Szóval akkor a sógornőjének írta és nem a kedvesének, ez némi csalódás...

Szerintem egyébként a 4-es számú lehet Mihály bátyánk.

Én a 2.számúra szavazok.....

A harmonikás mellett. Az a kis képeken a 4-es.

Ennyi bajszos tüzér között nem egyszerű "belőni". A 2-es és a 4-es tényleg elég sanszos. Talán az utóbbi a nyerő. Bajusz szépségversenyt is lehetne közöttük rendezni!

Én is a 4. szavazok - a szerk. tudja a tuti választ?

A bajusz szépségversenyen a 3-as nyerne (tuti, hogy bajuszkötőben aludt). További érdekes bajszokat lásd még itt: magyarbajusz.hu/node/13

Amúgy szerintem a 4-es.

@MTi: A tuti választ sajnos nem tudom, csupán a benyomásaimra támaszkodom. Ezért is vagyok kíváncsi az olvasók véleményére. Ha többen gondoljuk ugyanazt, akkor nagyobb a valószínűsége, de persze 100%-ig nem lehetünk benne biztosak. Az én tippem is a 4-es.

@Brájen: Azért egy bajusz szépségversenyen a 9-es versenyző is jó eséllyel indulna! :)

A többieké elmosódottabb, de azok között is van még egy-két különleges.

@Natasa Gajdarova: azt viszont lehet-e tudni, hogy Mihály hazatért-e a Nagy Háborúból?

@MTi: Igen, épp most akartam megírni, köszi a kérdést. Sikerült megtalálni Mihály házassági anyakönyvi bejegyzését (köszönet érte a Macse-nek), ezek szerint:

Slapák Mihály cipészsegéd, róm. kat., született (hely?) 1883. szeptember 28.
(szülei: Slapák András, Drllák Mária)
Lakhelye: Bp II., Medve u. 14.

1913. július 17-én kötött házasságot Rozmán Rozáliával (r.kat, született 1891. április 29-én; szülei: Rozmán György, néhai Laczkovics Klára). Lakhelye: Bp VI, Andrássy út 10.)

Utólagos bejegyzés: a férj 1956. február 29-én meghalt Bp VII. ker.

Mihály tehát hazatért.

Bekapcsolódva az érdekes társalgásba, Slapák Mihály bátyánk tehát a képek születésekor már a 34. évében járt, s szerencsésen haza jutva a képek készítésétől számítva még majd 39 évet élt. Az embernek eszébe jut ilyenkor, hogy vajon később mi lett vele? A képen látható vidám katonatársaival vajon később is tartotta-e a kapcsolatot? Gyermekük született-e, s mesélt-e neki(k) a Nagy Háborúról, vagy el akarta azt felejteni mindörökre?

Minden esetre cipészmester létére nagyon peckesen ülte meg azt a lovat! Ez akkoriban persze annyira nem lehetett meglepő. Érdekes, hogy cipészként tüzér lett. Az ilyen jellegű mesterembereket többnyire a szakmájuk szerint foglalkoztatták a hadseregben is. Lehet, hogy cipészből sok volt?!

A helyszín lehet még érdekes. A képek alapján hegyvidéki, de nem magashegyi terület, tehát az olasz front déli, alacsonyabb szakasza lehet. Ez az időszak, 1917 tavasza, a 10. isonzói csata előtti időszak, amikor itt a Karszt keleti felén, a Komeni-fennsíkon folynak a harcok. A képek is ilyen köves, a karsztvidékre jellemző környezetre emlékeztetnek. Egy a tartalékban lévő alakulat számára kialakított pihenőhely dolinája barakkokkal. A két fotó is ugyanott készülhetett. A háttérben a domboldal vonulata mindkettőn megfigyelhető, a barakkok is ugyanazok lehetnek, csak máshonnan fotózva. (Persze ha az alakulat hadiútjának a nyomára bukkannánk mindezekre a kérdésekre választ kaphatnánk. Sajnos a 11. vártüzérezred 6. zászlóaljának 21 cm-es mozsár ütegéről a Magyar tüzér sem ír ebben az időszakban, s a fondjegyzék alapján HL-nek sincs az alakulatról semmi anyaga.)

Na, az ember egy kicsit nem figyel, s mennyi minden kiderült még! Az ilyen utólagos nyomozásokért is szeretem ezt a blogot!

Azon mindenki, hogy átsiklott, hogy milyen szép lovon ül Mihályunk! Vajh ez is csak a fotózkodáshoz használt "műtermi" kellék lehetett, vagy a sajátja?

Na és a kutya? Vajon mi volt a blöki neve?