A világháború, ahogy egy parasztgazda látta – 65. rész
B. Sárközy Gergely 1915. szeptember 6-tól a nagyváradi 4-es honvédek lábadozójába kerül, ahol igen jól múlatja az időt. Kiváló kapcsolatépítési képességének köszönhetően 10 nap helyett 5 hétig tartózkodik itt. A vége felé már azért méltatlankodik, hogy az őszi dologidőben nem mehet szabadságra… Részletes leírásából megismerhetjük, hogy is folyt az élet egy lábadozóban a háború alatt.























Kirilly Edit olvasónk, alapítványunk lelkes önkéntese ez év szeptember elején részt vett a Rózsafi János által kísért, Isonzó menti emlékúton. Élményeit az alábbi úti beszámolóban foglalta össze.
B. Sárközy Gergely 1915. augusztus 29-én jelentkezett a nagyváradi csapatkórházban, ahonnan a „szív- és belsőbajosok” elhelyezésére kijelölt kórházba irányítják. Egyelőre megúszta a hazaszökés miatti számonkérést, elkezd azonban aggódni, hogy mi van, ha tényleg beteg…
Palló József abban a szerencsés helyzetben van, hogy világháborút megjárt nagyapja még mesélt neki a fronton töltött évekről. Sorait olvasva úgy érezzük: mi is ott ülünk a vasárnapi ebéd után a családi asztalnál és hallgatjuk, ahogy Mihály nagyapa ízes nyelvezettel meséli nekünk a maga Nagy Háborúját.
B. Sárközy Gergely hat és fél hónap katonáskodás után a Doberdóról kalandosan hazaszökve 1915. augusztus 26-án találkozhatott szeretteivel, s számba vehette a gazdaságát. Családja körében a betegsége is múlni látszik, föléled azonban aggodalma a számonkérés miatt…
Az olasz-szlovén határon található Karsztvidék (a Doberdó) egyik legérdekesebb első világháborús szabadtéri múzeuma a Monfalcone település határában, az egykori olasz, illetve osztrák–magyar lövészárokrendszer területén kialakított Parco Tematico della Grande Guerra. Az alábbiakban az intézmény információs kiadványai, valamint Marco Mantininek, a múzeum egyik létrehozójának fényképei alapján mutatjuk be a Nagy Háború itteni emlékeit.
1915 októberében ezredorvosunk zászlóalja elfog egy korábbi olasz parancsot, amely részletesen beszámol az ellenfél céljairól, tervezett harcászati eljárásairól. A tervekből kevés valósult meg, s Kemény doktor bizakodik, hogy egy közelgő fordított lehetőség esetén ők jóval eredményesebbek lesznek.
Egy időben sokat gondolkoztunk és vitatkoztunk azon, hogy indítsunk-e itt a blogon külön rovatot a háborús humorról, és végül arra jutottunk, hogy nem érdemes. Hogy miért nem? Akkor úgy gondoltuk, nem biztos, hogy meg tudnánk tölteni megfelelő tartalommal.
1915 októberének végén kifullad a 3. isonzói csata, Kemény doktor is számot vet a nagy összecsapás veszteségeivel, eredményeivel, s a folytatás epizódunk címében is idézett perspektíváival…
A császári és királyi egri 60. gyalogezred hagyományainak ápolását szolgálták a Nagy Háború befejezése és a 60-as Bajtársi Szövetség megalakulása után rendezett ezrednapok, mai kifejezéssel veterántalálkozók. Ezeken a nagygyűléseken több száz vagy több ezer egykori katona jelent meg, ahol felelevenítették háborús élményeiket, amelyek fontos epizódjait képezték az ezred háborús történetének, mert a haditetteikről szóló könyv a két világháború között nem jelent meg. 


















Legutóbbi kommentek