Behívás és bevonulás a háború kitörésekor – 1. rész
1914 júliusában a tömeg háborút akart, amit az emberek nagyszerű eseménynek képzeltek. Kirobbanásának hírét napok óta várták, s nem szívesen fogadták volna, ha elmarad.
Utcai járókelők a mozgósítási hirdetményt olvassák, 1914. augusztus 1.
(Gyurgyák János – szerk.: Magyarország története képekben, Osiris)
Laky Imre, aki néhány nappal később már a miskolci 10. népfelkelő gyalogezred egyik századparancsnokaként intézte a bevonulók ügyeit, a következőket tapasztalta 1914. július 26-án Budapest utcáin: „zúgtak a főváros hirdetési vállalatainak autómobiljai. Idegesen pöfögtek utcáról-utcára, saroktól-sarokig. Szürkeruhás emberek ugráltak le az automobilokról. Lázas gyorsasággal ragasztottak a falakra nagy veres színű papírlepedőket, tovább rohantak s újra ragasztottak. Eleinte csak egy-két kíváncsi lézengő állott meg a nagy veres színű lepedők előtt. Reggel siet mindenki a munkája után. Csak az ér rá plakátot olvasni, kinek nincs semmi dolga. Ám a fővárosi ember kíváncsi. Ahol egy megáll olvasni, bámulni, hamar társa akad. Előbb egy-kettő. Aztán tíz-húsz, száz is. Emberfoltok lepik körül a plakátokat. A zsivaj növekszik… És amikor mindenki megérti, mit hirdet a nagy veres lepedő, hírtelen csend lesz… Agyukon egy gondolat cikázik át, ajkukra egy szó tódul: Mozgósítás! Az általános morajból kivisít a jelszó: Éljen a háború! Abcug Szerbia!”
Hirdetmény a mozgósításról a korabeli sajtóban
Mozgósításról akkor beszélünk, ha egy állam fegyveres erőit a béke hadrendből a hadi hadrendbe állítja át. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezeténél 1914 nyarán ez két fokozatban ment végbe. Az első volt az ún. részleges mozgósítás, amit a Szerbiának küldött osztrák-magyar jegyzékre adott nem kielégítő válasz nyomán I. Ferenc József császár és király 1914. július 25-én 21 óra 23 perckor rendelt el Szerbia és Montenegró ellen. A hír soha nem látott lelkesedést váltott ki az emberekből, amelyre Laky Imre így emlékezett vissza: „Üvöltve, tombolva, lelkesedve hullámzik a nép. A régi rend, az utca fegyelme megszűnik. Tereken, rögtönzött emelvényeken rekedt tribunok széles gesztusokkal lelkes kortesek módjára dikcióznak. Minden szavuk vad hangokat csal ki a tömegből. Leghangosabbak a nők, gyerekek, öregek.”
A korabeli hangulatról így számolt be a Budapesti Hírlap 1914. július 26-i száma: „Mikor e sorokat írjuk, a főváros utcáin lelkesen ünneplő néptömeg hullámzik. A kora délutántól esti hét óráig gyakran változó s a békés megoldást variáló híreket a közönség meglehetősen fanyar kedvvel fogadta, míg a háborút jelentő hírekre hatalmas éljenriadal tört ki.”
Sajtóhíradás hazafias tüntetésekről
Az egész országban a háborús lelkesedés lett úrrá. Kecskeméten a Beretvás kávéháztól kezdve az utcákig tisztek, katonák, civilek tömegei éltették a háborút. Július 28-án egy tizenöt-húszezer fős háború melletti tüntetés zajlott le a városban, ahol Sárközy Mihály joghallgató, Dr. Váry István ügyvéd és dr. Horváth Károly képviselő mondtak beszédet.
Királyhegyes községben a következőképpen emlékeztek vissza a mozgósításra: „Délelőtt 9 óra tájban megállt egy lovas csendőr a községháza előtt, és hozta a mozgósítási hirdetményt. A községi bíró Búvár Imre, a jegyző pedig Lukács Mihály volt ekkor. A bíró azonnal fogatot rendelt. Kerekes János kisbíró a falut körüljárta vele és dobolással hívta fel az emberek figyelmét. Kása Ernő segédjegyző pedig felolvasta a hirdetményt. Minden utcában több helyen megálltak.”
Vitéz Deseő Lajos nyugalmazott tábornok 1937-ben kiadott Harctéri naplójában csalódottan számol be arról, hogy az ezredét nem érintette a részleges mozgósítás: „A részleges mozgósítás nem váltott ki különösebb izgalmakat. Csak örült mindenki, hogy a hetek óta húzódó bizonytalanság véget ér. A Szerbia elleni háborút egyáltalán nem tartottuk igazi háborúnak, inkább csak könnyű kalandnak. S ezért, bár nem tartottuk valami nagy dicsőségnek, ami a Szerbiát megrendszabályozandó mozgósítottakra várt, mégis irigyeltük őket, és restelltük, hogy mi itthon maradunk. Bennem azonban most már állandóan kísértett az orosz háború gondolata.”
Bevonulók a budapesti utcán
A részleges mozgósítás hatására megindult a bevonulás. Laky Imre a visszaemlékezésében így örökíti ezt meg: „A szarajevói rémnap izgalmai után az elmaradhatatlan részleges mozgósítás olaj volt a tűzre. E fellobbanó olaj tüzétől lángba borult az egész világ. A jelentkezési irodákat, laktanyákat s a központi városházát ellepték a bevonulók százezrei. A zsúfolt, gőzölgő tömegből felemelkedő karok katonai, honvédségi, népfelkelési könyvecskéket, ajánlati lapokat lobogtatnak a magasba. Mindenki tört, tülekedett előre. Mindenki első akart lenni.”
Akik már a fegyvert is megkapták
Néhány nap múlva jelentkezett az első komolyabb probléma, ugyanis a mozgósítás harmadik napján jöttek rá, hogy a népfelkelők idősebb évjáratai – 38-tól 42 évesig – szintén bevonultak, pedig nekik nem kellett volna. Kiderült, hogy a mozgósítási plakátokon hibás szöveg jelent meg. Ezeket a korosztályokat haza bocsátották, akik az ide-oda utazással és az ott időzéssel öt nyári munkanapot eltöltöttek.
Az 1914. augusztus 31-én elrendelt általános mozgósítás hívószavára újabb százezrek igyekeztek alakulataikhoz. A cikksorozat folytatásában erről is beszámolunk.
