B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 2. rész
Szerkesztőségünk egy hete kezdte meg B. Sárközy Gergely Nagy Háborúról szóló visszaemlékezésének közlését, amit heti részletekben folytatunk. Az előző részből megismerhettük, hogy miként vélekedett a bihari gazda az átélt háború borzalmairól, a mostaniból pedig kiderül, hogy miként élte meg a kitörését és mit gondolt az okairól. Mondatai és annak illusztrálására felhasznált képi és zenei anyagok kordokumentumnak tekintendők, írójuk vélekedését, illetve a korszak hangulatát tükrözik.
A háború kitörése
1914. év június 28-án egész Európát átfutotta az a rémes hír, hogy az osztrák-magyar trón várományosát és feleségét Szarajevóban meggyilkolták. A gyilkosok Szerbia által felbújtatott bérencek voltak, kik Ferenc Ferdinánd trónörökösben Szerbia ellenségét látták.
A szarejevói merénylet korabeli rajza
E gyászeset után a gyilkosok ellen szigorú vizsgálatot indítottak, s kiderült, hogy a szerb kormány keze van a dologban. Ezért a Monarchia kormánya július 24-én „demarsche”-ot küldött Szerbiának, hogy 48 óra alatt adjon elégtételt. De Szerbia Oroszország bíztatására megtagadta ezt. Ennélfogva a Monarchia kormánya kénytelen volt július 27-én elrendelni a részleges mozgósítást és Szerbiának megüzenni a háborút.
Szövetségesünk, Németország a többi nagyhatalmaknál azon munkálkodott, hogy a háborút Szerbia és a Monarchia egymás közt intézzék el, ne szóljon bele senki sem. De a többi nagyhatalmaknál az már régóta előkészített terv volt, hogy a Monarchiát és Németországot megbénítsák, megrabolják. Oroszország nagyravágyása, ki Galíciát, de különösen a Dardanellákat és Konstantinápolyt szerette volna hatalmába keríteni. Franciaország bosszúszomja, ki az 1870–1871-iki vereségért és Elzász-Lotharingia elvesztéséért „revanche”-ot kiáltott, hirdetett 44 év óta, és Anglia irigysége és féltékenysége, kit az utóbbi időkben Németország hatalmasan fejlődő ipara és kereskedelme már-már kiszorította a világversenyből.
Gúnyrajz képes levelezőlapon az antanthatalmakról, 1915
(Hargitai György – szerk.: Magyar kódex 5.)
E három nagyhatalom között már előre elkészített gazterv volt, hogy Németországot és a Monarchiát háborúba keverik és letiporják, csak az alkalmat várták, hogy belénk köthessenek. Ezért Szerbia útján – kit bérencül használtak fel, odaígérve neki Horvát-Szlavónországot, Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát, sőt a Bácskát és Bánságot is – megölették trónörökösünket, és mikor mi ezért azt kérdőre vontuk, ők Szerbia mellé állottak. Oroszország titokban mozgósított és Németország, mivel látta, hogy Oroszország titokban akar ránk törni, augusztus 1-jén megüzente a háborút Oroszországnak. Ekkor a Monarchia is elrendelte az általános mozgósítást.
Sohasem felejtem el azon éjszakát, midőn kis falunkban augusztus 1-jére virradó éjfélkor megperdült a dob és fáklyafény világa mellett olvasták fel a mozgósítási parancsot, hogy minden katonaviselt ember 21–42 éves korig azonnal bevonuljon. Asszonyok, gyermekek sírtak, de a férfiak lelkesedve éltették a hazát, a királyt, a hadsereget, s dalolták rögtön a divatba jött nótát: „Megállj, megállj, kutya Szerbia!”
Ahogy Németország megüzente a háborút Oroszországnak, Franciaország rögtön megüzente Németországnak, úgyszintén Anglia is. Sőt még Japán, a távoli Kelet-Ázsiában – ki Németországnak köszönhette fejlődését, iparát – is hadat üzent Németországnak, hogy attól Ázsiában egy szép gyarmatbirtokot elrabolhasson.
E napokban egymást érték a hadüzenetek. Harmadik „szövetségesünk” Olaszország, kit szerződésünk mellettünk való fegyverforgatásra kötelezett, rútul cserbenhagyott bennünket és egyelőre semleges álláspontra helyezkedett.
„Kettő hét ellen!”- korabeli propaganda lap
Így álltak a dolgok az 1914. év augusztus havában. Az egyik félen álltunk mi: a Monarchia és Németország. Velünk szemben állott Oroszország, Franciaország, Anglia, Szerbia, Montenegró, Belgium és Japán. Heten voltak, mint a gonoszok. Óriási túlsúlyban voltak ellenünk. Kezdetét vette a borzalmas világháború. Az orosz „gőzhenger” megindult északról, hogy lehengereljen, eltaposson bennünket. De mi és hű szövetségesünk nem csüggedtünk. Míg Németország hatalmas lendülettel keresztülgázolt Belgiumon, romba lőtte 42-es mozsaraival a nagy erős páncélvárakat és betört Franciaországba, addig mi északon iparkodtunk feltartóztatni az óriási orosz haderőt.
Következő rész: „Alkalmas a honvédséghez!”
Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész
