Dudás Emil, a szárnyaszegett zentai aviatikus

2023.01.19. 07:00 :: MolnárTibor

Az első világháború kirobbanását követően a franciák internálták a területükön tartózkodó ellenséges országok állampolgárait. Erre a sorsra jutott a zentai Dudás Emil is, aki Blériot tanítványaként került Párizsba. Közös sorsukat Kuncz Aladár is megörökítette Fekete kolostor című regényében.

 

A zentai Dudás család a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedében fontos szerpet játszott a polgárosodó Zenta gazdasági, társadalmi és politikai életében.

Dudás Emil a római katolikus vallású Dudás Lajos (1850–1912) – akkor Zenta rendőrkapitánya, akit 1902 augusztusában a város polgármesterévé választottak –, valamint az ortodox/pravoszláv vallású Vuits Mária gyermekeként 1888. augusztus 18-án Zentán látta meg a napvilágot.

Dudás Emil születésének/keresztelésének bejegyzése a zentai r. k. anyakönyvben Dudás Emil születésének/keresztelésének bejegyzése a zentai r. k. anyakönyvben
(Forrás: Zentai Történelmi Levéltár)

A szépreményű fiatalember a zentai gimnázium VII. osztályos tanulójaként kis híján tragikus incidensbe keveredett: a gimnáziumi tanteremben fejbe lőtte diáktársát, korábbi barátját, az adai Katona Imrét! Katona ugyan súlyosan megsebesült, de sikeresen felépült.

A zentai községi főgimnázium hetedik osztályának névkönyve az 1904/05-ös tanévben Dudás Emil adataival a következő észrevétellel: elintézetlen fegyelmi ügy miatt távol van A zentai községi főgimnázium hetedik osztályának névkönyve az 1904/05-ös tanévben Dudás Emil adataival a következő észrevétellel: elintézetlen fegyelmi ügy miatt távol van
(Forrás: Zentai Történelmi Levéltár)

Dudásra a szabadkai esküdtbíróság nagyobb pénzbüntetést rótt ki, amit persze apja könnyedén kifizetett. A fiú számára nagyobb csapást jelentett, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata alapján Magyarország összes középiskolájából kitiltották. A középiskolát azonban csak befejezte, leérettségizett.

A zentai gimnázium nyilvántartása a kizárt tanulókról: az 1905-ös évben 1097-es szám alatt Dudás Emil adatai A zentai gimnázium nyilvántartása a kizárt tanulókról: az 1905-ös évben 1097-es szám alatt Dudás Emil adatai (Forrás: Zentai Történelmi Levéltár)

Dudás Emil a gyermekcipőben járó repülés szerelmesévé vált, a „repülő ember” ötletének megvalósítása lett a rögeszméje. Munkássága annyira előrehaladott, hogy 1912-ben szabadalmi leírást jelentett be a következő szöveggel: „Monoplán, jellemezve motorral hajtott, légcsavarral ellátott és szíjazat segélyével a pilóta hátára erősíthető hordfelület és a pilóta nadrágszárai közé erősített vászonháromszög által.”

Dudás Emil monoplánjának szabadalmi leírása és rajza Dudás Emil monoplánjának szabadalmi leírása és rajza
(Forrás: Arcanum/Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal)

1912/13-ban egyéves önkéntesként a cs. és kir. 3. Frigyes Ágost szász király dragonyosezredben (k. u. k. Dragonerregiment „Friedrich August König von Sachsen) szolgált, alakulatával az Alsó-ausztriai Groß-Enzersdorfban állomásozott. A dragonyos eredeti értelemben lovon szállított gyalogos katonát jelentett, az ezredek legénységét az Osztrák–Magyar Monarchiában a Lajtán túli területről sorozták: a dragonyosok – a jellegzetes tarajos bádogsisak mellett – buzérvörös nadrágot és világoskék zubbonyt viseltek. Az egyéves önkéntesek egy évet szolgáltak, amelynek során elvégezték a tartalékos tiszti tanfolyamot, szolgálatuk költségeit maguk viselték.

Osztrák–magyar dragonyosok 1914-ben Osztrák–magyar dragonyosok 1914-ben
(Richard Knötel: Uniformenkunde Neue Folge I. Nr. 48.)

1912-ben apjuk halálát követően a Dudás-testvérek – György és Emil – eladták az apai hagyatékot képező, zentai 927-es összeírási számú házat, birtokukban tekintélyes földbirtok maradt.

Miután leszerelt, Emil Párizsba utazott, ahol a repülés egyik úttörője, Louis Blériot (1872–1936) francia mérnök, konstruktőr és pilóta tanítványa lett. Blériot 1909-ben elsőként repülte át a La Manche-csatornát Calais és Dover között.

Párizs 1914-ben Párizs 1914-ben
(Forrás: monovisions.com)

A gondtalan párizsi napoknak az első világháború kirobbanása vetett véget, a franciák ugyanis olyan döntést hoztak, hogy internálják az ellenséges országok állampolgárait. Az internálás megalázó és embertelen körülményeit, a fogságban sínylődők hosszú 5 évének pokoljárását Kuncz Aladár (1885–1931) író, tanár Fekete kolostor című regényében örökítette meg, amelyben számos feljegyzés készült Dudásról, akivel az első naptól együtt raboskodtak.

Párizs 1914-ben Kuncz Aladár 1931-ben Kolozsváron megjelent regényének a borítója
(Forrás: Wikipedia)

Első találkozásukra 1914 augusztusának közepén, a Perigreuxban kialakított Dépôt Laësben (dépôt-nak nevezték az első világháború idején a francia fogolytáborokat) került sor, miután Párizsból marhavagonokban ide szállították őket: „Kilenc felé melegen sütött a nap az udvarra. Mindenki kint tartózkodott, úgyhogy alig lehetett mozogni. Társaink legnagyobb része német vagy osztrák munkás volt. De nem a jobb fajtából. Sok tiroli építőmunkást láttunk köztük. Az első pillantásra az ember nem a legkedvezőbb benyomást nyerhette. Lassan azután tájékozódást szereztünk. Mindenekelőtt a magyarok érdekeltek. Az a címeres, nagy utazóláda, amely tegnap az állomáson feltűnést keltett, valóban magyaré volt. Tulajdonosa előzékeny, kedves bácskai fiú, mindjárt a kútnál megismerkedett velünk. Dudás Emilnek hívták, Blériot-nál tanulta a repülést. Zentából került Párizsba. Mondta, hogy két barátjával van itt, az egyik Fenyvesi József nevű mérnök, aki már évek óta dolgozott egy párizsi gyárban és a másik egy átutazó ügyvéd, aki Amerika felé menet csak pár napot akart Párizsban tölteni.”

Az internáltakat hamarosan Noirmoutier szigetére szállították, ahol egy ódon, az alapvető életfeltételeket is alig biztosító várépületben rendezték be az internálótábort. A tábor ügyeit ún. adminisztrátor intézte, aki az őrségnek is parancsolt. Dudás és Kuncz itt ismerkedett meg alaposabban: „Dudás Emil Párizsban Blériot tanítványa volt. A háború előtt alig töltött csak néhány hónapot a francia fővárosban. Ő Bácskát képviselte, amelyről szintén sok elbeszélnivalója lehetett annak, aki társadalmi életében részt vett. Dudás ezek közé tartozott. Apja Zentán polgármester volt, anyja szerb családból származott. Dudás neve már gimnazista korában a magyar lapokba került. Valamelyik társára lőtt, vagy talán meg is ölte. Esküdtszéki tárgyaláson felmentették. A fogság folyamán ifjúságának ez a sötét epizódja méreteiben megnőtt, s alakja mögé az érdekességnek s a félelmetes titokzatosságnak fekete drapériáit vonta. A fogságba egyébként elég sok pénzzel s hatalmas utazóládájában felhalmozott nagy ruha- és fehérneműkészlettel került. Ő is jól öltözködött, bár korántsem annyi fényűzéssel, mint ügyvéd barátja. Dudás inkább sportember benyomását kívánta kelteni.”

A várépületben kialakított tábor lakhatási körülményei katasztrofálisak voltak, a szobákban – amelyeknek csupán lőrésszerű apró ablakai voltak – a zsúfoltság, a kiirthatatlan szemét és piszok, a falakról patakzó penészes lé miatt alig lehetett élni.

Dudás – aki a fogságba több ezer frank birtokában került és mindig kifogástalanul öltözött – egy toronyszobát vett birtokba, amelyben ágyat, kis petróleumkályhát, mosdótálat és polcokat helyezett el. Szívesen látta vendégül fogolytársait, cigarettával kínálta őket. Idejét aktívan töltötte: mindig tudott foglalkozni valamivel, mindig volt miről társalognia – mérnök barátjával fogságban is repülőgép-modelleket rajzolgatott.

Noirmoutier erődje, ahol Dudás és Kuncz raboskodtak Noirmoutier erődje, ahol Dudás és Kuncz raboskodtak
(Forrás: picclick.fr)

Az internáltak elvileg kaphattak levelet, csomagot és pénzküldeményt is, valamint a nemzetközi Vöröskereszt csomagjai is eljutottak hozzájuk. A gyakorlatban a leveleket gyakran visszatartották és cenzúrázták, a csomagokat pedig kifosztva, „megvámolva” vehették át.

A nyomorúságos fogolyéletben csak a karácsony és a szilveszter jelentett némi felüdülést, amit a maguk módján rendszeresen megünnepeltek. 1915 szilveszterén, amikor a közeli templom harangja elütötte az éjfélt, Dudás Emil súlyos érzelmi krízisbe került: „A szoba közepén állva csak a bácskai fiú maradt. A pohár még mindig kezében remegett, az ital fele a földre löttyent. Kidülledt, vérbe boruló szemmel nézett maga körül, olyan kétségbeesett tanácstalansággal, mint az őrült, aki először kutat körül agyrémeinek világában. Azután feje fölé lendítette poharát, és teljes erejével a földhöz vágta: - Inni érte, mikor harcolni kellene! Mikor tartalékos tiszt vagyok! - ordította a fejét egyszerre ellepő mámorával a dühnek. - Nekem elég volt! Meglátjátok! Nekem elég volt! A szobrász fogta le, hogy ki ne rohanjon a tetőre...”

