Fehérvári huszárok a limanovai csatában

Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-án megrendezett Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata.

Az előadás címe egy huszárnótából vett részlet. Egy olyan nótából, amely még ma is gyakran felcsendül lakodalmakban vagy akár baráti nótázások során. Különösen azokon a településeken, amelyek egykor a székesfehérvári császári és királyi 10. (Vilmos) huszárezred hadkiegészítő területén találhatók, így a Fejér megyei Adonyban is, ahol születtem. A büszke, daliás huszároknak már csak az emlékük maradt meg, de a róluk született nóta még ma is felhangzik néha.

 Fehérvári huszárok egy csoportja a frontra indulás előtt
(Forrás: a szerző gyűjteményéből)

Az 1741-ben alapított ezrednek Beleznay János ezredes volt az első parancsnoka. Számos háborúban vettek részt: az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748), a hétéves (1756-1763), illetve a bajor örökösödési háborúban (1778-1779), majd a napóleoni háborúkban. A honvédsereghez hazaszökött huszárok hősiesen küzdöttek 1848-49-ben is. Tíz év múlva ott voltak az olasz–francia–osztrák (1859), majd az 1866-os porosz–osztrák–olasz háborúban. A 10-es sorszámot 1798-ban kapta az ezred Mészáros János altábornagy, ezredtulajdonos idején, 1888-tól pedig „örök időkre” III. Frigyes Vilmos porosz király nevének viselési jogát.

 A székesfehérvári lovassági laktanya korabeli képeslapon
(Forrás: a szerző gyűjteményéből)

Az 1800-as évek második felében 1887-től 1892-ig Pécs városában állomásozott az ezred. Sorozási területe Fejér, Baranya és Tolna megye volt. Az ezred 1892-ben került át az újonnan épített székesfehérvári lovassági laktanyába, ahol 1896-ig tartózkodtak. Következett Nyíregyháza (1901-ig), majd Czernowitz (1908-ig), végül Budapestre kerültek és 1914. július 30-án innen, a ferencvárosi pályaudvarról indultak a szerb frontra.

 A Világháború képes krónikája huszárt ábrázoló címlapja
(Forrás: a szerző gyűjteményéből)

„Mi, a lovasság gyönyörű békeuniformisban indultunk: viaszosvászonnal bevont csákó, arany zsinóros kék atilla, panyókára vetett arany zsinóros, prémes, világoskék mente, zsinóros veres nadrág. Jó és hálás célpontot szolgáltattunk az ellenségnek” – írta naplójában Kozma Miklós csapattiszt. A hadműveleti területre kivonult császári és királyi 10. lovashadosztály a következő dandárokból állt: a 4. lovasdandárból (10. fehérvári és a 13. jászkun huszárezred), és a 8. lovasdandárból (9. Nádasdy huszár ezred és a 12. ulánus ezred).

A Száva folyó mentén végzett határbiztosítás után a lovashadosztályt a keleti frontra szállították. A fehérvári huszárok augusztus 26-án lépték át az orosz határt, majd rövidesen részt vettek a visszavonulásokat fedező, felderítő harcokban. Következett egy újabb offenzíva, a visszavonuló oroszok üldözése. Az ezred ennek során 200 foglyot adott le. Viszont a számos kisebb–nagyobb harc, a lóháton megtett több mint másfél ezer kilométer, a rossz időjárás, az elavult felszerelés miatt jelentősen lecsökkent a legénység és a lovak létszáma. Novemberben már egyre több volt a gyaloghuszár. Megváltozott a harcmodor is, mert nem lóháton harcoltak, hanem gyalogosként a lövészárkokban.

E rövid hadi múlt ismertetése után érkeztünk el 1914. december elejéhez, amikor a 10. lovashadosztály mind a négy ezredével a galíciai Neusandez környékén volt és részt vesz az ott zajló harcokban. Ezekről a hadműveletekről Pollmann Ferenc tanulmányában olvashattunk a blogon.

 Huszárok visszavonulása Limanova felé
(Forrás: Hadtörténeti Levéltár, Tanulmánygyűjtemény, Julier Ferenc limanovai anyaggyűjtése)

Az orosz 15. gyaloghadosztály előnyomulása miatt a lovashadosztály azt a feladatot kapta, hogy a Limanovától keletre fekvő Jabloniec gerincre vonuljon vissza. A Markovits Kálmán ezredes vezette fehérvári 10-es huszárok december 7-én délután érkeztek Limanovára. Még aznap este az ezred három századát lóról szállva a Limanova előtti állásokba rendelték. A Radoychich százados vezette 10/4. századot (68 karabély) a Kanina felé húzódó műút mindkét oldalára (balszárny), a Hertelendy százados parancsnoksága alatt álló 10/5. század tőlük hátrább került, mint tartalék. Brokes százados 10/2. századát (50 karabély) pedig a Jabloniec magaslat gerincére és északi lejtőjére vezényelték (közép védőszakasz). Brokes századoshoz csatlakozott a jobbszárny: a Diószeghy százados vezette szegedi 3. honvéd huszárezred 3. százada 70 karabéllyal.

Azért, hogy megismerjük a limanovai csata helyszínét, nézzük át a terepszakaszokat. Maga a Jabloniec-hát egy a terepszintből kb. 200 méter magasra kiemelkedő, erdőrészletekkel borított terület, amely Limanova felől a 624-es magassági pont felé emelkedik. Az állás jobbszárnya a Jabloniec erdős déli lejtőjén egy tisztás mentén haladt.

 A Jabloniec dél felől készült fotója 1937-ből
(Forrás: Julier Ferenc Limanowa, a magyar katona csatadöntő küzdelmeinek okmányok és szemtanúk naplói vagy adatai alapján megírt részletes története. Budapest, 1937.)

A mögötte levő erdő a tartalékok fedett elhelyezését tette lehetővé. A hevenyészett fő védelmi vonal közepe a Jabloniec lapos gerincén egy kis nyírfaerdő előtt húzódott végig, majd az északi lejtőjén lefelé haladva érte el a kaninai köves országutat.

 A Jabloniec gerincéről készült fotó 1937-ből
(Forrás: Julier Ferenc fent említett műve)

Itt az északi lejtőn, az állásokkal szemben a műút felé mély, meredek falú vízmosások találhatók, amelyek a következő napokban kedvező lehetőséget kínáltak a támadáshoz gyülekező oroszoknak.

És végül az állás bal szárnya, amely a műút mindkét oldalán húzódott. Az úttól északra itt is voltak vízmosások, és itt is a távolabbiak a támadóknak nyújtottak kedvező terepet.

 A Jabloniec észak felől készült fotója 1937-ből
(Forrás: Julier Ferenc fent említett műve)

Összességében megállapítható, hogy a védelem szempontjából igen kedvezőtlen és szinte semmiféle komolyabb védelmet nem nyújtó állásokban zajlottak a következő napok összecsapásai.

December 7-én két Landsturm munkásosztag dolgozott a Jabloniec-háton és lejtőjén, hogy valamilyen állást építsenek a kijelölt területen. Amikor a huszárok odaértek, akkor még csak fél méter széles és fél méter mély, összefüggéstelen gödröket találtak, némelyiket vízzel tele. Drótakadály nem volt. A leplezés teljes hiányával szembesültek. Ez különösen azért volt hátrányos, mert a környező magaslatokat megszálló ellenség jól belátta ezeket, és az orosz tüzérség részére igen jó célpontokat nyújtottak. A két századparancsnok ekkor úgy gondolta, hogy csak egy éjszakáról van szó, és majd reggel leváltják őket. Talán még biztonságban is érezhették magukat, mert az előttük levő terepszakaszban a lovashadosztály három ezrede, mint előretolt, „első vonalbeli védők” helyezkedtek el. A 624-es magassági pontot és környékét a 13-as huszárok, a fél 212-es Landsturm zászlóalj és a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred 38 főnyi maradványa szállta meg.

