Hogyan ne robbantsunk ki világháborút? 3/1. rész

2012.01.04. 07:00 :: PollmannFerenc

Triboulet notesza

„Dilettánsabban még soha nem szabadítottak el háborút, mint 1914 júliusában a Szerbia ellenit” – fogalmaz egészen kendőzetlen nyíltsággal Fritz Fellner, az egyik legtekintélyesebb osztrák történész, és véleményét sok szakember is hajlamos osztani. Tulajdonképpen már az is feltűnő, milyen gyakran emlegetnek dilettantizmust az akkori eseményekkel kapcsolatban: megkapják ezt a minősítést a szarajevói merénylet végrehajtói éppúgy, mint az elhárításáért felelősséggel tartozók (sőt, maguk az áldozatok is – a veszély egészen szakszerűtlen alábecsüléséért…), de az osztrák–magyar, valamint a szerb katonai és politikai vezetés döntéshozói is egyformán. A történtek utólagos ismeretében akár az efféle megsemmisítő kritika sem tűnik alaptalannak. Mindenesetre a Nagy Háború kirobbanásának körülményei is csupán újra megerősítik, hogy a hadvezér és az államférfi is csak ember, és hogy azt az államot és azt a hadsereget, amelyet korának legnagyobb koponyái vezetnek – eddig még nem találták fel…

 

Triboulet notesza, avagy a szerb vezérkari főnök kalandjai Magyarországon
a Nagy Háború előestéjén

 

Az ismert történelmi anekdota szerint I. Ferenc francia király híres udvari bolondja, Triboulet, mindenkinek a nevét följegyezte, akit még nálánál is nagyobb bolondnak tartott. Egy alkalommal híre jött, hogy a király szabad utat enged országán keresztül halálos ellenségének, V. Károly német-római császárnak. Ezt hallva a bolond feljegyzett valamit a noteszába, mire uralkodója tudni kívánta, kit tartott méltónak a megörökítésre. „A császárt – felelte Triboulet – mivel olyan ostoba, hogy megbízik benned.” A király kézenfekvő kérdésére, hogy mi lesz, ha V. Károly mégis bántatlanul átutazhat, a nem kevésbé kézenfekvő válasz így hangzott: „Akkor kihúzom a nevét és a tiedet írom a helyébe, mivel olyan bolond voltál és nem fogattad el!” Hogy mi köze van a XVI. századi történetnek az első világháború kirobbanásához? Rögtön kiderül.

Triboulet, I. Ferenc francia király udvari bolondja Triboulet, I. Ferenc francia király udvari bolondja
(forrás: spectaclerenaissance-junior2804.blogspot.com)

A szarajevói merénylet híre – azon túl, hogy nagy szenzációt keltett – néhány korabeli prominens személyiséget kifejezetten kellemetlen helyzetbe hozott. Közéjük tartozott Radomir Putnik vajda [a tábornagynak megfelelő szerb rendfokozat], szerb vezérkari főnök is, aki 1914 forró nyarát külföldön töltötte, méghozzá nem is akárhol: Stájerországban, azaz a Szerbiával régóta feszült viszonyban lévő Osztrák-Magyar Monarchiában! Az idős, betegeskedő hadvezér lányával együtt Bad Gleichenbergben gyógyíttatta magát valószínűsíthetően már akkor is, amikor Princip végzetes lövései eldördültek. (Odaérkezésük pontos ideje nem ismeretes. Tény, hogy július első napjaiban már ott voltak, valamint az is, hogy a stájerországi fürdőhelyre Bajorországból érkeztek.) A szinte azonnal fellángoló szerbellenes szenvedélyek miatt talán az lett volna a legjobb, ha Putnik és a lánya nyomban hazaindul Belgrádba, annál is inkább, mivel nagyon is valószínűnek látszott, hogy a Monarchia akár azonnali fegyveres megtorlásra is rászánhatja magát. Ez esetben pedig a szerb hadsereg tényleges első emberének, a vezérkari főnöknek nyilván otthon a helye. Bizonyos politikai megfontolások miatt azonban a vajda a maradás mellett döntött, aminek csaknem súlyos következményei lettek. A döntésben feltehetőleg közrejátszott, hogy a dunai birodalom azonnali katonai válaszlépése elmaradt. Ehhez képest azután szinte bombaként robbant, amikor július 23-án Ausztria-Magyarország ultimátummal felérő jegyzéket intézett Szerbiához. Most már nem volt helye semmiféle késlekedésnek, ám Putnik és a lánya mégis csak 25-én tudott vonatra szállni, hogy a gyakorlatilag már ellenségesnek számító Magyarországon keresztül megkísérelje a hazautazást. Belgrádban közben már állt a bál: kiderült, hogy a vajda magával vitte annak a trezornak a kulcsát, amely az esetleges mozgósítás során meghozandó intézkedéseket tartalmazó dokumentumokat őrizte! A páncélt fel kellett robbantani, hogy a tartalmához hozzáférhessenek, hiszen a vezérkari főnök hazatérése ekkorra már teljesen bizonytalanná vált. Várható volt, hogy az utazás nem lesz zavartalan: a Monarchia számára az ellenséges haderő első emberének kézre kerítése nyilvánvalóan hatalmas előnyt jelenthetett a küszöbön álló háborúban. Ez a várakozás teljes mértékben beigazolódott.

Radomir Putnik, szerb vezérkari főnök Radomir Putnik, szerb vezérkari főnök
(forrás: Wikipédia)

A Putnik elfogását célzó akció megszervezésére a budapesti hadtestparancsnokság vállalkozott. A parancsnok (Tersztyánszky lovassági tábornok) és vezérkari főnöke (Dáni ezredes) komplett rajtaütést terveztek, amelyre – mint az a Hadtörténelmi Levéltárban nemrégiben előkerült aktából kiderül – Szabadkán került volna sor. A terv úgy szólt, hogy Putnikot mindenképpen letartóztatják: ha a mozgósítás már megtörtént, akkor hadifogolyként, egyébként pedig idegen állam kémgyanús polgáraként. A valóságban azonban minden másként alakult. A szerb vezérkari főnököt 25-én este Kelenföldön vették őrizetbe, a sajtó szerint erőszak alkalmazásával, ez utóbbit persze a hivatalos kommüniké határozottan cáfolta. Az eseményekkel egy időben a háttérben komoly huzavona folyt a Monarchia politikai és a katonai felsővezetői körében az akció végrehajthatóságának törvényes vagy törvénytelen voltáról. Egyeseknek komoly gondot okozott, hogy a 23-án Szerbiának átadott jegyzék formáját tekintve nem volt ultimátum, mivel nem teljesítése esetére csak a diplomáciai kapcsolatok megszakítását helyezte kilátásba, a hadüzenetet azonban nem. Mivel pedig így a hadiállapot a két ország között egyelőre nem állt be, Putnikot sem lehetett hadifogolynak tekinteni. Az már más kérdés, hogy a háborús veszély közelségére való hivatkozással így is alá lehetett volna támasztani a szerb tábornok internálását. Mindennek azonban végül is nem volt jelentősége, mivel Ferenc József hatalmi szóval eldöntötte a kérdést. Az agg uralkodó végtelenül felháborodott a szerinte teljesen lovagiatlan eljáráson, és azonnali intézkedéssel szabad hazautazást garantált Putniknak és a lányának, amihez különvonatot biztosíttatott a számukra. Így azután a szerb vezérkari főnök zavartalanul haza is érkezett, majd rövid gyógykezelést követően tönkreverte Potiorek táborszernagy seregeit. (A fenti eseményekről részletesebben lehet olvasni a Tersztyánszky életéről szóló könyvemben. A Putnik-affért a kitűnő osztrák történész, Horst Haselsteiner jó három évtizeddel ezelőtt már feldolgozta; az ő német nyelvű tanulmánya mindmáig megkerülhetetlen alapmunkának számít. Az azóta előkerült új információk néhány részletben kiegészíthetik az általa készített beszámolót.)

És most vissza Triboulet-hoz: mit gondol a kedves Olvasó, vajon belekerülhetett volna a híres noteszba Ferenc József neve?

16 komment

Címkék: ferenc józsef potiorek táborszernagy tersztyánszky károly triboulet radomir putnik vajda fritz fellner dáni béla

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr423517880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hechtgrau 2012.01.04. 10:38:00

Ha jól emlékszem Bruszilov pedig Németországban nyaralt ezekben a napokban...

PollmannFerenc 2012.01.04. 11:33:51

@hechtgrau: Igen, Bad Kissingenben. De ők még idejében hazaindultak...

Füredi 3.0 2012.01.04. 11:54:02

Én ezt nem tartom akkora dilettantizmusnak, ha beleillesztjük az akkori korba. Majdnem, hogy ez volt a természetes.

