A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 10. rész

Komisz élet – cigány élet

Sohasem fogom elfelejteni azon szomorú időket, melyeket mint újonc töltöttem a laktanyában. Ez az igazi komisz élet, de nem gyöngyélet, hanem alábbvaló volt a sátoros cigányénál. Én, mint civilben igazságos, egyenes lelkű, hazudni nem tudó ember, itt e cigányéletben rendkívül levertnek elkeseredettnek éreztem magamat. Sokáig nem tudtam megszokni – de a valóságban sohasem – azt a huncutságot, gazságot, káromkodást, szájhősködést, furfangosságot, hazugságot, ami itt erénye a katonának. Hiszen a civil életben is előfordulnak e jelzett bűnök, de korántsem oly elfajult mértékben, mint katonáéknál.

 Napi parancs kihirdetése
(korabeli fotólap)

Február 2-án kiállítás nyílt New Yorkban az 1919-es tanácsköztársaság propagandaplakátjaiból, amit az év végéig lehet megtekinteni (hátha valaki jár arra, netán ott él). Tavaly jelent meg a Napvilág Kiadó gondozásában egy tanulmánykötet Az I. világháború – a XX. század őskatasztrófája címmel. Az Örökmozgóban megtekinthető Jancsó egyik klasszikusa, a Csillagosok, katonák. A héten egy frissen bemutatott színházi darabot (A kolonc) is láthatunk, a fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynőt adják, de meglepően sok (négy! ☺) játékfilm lesz a tévében is (az elmaradhatatlan Fegyverszünet karácsonyra, A dicsőség ösvényei, Az ausztrál könnyűlovasság, Tigris brigád), igaz már mind láttuk többször is. Megjegyzem újíthatnának. Itt van például a Passchendaele (2008) című kanadai alkotás, amit még mindig nem mutattak be nálunk, lehet, hogy nem is fogják? Pedig ígéretes. (A hétvégén végre hozzám is eljut, majd beszámolok róla, milyen volt, addig is íme az előzetes)

A srapnel és a rumos demizson esete

Srapneltörténeti kalandozásunk újabb epizódja az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy erőfeszítését jelentő piavei támadás kezdete előtt, 1918. június 14-én éjszaka játszódik. A szegedi 46. gyalogezred egyik rohamszakasza a kijelölt átkelési pont felé tart, hogy másnap hajnalban átkeljen a folyón és rohamra induljon a Montelló ellen, amikor a szegediek hirtelen srapneltüzet kapnak a hegy felől.

A történetet Kókay László naplójából idézzük, aki ekkor hadnagyként a rohamszakasz parancsnoka volt. A naplóíró ekkor már harmadik éve szolgált az olasz fronton küzdő 46-osoknál. A szegedi piarista gimnáziumból önkéntesként a frontra kerülő Kókay László 1916-ban részt vett a doberdói harcokban San Martinónál, majd 1917-ben a Fajti Hriben vívott összecsapásokban.

 Kókay László 1917-ben Szegeden még zászlósként

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 9. rész

Ismeretségek

Lassanként kezdtem megismerkedni az oktató altisztekkel, kik a jó hazait szívesen segítettek elfogyasztani. Sőt azonkívül számtalanszor megkínáltam őket borral, pálinkával, szivarral. Nem sajnáltam tőlük, mert hamarosan beláttam, hogy a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni. Az újoncélet első négy hetében oktató altisztünk volt Kató Lajos gyomai tizedes és öccse Gergely, szintén tizedes. Azután a kis Bende István tizedes, kikkel igen jó viszonyban voltam. Nem is súroltam én egyszernél többet a padlót, és a szobaszolgai teendőktől is meg lettem kímélve.

 Katonatársak
(korabeli fotólap)

A Frankofón Filmnapok alkalmából az Örökmozgóban A nagy ábrándot vetítik. A Tivoliban a Svejket, a tévében pedig játék- és dokumentumfilmeket láthatunk a héten. A játékfilm-válogatásba bekerült két olyan film is (Az igazi tündérmese, Ryan lánya), amely nem közvetlenül a háborúról szól, azonban a háború idején játszódik.

A következő írást Örömkatona nicknevű olvasónk küldte be szerkesztőségünknek.

Az alábbi beszámoló azt hivatott megmutatni, hogy némi előzetes szervezéssel néhány nap alatt is egészen jól megismerhető a Doberdó és az Isonzó vidéke, aminek a magyar történelemben viselt különös jelentősége közismert. A konkrét látnivalók leírása helyett inkább egy mintát szeretnék adni olyanoknak, akik hasonló utazást terveznek.

 Tájba olvadó különös emlékmű Drežnica falu mellett

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 8. rész

Nincs a bakának vasárnapja!

Legtöbb dolgunk és zaklatásunk szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként volt. Ahogy szombat délben bevonultunk, még az ebédet jóformán le se nyeltük, kiadták az altisztek a parancsot: „Szalmazsákokat, pokrócokat lehordani és kiporolni!” Két embert elküldtek zsákkal fűrészporért. Seprűt és kefét vennünk kellett a kantinban. A szobát alaposan felsöpörtük, azután csajkával hordtuk a mosdóról a vizet, mellyel bőven lelocsoltuk a padlót s neki gyürkőztünk és a rászórt fűrészporral erősen kelletett dörgölni csutakkal, kefével – mint az altisztek mondták – „fokhagyma szagura.” Azután még egyszer ismételni szárazon, végre tisztára felsöpörni. Az ablakokat és ajtót tisztára kellett törülni, a farészeket petróleummal. A kályhát is vaslaggal fényes feketére puculni. Szép tiszta is volt a szoba, miként a pohár. Végre az asztalokat, fogasokat levinni a kúthoz, ott téglával, homokkal, kefével tisztára súrolni a sártól és tintafoltoktól, melyekkel a nagyságos altiszt uraknak méltóztatott bepiszkítani.

 Legénységi ujjasok és vászonzubbonyok tisztítása, porolása a laktanyaudvaron
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

Egyenlő jog a hősi halálra címmel jelent meg decemberben Dr. Róbert Péter kötete, amely a magyar zsidók első világháborús részvételét tárgyalja. Pozsgai Zsolt Tháliában bemutatott pszicho-játéka, A kolonc egy kémnő történetét dolgozza fel. A tévében ezen a héten is találunk játék- és dokumentumfilmeket egyaránt.

Ezredzászlók a harctéren – 2/2. rész

A zászló a Nagy Háború kezdetekor is a haza, a katonai becsület és hősiesség jelképe volt. Az ellenség is a zászlót igyekezett megszerezni, s az elvesztése olyan súlyos bűnnek számított, amely nyomán akár fel is oszlathatták az alakulatot. A „becsület” visszanyeréséhez győzelmes csaták sorozata kellett, amelyben esetleg zászlót is zsákmányoltak. 1914 augusztusában a harctérre került csapatok magukkal vitték zászlaikat, s még nem gondoltak arra, hogy ez a háború már egészen más lesz.

 Amikor az ezredzászló is elindult a frontra
(Pesti Napló Háborús albuma)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 7. rész

Újoncélet

Másnap, február 16-án megkezdtem a tizenharmadik iskolát tanulni. Hajnali 4 órakor felzavartak bennünket, csajkát osztottak ki köztünk, és mondták, hogy menjünk kávéért. Nekem nem kellett. Én három napig nem kóstoltam meg a katonai menázsit, csak a ládából falatoztam, melyben hazai kenyér, hús, hurka, szalonna, tésztafélék és más ilyen jó dolgok szerénykedtek. El is romlott az étvágyam e kemény ételektől, megfeküdte a gyomromat. Később megszoktam a kávét és meg is szerettem. Az ebédért is elmentem legtöbbnyire, de vacsoráért csak nagyon ritkán fáradtam le. A komiszkenyeret pedig meg sem igen kóstoltam azalatt a nyolc hét alatt, míg Váradon, mint újonc voltam.

 Ebéd a szakasz körletben - Update!
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918 c. kötetből)