A Magyaros visszavétele

2022.09.23. 07:00 :: PásztorLevente

Egy miskolci 10-es honvéd festmény nyomában

1922-től kezdődően lelkes hagyományőrző munka indult be Miskolcon, amely a város első világháborús honvéd ezredének a háborús erőfeszítéseit mutatta be, valamint a bajtársak emlékét kívánta megőrizni. A szerteágazó tevékenységnek egyik legizgalmasabb fejezete a Magyaros visszavétele című festmény sorsa.

 

Kövér Gyula és Meilinger Dezső alkotásának a története előtt ismerjük meg az előzményeket.

A miskolci 10-es honvédek a Nagy Háború idején létrehozott hadikiállításukat több helyen is bemutatták, de a gyűjtemény 1918–1919 zűrzavaros időszakában szinte teljesen elveszett. Az egykori honvédek több éves gyűjtés után 1929-ben újra megnyitották Hadimúzeumukat, ami ekkor a Borsod-Miskolci Múzeum Papszer utcai épületében kapott helyet. A sikeres gyűjtést követően a berendezett múzeum célja az volt, hogy átfogóan, a korszak szellemében mutassa be az egyszerű honvéd életét az 1914 és 1918 között tomboló acélviharban. Ezen belül a sikeres harcokra fókuszálva, de nem elfeledkezve a becsülettel megvívott vesztes ütközetekről sem. Az ismertető jellegű anyagok (visszaemlékezések, térképek, rajzok, terepasztal) mellett jelentős volt a hadieszközök gyűjteménye is. A múzeum anyagának méretét jól szemlélteti, hogy 1942-ben több mint 2600 tárgyat jegyzett a leltár. A 30-as években az eladott belépők száma 6000-9000 darab között mozgott évente. Az ezredben egykoron szolgáló Meilinger Dezső és Kövér Gyula képzőművészeti alkotásai körülbelül 200 darabot tettek ki a gyűjteményből.

A 10-es Honvéd tábori újság is tudósított az 1918-as egri hadikiállítás megnyitójáról. A képen balról a második személy Kövér Gyula, a harmadik Meilinger Dezső, jobbról a harmadik személy pedig Subik Károly az ezred egykori tábori lelkésze A 10-es Honvéd tábori újság is tudósított az 1918-as egri hadikiállítás megnyitójáról. A képen balról a második személy Kövér Gyula, a harmadik Meilinger Dezső, jobbról a harmadik személy pedig Subik Károly az ezred egykori tábori lelkésze

Az Úz és a Csobányos völgyének környékén vívott határharcokat és a Magyaros és a szomszédos hegycsúcsok elleni rohamtámadás részleteit a blog mellett számos egyéb tanulmány is elemezi, munkámban kizárólag a támadást ábrázoló műre és annak sorsára összpontosítok.

Arról, hogy az ezred egyik legdicsőbb tettét a Kövér-Meilinger páros vászonra vitte, először Sáfrán Géza egykori 10-es ezredparancsnok életrajzában olvastam: „Megfestettem közadakozásból a Magyaros visszafoglalása című monumentális nagy festményt, a hadimúzeumunk részére Kövér Gyula és Meilinger Dezső 10-es főhadnagy festőművészek által.” A cím alapján a kutatómunkát az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisában folytattam, s itt találtam meg a Magyar Jövő és a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap tudósításait, amelyekből kiderült, hogy a festményt 1936-ban leplezték le. A források különböző formákban említik, az eredeti címe mellett találkoztam a „Magyaros bevétele” vagy egyszerűen „Magyaros” verzióval is.

A következő lépés a Herman Ottó Múzeumba vezetett, ahol a Helytörténeti Dokumentáció Tárban található „A 10-es honvéd hadi múzeummal kapcsolatos iratok” című dokumentumból kiderült, hogy a Hadimúzeum 1626. tétele a festmény, amelynek leltári megnevezése: „Magyaros visszavétele az oroszoktól 1917. március 8-án a 10. h. gy. e. rohamcsapatai által”. A képet hivatalosan Kövér Gyula ajándékozta a múzeumnak. Az 1936. évi leltárból tudunk meg néhány további részletet a műről, pl. hogy az olajfestmény mérete 4x2 méter, az eredeti kerete pedig ezüstözött fa volt. A múzeum 1939-től a Zenepalota épületében talált új otthonra, mivel a Papszer utcában már nem volt elég hely. A festmény központi helyet (IV. terem) kapott a Hadimúzeumban.

A Hadimúzeum alaprajza a Zenepalota épületében. A festmény kiállítási helye sárgával kiemelve A Hadimúzeum alaprajza a Zenepalota épületében. A festmény kiállítási helye sárgával kiemelve

A terembeosztás az alábbi:

I. Képek, rajzok, fegyvercsoportok.
II. Háború előtti időszak, háború elejének bemutatása. A 10-esek útjáról készült képek, rajz, fénykép.
III. A világháború képei, fegyverek, harci eszközök és az ezredzászló.
IV. A „Magyaros visszafoglalása” című olajfestmény és kisebb képek.
V. Breszt-Litovszk terepasztal.
VI. Az ellenségtől zsákmányolt fegyverek, a tábori élet és a 10-es ezrednapok képei.
VII. Raktár.
VIII. Könyvtár, levéltár.
IX. Raktár.

