A limanovai előadóestünkre készülve az alábbiakban Radoychich Lajos, a császári és királyi 10-es székesfehérvári huszárezred 4. századának parancsnoka limanovai naplójegyzetéből közlünk egy részletet. A naplót Molnár Dezső: Limanova, magyar győzelem című 1932-ben megjelent kötete alapján idézzük.
[1914.] XII. 11. reggel 5h 30’-kor nagyon élénk lövöldözésre ébredtem. Közvetlen utána a Limanovai műút felől, a Jabloniec gerince felé futótűzszerű gyorsasággal továbbterjedő „urá"- üvöltések hangzottak felénk. Nem hittem, hogy komoly a dolog, megint csak a szokásos üvöltés lesz, amit az orosz sokszor praktizált már […].
Julier Ferenc Limanowa kötetének címlapja, amelyben szintén olvashatóak a napló egyes részletei
A lárma mind erősebb lesz, mind közelebb jön – egyszerre csak tányérsapkások sziluettjeit látom, közvetlenül századom előtt. Fekvő helyzetemből felugrom és rohamra vezénylem századomat. A balszárny – Fernbach zászlós – kivételével, rögtön kézitusába keveredünk, a balszárny tüzel. Kaotikus lárma közepette állok, lövések minden irányban és oldalról. „Tüzet szüntess – saját csapat!” – „orosz hadicsel” – kiabálják összevissza magyarul, németül, oroszul és lengyelül. Huszárjaim a karabély tusával dolgoznak irgalmatlanul. A nagy lármában itt-ott tompa zuhanás hallatszik, azután csend: az orosz gyalogság visszafut árkaiba... Lefekszünk. Figyelek: nem mertem a vaksötétségben a bizonytalanba továbbmenni. Tájékozatlan voltam, hiszen koromsötét éjszaka volt, amikor ide feljöttem. […]
Rózsafi János által készített vázlat az eseményekről
Délelőtt 6h felé végre pirkadt. Balszárnyam felől hallom, hogy Kovácsffy főhadnagy elesett; balra tőlem látom Limanovát, tehát arcvonalam majdnem merőlegesen áll az általános védelmi frontra. Helyesbítem. Körülöttem csend, sehol ellenség. A betöréskor oldalba kaptam egy zárt vonalat, kemény karabélycsapásokkal mentünk neki, hanyatt-homlok visszafutott és a futásban saját rajvonalának támadásra előrejött tekintélyes részét is magával rántotta.
Tőlem északra erős tüzelés hallatszik: a Nádasdy huszárok jönnek fel a dombra! Délelőtt 6h 30’ tájban már bent vannak a védőfrontban: a veszendőbe ment állást dicsőségesen visszafoglalták!
A Jabloniec gerince az egykori magyar állásokból
(1937-es felvétel Julier Ferenc fenti kötetéből: Limanowa, a magyar katona csatadöntő küzdelmeinek okmányok és szemtanúk naplói vagy adatai alapján megírt részletes története. Budapest, 1937.)
Körülöttem nagyjában csend, gyenge csatártűz. Ki akarom vonni századomat az arcvonalból, hogy tartalékba vegyem, de csak 14 embert hozok össze a 80 és egynéhányból. Megdöbbentem: mi van a többi huszárral? Mind elestek volna vagy fogságba jutottak? […]
Századom csekély maradványait összeszedve, egy Limanova délkeleti széléhez vezető szakadékban fedetten visszavezettem csapatomat s így veszteség nélkül értem oda Zamiescie-re. A század élve maradt hiányzó emberei estig lassacskán, csoportokban lejöttek a Jabloniec-ről és bevonultak a századhoz.
Az elesettek összegyűjtése a csata után
(Julier Ferenc idézett kötetéből)
Másnap, első pihenőnapunkon kihallgatáshoz jelentkezett nálam Vinszki János huszárom s karabélya kicserélését kérte, mert a tusa és a többi faalkatrészek teljesen hiányoztak róla. Azonkívül, nagy elképedésemre, a gyalogsághoz való áthelyezését is kérelmezte, azzal az indokolással, hogy neki a verekedés Limanovánál oly nagyon tetszett s ő azt hiszi, hogy a gyalogságnál ilyenben több része lesz. […]
A Jabloniecen XII. 11-én ez a lovasszellem képesítette huszárságunkat a legvégsőig való hősi kitartásra.