December 8-án nem történt leváltás, de az előretolt állásokban levő 13-as jászkun huszárokat orosz járőrök támadták meg. A 10-es lovashadosztály parancsnoka, Herberstein tábornok a délelőtt folyamán maga is előrelovagolt a Jabloniec állások előterébe, és személyesen győződött meg az egyre nagyobb erővel előnyomuló orosz csapatokról. 15 óra 45 perckor visszavonta az előretolt három ezredét, majd a lóról szállt 13-as jászkun huszárokkal megerősítette a fő védelmi vonallá vált jablonieci védőszakaszokat. A 13/1. és a 3. század a magaslat gerincére, a 13/4. és 6. század a „közép” védőszakaszba került. A 13/5. század tartalék lett. A délutáni órákban az orosz nehéztüzérség megkezdte belőni magát, több üteg lőtte Limanovát is. A beérkezett ellenséges gyalogság a magyar állásoktól kb. 1000-1500 lépésre beásta magát. Az esti órákban már kölcsönös tűzpárbaj vette kezdetét, amely aztán a sötétség teljes beálltakor elhallgatott.

 Az 1914. december 8-a esti állapot Google Earth alkalmazásra vetítve. Kékkel a huszárok védővonala, előttük pirossal a Jabloniec előterében magát beásó orosz gyalogság

Ismerve az állások műszaki állapotát, a terep adta nehézségeket, nézzük meg, hogy 1914. december 9-én reggel milyen volt a védőerők csapatrendje az erők átcsoportosítása után:

Jobbszárny, parancsnoka Spilka Géza százados, 13. huszárezred:
20. honvéd gyalogezredtől 45 puska, Diószeghy 3/3. honvéd huszárszázad (70 karabély), 13/1. huszárszázad (40 karabély), 10/2. huszárszázad (50 karabély), egy Landsturm munkásosztag, a 10. huszárezred fél géppuskás osztaga 2 db géppuskával. Tartalék: a balszárny mögött a 13. huszárezred 3. százada, 22 karabéllyal.

Közép védőszakasz, parancsnoka Cserhalmi Jenő őrnagy, 13. huszárezred:
13. huszárezred 4. és 5. százada 100 karabéllyal, valamint a 10. huszárezred fél géppuskás osztaga 2 db géppuskával. A huszárok között volt elhelyezve (keverve) a fél 212-es Landsturm zászlóalj régi elavult Werndl puskákkal. A védőszakasz mögött két tartalék volt képezve: a jobbszárny mögött a 13-as huszárok 6. százada 50 karabéllyal, a balszárny mögött a 10-es huszárok 5. százada húzódott meg 50 karabéllyal.

Balszárny, parancsnoka Radoychich Lajos százados, 10. huszárezred:
59. gyalogezred egy százada 120 puskával, a fehérvári 10-esek 4. százada 68 karabéllyal, és mögöttük helyezkedett el a kassai 5. honvéd huszárezred fél géppuskás osztaga 2 db géppuskával, Böszörményi Árpád főhadnagy vezetésével.

A Limanova déli kijáratánál elhelyezett 10/3. század Folis Jenő százados vezetésével arcvonal mögötti összekötő szolgálatot látott el lóháton. (Nem esett szó a 10/6. századról. A fehérvári huszárok e százada ugyanis ekkor még Burián Mihály százados, századparancsnok vezetésével hírszerző járőrtevékenységben vett részt.)

A légvonalban kb. 1700 méter arckiterjedésű állás minden három méterére jutott egy puska vagy karabély (ne számítsuk bele a régi, elavult, lövéskor nagy füstöt képező Werndl puskás Landsturm csapatokat). Minden 300 méterére jutott egy géppuska.

December 9-én virradatkor megkezdődött a kölcsönös tüzelés, és elkezdődtek az orosz előretörések. Csatanapra virradt a reggel. Virradat után az orosz gyalogság azonnal megtámadta a limanova előterében húzódó hevenyészett magyar állásokat. A kaninai műút két oldalán, a vízmosásokban előrelopakodva, kb. 6-800 lépésre megközelítették Radoychich százados védőszakaszát, és heves tüzelésbe kezdtek. A védők viszonozták a tüzet. Délelőtt 9 órától már az orosz nehéz tüzérség is lőtte a műút menti területet. Támadás kezdődött a Jabloniec északi lejtőjén húzódó középső védelmi szakasz ellen is. A Cserhalmi őrnagy parancsnoksága alatti állások védői is azt látták, hogy az előttük húzódó vízmosásokban egyre nagyobb számban gyülekeznek az oroszok. Majd a mélyedésekből előrekúszva több kísérletet tettek, hogy megközelítsék a magyar állásokat. 9 órakor nagy erővel, több rajvonalban egymás mögött rohamra indult az ellenséges gyalogság. A védők fegyver és géppuskatüzében, és a tüzérség támogatása mellett a támadás azonban súlyos veszteséggel összeomlott. A hajnali órákban a jobbszárny fedezékei előtt is megjelentek az oroszok, akik a fél órás tűzharc után visszahúzódtak a mögöttük levő fenyőerdőbe. Később ez az erdő volt az orosz tartalékok gyülekezési helye. Az ellenség nagy erőkkel megindított reggeli gyors frontáttörési kísérlete mindhárom védőszakaszban kudarcba fulladt.

