„Panaszkodnak a kávéra, kenyérre, mindenre”

2012.05.14. 07:16 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 10. rész

Ezredorvosunk 1915 júliusában az Isonzó partján éjjelente az állásokban a bakákkal beszélget, akik panaszáradatot zúdítanak rá. Máskor fényképeket hív elő ugyanott, majd részt vesz az olasz foglyok kihallgatásában is. Közelről szemléli azt is, amikor a hirtelen megáradó folyó az árkokba betörve majdnem katasztrófát okoz…

 

Bakáink egész éjjel vígan dolgoznak, minden éjjel egy másik századnál tanyázok, elbeszélgetek velük. Panaszkodnak a kávéra, kenyérre, mindenre.

A legénység élelmezéséről köteteket lehetne írni. Egyenesen gyalázatos dolgok fordulnak elő. Még soha itt elől 12 hónap óta egyetlen baka, egyetlen tiszt a szabályzat szerinti járandóságát meg nem kapta. A lapok közlik, hogy nálunk egy baka egy napra mit kap. Egyenesen felforr az emberben a vér, hogy mekkora svindlik vannak. Tehát pl. naponta egy ember (tiszt is) a szabályzat szerint fél liter bort kap, de hatodik hete vagyunk itt az olasz határon, azért mégis csak [1915.] július 5-6-án kapott először minden baka negyed liter bort. Szalonna is jár minden nap, kapunk úgy négy hetenként egyszer s akkor is egy baka egy hüvelykujjnyit. Itt a határon az állásban csak napjában egyszer kap meleg ételt a baka.

Katonák ebédje a lövészárokban, olasz front, 1917 Katonák ebédje a lövészárokban, olasz front, 1917
(Balla Tibor – Kürti László – Pollmann Ferenc: A Nagy Háború másik arca című kötetből)

Soha még a megillető adagot baka ki nem kapta az állásban. Hát a kenyér? A legfontosabb. Nem tudom, hogy mennyi jár, de egy napra egy fél kenyeret ritkán kap egy ember és hozzá milyet! Csupa sültelen és penészes, ha nem sültelen, akkor csupa kukoricamorzsa. Marékkal mérik ki s a baka tartja a sapkáját. Reggelre, vagy estére feketekávét hoznak az embereknek. Szépen becsomagolt konzerv kávé, de ez sem a régi. A kocka nagysága megvan, de sem kávé, sem cukor nincs benne. Cukor tán egy milligramm sincs benne. Kipróbáltam a régiből egy edényre (6 és fél liter) elég 3 és fél kocka, ebből az újból 7 kocka sem elég, hogy világos kávét lehessen csinálni. De a legnagyobb disznóság, hogy cukor nincs benne. A baka kapja a békebeli adagban, de hol a régi minőség? Végigkóstolom az állásban a 16. századnál a kávét, hát egyenesen gazemberség. (Militär Konserven Fabrik in Királyhida. Frühstückkaffee. 20 Portionen á grm. 23.) Ez a felirata a konzerveknek. Az emberek ott hasalnak éjjel-nappal, miért? Enni csak kaphatnának úgy, ahogy a szabályzat előírja. Kapnak is, de nem annyit, mint amennyi járna. Vagyonokat spórolnak meg, ágyban hálnak, tányérból asztalnál esznek, de hol? Ott hátul a hadosztály mögött a trének, etapenkommandók. A hadkiegészítőknél esznek, isznak, kurizálnak, és a bőrük soha sem lesz golyótól lyukas. Meghízva, spórolva mennek haza majd. Nincs ott hátul senki, aki a háború végét kívánja. Nekik csak haszon. Ellenben mi tisztek is kiabálunk itt a fronton, megyünk személyesen a manipuláns őrmesterhez, hogy ma pl. miért nem kaptam meg a fél komiszkenyeremet. Miért nem kapok bort, cukrot stb.? Ülünk 31-en tisztek a fedezékben, amikor tartalékban van a zászlóalj, a tiszti legények bakái csajkában hordják uraiknak az ételt, eszünk a térdünkön, avagy hason fekve már egy éve, szidjuk a legényt, hogy miért fogadott el komiszkenyeret, kivel kell megfelezni a kenyeret stb. És a kitüntetések? Ott hátul mindenkinek van. Köteteket lehetne erről írni.

Hadtáptisztek ebédje, 1915 Hadtáptisztek ebédje, 1915
(az NHKA gyűjteményéből)

6-án éjjel hoztak egy olasz foglyot a 15. (Czant) századtól. Czant van legközelebb az ellenséghez, lakása a drótakadálytól 15 lépés. Egyik éjjel (5-én) egészen éjfél után 3-ig vele voltam a fedezékben, fényképeket kopíroztunk, közben párszor kiszaladtunk, mert az őr a dróton kívül ellenséget jelzett, de nem volt semmi. 7 cm-es gránáttal lőnek ide, van két halott is.

Vártuk a támadást, de nem lett. Ide a dróthoz jött az olasz gyalogos, 28 éves tartalékos, 11 évig Magyarországon dolgozott s nem akar ellenünk harcolni. A drótig elcsúszott, ott feltartva a kezeit megadta magát. Téli ruhája van. Elmondta, hogy mi nagyon jól lövünk, gránátjainktól nagyon félnek, hogy az olaszok nem akarnak előre menni s a tisztek hátulról lődözik le őket, ha nem mennek. Hogy sokan elestek, nem szívesen harcolnak, mérges gázbombáik, dum-dum lövegeik nincsenek, ellenben szerinte nekünk mindezek vannak. D’ Annunzióról, Salandráról azt mondja, könnyű azoknak, mert nem érzik a gránátot. Ő a 89. gyalogezredből való, velük egy helyen van még a 41., 42. ezred is.

D’ Annunzio pilótaként 1917-ben (a kép jobb szélén) D’ Annunzio pilótaként 1917-ben (a kép jobb szélén)
(forrás: en.valka.cz)

Megszűnt úgy látszik a múlt évi patriarchális szokás az eltűnések, betegeskedések terén. A szerbiai harcok idején pl. az a tiszt (aktív), aki el akart haza, vagy máshová nézni, egyszerűen orvosi és minden más igazolvány nélkül vonatra ült és elment, sehol fel nem tartóztatták, otthon valamelyik jó barát doktor addig nyújtotta a szabadságot, ameddig akarták. Ma nem lehet. Pl. az egyik főhadnagy az ujján könnyen megsebesült, s egyenesen Bécsbe ment. A hadosztályparancsnokság azonban visszahozatta s itt gyógyult fel.

Nagy a szigorúság most. pl. egyik aktív (cseh) főhadnagy dicsérte, védte a 28-as ezredet gyalázatos árulásáért, ezért rangját vesztette s 18 hónapi szigorú börtönt kapott. Egy kadét a 91-es zászlóaljtól (cseh) pisztollyal a saját kezébe lőtt, hogy ne kelljen itt lennie, másnap a haditörvényszék agyonlövette itt a helyszínen. Ilyen eset pár volt itt eddig.

Július 12-én éjjel rettenetes vihar volt, olyan, amilyet már rég nem láttunk. A következményei majdnem katasztrófát hoztak balszárnyunkra. Az Isonzó vize ugyanis kiáradt, fél méter magasságban hömpölygött éjfél körül a víz a fedezékekben úgy, hogy alig tudtak menekülni. Egyesek úsztak, mások fára, a fedezékre menekültek. A 13. század két szakasza volt a legnagyobb bajban, egyik hadnagyunk (Szentmiklóssy) majd belefúlt. Nagyon rövidlátó, s kicsi ember. A végső percekben húzták ki. Valahonnan felülről hozott a víz egy elszakított olasz hidat. Fogtunk egy olaszt is, aki az éjjelt a fa tetején töltötte a mi oldalunkon. A túloldalról áthallatszott az olaszok jajgatása, kiabálása, őket is kiöntötte a víz, ők lámpákkal jártak. Minden baka úgy nézett ki, mint egy-egy ürge.

Az állások az Isonzó partján Tolmein előtt, a háttérben a Mrzli Vrh Az állások az Isonzó partján Tolmein előtt, a háttérben a Mrzli Vrh
(Négyesi Lajos: 46-os szegedi bakák a tolmeini hídfőben című könyvéből)

Állandóan ágyúharc van, más nincs, de éppen elég ez is. Szerencsére, s mások szerencsétlenségére átrepülnek a gránátok mögénk. Nem kellemes érzés, hogy a Mrzli Vrhön az 1360-as csúcsot, az ú.n. támaszpontot az olaszok elvették a 80-asoktól, így 600 lépésre vannak a tetőn lévő állásainktól, sőt már ágyút is vittek oda fel, ami a nyeregre igen veszélyes lehet. Ezen támaszpont különben már többször gazdát cserélt.

700 ember a különböző menetszázadokból ágyúkat vontat fel a Krn kezünkben levő részére, állítólag 4 darab 15 cm-esünk megy oda fel Tolmeinből. Négy nap alatt szállítják fel. Állásaink mindenütt a régiek, itt nem igen próbálkoznak. Különösen a 37-es állások ellen, mert ezeket úgysem tarthatnák, előbb be kell venniük a Mrzli Vrhöt, s a 34-esek 434 méteres túlsó állását, akkor mi önként kénytelenek leszünk kimenni innen. Mi csak nagy ágyútűznek vagyunk kitéve.

Előző rész: „ez a lábvízvétel odaát nagy hőstett számba megy”

Következő rész: „állandóan gramofonnal bosszantják az olaszokat közvetlen közelről”

3 komment

Címkék: isonzó mrzli vrh krn tolmein dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr264506788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freiwilliger 2012.05.14. 20:48:24

Ez egy vagány doki, megint kiderült: az első vonalakban ágyútűzben fényképeket hív elő! Le a kalappal előtte, meg azért is, hogy a bakákat is emberszámba veszi, tiszt létére elbeszélget velük meghallgatja, s megörökíti a nyomorukat, ritka volt az ilyen!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.05.16. 00:47:07

@freiwilliger: Szerintem is kiváló ember volt. Vajon ezek a fotók hova lettek? Sajnos a hagyatékban nem maradtak meg, pedig most milyen jó illusztrációk lehetnének...

Arch Stanton 2015.07.14. 22:25:46

Érdekes olvasni azt, hogy akkor már létezett a visszavonulókra és a parancsmegtagadókra leadandó saját tűz. Gondolom nem egyszer alkalmazták az olaszok. Bakáik morálja nem volt túl jó az egész háború alatt.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása