„A vidék mind szegényebb, kövesebb és kopárabb”

2011.11.21. 07:25 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 47. rész

Út a „paradicsomi vidék” felé

[1915.] július 8-án, reggel 6 órakor mi is felszereltünk és átballagtunk Kronauba, hol bevásároltam némi szükséges dolgokat is. 9 óra után én is néhányad magammal beültem, illetve beálltam a vonatba, de mily kényelmes helyre? Lőszeres kocsik közé, nyitott, kavicshordó vagonba. Egyik sarkában helyet foglaltam. Kifeszítettem a sátorlapomat a meleg napsugár és a kéményből jövő szénpor ellen. 10 órakor elindultunk délkelet felé. 12 óra után egy szép város, Krainburg mellett haladtunk el. A vonat már itt elég lapályos helyen, jó termőföldek közt robogott. A nagy hegyek elmaradtak. Láttam szép árpa-, zab-, rozsvetéseket és sárga búzatáblákat is, melyet már arattak sarlóval. De krumplivetést is sokat láttam.

Krainburg korabeli képeslapon Krainburg korabeli képeslapon

2 órakor értünk Laibachba, Krajna fővárosába, hol sokáig állt a vonat. Megebédelés után tovább haladtunk délnyugati irányban, ismét hegyesebb, sziklásabb vidéken. Sokszor oly magas, kősziklákból kivájt utcában robogott vonatunk, mint nálunk a templom teteje. Alagutakon sűrűn mentünk keresztül. Később szép, erdős vidékeket hagytunk el, melyekben gyönyörű fenyőfák nyílegyenesen emelkedtek az ég felé. Pipámra gyújtva, felültem a lőszerkocsira és a szép nyári estén elmerengve szemléltem a vidéket, míg be nem sötétedett. Este 8 órakor Adelsberg mellett haladtunk el. Itt már kopárabb, kövesebb a talaj, kevés a termőföld. Adelsberg alól egyenesen nyugatnak fordultunk és egész éjjel sokat ácsorogva a tengerparthoz és Trieszthez közel fekvő Opcina állomáshoz értünk. Éjfél után egyenest északi irányban futott a vonat, és másnap 9-én napfeljöttkor Reifenberg állomáson állott meg velünk. Tehát a Karintiai-Alpesek közül egy nagy kerülőt leírva, ide érkeztünk a kopár, köves Karsztvidékre.

Reifenberg egy háború utáni képeslapon Reifenberg egy háború után kiadott képeslapon

Reifenbergben kivagoníroztunk és a sok, rengeteg holmikat osztályoztuk. Az idő rendkívül meleg. Délfelé Zsurkával lementünk a városba – mely lenn a völgyben terült el –, hogy megkeressük a konyhánkat, melynek itt már Ertsey őrmester volt a parancsnoka. Kacskaringós szűk utcákon, magas házak közt haladtunk. Itt óriási szőlőtermelés van. Nemcsak a kertek, domboldalak, hajlások vannak szőlővel beültetve, hanem az útfélen a kerítést is, drótokra futtatott szőlő képezi. Sőt a keskeny utcákon, fejünk felett a házakat is szőlővenyige köti össze, rajta sok szép szőlő, melyeket azonban nem érhettük el, oly magasan voltak. Egyébféle gyümölcs is sok volt a fákon, de még mind éretlen volt. Az itteni lakosoknak a gyümölcs-, szőlőtermés, marha- s kecsketenyésztés képezi jövedelmi forrásukat, mert itt bizony nemigen lehet gabonát termelni.

Csakhamar megtaláltuk a konyhánkat, hol jó ebéd után a forró napsugarak elől a szőlőlugasok árnyába menekültünk. Délután 6 órakor fölszereltünk és elindultunk délnyugati irányban, neki az előttünk levő hegynek. Jókarban tartott köves úton mentünk fel a magaslatra. Igen meleg volt, alaposan kiizzadtam. Néhol erdők közt, más helyen kopár földek közt haladtunk az úton. A talaj csupa kavicsos, nem is terem a föld semmit, de helyenként láttam kis földdarabokat, melyekből a gazdája kiszedte a nagyobb köveket, s azokat felrakta a kis birtoka köré kerítés gyanánt, és az ilyen valamennyire kitisztított föld termett a marhájának egy kevés sovány füvet. Késő este, 9 óra után értünk Comen kisvárosba. Rövid pihenés után erőltetett meneteléssel 11 órakor értünk el Gorjansko falut, hol megállapodtunk, s tengeri szőlőlugasok szélében holtra fáradtan pihentünk le.

Gorjansko mai látképe Gorjansko mai látképe
(forrás: worldatlaspedia.com)

Másnap, 10-én az egész napot azon a helyen töltöttük. Sok dolgom nem volt. A nap forró melegen sütött, és a szőlőlugasok árnyékába húzódtunk. A szomjúság nagyon kínzott, semmi italom nem volt. Fogtam a kulacsom és bementem a faluba, hol már többen is kerestek vizet. Láttam, hogy majdnem minden háznál van kút, mégpedig közvetlen a ház sarkánál, de sem kútágast, sem vedret nem láttam. Benéztem a kútba, melynek fala kődarabokból volt kirakva, a feneke is sima kő, de víz egy csepp sem volt benne. Szent Isten! Hát hová lett a kútból a víz? Hogyan jön belé víz, ha a feneke is sima kővel van borítva? Föltekintek, hát látom, hogy a ház csatornájából egy hosszú cső nyúlik a kút szája fölé. Most már értettem a dolgot. E sivár, kopár, köves Karszt-fennsíkon nincs víz, a lakosok az égből hulló esővizet levezetik kőkútjukba és onnan használják fel. De mivel akkor éppen nagy szárazság volt, a kutakból is kifogyott a víz. Borzasztó helyzet! Na, szép paradicsomi vidékre jöttünk ide, e vízben, gabonában teljesen szegény, köves, sivár Karszt-fennsíkra, ahol a szlovén fajta, rendetlen, piszkos lakosok a legbarátságtalanabbul fogadtak bennünket. Minő ellentéte a kronaui derék, barátságos tiszta népnek?

A Karsztvidék napjainkban A Karsztvidék napjainkban
(forrás: Wikipedia)

Este 8 órakor az egész ezred újra útnak indult északnyugatnak. A vidék mind szegényebb, kövesebb és kopárabb. Nyugaton óriási felleg keletkezett, a villámlásokat és mennydörgéseket nem tudtam megkülönböztetni a rajvonal felől jövő ágyúlövések villanásaitól és dörgéseitől. Koronként fényszórók világították be az eget. Éjféltájban értünk el egy szép várost, Kostanjevicát. Hajnali 3 órakor egy tágas, mély völgykatlanba ereszkedtünk le és egy kis falu házai alatt lepihentünk.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Nem paradicsom, hanem a pokolnál is borzasztóbb…”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

2 komment

Címkék: laibach gorjansko b. sárközy gergely kronau krainburg adelsberg reifenberg comen kostanjevica

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr883399159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.11.21. 15:55:52

Egy kis adalék a nagyváradi ezred megérkezéséhez:
Fáby László honvéd hadnagy, aki eligazító tiszt volt a reifenbergi vasútállomáson, 1915. július 8-án a következő jelentést küldte a Cernizzába (ma szlovénül: Crnice)települt 20. honvéd hadosztály parancsnokságára: "Délelőtt 10,06-kor a 2576/9 traszportszámon beérkezett a 4.honvéd gyalogezred III. zászlóalja, amely Gojacere lett irányítva. Délután 6 óra 10 perckor a 2578/9 transzportszámmal beérkezett az 4/I. zászlóalj." Július 9-én reggel 5 óra 15 perckor 2580/9-es transzportszámmal megérkezett a 4/II. zászlóalj és az ezredtörzs is. Mivel Reifenbergben kolera megbetegedés történt, Fáby hadnagy a hadosztály sürgönyének megfelelően az I. és a II. zászlóaljat Britof községtől D-re, egy völgybe irányította táborozni. A jelentéseket Szlávik Gábor huszár vitte a h.o. parancsnokság számára.

MTi 2011.11.22. 07:28:40

@RózsafiJános: bámulatos, hogy az egykori szemtanú visszaemlékezései, és a hivatalos iratok tartalma ennyire összecseng, kiegészíti egymást. Személyes tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben a két típusú forrás köszönő viszonyban sincs... persze, ezek későbbi, ideológiailag lényegesen terheltebb időszakokra vonatkoznak...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Buna Katalin: Egy érdekes cikk a Szarvasi közlönvben 1934-ből. Vajon a 80-100 db dia meg van még valahol? "Szé... (2021.11.30. 19:33) Csak egy pár képeslap…
  • magyaros17: @KajonÁrpád: Igen, a vártűzérségnél játszott szerepről hallottam. A legtöbb vártűzér sapkajelvénye... (2021.11.30. 11:02) A híres 30 és feles
  • PintérTamás: Ez a Gunesch mindig meg tudja lepni az embert! (2021.11.29. 21:30) „Voltak monológok, dalok, táncok, kuplék…”
  • PintérTamás: A blogon Rózsafi János posztjában többször is említésre kerül a József hőherceg által "Kövér Berta... (2021.11.27. 11:42) A híres 30 és feles
  • PintérTamás: A hatásáról így számolt be egy olasz hadifogoly, akinek a vallomását József főherceg rögzítette a ... (2021.11.25. 23:42) A híres 30 és feles
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása