A Nagy Háború

„Szanitéc” tetűpor és kenőcs valóságos áldás minden katonára nézve. Biztos óvszer kiütéses tífusz ellen. Kapható minden gyógyszertárban-drogériában 1 koronáért. Érdekes Újság, 1916.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos blogon közreadott naplójában különleges leírásokat olvashatunk az irányítása alatt álló segélyhely működéséről. A katonaorvos a háborút követően néhány tanulmányban is összefoglalta első világháborús tapasztalatait. Ezeket az írásait, amelyek kiegészítik, értelmezik, összegzik a naplóban írtakat, szintén közlésre érdemesnek gondoljuk. Az 1937-ben megjelent alábbi cikkében a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj segélyhelyének általa vezetett veszteség-statisztikáját elemzi, miközben képet ad a leggyakoribb halálokokról és a legsúlyosabb sebesülésfajtákról is.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 14. rész

Zászlóaljának 1915. július 22-23-án a Krn közelében vívott heves harcait követően Kemény doktornak is bőven akad munkája. Mai fejezetünkben leírást kapunk az irányítása alatt álló elsősegélyhely működéséről, s megismerhetjük azt is, hogy mi történik, ha a felváltó alakulat berúgva érkezik az állásokba…

A franciák sokáig nem mertek általános támadásba kezdeni, mert meggyőződtek róla, hogy a németek hadállásai olyan erősen vannak kiépítve, hogy azokat lehetetlenség áttörni. Ebből az erősen kiépített hadállásból látható egy részlet itteni fényképünkön. A Vogézek sziklái között, ahol nem lehet elég mély lövészárkot ásni, a fedezék peremén acél védőpajzsokat állítottak fel a németek. A pajzsok közepén nyílás van a fegyvercsövek számára. A pajzsok mögül védett helyzetben célozhatnak a katonák, mert az acéllemez ártalmatlanná teszi a puskagolyót.

Tolnai világlapja, 1915

Dr. Grynaeus András egy újságcikk hatására kezdett el érdeklődni az Isonzó völgyében található katonatemetők iránt. A téma nem hagyta nyugodni és azóta sokszor végigjárta a területet. Néhány sor kíséretében elküldte a Nagy Háború Blognak a temetők megtalálásához rendkívül hasznos GPS koordinátákat és az útjai során készített fotókat.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról - 13. rész

Kemény doktor nagyváradi zászlóalja 1915. július 22-én felér a Krn közelébe és átveszi a hullákkal teli lövészárkok védelmét. Az elkövetkező napokban az alakulat addigi háborús történetének legsúlyosabb harcait vívja. Az alpinik megújuló rohamokkal próbálják elfoglalni az állásokat. Orvosunk érzékletesen számol be az átélt borzalmakról.

Arcok a Nagy Háborúból 2.

A pár hete megjelent Módosiak bevonulás előtt című sorozatindító poszt úgy tűnik több olvasót is megmozgatott, mert folyamatosan érkeznek a fotók – amiket ez úton is köszönünk, természetesen mindet publikálni fogjuk. Elsőként egy családi gyűjteményből származó felvételt mutatunk be, amit Csuhaj Krisztián küldött szerkesztőségünknek.

Hogy a huszadik századi történelem alfája a Nagy Háború, azt sokan sok helyen leírták már. Különösen igaz ez, ha belegondolunk abba, hogy miként az egész generációnak, úgy a későbbiekben közülük kikerült döntéshozóknak is alapvetően határozta meg gondolatvilágát. Életútjukat, döntéseiket nem érthetjük meg első világháborúbeli részvételük, ott betöltött szerepük vizsgálata nélkül. A Nagy Háború Blogon korábban volt már szó Horthy Miklós első világháborús tevékenységéről. Ma egy másik, a második világháborúban kulcsszerepet játszó vezetőnek, Werth Henriknek mutatjuk be első világháborús szerepvállalását, illetve tapasztalatainak összegzését annak alkalmából, hogy 1952. május 28-án, hatvan évvel ezelőtt hunyt el szovjet hadifogságban.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 12. rész

Katonaorvosunk Isonzó völgyben, Tolmeinnél harcoló zászlóalját 1915. július 21-én a nyári forróságból a Krnre vezénylik, ahol még hó és hideg van. A hírhedt magaslatra vezető utat sebesültek és halottak tömege szegélyezi, fent pedig a halálmező vár rájuk…

A két világháború között, akinek lehetősége volt, visszalátogatott az egykori harcok helyszínére, így is tisztelegve az elhunyt bajtársak előtt. Az alábbi részletet egy volt katona írásából idézzük, amit az Isonzónál 1936 júliusában tett látogatása után vetett papírra. A közelgő Hősök napja alkalmából ezzel az idézettel emlékezünk hősi halált halt katonáinkra.