Az internáltak 1916 tavaszán szökést terveztek. Dudás sajátos módon – arra hivatkozva, hogy modellt készít – repülőgépet akart építeni és azzal megszökni, de sikertelenül: „Az adminisztrátor mindjárt másnap az őrség felével megjelent abban a toronypincében, ahol Dudás repülőgépe készült, amely most szabadulásunknak egyetlen reménye maradt. Dudásnak az alkatrészeket ki kellett a mellékhelyiségül szolgáló kis udvarra hozni, ahol mindent ünnepélyesen elégettek. Aviatikus barátom hiába tiltakozott ellene, hiába mutatta prefektusi engedélyét. Repülőgépe elégett, elporladt, mint egykor Daidalosz és Ikaroszé a nap tüzében.”

1916 augusztusában az internáltakat – 83 főt – áthelyezték Ile d’Yeu citadellájába, ami szintén egy szigeten feküdt. Dudás és Kuncz továbbra is együtt maradtak, egy kazamatába kerültek.

Az internáltak élete Ile d’Yeu citadellájában 

Internáltak Ile d’Yeu citadellájában Internáltak Ile d’Yeu citadellájában
(Forrás és további képek az internáltak életéről: monumentum.fr)

1917 második felére a levelek, csomagok, pénzküldemények megritkultak, az internáltak ellátása mind silányabb lett, sokan lelki problémákkal is küzdöttek már ekkor. Többen, köztük Dudás is, a borba menekült: „Barátaink között az ital mellett leghívebben Dudás tartott ki. Ő sem volt alkoholista, de már mámorában határozott, s mindig ugyanazok a rögeszméi támadtak, amelyek végül is veszedelmesek lehettek volna, ha nem küzd minden erejével a csábító mámor ellen. (…) Megható volt ennek a kedves, jó érzésű fiúnak küzdelme kísértő rémeivel. A harcot még mindig győzte, bár ebben az időben sok baj érte már. A pénze elfogyott, otthonról csak rossz híreket kapott, egyes-egyedül abból tartotta fent magát, hogy a nagy utazóládában hozott dolgait eladogatta. Majdnem mindent az adminisztrátor vett meg tőle, aki gyors ütemben gazdagodott, s végül Dudásnak már nagy, üres ládáját is megvásárolta, amelyről annak idején a perigueux-i állomás katonái azt jegyezték meg, hogy koporsóját hozza benne...”

Az első világháború küzdelmei 1918. november 11-én lezárultak a nyugati hadszíntéren, de ezzel az internáltak szenvedései még korántsem értek végét, mert a fegyverszünet aláírása nem jelentette szabadon bocsátásukat. 1918 karácsonyára Dudás spanyolnáthában megbetegedett: nagyon köhögött és magas láza volt. Orvosi ellátás és gyógyszer hiányában csak erős szervezetének köszönhette, hogy életben maradt.

Az internáltak 1919 áprilisában szabadultak meg a szigetről, a szárazföldre szállították őket. 1919 májusában Svájcon keresztül kerültek Budapestre, a Keleti pályaudvarra érkeztek meg.

Dudás Emil hazatért Zentára és 1920 áprilisától rendőrkapitányként szülővárosa szolgálatába állt. A hivatalt 1928 áprilisáig töltötte be, amikor a képviselőtestülethez nyugdíjaztatási kérvényt nyújtott be. Kérvényét elutasították, mivel nem volt meg az érvényes nyugdíjazási szabályzatban előlátott 10 szolgálati éve. Ezt követően állását felmondta.

A zentai városháza az 1920-as években A zentai városháza az 1920-as években
(A szerző gyűjteményéből)

Párizsba utazott, ahol egy kézi erővel hajtott sportrepülőgép találmányán dolgozott, ami azonban minden pénzét felemésztette és csődbe került. Ennek következtében úgy döntött, hogy véget vet életének. 1929 novemberében revolvert vásárolt és kiment Saint-Cloudba. Többször megpróbálta elsütni a fegyvert, de az mindannyiszor csütörtököt mondott. Visszajött Párizsba, kötelet vásárolt és az esti sötétség beálltával a boulogne-i erdő egyik fájának ágára felkötötte magát. Így találtak rá másnap reggel: zsebbedugott kezekkel, félig szívott cigarettával a szájában – 40 évesen önkezével vetett véget életének a szárnyaszegett zentai Ikarosz.

Szólj hozzá!

Címkék: repülés internálás Párizs Zenta internálótábor Kuncz Aladár Noirmoutier Blériot Fekete kolostor Ile dYeu

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5218029326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása