A Nagy Háború

Az utóbbi években – közeledve az I. világháború kitörésének 100. évfordulójához – a veszteségi iratok mellett egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a világháborús kitüntetési javaslatok iránt is. Szerencsés esetekben ezek a hősi cselekedetek leírásán kívül a fontosabb személyi és katonai alapadatokat (sorozási év, rendfokozat, beosztás, harctéri szolgálat kezdete) is közlik. A poszt a bécsi Kriegsarchivban őrzött kitüntetési javaslatok gyűjteményét mutatja be.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 3. rész

A Doberdón a Monte Cosich alatti 77-es és 121-es magaslatnál dübörögnek az ágyúk 1915 júniusában. Az olasz gyalogság is közelebb húzódik az állásokhoz, s bármikor megindulhat a támadása. Hősünk társaival feszülten várja, hogy mikor kerül sor bevetésükre az ellentámadásnál, mikor esnek át a tűzkeresztségen. Megérkezik a telefon és Imre Gábor is kiadja a parancsot katonáinak a szurony feltűzésére…

A méltánytalanul elfeledett Berzeviczy Albert a magyar politikai és kulturális élet meghatározó személyisége volt a XIX–XX. század fordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként az első világháború évei alatt Tisza István miniszterelnökkel, valamint a korszak befolyásos hazai és nemzetközi személyiségeivel egyaránt bizalmas beszélgetéseket folytatott, amit meg is örökített. Előbb 2014 decemberében, majd ez év júniusában nyomtatásban is megjelenhetett a Szalay-Berzeviczy család tulajdonában lévő izgalmas naplója. A kötetet Gali Máté történész doktorandusz gondozta, aki az alábbi ismertetést készítette a Nagy Háború Blog számára.

Az első világháború elején a fővárosban és több más településen is felmerült annak a gondolata, hogy a rendőri szervek kisegítésére polgárőrségeket állítanak fel. Vimmer Imre Esztergom város polgármestere 1914. szeptember 15-én adta ki felhívását a városi polgárőrség megalakítására.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 2. rész

1915 júniusában a Doberdó déli részére került a zászlóalj. Hősünk százada az első hetekben tartalékban van a tengertől Monte Cosichig terjedő területen. Éjjelente járnak az állásokba, amikor javítják azokat és összeszedik a halottakat. Állandó harcot vívnak a viperákkal, miközben közvetlen közelségbe kerülnek a vérrel és a halállal…

Pásztor Levente olvasónk több évtizeden keresztül naponta többször is elsétált egy kőkereszt előtt lakóhelyén, a Borsod megyei Mezőnyárádon. Mindig is tudta, hogy ott van, de valahogy sohasem fordult meg a fejében, hogy meg kellene közelebbről néznie. Erre nemrég viszont sor került és sikerült a kereszt történetét, valamint egy rövidre szabott élet utolsó éveit is feltárnia.

1917-től sorra jelentek meg Magyarországon az első világháborús emlékművek. Ezeknek többféle típusa létezett. A lovasság ugyan a háború alatt jelentősen veszített korábbi szerepéből, az emlékművek között azonban mégis megjelentek és különleges helyet foglaltak el a lovas alkotások. Hősök napja közeledtével az emlékműveket vizsgáljuk meg írásunkban.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 1. rész

Az olasz front megnyílásának 100. évfordulóján új sorozatot indítunk útjára. Imre Gábor kadét naplója az Isonzónál 1915 májusában kirobbanó harcok kezdetétől 1915 augusztusáig, a 2. isonzói csatában történt megsebesüléséig követi nyomon szerzőjének háborús történetét. A császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred elkülönített I. zászlóaljában szolgáló, civilben szobrászművész hadapród naplója a doberdói harcok naturális valóságáról ad megrázó erejű leírást. Méltó folytatása és kiegészítése a blogon eddig megjelent harctéri sorozatoknak.

Az olasz hadüzenet szövege

„A mi előrelátható volt s csak perceken függött, a bekövetkezése megtörtént: ellenségeink tekintélyes száma megszaporodott eggyel, 33 éven át volt szövetségesünk, Olaszország [1915.] május 23-án hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának.”
 
 
 

A háborús évek alatt több drámai periódust is megélt az Osztrák–Magyar Monarchia. Az 1914 ősze és 1915 tavasza közötti időszak is ilyennek tekinthető. A Szerbia elleni sikertelen támadások, a galíciai-kárpátoki súlyos, nagy veszteségeket követelő harcok, a folyamatos visszavonulás, Przemyśl eleste csalódott, már-már letargikus hangulatot idézett elő a magyar társadalom jelentős részében is. A sorozatos katonai fiaskók és az eredménytelen diplomáciai tárgyalások következményeként Olaszország pálfordulásával új ellenség is felbukkant a láthatáron. Az alábbi írás az ország 100 évvel ezelőtti közhangulatába kíván betekintést nyújtani.