2012. április 17-én este 18.30-tól a fóti római katolikus plébánia közösségi házában a Károlyi Sándor Kör meghívására került sor arra a rendezvényre, amelynek során a szép számban megjelenteknek alkalmuk nyílt „kimenni a doberdói harctérre”.
A Nagy Háború Blogon is olvasható, hogy a Hon Tours utazási iroda szervezésében 2011 szeptemberében a Budapesti Természetjáró Sportszövetség tagjai bejárták az egykori isonzói harcteret. Blogunk és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány képviseletében Rózsafi János kutatótársunk volt a kegyeleti túra hadtörténeti kalauza. Az útról és az élményekről már több helyen beszámoltak, és most alkalom nyílt arra, hogy a fótiak is tájékoztatást kapjanak. A bemutató és az előadás kezdete előtt Kiss Ádám tanár úr, a tavalyi kegyeleti út ötletgazdája, megénekeltette a közönséget. Kiosztotta azokat a lapokat, amelyen a Kimegyek a doberdói harctérre egykori katonanóta szövege volt olvasható. Néhány énekkaros segítségével felcsendült a dal, a hangulat oldódott, a kíváncsiság nőtt.
Ezután Sebők Sándor plébános úr köszöntötte a megjelenteket és az előadókat. Kitért arra, hogy milyen nagy áldozatokat követelt a Nagy Háború a családoktól. Ma már turisztikai látnivaló az egykori véres összecsapások helyszíne, de nem szabad elfeledkezni azokról, akik életüket veszítették, vagy maradandó sérülést szenvedtek. Azokban az években nem volt olyan család, akit ne érintett volna a háború valamilyen formában.
Kiss Ádám tanár úr szólt ezután arról a személyes indíttatásról, amely a doberdói út megszervezésére késztette. Édesapja itt harcolt a Karszton, és esett fogságba 1916 októberében. Nagy szerencse kellett ahhoz, hogy a harc hevében életben maradt, megkegyelmeztek életének az olasz rohamozók. Tanár úr beszélt a fogságba esett katonák körülményéről, napjaikról.
B. Szentirmay Judit és Balogh Merse Péter által vetített fotósorozat segítségével az érdeklődők megismerhették az őszi út állomásait, a felkeresett szlovén és olasz városokat. Sok felvétellel az egykori harci események helyszíneit is bemutatták. Ahol egykor gyilkos küzdelem folyt, az a terület most érdekes háborús maradványként, emlékként tárult elénk. A hadtörténelmi kutatások eredményeinek ismertetésekor megváltozott a táj, a hangulat, és kicsit átérezhetővé vált az egykori katonák helyzete, élete.
Rózsafi János előadásában ismertette a közel egy évtizede folyó doberdói kutatásaink eredményeit. A levéltári ismeretek és helyszíni bejárások alapján a kutatócsapat már „otthonosan” mozog az egykori lövészárkok világában, az események sodrában. A hallgatóság tájékoztatást kapott az egykori fóti katonák doberdói harcairól is, mivel nagyon sok fóti lakos harcolt a budapesti 1. honvéd gyalogezred soraiban. Védték a Monte San Michele tetején húzódó fő védelmi állást, a Marcottini előtti sziklás karsztvidéket. Mivel sokan áldozták életüket a súlyos harcok során, Rózsafi János részletesen ismertette a doberdói temetkezések körülményeit, a hősök temetőit, valamint ezek későbbi sorsát. Felhívta a figyelmet arra, hogy kis szervezéssel létrejöhetnének olyan csoportok, amelyek kegyeleti szándékkal felkeresik az egykori doberdói harcteret. Ehhez a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog minden szakmai segítséget megadna.
Az előadás után lehetőség nyílt arra, hogy a hallgatóság kérdéseket tegyen fel az előadónak. Kiderült, hogy több jelenlevőnek a nagyapja, dédnagyapja harcolt a Doberdón. Az egyik hozzászóló az 1995 óta újra a fóti Károlyi kastélyban lakó gróf Károlyi László volt. Elmondta, hogy édesapja tüzérségi megfigyelőként vett részt a doberdói küzdelmekben, majd kitért arra is, hogy milyen hősiesen álltak helyt a magyar katonák az olaszokkal szemben. A rendezvény utáni kötetlen beszélgetés során újra kiderült, hogy valamelyik családtagjuk által milyen sokan kötődnek a Nagy Háborúhoz. Többen kifejtették azt is, hogy sok új ismeretet kaptak, ami ösztönzi őket a helyszínek felkeresésére.