 Az 1914. december 9-ei helyzet
(Forrás: Hadtörténeti Levéltár, Tanulmánygyűjtemény, Julier Ferenc limanovai anyaggyűjtése)

A több napja a szabadban tartózkodó, gyengén élelmezett és kevés lőszerrel rendelkező védők arra használták fel a harci szünetet, hogy lőszert szerezzenek és élelmet. Az ellátás nehézségét jól mutatja, hogy Radoychich Lajos századosnak éhes legénysége számára úgy kellett „összekoldulnia” az 59-es bakáktól 20 doboz konzervet. A déli órákban ismét újabb általános orosz támadás indult az egész védővonal ellen. A tüzérségi tűzzel támogatott támadássorozatot ekkor is sikeresen visszaverték a védők. A támadók annyi eredményt értek el, hogy a középső védőszakasz előtti kis erdőbe sikerült megvetniük a lábukat, és azonnal beásták magukat. A közelében húzódó vízmosásban és az erdőben levő erőkhöz ezután folyamatosan érkeztek az erősítések. A következő órákban harci szünet állt be, amelyről tudták a védők, hogy ez ebédosztást jelent az oroszoknál. A másik oldalon a magyar védők még mindig semmilyen élelmet nem kaptak, és a lőszerellátás is akadozott. A délután 3 óra körül megindult újabb orosz támadás során, a középső védőszakasz közelében összegyűlt ellenséges gyalogság oly erővel támadott, hogy betört a 13/5. huszárszázad által védett állásokba, és heves kézitusa vette kezdetét. A védők hiába küzdöttek elszántan, a túlerő miatt hátrálniuk kellett. Csak a két oldalról megindított ellentámadás hatására kezdett el menekülni a támadó csoport, fegyvert, felszerelést eldobálva. Számos halott, sebesült és fogoly maradt vissza. A foglyok elmondták, hogy 18 teljes hadilétszámra kiegészített század támadott ezen a napon. Az út menti állásokat védő Radoychich-védőszakaszt ért támadások visszaverésében igen nagy szerepe volt Böszörményi főhadnagy két géppuskával rendelkező osztagának. Az egyiket állandóan a főhadnagy kezelte, miközben az orosz tüzérség pontlövésekkel igyekezett kilőni őt. Az est aránylag csendet hozott, de az orosz nehéz tüzérség igen hatékonyan lőtte Limanovát, keresve a lovas ütegeket. A fehérvári 10-esek lovait a lövegtűz miatt Limanováról Zamiescie felé küldték vissza.

A sötétedést kihasználva december 9-én este megkezdődött a védők átcsoportosítása és a 13-as jászkun ezredet kivonták az arcvonalból. A balszárnyra került a miskolci 10. honvéd gyalogezred III. zászlóalja Békássy százados vezetésével. Ők váltották fel a Radoychich-századot, amelyet a leváltás után tartalékként hátraküldték. A középső védőszakasz Hertelendy Miklós százados (10/5. század) parancsnoksága alá került. A jobbszárnyon pedig Brokes Jenő százados (10/2. század) vette át a védőszakasz parancsnokságát.

December 10-én nem voltak orosz tömegtámadások. Brokes százados vonala előtt egész nap csend volt. Viszont a középső védőszakasz ellen több kisebb próbálkozás is volt, melyet a védők minden esetben visszavertek. Mivel itt az állások közel voltak egymáshoz, itt igyekeztek eredményt elérni az oroszok. A nap folyamán a saját tüzérség eredményesen lőtte a vízmosásokban összegyűlt ellenséget.

December 10-én este a tartalékban levő Radoychich 10/4. század azt a parancsot kapta, hogy vonuljanak a Brokes század mögé, tartalék viszonyba. A koromsötétben csak nehezen tudtak tájékozódni, és az állások mögé érve találomra egy erdős részen meghúzódtak. Csak a következő nap reggelén szembesültek azzal, hogy hová is kerültek.

December 10-én délután 4 óra körül a 9. Nádasdy és a 13-as jászkun huszárezred parancsot kapott, hogy december 11-én reggel 6 órára váltsák fel a Jabloniecen állásban levő lovasságot. A fehérvári huszárok parancsnoka, Markovits ezredes pedig azt a parancsot kapta, hogy ezredének felváltott részeit Zamiescie-től keletre levő útelágazásnál tartalékul gyülekeztesse. Az állás mögött összekötő szolgálatra alkalmazott Folis (10/3.) századot pedig váltsa fel a Burian (10/6.) század.

Tehát elérkeztünk 1914. december 10-nek estéjéhez, amikor a védőállásban levő huszárszázadok a reggelt várták, s a felváltást. Kemény hideg volt, mindenki fagyoskodva húzta össze magát a szabad ég alatt. Éjfél előtt egy órával orosz tűzrajtaütés volt a jobbszárnyon, aztán csend lett. Brokes százados 11-én 02 órakor még végigjárta a védőszakaszát, ahol a nagy hideg miatt a legénység sem aludt.

 Az 1914. december 10., 24 órai helyzet
(Forrás: Julier Ferenc fent említett műve)

December 11-én reggel 5 óra után még teljes sötétség volt. Hírtelen erős gyalogsági tűz zúdult a magyar középső és a jobb szárnyra. Hangos „urrá” kiáltás is hallatszott, amely az orosz gyalogsági roham kísérője volt. Az oroszok rövid puskatüzelés után szuronyrohamra indultak. Támadásukat nem lehetett megállítani, és a Jabloniec gerincén betörtek az állásokba. Brokes százados a tartalékért indult, és amíg ő távol volt, a gyilkos közelharcban elesett a 10-es huszároktól Kovácsffy Kálmán főhadnagy, alantos tiszt és Takács Gábor százados, a géppuskás osztag parancsnoka is. A sötétben tomboló közelharc elérte a középső védőszakasz jobbszárnyán tüzelő 10-es géppuskás osztagot is. Az összekeveredett tömegben Margitay József főhadnagyot csak akkor vágta oldalba a puskájával az egyik orosz, amikor az már pisztollyal lövöldözött az ellenségre. Addig mindegyikük azt hitte, saját társa áll mellette.

Igen érdekes volt a Radoychich század összecsapása a betört ellenséggel. Az előző nap éjszaka a nagy sötétben ugyanis szinte merőlegesen helyezkedtek el az arcvonalra. Amikor az orosz betört a Jabloniec gerincén és a közelharc előttük zajlott, Radoychich parancsot adott a támadásra, amelynek során oldalba kapták az orosz támadó sorokat (az oroszok balszárnyát), és azt visszavetették. (Visszaemlékezésének a támadásról írt részlete a blogon is olvasható.) Elérve az eredeti állások jobb szélét, Radoychich azt embereivel megszállta. Az arcvonalba a betörés kb. 150 lépésnyi szélességben történt, és az ember-ember elleni harcban álló tömeg folyamatosan az állások mögötti nyírfaerdő nyugati szegélye felé sodródott. Még mindig sötét volt, alig lehetett látni valamit.

Ezekben a percekben Limanova délkeleti kijáratától a lovaikról szállt 13-as jászkun és 9-es Nádasdy huszárezred századai elindultak, hogy az előző este kapott parancs értelmében felváltsák az első állásokban levő huszár ezredeket. Spilka Géza százados vezetésével a 13/1. és 13/2. század a kaninai műút melletti állásokba, a 10/III. zászlóalj megerősítésére szerencsésen beérkezett. A Cserhalmi Jenő őrnagy parancsnoksága alatt álló 13/4. és 5. század a középső védőszakasz balszárnyába érve azonnal a harcok sűrűjébe csöppent. Az 5. század a balszárnynak a gerinc felé eső részében betört oroszok ellen, míg a 4. század huszárjai és az utászszázad legénysége a nyírfaerdő szélén dúló harcba vetette be magát. A Muhr Ottmár ezredes vezette 9-es huszárok 1., 3., 4. és 5. százada a nyírfaerdő felé vonult, amikor egy sebesült 10-es huszárral találkoztak. Az elmondta, hogy az oroszok betörtek az állásokba és visszaszorították a védőket. De ekkor már láthatók is voltak az erdő szélén küzdők. Muhr ezredes azonnal parancsot adott a támadásra, amelynek során orosz puskalövésektől ő is hősi halált halt. Szintén elesett a 10-es huszároktól az 9. ezredhez vezényelt Szántay Jenő százados is, az 1908-as londoni olimpián egyéni kardvívásban negyedik helyet elérő kiváló katona, a géppuskás osztag parancsnoka. A 13-as és a 9-es huszárok támadása sikerrel járt, gyilkos kézitusa után, leküzdve az ellenséget, visszafoglalták az eredeti védőállásokat. A támadók elestek, fogságba estek, vagy állásaikba visszarohantak. Reggel 6 óra 15 perc volt ekkor.

A harc után állásba került századok a parancs szerint felváltották a Hertelendy (10/5.) és a Brokes (10/2.) századok maradványait, akik elvonultak Limanovára, és a nap folyamán már nem vették részt a harcokban. Nem így a Radoychich százados, a 10/4. századának maradványával. Leváltáskor a 68 emberéből csak 14-et tudott összeszedni. Limanovába érve találkoztak a 8. lovasdandár parancsnokával, Bauer tábornokkal, aki újra az első vonalba rendelte őket. Századát megerősítve mindenféle alakulatból összeszedett katonával, délelőtt 9 órakor újra a régi állásaikban voltak. A nap folyamán három nagy támadást indítottak az orosz csapatok, amelyek visszaverésében a Burian Mihály százados vezette 10/6. század is részt vett. Előző nap érkeztek meg a felderítésből, de 11-én reggel parancsot kaptak az első vonalba vonulásra. Századának 47 főnyi legénységét egy rutén század részeivel és a 20 honvéd gyalogezred Marton Boldizsár szakaszvezető szakaszával megerősítve kerültek az első védővonalba, és vettek részt a harcokban.

A Jabloniecen kifejtett hősies ellenállás nagy áldozatot követelt a védőktől. A 10-es huszárok vesztesége a harcokban 4 tiszti és 23 fő legénységi halott, 52 legénységi sebesült és 10 eltűnt.

 Folba János, a 10. lovashadosztály lelkésze emlékezik az elhunyt hősökre
(Forrás: Pesti Napló Háborús Albuma. I. rész)

A hősi halottakat Folba János, a 10. lovashadosztály lelkészének vezetésével temették el. A fehérvári huszárok közül ma is név szerint azonosítható néhányuk sírja. Így Tymbarkban a 365-ös számú temetőben: Szántay Jenő százados, Takács Gábor százados és Kovácsffy Kálmán főhadnagy sírja.

A Jabloniec gerincén kialakított 368-as számú sírkertben található a következő 10-es legénységi hősi halottak sírja: Singer József, Ragé István, Nagy János, Moharos János, Kirchoffer József és Fiskus András. A többiek ma már jeltelen sírban nyugszanak.

 Tymbark, 365-ös temető Szántay Jenő százados, Takács Gábor százados, Kovácsffy Kálmán főhadnagy sírjaival
(Forrás: picasaweb.google.com)

Az ezrednél a december elején lezajlott harcokban való helytállásért a következő kitüntetéseket osztották ki: 1 arany, 23 első osztályú, 58 másod osztályú és 73 bronz vitézségi érem.

Markovits Kálmán ezredesnek, a fehérvári huszárok ezredparancsnokának 1925. július 12-én, Pusztaberényben papírra vetett visszaemlékezése rövid, katonás tömörséggel jellemzi e nap hősies helytállását: „Tisztek és legénység példásan harcolt, míg a várva várt erők megérkeztek.”