„mától fogva hajtó honvéd vagyok”

2011.08.22. 07:25 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 34. rész

Szerencsés fordulat

Június 6-án, vasárnap reggel 9 órakor orvosi vizitre kellett mennem. Az orvos megvizsgált és rendelt ismét egy keserű, ragacsos valamit, borzasztó rossz volt, nem is ettem meg. Megparancsolta, hogy nem szabad ennem csak húslevest, tejet vagy kávét. Hiszen – gondoltam – jó is volna az, ha odahaza a családi konyhánkon készülnének azok el. De itt az idegen helyen nem adtak semmi jót. Étvágyam már volt, de nem adtak ennem. A világháború egyik legnagyobb csapása és förtelme, az utálatos tetvek – melyeket eddig nem is ismertem – itt már kezdtek jelentkezni. E mindenfelől jött vegyes emberektől elkaptam és sokat kínoztak.

Könnyebb sebesültek menete az olasz harctéren Könnyebb sebesültek menete az olasz harctéren
(forrás: keptar.oszk.hu)

Délután a rajvonalból tömegesen érkeztek sebesültek, már magyarok is, 37-esek, 1-es, 3-as, 4-es és 17-es honvédek is. Tehát már a mieink is tűzben vannak. A civilek ismét sűrűn hordták a sok enni- és innivalókat. Szép asszonyok és lányok forralt tejet, tejeskávét, később likőrrel, majd borral traktáltak bennünket. Estefelé ismét mások hoztak jó levest bárányhússal, makaróni tésztát és teát. Éhes gyomromat ismét kielégítettem, mely később meg is fájdult. Naplementekor az ablakon át megláttam Sebesi Lajos földimet, amint többedmagával ment az utcán. Szóltam neki, ő is megismert, hozzám jött és nagy örömmel sokáig beszélgettünk. Ő a városon kívül a hadosztálynál volt mint négylovas kocsis. Nagyon jó helye volt ekkor.

Másnap, június 7-e. Fordulópont volt az a nap a katonaéletemben. Még reggel nem is gondoltam, mily változás történik ma sorsomban. Már 7 órakor ismét jöttek a sok sebesültek, köztük Németh Lajos géppuskás szakaszvezető is. Mindkét lábfeje át volt lőve. Mellém feküdt, beszélgettünk, adott 20 darab tábori lapot. 10 órakor ismét mentünk orvosi vizitre. De az orvos meg sem vizsgált, hanem mikor megtudta, hogy már öt napja ott vagyok, kimondta a szentenciát: nincs láz, vissza a századhoz! Hasztalanul mondtam neki, hogy mily gyenge, erőtlen vagyok, nem volt irgalom, mennem kellett. Oly gyalázatos elvük volt ezeknek a katona doktoroknak, hogy ki nem volt lázas, vagy sebesült, azt szolgálatképesnek mondták, ha tüdeje, vagy egyéb szerve el is volt rothadva.

A sors keserű megpróbáltatásokat zúdított rám, azzal dacolni nem lehet, tehát megyek. Ha a végzet úgy akarja, hogy itt pusztuljak el a vadon, égig érő havas kősziklák közt, idegenben, messze hazámtól, szeretteimtől, senkitől meg nem siratva, ám legyen, legalább vége lesz minden szenvedésnek!

11 órakor összepakoltam és harmadmagammal elindultam a hosszú útra, teljes felszereléssel, a zsebemben 28 fillérrel, déli irányban. A városon kívül az út csodaszép vízesés mellett vezetett el. Érdeklődve gyönyörködtem volna e nagyszerű zuhatagban, ha nem lettem volna oly beteg. A nap melegen sütött, kifáradtam, kimerültem, minden kilométerre le kellett ülnöm, bár a két útitárs nógatott, hogy menjünk, mert így sohasem érünk a csapathoz. Délután 1 órára elértük a hat kilométerre levő ütközetvonatnak nevezett nagy tréntábort, mely a rajvonalban harcoló csapatokat látja el élelemmel és munícióval.

Készül az étel a tábori konyhán, olasz front Készül az étel a tábori konyhán, olasz front
(Balla Tibor – Pollmann Ferenc – Kürti László: A Nagy Háború másik arca című kötetből)

E helyen persze konyha is volt, az emberséges szakács rögtön adott egy-egy jó csajka sertésgulyásost krumplival, mely olyan jó volt, hogy még addig olyant nem ettem a komisz katonaéletben. Meg is ártott kiéhezett, elgyengült gyomromnak. Fél órát pihentünk, a gyomrom nagyon megfájdult. A két pajtás mondta, hogy induljunk. Pihenjünk még egy órát, mondám nekik, oly gyenge vagyok, hogy nem bírok járni, hisz úgyis elég korán oda fogunk érni. Ők nem várhatnak, mondák, nekik menni kell, mindenki feleljen magáért. Menjetek, mondám keserűen, én nem bírok menni. Ők el is mentek, én pedig pihentem még egy órát.

½ 4-kor felszereltem magam nagy kínosan és én is megindultam, de még keresztül sem mentem a táboron, lábaim felmondták a szolgálatot, és inkább lerogytam, mint leültem egy fa tövéhez. E pillanatban a közeli sátorból egy férfi lépett ki, aki meglátott a fa tövében ülni. Hozzám jött és felkiáltott: „Maga az Sárközy barátom? Hol jár itt ilyen betegen?” Papp Géza református pap volt, kivel az előző héten Kronauban megismerkedtem. Könnyes szemekkel panaszoltam el neki sorsomat, hogy a doktor ily betegen is elküldött a csapathoz. Hiszen mennék is, de nem bírok járni, oly gyenge, erőtlen vagyok. Erre ő rövid gondolkodás után azt mondá: „Várjon itt egy kissé!” Elment, de néhány perc múlva visszajött és mondá, hogy menjek utána, ha bírok.

Elvezetett Gombkötő főhadnagy, a tréntábor parancsnoka elé, ki már tízlépésnyi távolságról így kiálta fel: „Ez az az ember? Hisz ebbe csak hálni jár a lélek!” Képzelhető, hogy rosszul nézhettem ki. Gombkötő aztán kikérdezett, mi vagyok civilben, értek-e a lóhoz, melyik századhoz tartozom? Végre azt mondá: amott van egy kocsi és két ló, melyeknek a gazdája beteg lett és ma megy a kórházba. Foglaljam el a helyét, ő majd eligazítja az utász főhadnagynál az ügyemet és mától fogva hajtó honvéd vagyok. Könnyes szemmel mondtam köszönetet a főhadnagynak és később Papp Géza lelkész úrnak is szíves pártfogásáért.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „A jó menázsi mellett még a zsebeim is mindig tele voltak”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

2 komment

Címkék: b. sárközy gergely kronau papp géza tábori lelkész gombkötő főhadnagy

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr933153735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hoosy 2011.08.22. 11:49:22

Jajj, de jó ez a sorozat! :-) Gergely bácsinak néha vannak logikátlan lépései. Mint ahogy most is írta, hogy nem volt megfelelő a koszt, aztán ahogy lehetősége adódott rá, mindjárt megtömte a hasát, s ez nem először fordult elő vele a visszaemlékezések alapján. Persze a motiváció érthető, ki tudja mikor eszik az ember utoljára a fronton! Van rá lehetőség, hogy hetente többször is kapjunk a naplóból? Az én gyomromat nem fogja elrontani! :-)

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.08.22. 18:41:37

Egy kis levéltári adalék B. Sárközy Gergely visszaemlékezéséhez:
A nagyváradi 4-es honvédek már június 2-án harcban álltak az olaszokkal. Kratochwill alezredes, ezredparancsnok 5 óra 45 perckor leadott jelentésében arról számolt be, hogy a III. zászlóalj vesztesége: 2 halott és 14 sebesült. Énekes százados, az I. zászlóalj parancsnoka június 3-án este 7 óra 30-kor a következő jelentést küldte telefonon Pernetzky tábornoknak, a védelmi csoport parancsnokának: "Ellenséges állást a za Kraju házcsoportnál attól D-re a Planinál 600 lépésre megközelítettem. A balszárnyam a za Krajutól az 1870-es magaslatra vezető öszvér illetve a gyalogutat 200 lépésre megközelítette. Mindenütt be vagyunk ásva. Balszárny működése következtében az olaszok eddigi összeköttetési vonalukat a Voesic magaslaton levő rajvonalunkkal kénytelenségből megváltoztatták és mint saját szemeimmel látom mostan egy eleségvívő csapat a za Krajutól a Vrata 2014 magassági pont irányába kapaszkodik fölfelé. Igyekezni fogok ezeknek is ártani. Ellenség működésünket észre véve erős ágyuzás és gp tüzet irányított balszárnyam ellen. Veszteségről eddig még nincs tudomásom. Az éjszaka folyamán állásomban maradok és hajnalban a támadást folytatni szándékozom."

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása