Az Osztrák-Magyar Monarchiában a tartalékos tisztképzés alapját az ún. egyéves önkéntesi rendszer jelentette. Ezt olyan iskolázott és művelt fiatalok részére állították fel, akiket polgári karrierjükben akadályozott volna a letöltendő kötelező katonai szolgálat (a közös hadseregnél három, a Honvédségnél két év). A lehetőséggel a középiskolát végzettek élhettek (érettségi nem volt szükséges), és azok, akik az általános műveltségükről egy polgári és katonai tagokból álló vegyes bizottság előtt sikeresen számot adtak.

 Egyéves önkéntes (karpaszományos) tizedesek menetfelszerelésben

A közös hadseregben már működő gyakorlatot 1882-től vezették be a Honvédségnél. Az egyéves önkéntes szolgálatot kezdetben saját költségen kellett teljesíteni: ruházatról, élelmezésről és elhelyezésről is maguknak kellett gondoskodni, a fegyverzet és a felszerelés használatáért pedig külön díjat fizettek a kincstár részére. 1889-től lehetővé tették, hogy a középiskolát jelessel végzők, az érettségizettek és a szegénységüket hatóságilag igazolni tudók az állam költségén szolgálhassák le az egy évet. Ekkortól zsoldot is kaptak, s az önkénteseket központilag (a gyalogosokat a Ludovika Akadémián, a huszárokat a Központi Lovas Iskolán) képezték ki. A bevezetett kedvezmények, illetve valószínűleg az iskolázottság és az általános műveltség növekedése miatt az önkéntesek száma jelentősen megnőtt, ezért honvédkerületenként 1890-től önkéntes iskolákat szerveztek, amiket 1912-ben tartalékos tiszti iskolákká alakították át.

Varga Antal egyéves önkéntes őrvezető menetfelszerelésben

Az egyéves önkéntes képzésben részt vevők önkéntes karpaszomány viselésére váltak jogosulttá. Ők lettek a karpaszományosok. Az elnevezés az Osztrák-Magyar Monarchia idején alakult ki, de hivatalossá csak a két háború között vált. Az elnevezés alapja a zubbony ujjvégződése fölött 10 centiméterrel a sárga színű, a közös hadseregben fekete, a honvédségnél meggyvörös beszövéssel rendelkező, spiccben végződő, az ujjat körülfogó mintázat, az ún. karpaszomány.

A karpaszományosokat sok kedvezmény illette meg, pl. szabad kimenővel rendelkeztek, s kimenő ruházatként tiszti mintájú egyenruhát hordhattak, szolgálaton kívül megjelenhettek tiszti társaságban, alantas munkára még büntetésként sem lehetett kötelezni őket. Újonckiképzés után azonnal őrvezetők, a közös hadseregben alkalmazott német megnevezéssel Gefreiterek lettek. Fél év után tizedessé (Korporal), esetleg szakaszvezetővé (Zugsführer) léptek elő. Ezt követően az arra érdemeseket tanfolyamra vezényelték, amelynek a sikeres elvégzését követően hadapród őrmesteri (Kadett-Feldwebel), 1909-től hadapród (Kadett) rendfokozatot nyertek. Ezután hadapród tiszthelyettesé, 1909-től zászlóssá (Fähnrich) léptették elő őket. A zászlósok a gyakorlatok, illetve a háború során századosi rangig juthattak előre a katonai ranglétrán. Sokan átléptek a tényleges (hivatásos) állományba. Aki nem került tanfolyamra, vagy azt nem végezte el, az karpaszományos őrmesteri rangot kapott, de további előrelépésre nem volt lehetősége.

 Kókay László egyéves önkéntes őrvezető kimenő ruházatban

(Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs című kötet felhasználásával. Főszerkesztő: Szijj Jolán, szerkesztő: Ravasz István)