Amikor kitört a porosz-osztrák háború, akkor éppen osztrák seregek állomásoztak Holsteinben, a porosz-osztrák - dán háború következtében. Na, amikor kitört az új háború, akkor ez a sereg szépen felült a vonatra, és hazajött német területeken keresztül...

freiwilliger 2012.01.04. 14:52:59

Én is azt gondolom, hogy ez még egy lovagias korszak lovagiasan indult háborúja volt. Hogy mivé lett az már egy másik kérdés...

PollmannFerenc 2012.01.04. 17:29:25

@Füredi 3.0: @freiwilliger: Én azt hiszem, hogy a fenti esettel kapcsolatban dilettantizmusról akkor lehet beszélni, ha elfogadjuk, hogy a háború kirobbantása előre eltervezett módon történt. Ha én vagyok a szerb kormány (vagy a szerb hadvezetés) és háborúra készülök a Monarchia ellen (vagy legalább is számolok ennek közeli bekövetkezésével), akkor biztosan nem engedem a vezérkari főnökömet éppen a Monarchiába menni üdülni... Ez persze azt is jelenti, hogy ha mégis engedem, akkor nem számolok közeli háborúval. Tehát, ha háborúra készülök és mégis engedem Putnikot Stájerbe menni fürdőbe, akkor felmerül a dilettantizmus gyanúja velem szemben.
Ami a másik oldalon tevékenykedőket illeti: természetesen Tersztyánszky helyesen ismerte fel az alkalmat Putnik kiiktatására. És lovagiasság ide vagy oda, nyilván meg lehetett volna találni a megfelelő jogalapot a szerb vkf internálására. Azaz, ha én a Monarchia kormánya vagyok és háborúra készülök Szerbia ellen, akkor bizony nem hagyom kihasználatlanul az ölembe hullott lehetőséget az ellenfél meggyengítésére. Ha mégis megteszem, akkor bizony dilettáns vagyok. Az ellenséges államok polgárainak internálása a háború folyamán eléggé elterjedt volt - igaz, kevés volt közöttük a vezérkari főnök...

freiwilliger 2012.01.04. 18:48:31

@PollmannFerenc: A szerbek oldaláról nézve én úgy emlékszem, hogy mint ha ők nem akartak volna kezdetben háborúzni (vagy igen?), tehát Putnik fürdőztese talán nem volt dilettantizmus.

A Monarchia oldaláról ebben az értelemben valóban dilettáns volt az agg uralkodó viselkedése, de ő még a XIX. század gyermeke volt. Vagy csak már szenilis volt? Nem biztos, hogy ide kellene keverni, de azért mondjuk az aradi tizenhárom és a többiek kivégeztetésénél még nem volt ilyen "nagyvonalú"...

PollmannFerenc 2012.01.04. 19:54:52

@freiwilliger: Akik úgy vélekednek, hogy Princip és társai szerb állami jóváhagyással sőt támogatással merényeltek, azok ebből arra következtetnek, hogy a szerbek igenis akarták sőt kiprovokálták a háborút. Ebben az esetben viszont mit keresett Putnik a leendő ellenség földjén? (Hacsak direkt nem küldték oda, hogy így szabaduljanak meg tőle...)
Számomra az a tény, hogy Putnik vajda éppen a központi hatalmak fürdőhelyeit vette igénybe 1914 nyarán, azt látszik bizonyítani, hogy sem neki, sem a hivatalos Szerbiának nem lehetett köze a szarajevói merénylet megszervezéséhez. De hogy állunk a dilettantizmussal? Hogyan lehetséges, hogy egy állam legfőbb katonai vezetője külföldi nyaralására magával viszi a mozgósítási dokumentumokat őrző széf kulcsát? Hogyan lehetséges, hogy senki sem mondja azt neki: kedves vajda, ezt azért mégis inkább itthon kéne hagyni! Hiszen bármi előfordulhat, még az is, hogy szükség lesz arra a széfre, amikor nem tetszik itthon tartózkodni... Vagy esetleg el tetszik veszíteni ott a messzi külföldön. Hogyan lehetséges, hogy ha már elviszi a kulcsot, nincs belőle másodpéldány? És végül hogyan lehetséges, hogy ha már egyszer ott éri a merénylet híre a messze ellenséges földön, miért nem hívják lóhalálában haza, miért teszik ki a lefogatás veszélyének? Fentebb valaki Bruszilovot említette hasonló példaként. Ő a feleségével még időben hazaindult, nem is került ilyen kényes szituációba. Szóval azért a dilettantizmus mégis csak felfedezhető.
Ferenc József: az 1849-beli 19 éves suhanc nem ugyanaz, mint az 1914-es aggastyán. Szerintem az, amit a Putnik-ügyben tett, lovagiasnak lovagias volt, de semmiképpen nem szolgálta annak a háborúnak a megnyerését, amelynek megindításáről épp az imént ő maga hozta meg a végső döntést. Akár kedveli valaki az öregurat, akár nem, mégis csak úgy néz ki, hogy ebben az esetben valószínűleg átesett a lo(vagiasság) tulsó oldalára...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.01.04. 21:00:04

