az ebből létrejövő 133. gyalogezredhez vezetett. Háborús történetének rövid összefoglalását Hirn László is közli A negyvenhatosok fegyverben 1914–1918 című kötetében.

 

A háború után a Pénzügyminisztériumban dolgozik, ahol dohány jövedékekkel foglalkozik. Dr. Kedvessy Tamás tájékoztatása szerint 1945-ben elveszti állását és megjárja az Andrássy út 60-at is. Ezt követően már nem kap munkát. Kanadába kivándorolt Frigyes fia kötőgépet küld haza a szüleinek, ami némi megélhetést biztosít a számukra. 1962-ben a fia után kimegy Kanadába egy évre és ott írja meg az emlékiratait is. Visszatér, 1978. augusztus 21-én hal meg Szentesen.

(Forrás: OSZK gyászjelentés-gyűjtemény) (Forrás: OSZK gyászjelentés-gyűjtemény)

Az emlékirat közreadásra kerülő részei sok újdonsággal szolgálnak a szegedi 46-os gyalogezred történetéhez, különösen érdekesek és értékesek a tolmeini hídfő védelmében a Mrzli Vrh magaslatán küzdő III. zászlóalj életét, majd a Monte Tombán a pusztulását bemutató részletek, valamint az említett zászlóalj maradványaiból létrehozott 133. gyalogezred harcairól írt fejezetek.

A gépelt, néhol kézírással kiegészített emlékirat másolatai a család több tagjánál megtalálhatók. Mi a Dr. Kedvessy Tamás által nekünk megküldött változatból indultunk ki. Az emlékirat szövegét az eredetivel megegyező rendben haladva közöljük, kizárólag a nyilvánvaló betűtévesztéseket és a mai helyesírástól eltérő szavakat javítjuk. A szöveget mi tördeltük részekre és végeztük el ezek sorszámozását. Az emlékirat első világháborús részét sem teljes terjedelmében közöljük. A szerző ismerte és használta Ajtay Endre A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914–1918. című kötetét. Az innét vett szószerinti, illetve általunk érdektelennek ítélt részeket kihagyjuk. A kihagyásokat a szokásos módon, szögletes zárójelek közötti három ponttal jelöljük. Az emlékirat nyelvezete alapvetően a mai olvasó számára is érthető, ahol mégis szükségesnek ítéljük, ott a blogon eddig is szokásos módon, felugró buborékokban fűzünk egy-egy kifejezéshez rövid értelmező kiegészítést. Terjedelmesebb tartalmi kiegészítés, magyarázat szükségessége esetén ezeket a szövegben szögletes zárójelben, vagy szerkesztőségi keretes szövegben közöljük. A naplót alapítványunk önkéntese, Kirilly Edit vitte gépre, lelkiismeretes munkájáért itt is köszönetet mondunk!

Ezzel új történetet indítunk útjára, amely sok-sok szállal kapcsolódik a korábban már megjelent írásokhoz, s reméljük majd maga is újabb szálakat indít!

* * *

1913. október 1-jén bevonultam a szegedi cs. és kir. 46-ik gyalogezredhez, hogy leszolgáljam az egyéves önkéntes katonai évemet. Budapestről már előbb eljöttem kb. egy héttel, és szüleimhez szállva, pár napra még kimentem nagymamáékhoz a csibafai szőlőbe egy kis pihenőre. […]

A Mars téri laktanya korabeli képeslapon A Mars téri laktanya korabeli képeslapon

A katonáskodás első ténye volt, hogy reggel 7 órára bementem a Mars kaszárnyába és közöltem a kapuőrségen, hogy mi járatban vagyok. Mondották, hogy csak menjek beljebb és a zenepavilon környékén ólálkodjam. Itt az idő órák hosszán át való álldogálással múlt el. Jöttek a jelentkező önkéntesek egyik a másik után és velem együtt várakoztak. 10 óra körül orvosi vizsgálatra mentünk és engem, mivel szemüveget hordottam, cédulával elküldöttek a Kálvária úti közösök kórházába. Itt szobába kerülve, megmutatták az ágyamat és azt mondották, hogy várjak. Itt megint eltelt vagy két nap, mire visszaküldöttek a 46-os laktanyába.

Minthogy katonakönyvem szerint az ezred 7-ik századának állományába voltam beosztva, felmentem a század körletébe, ahol a szolgálatvezető őrmesternél (Dienstführender Feldwébel), Bálint őrmesternél jelentkeztem. Mindezt, ami október 1-je óta velem történt, szüleim, testvéreim nem tudták, mert onnan már nem tudtam hozzájuk visszamenni, őket tájékoztatni helyzetemről, noha gondolom, hogy az öcskösök csak elmentek a kaszárnya főkapujáig és érdeklődtek az őrségen a helyzetről.

Bálint őrmester mindjárt felvitt a padlásra, ahol a század magazinja volt. Itt volt elraktározva a század legénységének ruházata, az ünnepi ruhák, a felszerelési tárgyak a puskától, derékszíjtól, patrontáskától, borjútól, csákótól, muníciótól stb., kezdve a legaprólékosabb felszerelési tárgyakig minden. Kiosztotta a mundértól, köpenytől, puskától kezdve minden járandóságomat és leküldött a század II-ik emeleti körzetébe, hogy felvegyem, illetve magamra öltsem az angyalbőrt, a mundért.

Amikor mindez megtörtént, leküldöttek a Musikpavillonba, ahol az önkéntes társaim mind már komisz gúnyába öltözve voltak. Itt a földszinten egy nagy teremben helyeztek el bennünket, önkénteseket, amelyben két oldalt sorjában egymás mellett voltak felállítva a vaságyak szalmazsákkal, Kopfpolsterral, pokróccal és minden vaságy felett a polccal, rajta előírásosan összehajtogatva a ruhaneműekkel, csákóval, fegyverrel, derékszíjjal, patrontáskával, Tornisterrel (borjúval) felakasztva. A ruhák színe, amiket akkor közönségesen használtunk, sötétkék volt. A csukaszürke színű ruhák, azok fent voltak a mundérdepóban, a század padlásán. A csukaszürke ruhákat (melyeket az „Augmentációs magazinban” a kaszárnya udvarán hátul – a szegedi kendergyár közelében – kezeltek, melynek parancsnoka az alacsony termetű, kis Nack százados volt, aki aztán később az olasz harctérre, a Doberdói-fennsíkra is kikerült és igen derekasan viselkedett. Ezredességig emelkedett.) – mint ahogyan az 1914 nyarán kiderült, csak háború esetére öltöttük magunkra.

Ebéd a legénységi hálóteremben Ebéd a legénységi hálóteremben
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség, 1868-1918 című kötetéből)

Megkaptunk még a Tornisterba az előírásos két húskonzervet és zwiebakot, a kétszersültet is, amiket azonban nem volt szabad elfogyasztani, csak engedéllyel. Ez pedig csak háború esetén következett be, amikor a csapat olyan helyzetbe került, ahová és ahol nem volt lehetséges más élelmet, a század szakácsai által készített, mondjuk gulyást vagy más levest eljuttatni, például egy napokig is eltartó ütközetben, amikor a csapat nem volt megközelíthető a szakácsokkal, a Kochgeschierekkel.

Mire én magamra ölthettem a mundért, önkéntes társaimnál már megkezdődött a kiképzés, a „habt acht”-ba állás, a járás, a „rechts um”, „links um”, a „kehrt euch” és a többi, valamint a fegyvernek vállon tartása, onnan levétele, a „Schulter”, az „in die Balance”, „zum Fuss” stb.

Honvéd főhadnagy Pejachevics-nadrágban Honvéd főhadnagy Pejachevics-nadrágban
(Barcy Zoltán-Somogyi Győző: Királyért és hazáért című kötetéből)

Édesapám a bevonulásom előtt megrendelte számomra Krier Rudolf egyenruhaszabónál az extra ruhát, hogy fia ne nézzen ki olyan ágról szakadtnak abban a mundérban. Ez az extra ruha kb. 230 koronájába került. Még a nyári, drapp színű Pejachevics-nadrág is benne volt, a fehér szarvasbőrkesztyű, a fekete lakkderékszíj a gyíklesővel, vagy oldalfegyverrel, bajonettel és a kétfejű sassal díszített csákóval. Volt is egy régi bakanóta, melynek szövegében a katonafiú arra kéri az édesanyját, hogy: „Édesanyám, kedves anyám arra kérem szépen, extra ruhát, extra ruhát csináltasson nékem!”

Következő rész: „Az ezred színe a papagájzöld volt”

Összes rész: Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból (1-21. rész)

4 komment

Címkék: mrzli vrh szegedi 46–os gyalogezred dr. szojka kornél

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr995695908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.12.17. 08:12:28

Nagyon jól indul, főleg hogy bőven kitér az egyenruhára és a felszerelésre :)

A szabóról egy kis érdekesség: Krier Rudolf egyenruházati intézete még a II. világháború idején is működött. Stomm Marcel egyik köpenyét a Hadtörténeti őrzi, az is ott készült.

joni firpo 2013.12.21. 19:31:39

A Barcy-könyv honvéd főhadnagyát sikerült "megfordítani" - a valóságban a kardot bal oldalon kellett viselni (még a balkezeseknek is).
Nagyon tetszett a visszaemlékezés, különös tekintettel az "extra ruhára". A szülők már akkor is mit meg nem tettek a gyermekeikért...

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2014.01.02. 09:08:55

Azt hiszem, hogy naplóból is látszik, hogy a katonáskodást egy kicsit "szórakozásnak" tekintették és rang volt bevonulni. Sőt Márai naplójában szerepel, hogy egy idő után meg kellett Kassán tiltani a díszes katonatemetéseket, mert sok katona azért követett el öngyilkosságot, hogy megmutathassa a lánynak, hogy milyen díszes temetése lesz. Ha jól sejtem ez a díszegyenruha 14-ben hamar elkoszolódott...

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2016.11.15. 17:00:06

@BálintFerenc: Az "extra ruhák" készítéséhez, érdekességként, egy családtörténeti interjúból: "A nagypapa szabó volt, de később egy katonaiegyenruha-cégnél az volt a dolga, hogy egy nagy táskában levitte a szövetmintákat oda, ahol garnizon volt, és a tisztek csináltattak maguknak úgynevezett extra uniformist, tehát gyönyörű kimenő ruhát. Ők kiválasztották az anyagot, a fazont, ő mértéket vett róluk, és fölhozta Pestre, amikor összegyűjtött többet. Megcsinálták a ruhát, ő levitte, fölpróbálták, utánaigazította - azért kellett szabó -, és akkor levitte nekik a kész egyenruhát. Úgyhogy ő - azt mondta anyukám - két-három hetenként jött haza, mert mindig utazgatott valahol. Mindig kapott gyümölcsöt, egyszer bort is hozott haza, egy nagy hordóval." Forrás: www.centropa.org/hu/photo/grunberger-david

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása