Behívás és bevonulás a háború kitörésekor – 2. rész
A részleges mozgósítás után Székesfehérváron, a nagy számú katonai alakulattal rendelkező katonavárosban is mozgalmassá váltak a napok. Az eseményeket a legnagyobb példányszámú helyi lap tudósításai alapján követjük nyomon. A lelkes hangulat magával ragadta az újságírókat is, akik kint voltak az utcán, sodródtak az eseményekkel, gyűjtötték a híreket, sok esetben írásaikkal fokozták olvasóik hangulatát.
Ideiglenes „kaszárnya” a bevonulók részére, Pesti Hírlap
A Székesfehérvári Friss Újság 1914. július 28-án kedden már arról számol be, hogy a kaszárnyákba nem férnek el a behívottak, sokan magánházakba szorultak. Akik nem tudtak fedél alá kerülni, azok kint aludtak a tereken, parkokban. A város már egy napja zászlódíszbe öltözött, mert „a veszedelem pillanatában együtt érez a nemzet fölkent királyával.” Lelkes, olykor már túlfűtött volt a hangulat a behívott tartalékosok körében, a kocsmákban, mulatókban kisebb-nagyobb verekedésekre is sor került: „saját véreiken akarták volna előbb kipróbálni hősi vitézségüket”- kommentálta a lap tudósítója ezeket az eseteket.
Július 29-én, szerdán jelent meg a következő hír: „A Monarchia nem enged. A Giesl báró által Bécsbe hozott szerb válaszjegyzék hatása a Monarchia megmásíthatatlan elhatározását váltotta ki. Szerbia utólagos engedményeit ebben a pillanatban már nem fogadnák el.” A feszült helyzetben az újságírók figyelmét még az sem kerülte el, hogy figyelmeztessék a lakosságot: a tűzoltók közül 25 embert behívtak katonai szolgálatra, s ezért a szülők jobban figyeljenek, ne gyújtogassanak a gyerekek...
A város rendvédelménél is gondok voltak: a rendőrség állományából 30 detektívből 26 bevonult: „nincs aki a rendre vigyázzon, így az utcán részegen botorkálnak, duhajkodnak, énekelnek a behívottak.”
Július 30-án megjelent a B alosztályú népfelkelők behívására vonatkozó felhívás: „Székesfehérvár polgármestere felhívja a helyben tartózkodó 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32 és 33 éves B alosztályú, vagyis olyan népfelkelőket, akik a három sorozáson túlestek s nem váltak be, tehát katonák nem voltak s kiknek mesterségük ill. foglalkozásuk kovács, lakatos, kőműves, ács, asztalos, napszámos és földműves, továbbá pék, cukrász vagy bábsütő, hogy ez évi augusztus hó 1-én délután 3 órakor a Vásártéren az Igazságügyi palota mögött, különbeni elővezetés terhe mellett jelenjenek meg.”
Délután 2 órakor elhagyta a várost a 13. huszárezred. A pályaudvaron 2000 ember búcsúztatta őket. Saára Gyula polgármester búcsúszavait Horthy ezredes köszönte meg.
Korabeli képeslap
(Romsics Ignác – főszerk.: Magyarország az első világháborúban)
Július 31-én a lap hírt ad arról, hogy: „Oroszország intézkedéseket tesz a mozgósításra. Az összes tábori gyakorlatokat azonnal félbeszakították és a csapatokat visszarendelték a helyőrségeikbe. A vonatok nagy csapatokat szállítanak.” A Szerbia elleni háború már két napja tart, Belgrád ég, a tüzérségi harc szakadatlanul folyik. Hajnal 3 órakor indult a harctérre a közös 69. gyalogezred. Óriási tömeg kísérte őket a vasútállomásra. Lipcsey Lajos tanácsos üdvözölte a hadba vonulókat, szavait Revitzky őrnagy köszönte meg. Egy óra múlva már a 10-es huszár ezred pótkeretének legénysége ült vonatra. Őket a polgármester búcsúztatta, majd a huszárok vezetője mondott szép szavakat.
Augusztus 1-én, szombaton „Elrendelték az általános mozgósítást!” főcímmel jelent meg az újság. Majd folytatta: „Ott állunk. A harcot megkezdtük. A mi véreink kezdték meg és a nemzet ujjongva fogadta a vérkeresztség első híradását. Jöjjön, aminek jönni kell, de mi nem tágítunk. Az utolsó diadalig meg nem pihenünk.”
Az 1914. augusztus 1-jei szám főcíme
A második oldalon ismét olvasható a hadkötelesek behívása: „Azok, akik még nem múltak el 42 évesek, de katonai szolgálatot teljesítettek 24 óra alatt tartoznak jelentkezni az illetékes hatóságnál. A falragaszok, amelyeket ma este ragasztanak ki az utcákon, részletesen közlik, melyik hadtesthez kell bevonulni a hadköteleseknek.”
Harcjelentések is olvashatók már, amelyek a szerb fronton zajló összecsapásokról számoltak be: „A határőr vadászszakasz szerb támadást vert vissza Klotevacnál, a Száva mellett, veszteség nélkül. A monitorok Belgrádot lőtték. A Drina mellett kisebb csatározások folynak, veszteségünk 1, ellenségé 10 fő. A szerbek 50 éves korig mindenkit behívnak. Ló hiány van náluk, a trént ökrök húzzák.”
A hirdetési oldalon olvashatjuk, az Olympia mozgófénykép színház (Budai út 3.) aznapi és másnapi műsorát: „«Vadászkunyhó titka» megható szerelmi dráma természeti felvételek és vadászünnepélyekkel három részben, négy pótképpel.”
Augusztus 2-án újabb csapatok indultak a frontra, akiket a város vezetősége búcsúztatott. Viszont még mindig igen jelentős azoknak a bevonulóknak a száma, akik beosztásukra várnak. A helyzetnek hamarosan élősködői is akadtak: „Gyomor uzsorások kihasználják a háborús hangulatot. Alaposan felsrófolják a vendéglőkben, korcsmákban a rendes árakat, hallatlanul megzsarolják a szegény tartalékosokat. A hatóság szigorúan ellenőriz majd, és szigorú büntetéssel sújt le. Tegnap elkobozták Mocsári Józsefné piaci árusnő holmiját, mert kiderült, hogy romlott, büdös kolbászt adott el a katonáknak, akik közül többen rosszul is lettek.”
A lapban olvasható egy hír, amelynek hatására olyan érzés kerít hatalmába bennünket, mintha Jaroslav Hasek klasszikusát, a Svejket olvasnánk: „Tegnap délelőtt a székesfehérvári Ponty vendéglőben Lichtneckert Ferenc pékmester egyik segédje - többek jelenlétében - úgy nyilatkozott a háborúról: A szerbekkel el lesz bánva, de a magyarok is szorulnak! A nyilatkozat félreértése miatt a péksegédet bekísérték a rendőrségre.” A következő napokban folytatódott az ügy: „Tompos Vince segéd úgy védekezett, hogy ittas volt. Kiderült, hogy katonaszökevény, ezért a nagykanizsai katonai hatósághoz kísérték.”
Az 1914. augusztus 4-ei főcím
Az augusztus 4-ei, keddi szám a világháború kitöréséről tudósított. Ezen a napon tették le a katonai esküt a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred hadba készülő honvédjei. A tágas, fellobogózott Vásártéren reggel 8 órakor óriási tömeg fogadta a hadfiakat, amely egész úton lelkes ovációval, kendőlobogtatással köszöntötte őket.
Az újság felhívta olvasói figyelmét, hogy a vasútnál hadi menetrend lépett életbe, Székesfehérvár és Budapest között napi egy vonat közlekedik majd, amelynek a menetideje 6 óra. Mindent a hadiszállításoknak rendeltek alá. Úgy gondolták, csak néhány hétig, esetleg hónapig tart a hadiállapot…