Hadd ajánljam az olvasók figyelmébe szerzőnk Szarajevói variációk című sorozatát is a blogon, aminek ez a része különösen kapcsolódik fentiekhez és a dilettantizmus témájához: nagyhaboru.blog.hu/2010/09/21/szarajevoi_variaciok_7_3_resz

Gefraiter 2012.01.05. 20:20:23

@PollmannFerenc: @PintérTamás: A felemlegetett Szarajevói variációkban anno hosszasan elrágódtunk a "mi lett volna, ha" kérdéskörével. Itt is feltehetnénk a kérdést, hogy mi változott volna, ha Putnikot tényleg elfogjuk? Menetből simán levertük volna a szerbeket, s mi nyerjük a háborút? Tudatosan sarkítottan fogalmaztam. :)

PollmannFerenc 2012.01.05. 20:32:55

@Gefraiter: Hát igen, pont ez a kérdés... Az öreg ravasz egy róka volt és ráadásul jóban volt az egymással rivalizáló politikai és katonai csoportokkal. Ekkor még olyan tekintélyt élvezett, amit tkp. elképzelni is nehéz. Ha sikerül kiiktatni, az biztos, hogy nem vált volna a szerbek javára. De hogy menetből levertük volna-e őket? Az osztrák-magyar felvonulási terv "szervi szívbajban" szenvedett és ráadásul volt hozzá egy teljesen alkalmatlan főparancsnokunk, Potiorek táborszernagy. Szóval még Putnik nélkül is kétesélyesnek tűnik a dolog.

Gefraiter 2012.01.07. 23:38:09

@PollmannFerenc: Potioreket cserébe oda kellett volna adni a szerbeknek... S így? :)

PollmannFerenc 2012.01.08. 16:19:00

@Gefraiter: Az az igazság, hogy Potiorek alkalmatlansága a háború kezdetén még nem volt megállapítható. A Monarchia leendő hadvezéreinek nem volt alkalmuk arra, hogy éles helyzetben kipróbálják magukat. A gyakorlatnak kellett eldöntenie, ki alkalmas és ki nem...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.01.08. 18:46:08

@PollmannFerenc: S a másik oldalon ez a fajta "szelekció" már teljes mértékben lezajlott a Nagy Háború kitörésére a korábbi Balkán háborúk során? Putnik volt már akkor is a vezérkari főnök?

PollmannFerenc 2012.01.08. 19:07:48

@PintérTamás: A szerbek végigharcolták mindkét Balkán-háborút, méghozzá győztesen. Kiváló, harcedzett parancsnokaik voltak. Természetesen Putnik volt a vezérkari főnök, aki ráadásul a korabeli szerb tisztikat több generációját is oktatta a tisztképzés rendszerében. Mondom, akkor még korlátlan volt a tekintélye. Ez majd csak az 1915-ös hadjáratban változik meg, méghozzá alaposan...

Gefraiter 2012.01.08. 19:40:57

@PintérTamás: @PollmannFerenc: Na, ugye, ezért kellett volna Putnikot lovagiasság ide, vagy oda, mégis csak letartóztatni! A Monarchia nem ismerte az ő korábbi szerepét? Nem működött a hírszerzés??? Vagy ennyit ért?

PollmannFerenc 2012.01.08. 20:55:07

@Gefraiter: De ismerte. Ezért akarta Tersztyánszky lefogatni és ezért támogatta az ötletet kezdetben valamennyi potentát. Csakhogy a döntő szót Ferenc József mondta ki és neki valahogy nem tetszett az ötlet. Erre persze mindenki kihátrált a dolog mögül és Tersztyánszky egyedül vitte el a balhét (azért olyan nagyon persze ő sem).

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása