A Nagy Háború

A Nagy Pál altábornagy parancsnoksága alatt álló 40. honvéd gyaloghadosztály szerencsés helyzetben volt 1915 karácsonyát megelőzően, mivel december 22-től pihenőjét töltötte és „ütközetre nem volt kilátás”, ahogy azt Dr. Paulovits Sándor, az alakulat kötelékében az északi fronton harcoló 30. honvéd gyalogezred krónikása írta. A tisztek és a honvédek így minden szabad idejüket és figyelmüket az ünnepre való készülődésre fordíthatták.

 Katonák karácsonya – Balázsfy Rezső rajza
(Vasárnapi Újság, 1915)

Ifjabb Kohányi Kálmán, egykori műegyetemi hallgató, a kassai MÁV felügyelő állomásfőnök fia 1914 augusztusában, sebesülten került orosz fogságba. A 6. tábori tarackezred fiatal zászlósa szeptembertől vezette feljegyzéseit, amiben részletesen beszámolt a Krasznaja-Rjecskai hadifogolytáborban töltött karácsonyi időszakról is. A naplót, melyet haláláig, 1915 áprilisáig írt, bajtársai hozták haza, és jutatták el társuk Kassán élő szüleihez. A jobb kifejezés híján „naplónak” nevezett feljegyzések azonban korántsem szorítkoznak a szó klasszikus értelmében vett napi bejegyzésekre írójuk mindennapjairól. Sokkal inkább egy Moszkvából Krasznaja-Rjecskáig tartó hosszú utazás állomásait rögzítik, tájképszerű leírásokkal, az oroszországi viszonyokat megjelenítő életképekkel.

(Forrás: Hadifogoly magyarok története. Szerk.: Baja, Lukinich, Pilch, Zilahy)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 51. rész

A lelőtt repülőgép

[1915.] július 23-án csak ottmaradtunk azon a helyen. E napon az ágyúharc is alábbhagyott. Az ellenség nem támadott, bizonyára tetemes veszteséget szenvedett. Ámde a mieinket is borzasztóan megpocsékolta az iszonyú pergőtűz. Hallom, hogy leváltják őket pár napi pihenőre – már aki még él közülök. Az első zászlóalj még nem szenvedett súlyos veszteséget, de a 2-ik és 3-ik zászlóaljból – úgy hallom – mindössze 70–80 ember menekült meg épen. Raktárunk előtt az úton temérdek katonaság vonul a rajvonal felé, hogy felváltsa a mi megpocsékolt hadosztályunkat.

 Olasz ágyú és kezelőszemélyzete a Doberdónál
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Könyvajánlás

Nemrégiben jelent meg Bedécs Gyula és Trukáné Katona Zsuzsa összeállításában A harcok könnye és vére. Költők, írók az első világháborúról című vers- és prózagyűjtemény kötet. Bedécs tanár úr neve sok olvasónk számára ismerősen csenghet. Ő és baráti köre voltak az elsők, akik az első világháborús magyar emlékhelyekre emlékutakat szerveztek. Ezekben napjainkig aktívan részt vesz maga is, az utazásokról már több könyvet is írt, amelyekben mások számára is hasznos információkkal és tanácsokkal szolgál. A blog lelkes olvasójának számító Bedécs tanár úr a most megjelent antológiához az alábbi személyes ajánlást küldte a számunkra. A 36 költő, író 148 írását tartalmazó kötetet mi is ajánljuk olvasóink figyelmébe. A kereskedelmi forgalomba nem kerülő, 243 oldal terjedelmű könyv ára mindössze 1.000.- Forint. Szerkesztőségünk vállalta, hogy az érdeklődők részére a címünkre írt levél alapján Budapesten személyes átvétellel átadjuk a kötetet, míg a vidéki megrendeléseket tanár úrnak továbbítjuk, aki postázza a könyvet.

Az alábbi írás a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Nagy Háború Blog 2011. december 8-i  Limanova-előadóestjén elhangzott előadás szerkesztett változata.

A limanovai csata napjainkban nem tartozik a széles körben ismert események közé. Nem volt ez mindig így. A két világháború közti Magyarországon kegyelettel ápolták emlékét, sőt valóságos kultuszt kerítettek köré. Miben gyökerezett ez a kultusz?

 Molnár Ferenc író, mint haditudósító Limanova hősei, livnói Hadfy Imre tábornagy és péterfalvi Molnár Dezső vezérőrnagy között
(Forrás: A Hadsereg című folyóirat, 1916)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 50. rész

A doberdói pokol

1915. július 18-án kezdődött meg az olaszoknak óriási támadása a mi hadállásaink ellen, hatalmas tüzérségi előkészítés után [ez volt a 2. isonzói csata]. Rettenetes volt katonáink helyzete a szakadatlanul hulló gránátesőben. Fedezékük nem volt, a roppant kínnal kivájt sziklák közt volt primitív lövészárkuk, melyet a kitűnő olasz tüzérség pontról-pontra be tudott lőni. Már az első támadási napon elesett Énekes százados, zászlóaljparancsnok és a többek közt Fürst zászlós is. De nemcsak a rajvonalat árasztotta el az olasz tüzérség gránát és srapnel esővel, hanem a rajvonal háta megett is állandóan lőtte az utakat, katonai telepeket, hogy az utánpótlást megakadályozza.

 A Monte San Michele, ahol a 4-es honvédek is harcoltak ebben az időszakban a Doberdó-fennsíkon. A háttérben az Isonzó vonala.
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Kiadványajánló

Idén negyedik alkalommal rendezték meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tóth Ágoston termében A hátország Nagy Háborúja 1914-1918 című tudományos konferenciát. A Hadtörténeti Múzeum Értesítőjének most megjelent 12. száma az eddigi konferenciákon elhangzott előadásokból közöl izgalmas válogatást. 33 tanulmány, illetve (fekete-fehér) illusztrált előadásanyag került be a 327 oldalas kötetbe, amely a háborús hátország életének számos érdekes aspektusát mutatja be.

A kötet, amit mi is ajánlunk az érdeklődő olvasók figyelmébe, nyomtatott és CD változatban is kapható. A könyv ára 2000 Ft, a CD ára pedig 750 Ft. Megvásárolható a Hadtörténeti Múzeum Múzeumpedagógiai Osztályán (Budapest I., Kapisztrán tér 2-4.), telefonszám: 06 – 1 – 325-1600 / 44-199 vagy 44-205 mellék.

Vargabetű szenvedélyes túrázó. Az első világháború olasz frontján tett útjairól küldött beszámolója első része két hete már olvasható a blogon. Jövő nyáron a Krn-re tervez a blog vállalkozó szellemű olvasóival egy közös utat. Tavasszal beszámolunk az előkészületekről.

 Osztrák-magyar védelmi állások a Payer-hágón 2900 méteren

A mai előadás brosúrája letölthető PDF-formátumban innen.

A limanovai előadóestünkre készülve az alábbiakban Radoychich Lajos, a császári és királyi 10-es székesfehérvári huszárezred 4. századának parancsnoka limanovai naplójegyzetéből közlünk egy részletet. A naplót Molnár Dezső: Limanova, magyar győzelem című 1932-ben megjelent kötete alapján idézzük.

[1914.] XII. 11. reggel 5h 30’-kor nagyon élénk lövöldözésre ébredtem. Közvetlen utána a Limanovai műút felől, a Jabloniec gerince felé futótűzszerű gyorsasággal továbbterjedő „urá"- üvöltések hangzottak felénk. Nem hittem, hogy komoly a dolog, megint csak a szokásos üvöltés lesz, amit az orosz sokszor praktizált már […].

 Julier Ferenc Limanowa kötetének címlapja, amelyben szintén olvashatóak a napló egyes részletei