„Hordják a sebesülteket egész nap”

2012.06.11. 07:21 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 14. rész

Zászlóaljának 1915. július 22-23-án a Krn közelében vívott heves harcait követően Kemény doktornak is bőven akad munkája. Mai fejezetünkben leírást kapunk az irányítása alatt álló elsősegélyhely működéséről, s megismerhetjük azt is, hogy mi történik, ha a felváltó alakulat berúgva érkezik az állásokba…

 

Hordják a sebesülteket egész nap. Legelöl jönnek azok, akik maguk is el tudnak vánszorogni, némelyik bekötve, a másik nem, jajgatva, könyörögve, nyögve, panaszkodva tolonganak felém, gyorsan kell dolgozni. Minden egyes sebet, bármilyen legyen is, kibontok, megnézem, ahol kell, ott megborotváljuk. Minden seb orvosilag klinik[ailag] lesz kezelve, van bőven spiritusz, éter, benzin, jódtinktúra, perubalzsam, kötszer még több. A bekötés után a véres bőrt mindenütt meleg vízzel lemossuk. Aki készen van, kap 5-8 darab cigarettát, feketekávét, kenyeret, sőt egy darab papírba csomagolt szalonnát, van nálam egy 30 literes hordó tele pálinkával, sok rum a teához. 10-20 sebesülttel indulnak útnak egyszerre. Szomorú menet. Lassan egyesek lemaradoznak, aki jobban bírja, az jobban siet, ott hagyja a másikat. Drága az élet, pláne a sebesülté s itt sehol sem biztos a sok gránát miatt. Rengeteg sokan állnak az úton. Mindenki első akar lenni, menni szeretne. Botra, fegyverre támaszkodva, egymásba kapaszkodva másznak az emberek lefelé. Csendesebbek, nyugodtabbak azok, akik hordágyban feküsznek, mert ezek annyira súlyos sebesültek, hogy örülnek, ha őket senki sem háborgatja, így az orvos sem. Csak a jó akaró pajtások, rokonok, testvérek, egy falubeliek szaladnak hozzám, hogy ez és ez erősen vérzik, hogy már régen itt van stb. Magam dolgozok, senkiben sem bízok. Mire egyet elkészítek, három más jön helyébe. Jajgatás, könyörgés, mind a régi ismert hangok. Igen sok emberünk meghalt, percentben 34%. A 15 cm-es gránátok és az általuk feldobott kövek öltek meg a legtöbbet.

Sebesült katona ellátása egy segélyhelyen Sebesült katona ellátása egy segélyhelyen
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című könyvéből)

Úgy 11 óra felé délelőtt híre jön, hogy Hofmeister és Mocsáry tartalékos hadnagyok elestek. Mindkettő halott. Szegény Hofmeister már Bilek óta velünk van, igen túlságosan bátor volt mindig. Kiállt a legnagyobb golyózáporban. Míg mások hasalva, elbújva lőttek, addig ő nyíltan állva, térdelve célzott. Itt is így tett. De az alpini jól lő, meg közel is van, alig lőtt párat, szíven találta az olasz golyó. Mocsáry tragikusabban járt. Lement a balszárnyon, talán havasi gyopárt keresett, nyugodtan tehette, mert itt a csendesebb világ volt. Amikor azonban a sűrű ködben felfelé kapaszkodott, a saját bakáink lelőtték. Még a szolgájával úgy egyeztek meg, hogyha bajba jut, mindent kidobál a zsebéből. Így is tett. Szíve felett volt két notesze, ezen ment át a golyó. Mindkettő vőlegény volt, mindkettő igen sok levelet írt és kapott. Örökre elmúltak szegény jó pajtásaink. Tolmein mellett a Dante Grottéhoz közel megjelölt sírban feküsznek külön-külön. Levitettem őket.

Anton Hofmeister sírja a tolmeini temetőben 1936-ban. A kép jobb oldalán dr. Kemény Gyula, a síremlék túlsó felén Hary József Anton Hofmeister sírja a tolmeini temetőben 1936-ban. A kép jobb oldalán dr. Kemény Gyula, a síremlék túlsó felén Hary József
(A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gyűjteményéből)

Megsebesült igen súlyosan a vállán Sárközy zászlósunk. Derék katona, Bilek óta itt volt. 15 cm-es gránát találta. Szentmiklóssy tartalékos hadnagy szintén megsebesült az arcán.

Támadás támadásra jött, minden percben az a veszély fenyegetett, hogy elvész az állás, de Pirschl főhadnagyunk, Orbán tartalékos hadnagyunk és Gáspár tartalékos zászlósunk derekasan őrködtek. Ők állandóan ott voltak a bakák között, ide-oda járkáltak. Ez mentette meg a zászlóaljat. Csuda, hogy élnek.

[1915. július] 24., 25-én egyre próbálkoznak az olaszok, de már nem olyan hevességgel. Inkább ágyúznak. Sebesült van elég ma is. Eddig 200 emberünknél több sebesült és halt meg 2-3 nap alatt.

25-én éjjel, inkább 26-án hajnalban leváltja a zászlóaljat az 58-as zászlóalj. A leváltás nagy lármával történik. A mieink féltek, hogy elvész az állás s nekik kell visszavenni. Az 58-as legénység bepálinkázva, berúgva, valamint a zászlóaljparancsnok, egy százados is. Schmued őrnagyunk ezt látva telefonált a hadosztályparancsnoksághoz, mire a berúgott századost leváltják, visszahívják s a parancsnokságot Schmued veszi át. A leváltást észreveszik az olaszok, rettentő tüzelésbe kezdenek épp akkor, amikor a 37 és az 58 [ti. zászlóalj legénysége] az árokban összezsúfolódva tolongott. Igen sok lett a sebesülés és a halott. Ezek a fél csehek az okai. Igen súlyosan megsebesült Végh tartalékos főhadnagy, gépfegyverparancsnok, eltört a karja s volt két külön sebe is. Ez a leváltás úgy 15 halottba és 70 sebesültbe került a zászlóaljnak.

Lejött a zászlóalj, de hogy néz ki. Rettenetes. A szerencsétlen bakák nem is ember formájúak. Az a borzalmas hely, a még borzalmasabb időjárás, folyton zuhogó eső, a nagy hideg. A vízben, nagy sárban hasalni napokig. Csak a baka az igazi hős. Szegény bakák.

Még a délelőtt folyamán kiverik az 58-at az első állásból, ahol a védőpáncélok vannak. Rettenetes kavarodás. A mieinket a táborban újra alarmírozzák. Egyelőre a 30-asok mennek segíteni. Ekrazit Büchsékkel sikerült visszanyomni az olaszokat. A berúgott 58-asok aludtak.

26-án már csend volt. 28-án éjjel újra bemegy a halálállásba a zászlóalj, de szerencsére csend van. Néha estefelé ágyúzza az ellenség a fedezékeket, azután ott elől, aki a fejét kidugja, aki mutatkozik, az halálfia. Bakáinknak kutyául rossz szokásai vannak, ha egy-két napig nem lőnek, akkor már azt hiszi, hogy békében van, mindenfelé mutatkozik, lemegy az olasz hullához, hogy nincs-e nála zsebóra, mert a legtöbbnél van. Ilyenért páran az életükkel fizetnek. Különben nincs semmi. Egész délután éjjel 10-11-ig kint vagyok én is. Sok teát hordok ki, napjában 42 litert.

Előző rész: „Itt van a halál aratása”

Következő rész: „Minden hulláért 10 korona”

Szólj hozzá!

Címkék: krn dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr514577530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása