A császári és királyi egri 60. gyalogezred hagyományainak ápolását szolgálták a Nagy Háború befejezése és a 60-as Bajtársi Szövetség megalakulása után rendezett ezrednapok, mai kifejezéssel veterántalálkozók. Ezeken a nagygyűléseken több száz vagy több ezer egykori katona jelent meg, ahol felelevenítették háborús élményeiket, amelyek fontos epizódjait képezték az ezred háborús történetének, mert a haditetteikről szóló könyv a két világháború között nem jelent meg.
A korabeli Heves vármegyei lap tudósítása és Habsburg József Ágost főherceg alább közölt beszéde emlékeztet bennünket arra, hogy a frontharcosok több mint 20 év után sem tudták és nem is akarták elfelejteni a háború közösen átélt eseményeit. Az újság tudósításában vagy a felugró buborékokban közölt jegyzetekben természetesen előfordulhatnak még ezután is pontatlanságok, amelyek kijavítását az ezred nagy háborús tevékenysége kutatása céljából a posztot beküldő Hatvanas nevű olvasónk szívesen veszi, és a segítségért előre is köszönetet mond.
Mezőkövesd, 1936. április 27.
A zászlódíszbe öltözött matyó városra melegen mosolygott a tavaszi nap. A kora reggeli óráktól kezdve mozgalmas utcákon minden oldalról gyülekeztek a régi katonák. Az arany, ezüst, bronz vitézségi érmek ragyogtak a civil kabátokon, a nagyot dobbanó katonaszívek felett. Mert Szita tábornok úr sorakozót fúvatott a 60-as ezred régi fiainak, és a mezőkövesdi járás minden falujából, Egerből, Heves megyéből, ahonnan csak lehetett, mindenünnen idegyülekeztek a régi harcosok.
Egerből autóbuszon, autókon, teherautón és lovas kocsikon több mint kétszáz volt hatvanas érkezett a bajtársi találkozóra Szita Mihály nyugalmazott tábornok a 60-as Bajtársi Szövetség elnökének vezetésével. De eljöttek a mezőkövesdi hatvanas napra vitéz Subik Károly prelátus, oldalkanonok, Frindt Jenő pápai kamarás, érseki titkár, ezredlelkész, és az egri Dobó István 14. honvéd gyalogezred tisztikarának küldöttsége vitéz Galánthay István ezredes ezredparancsnok vezetésével. Díszes küldöttség élén Zsóry Lajos a mezőkövesdi kerület országgyűlési képviselője fogadta a község határában az egri vendégeket, a mezőkövesdi hatvanasok nevében itt Dudás Mátyás ipartestületi elnök, volt 60-as szakaszvezető köszöntötte az egri bajtársakat.
A mezőkövesdi magyar királyi katolikus gimnázium épülete
(forrás: keptar.oszk.hu)
Kilenc óra ötven perckor érkezett autóján József királyi herceg, akit a község bejáratánál készített diadalkapu előtt vitéz Borbély Maczki Emil Borsod vármegye főispánja fogadott az előkelőségek élén. A községben Polgáry Lajos főjegyző köszöntötte a főherceget, aki ezután kíséretével villásreggelin vett részt Csepela Lajos tiszteltbeli kanonok, mezőkövesdi apátplébánosnál.
A királyi katolikus gimnázium tágas udvarán tíz órakor tábori misét celebrált Csepela Lajos apátplébános. Az evangélium után vitéz Rédey Gerő ciszterci gimnáziumi helyettes igazgató, a volt 60. gyalogezred tábori lelkésze mondott szentbeszédet, és abban megható kegyelettel emlékezett meg az elesett bajtársakról, akik a népek közötti nagy történelmi hivatást betöltő magyar nemzetnek örök emlékű hősei maradnak.
A tábori mise alatt Gál István kántor vezényletével a hírneves mezőkövesdi matyó énekkar szebbnél szebb egyházi énekszámokat adott elő. A miskolci 18. honvéd gyalogezred zenekara ugyancsak egyházi énekszámokkal emelte a tábori mise áhítatát.
Habsburg József Ágost főherceg
(forrás: www.vitezirend.co.hu)
A tábori mise végeztével a gimnázium udvarán feketéllő sok ezer főnyi ünneplő tömeg ajkáról felzengett a Magyar Hiszekegy hazafias imádsága, azután a hatvanasok ezreinek üdvözlő éljenzése között fellépett a szószékre Szita Mihály tábornok. Az ősz katona, a régi parancsnok látása feledhetetlen emlékeket ébresztett a hatvanasok lelkében és örömkönnyeket csalt a bajtársi szemekbe. Szita Mihály tábornok mint a 60-as Bajtársi Szövetség elnöke az egybegyűlt bajtársak nevében hódolattal és szeretettel köszöntötte József főherceg tábornagyot, a hatvanasok rajongva szeretett hadvezérét, akit régi kapcsolatok fűznek ehhez a színmagyar ezredhez, mert fenséges atyja négy éven át tagja és dísze volt a dicső múltú ezrednek.
Szita Mihály tábornok üdvözlő szavait megilletődve fogadta József királyi herceg, aki a közönség viharos éljenzése közepette emelkedett a szószékre és ünnepi beszédében a következőket mondotta: „Azért jöttem el ide, mert a hatvanas család tagjának érzem magam. Azért jöttem el ide, hogy újra azt mondhassam nektek, amit annak idején a harctéren mondottam: Az Isten áldjon meg benneteket, szeretett fiam!”
A főherceg ezután megemlékezett a 60. gyalogezred történetének jelentősebb eseményeiről kiemelve az 1809-ben vívott asperni csatát, amelyben a legyőzhetetlennek hitt Napóleon francia császár hadainak jobb szárnyát a magyar hatvanas bakák tízszeres rohammal verték ki Apernből. Azután a világháború véres napjait elevenítette fel a főherceg. 1914-ben augusztus 27-én a komarowi csatában ötven százalékos veszteséget szenved a 60. gyalogezred, de három nappal később ismét rohamozik, majd hősies önfeláldozással veri vissza egymaga egy egész kozák hadosztály meg-megújuló lovas rohamát.
A cs. és kir.60.gyalogezred emlékműve Egerben Kienle György alkotása
(forrás: szoborlap.hu)
„Első találkozásom a hatvanasokkal 1915-ben volt a Doberdón. – folytatta beszédét a főherceg – Itt láttam mire vagytok képesek, ti, hatvanasok. A második isonzói csatában az én öt hadosztályom tizenhét olasz hadosztállyal állott szemben, az én 250 ágyúmmal ezer olasz ágyú. Kétségbeejtő helyzet volt. Egy sziklán álltam a fiammal és onnan vezettem a csatát. Elszorult szívvel adtam ki a parancsot: az utolsó tartalékom, a hatvanasok foglalják vissza a magaslatot, a Monte dei Sei Busit! És a hatvanasok elindultak a rohamra! Legalább 600-800 gránát vágott soraik közé mégis dalolva rohamoztak. És megtörtént a csoda. Amit remélni sem mertem, visszafoglalták a dombot. Egy 5-6 főből álló kis csoportot láttam, akik az utolsó pillanatban oldaltűzbe fogták az olaszokat, és javunkra döntötték el az ütközetet leírhatatlan bátorságukkal. Szabó Lajos káplár, noszvaji hatvanas vezette a bátor maroknyi csapatot, akit be is adtam ezért arany vitézségi éremre. Fónagy István 60-as őrmester mellére én tűztem fel az arany vitézségi érmet és hazaküldtem a harctérről, hogy tanítsa példájával otthon a katonákat. Kért, hogy maradhasson és küzdhessen fegyverrel tovább. Megengedtem neki és harmadnapra hősi halált halt. Ilyenek voltatok, ti, hatvanasok! Méltó utódai Dobó Istvánnak. Az ezred megszűnt, de ragyogó hősi szelleme tovább él az utódokban […]”
A főherceget hosszasan és lelkes tüntetéssel ünnepelte a hatalmas számú hallgatóság. A bajtársi ünnepélyt Dudás Mátyás ipartestületi elnök szavai zárták be.
(Eger-Gyöngyösi Újság, 1936. április 28. 2-3.)