1916. április 18-án hősünk századát vállalkozásra készítik fel az előretolt olasz állás megrohanására. Aznap szólal meg először a 22 cm-es aknavetőnk is San Matinónál, aminek a hatását megelégedetten szemlélik. Másnap este újra megszólal a 22-es, azonban a macska elvéti a célt. A szegediek aggódva lapulnak a lövészárok fenekére…
Az 1914. évi háborús óra Őfelsége I. Ferenc József és II. Vilmos kettős domborművű képével. „Egyesült erővel 1914”. Acél vagy nikkel K 5. –, Bőrkarkötővel K 6. –, Rádiumlappal K 10. –, Ébresztő zsebóra K 15. –, Olcsó nikkelóra K 3. –, Háborúsóralánc K 1. –, 3 évi jótállás. Szétküldés utánvét mellett. Az Első Háborús óralerakat által. Max Böhnel, Wien, IV. Margaretenst. 27/65.
A szegedi doberdói fa napjainkban zajló olaszországi kiállítását is szervező San Martino del Carsó-i Barlangász Egyesület tagjai az első világháború számtalan magyar vonatkozással is bíró emlékét tárták föl, állították már helyre. Ezek közé tartozik a Monte San Michele gerince alatt fúrt Schönburg-alagút is, amelynek utolsó védői 1916 augusztusának drámai napjaiban a nagyváradi honvédek voltak. A feltárásról szóló posztját Gianfranco Simonit 2011-ben írta.
Váltás történik az olaszoknál, máshová lőnek az új posztok. 1916. április 16-17-e is viszonylag nyugodtan telik hősünk védelmi szakaszán, akit ezúttal leginkább a tábori telefon és a puskagránát működése nyűgöz le. Meg is örökíti tapasztalatait a noteszában, aminek takarót varr a dekungjában. Hajnalban József főherceg is feltűnik az árkokban, de szinte mindenki alszik, amikor elviharzik…
„Ne felejtsd el ha Isten haza segít, ezeket az urakat egyszer alaposan meg fogod vendégelni mert erre nézve vérszerződést kötöttünk. Bár már eljött volna az az idő, ugyebár édes.” A zombori Mérő Ferenc írta ezeket a sorokat feleségének egy olyan fotólapon, amit talán ő maga hívott elő és nagyított. A képen bajtársaival együtt örökít(t)ette meg magát.
A háború kitörésekor az ellenséges országok Monarchia területén tartózkodó „védképes férfiai” is gyanússá váltak, akiket el kellett távolítani a lakóhelyükről és felügyelet alá kellett vonni. Sorozatunkban ezúttal internálással kapcsolatos történetek következnek az ország egykori központi vármegyéjéből.
Hősünk számára az 1916. április 14-ei és 15-ei nap is a különböző bűzök és gázok elleni küzdelemmel kezdődik San Matinónál. Mindezeken túl az egyre közelebb kerülő és „megsturmoltatni” tervezett olasz előretolt állás mellett a saját tüzérség is állandó életveszélyt jelent. A gondviselés, avagy a szerencse és a különféle túlélési taktikák szerepe a doberdói mindennapokban.
Az 1868-ban indult, és a dualizmus korának egyik legnépszerűbb Deák-párti élclapja hetven éven keresztül, 1938-as megszűnéséig szinte folyamatosan jelent meg. Több kimagasló rajzoló dolgozott a lap számára, például Faragó József, Bér Dezső, Kóber Leó, Vadász Miklós, Major Henrik, Vértes Marcel, Mühlbeck Károly, stb. A világháború idején a lap a béke mellett foglal állást, és jellege megváltozik: korábbi népszerű figurái (Mokány Berci, Sanyarú Vendel, Spitzig Itzig, stb.) eltűnnek, humora már nem csak az úri közönséghez szól. Népszerűsége azonban egyre csökkent, 1920 után pedig lassan elvesztette olvasóközönségét.
Ebben a posztban egy Aradon készült felvételt veszünk górcső alá. Gebri Zoltán olvasónk kérdése az volt, milyen alakulatban szolgálhatott dédapja, aki a családi emlékezet szerint az aradi repteret őrizte.
1916. április 13-a nyugalmasan indul San Martinónál. Az olaszok egyre közelebb igyekeznek férkőzni az állásaikhoz, amivel önkéntesünk alakulata nem nagyon tud mit kezdeni. Délután kezdetben humorosan veszik az olaszok tüzérségi támadását, később azonban egy telitalálatot követően fordulatot vesznek az események.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek