Bár a háború kitörésekor a 30,5 cm-es 11 M. mozsár volt az osztrák–magyar haderő egyik legmodernebb lövege, a háború során azért fény derült hiányosságokra is. Ezeket orvosolandó, 1916-ban a „30 és feles” modernizálását határozták el. Ez valójában két párhuzamos fejlesztést takart, az egyikben a meglévő lövegeket modernizálták a lehetőségekhez képest (ezek kapták a 11/16 M. jelzést), a másikban teljesen újratervezték az eszközt (ezek lettek a 16 M. jelzésűek).

Az új verzió hosszabb csövet és nagyobb töltényhüvelyt kapott, ezzel megnőtt a hatásos lőtávolsága. A lövegtalpat teljesen áttervezték, a helyretoló- és fékhengerek a cső alá kerültek. A legnagyobb újdonság az volt, hogy a lövegtalp immár teljesen körbe tudott fordulni az ágyazaton, már nem volt szükség áttelepítésre, ha a lőirány 60 foknál nagyobb mértékben megváltozott valamelyik irányban. Egységesítették a szállítókocsikat, a 16 M. változat – különböző kiegészítők segítségével – a mozsár mindhárom fő részét (ágyazat, lövegtalp, lövegcső) képes volt szállítani.

 30,5 cm-es 16 M. mozsár
(Hermann Attila gyűjteményéből)

Az összeszerelés fő lépései nem változtak, de a jelentős módosítások miatt voltak eltérések a régebbi verzióhoz képest. Az új modellnél a beépítést is igyekeztek megkönnyíteni a tervezők. Lássuk, hát, hogy is zajlott a dolog a szabályzat szerint, a mellékelt fotókon pedig egy Valdobbiadene körzetében települt üteg „Mariska” nevű lövegének telepítését követhetjük nyomon.

Az ágyazat fektetéséhez egy 2,7 x 4,7 méteres, 70 cm mély gödröt kellett ásni. A gödör keskenyebb széleivel párhuzamosan, az ábrán látható módon, a nyomgerendáknak is ástak egy-egy 24 cm széles és ugyanilyen mély, valamint 7 méter hosszú vájatot. amibe ezután azokat bele is fektették.

 Érkezik az ágyazat. A fotókon nem a szövegben leírt módon fektetik az ágyazatot, valószínűleg a terep adottságai miatt
(A szerző gyűjteményéből)

Az ágyazatra felszerelték a görgőket és az ágyazatkocsit a nyomgerendák végéhez vontatták. A kocsi mellé pallókat fektettek és a 16 M. emelőket azokra helyezve megemelték az ágyazatot. A kocsit elvontatták, az ágyazatot pedig leeresztették, úgy, hogy a görgők a sínekre jussanak. Ezután az ágyazatot a gödör fölé gurították, ahol – az emelők segítségével – ismét megemelték és eltávolították a görgőket. Végül az ágyazatot a gödörbe eresztették.

 Az ágyazat már az emelőkön, a kocsit is elvontatták. A földön láthatóak az odakészített görgők
(Hermann Attila gyűjteményéből)

 Ágyazat leeresztése az ágyazatgödörbe
(A szerző gyűjteményéből)

Az ágyazatra – ezúttal a hosszabb oldallal párhuzamosan – feljárósíneket fektettek, amelyek segítségével a lövegtalpkocsit az ágyazaton a megfelelő helyre vontatták. A lövegtalpon kialakított helyekre két hordrudat dugtak, amelyek végei alá felállították az emelőket. A talpat megemelték, a kocsit elvontatták alóla.

 Lövegtalp leengedése az ágyazatra
(A szerző gyűjteményéből)

 Lövegtalp leengedése az ágyazatra
(Hermann Attila gyűjteményéből)

Lassan lesüllyesztették a lövegtalpat, úgy, hogy a vezetőtüskék a lövegtalp alsó keretének lyukaiba kerüljenek. Közben az ágyazat felső lapját a kavicsoktól, homoktól és egyéb szennyeződésektől megtisztították. A lövegtalp lesüllyesztése után eltávolították az emelőket és az emelőrudakat, a lövegtalpat és ágyazatot összekötő csavarokat meghúzták.

 Lövegtalp rögzítése
(A szerző gyűjteményéből)

A bölcsőt vízszintes helyzetbe állították, a fékdugattyúkról lecsavarták a két hátsó anyát. Megtisztították és bezsírozták a csövet és a csőkocsi csúszófelületét. A csőkocsit a bölcsőhöz vontatták, a kerekeket kiékelték, a rugózást kiiktatták, beakasztották a vontató csigasort.

 Érkezik a csőkocsi, a cső még egy ponyvával van letakarva
(A szerző gyűjteményéből)

A korábbi változathoz hasonlóan a cső itt is egy szánon tudott a csőkocsin előrecsúszni. A szánt a csőnyereg, illetve a csőrögzítő rudak alkották, amik a csövet a fékdugattyúkhoz rögzítő furatokon voltak átdugva. A csőrögzítő rudak hátul, a csőtartó bakhoz is hozzá voltak rögzítve, ezért először ezeket a nagy csavaranyákat távolították el.

 A csőkocsit, a felhajtósínek segítségével, a megfelelő pozícióba manőverezik. Jól látható a csőnyereg és a csőrögzítő rudak, amik még a csőtartó bakhoz vannak rögzítve
(A szerző gyűjteményéből)

A csövet ezután a csigasor segítségével lassan előrevontatták. Szükség esetén a magassági- és az oldalirányzógéppel lehetett a bölcsőn állítani, hogy a cső ne ékelődjön be. Mikor a cső eleje már a bölcsőben feküdt, leszerelték a csőnyerget, a csőrögzítő rudakat pedig kihúzták.

 Cső átvontatása a csőkocsiról a lövegbölcsőbe
(A szerző gyűjteményéből)

Miután a cső teljesen a helyére került, a fékrudakat csavaranyákkal rögzítették. Eltávolították a csigasort és az ékeket. A csőkocsin összeszerelték a csőszánt, a kocsit elvontatták. Leszerelték és elvitték a feljárósíneket is.

 Lövegcső a helyén, a csőszán összeszerelve a csőkocsin. Valószínűleg éppen a fékdugattyúkat rögzítik a csőhöz
(A szerző gyűjteményéből)

Felszerelték a töltőasztalt és a hátrasiklásmutatót. Ellenőrizték a légnyomást és a fékfolyadék mennyiségét. Meghúzták az összes zsírzószelencét, megtisztították és bezsírozták a fogasíveket, a fogaskoszorút, a zárat, a negyedelősíkot, az oldalosztás gyűrűjét. Felillesztették és rögzítették a terepszögcsavarokat, végül felszerelték az irányzékot.

 Utolsó simítások
(A szerző gyűjteményéből)

A löveg immár készen állt arra, hogy 290–380 kg-os halálos lövedékeiből percenként 3–4-et is, az akár 12 km-re lévő ellenséges állásokra juttasson.

 Az összeszerelt mozsár. A bal oldali katona a magassági irányzógépet, a középső az oldalirányzó gépet, a jobb oldali pedig a lövegzárat kezeli
(Hermann Attila gyűjteményéből)

Források:

• Skodewerke, Pilsen: 30,5 cm Belagerungsmörser, é. n.
• G-43. Artillerieunterricht für die k. u. k. Festungsartillerie: Teil I, Heft 22: 30,5 cm B. M., 1912
• G-43. Artillerieunterricht für die k. u. k. Festungsartillerie. Teil I, Heft 22a: 30.5 cm M. 11/16 Mörser, 1916
• Tüzérismeretek : 30.5 cm, 11 M., 11/16 M., 16 M. mozsár. Tervezet, 1941
• Dr. M. Christian Ortner: Die österreichisch-ungarische Artillerie von 1867 bis 1918, 2007
• Erwin A. Grestenberger: Die k. u. k. Festungsartillerie 1867–1918, 2008
• Dr. M. Christian Ortner: Der 30,5 cm Mörser. Österreich-Ungarns berühmtes Belagerungsgeschütz, 2017