Gulya István, a Hermann Ottó Múzeum 2000-ben megjelent évkönyvében foglalkozik a Hadimúzeummal, innen tudjuk meg, hogy alakult a gyűjtemény és a festmény további sorsa: „Faládákba csomagolva szállították el Egerbe és elhelyezték a pinceraktárban. […] A háború utolsó évét itt vészeli át a gyűjtemény. 1944-ben Egerbe csak a muzeális értékeket szállították el.” A költözés oka, hogy 1944 nyarától a szövetséges légierő erőteljesen támadta Miskolcot és a diósgyőri hadiüzemeket. Az új helyszín Subik Károly, a 10-es honvédek egykori tábori papjának szorgalmazására az egri Líceum lett. (Subik ekkor pápai prelátus, oldalkanonok és gyakorlatilag az Egri Főegyházmegye második embere volt.) Az Egerbe szállíttatott anyagot 1944–48-ig lezárt ládákban raktározták a Líceum alagsorában.

Az egri ládákról a következő nyom egy 1947-es levélváltás, mely Lészih Andor, a Borsod-Miskolczi Múzeum igazgatója és egy ismeretlen közötti személyes hangvételű levelezés, amelyben Lészihhel közlik az alábbiakat: „Beszéltem a Lyceum papi gondnokával és ő mondotta, hogy a ládák a lyceumi pincében vannak most is, bár néhányat a harci események idején feltörték, de az a vélemény, hogy komoly kár nincs. […] Leltár annak idején a ládákról nem készült, így nem állapítható meg, mi hiányzik. […] Mikor elrendelték a katonai holmik beszolgáltatását, akkor jelentette a ládákat az egri honvéd parancsnokságon. Ez még 1945-ben volt. Akkor egy ezredes írást adott, hogy a ládák a Honvédség tulajdona, és azokért a Honvédség a felelős és azt is mondották, hogy a ládák jó helyen vannak ott és azóta a ládák ügye nem került többé elő.” Ebből kiderült, hogy Lészih magánúton kerestette a múzeum anyagát, továbbá ez ügyben kapcsolatot tartott Sáfrán Gézával is, aki a háború utáni 10-es élet egyik legaktívabb szervezője volt.

Szintén Gulya István tanulmánya taglalja az újabb költözés részleteit: „1949. augusztus 19-én Fályi Béla őrnagy a Honvéd Múzeum (ma Hadtörténeti Múzeum) képviseletében elszállítja Egerből a 10-es honvéd múzeum ládáit. Az érintetteket nem értesítették, Leszih Andor segítségével tudták meg, hogy a honvédelmi miniszter az összes volt katonai alakulat muzeális anyagát a Honvéd Múzeum rendelkezésére bocsátotta. A 10-es honvéd múzeum anyagát beleltározták a Honvéd Múzeum és Levéltár gyűjteményeibe.” Tehát az egri Líceumban tárolt részeket Lészih Andor törekvéseinek ellenére nem sikerül Miskolcra visszaszállítani, annak végső állomása a budapesti Honvéd Múzeum és Levéltár lett.

Érdeklődésemre Szántó Nóra, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Tárgyi gyűjtemény osztályának vezetője tájékoztatott, hogy „A múzeum nyilvántartásában természetesen pontos lista van az átvett anyagokról, tájékoztatásul csatolom a gyűjteményekre lebontott listát. A műtárgyak átvételére 1948-ban került sor.” (Itt ellentmondás van a Gulya István által megírt évszámmal, de elképzelhető, hogy előbb leltárba vették, majd a következő évben szállították el azokat.) A kép a Képzőművészeti Gyűjtemény darabja. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közlése szerint a kép pontos mérete 3,85x1,93 méter.

Összefoglaló táblázat az Egerből átvett a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található műtárgyakról Összefoglaló táblázat az Egerből átvett a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található műtárgyakról

A Magyaros visszavétele festmény. A tüzérségi támadástól füstölgő hegytetőt a gerincen rohamozó honvédek támadják A Magyaros visszavétele festmény. A tüzérségi támadástól füstölgő hegytetőt a gerincen rohamozó honvédek támadják

A kényszerűségből kettéválasztott anyag egri része túlélte a II. világháborút és megőrződött az utókornak. Így a költözés ötlete tulajdonképpen bevált, az egri gyűjtemény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban ma is megtalálható.

szignó A festményen a fenti szignó olvasható: „Kövér Gyula és Meilinger 1935”

Én azt gondolom, hogyha a múzeum alapítói és a gyűjteményébe műtárgyat ajándékozók tudnák, hogy az általuk életre hívott hadimúzeum közel 100 év múlva is „létezik”, akkor bizonyára elégedettek lennének. A múzeum eredeti célját, hogy a miskolci honvédok harcait, életét mutassa be a közönségnek, részben ma is betölti. Az egykori fényképgyűjteménynek egy része bárki számára elérhető a www.magyarezredek.hu weboldal fotóalbumok menüjében. Itt hét darab 10-es albumot tudunk lapozgatni.

Az egyik online elérhető 10-es honvéd fényképalbum első oldala. A múzeum egykori anyagából www.magyarezredek.hu-n 1043 fotó található Az egyik online elérhető 10-es honvéd fényképalbum első oldala. A múzeum egykori anyagából www.magyarezredek.hu-n 1043 fotó található

A poszt a szerző idén februárban elkészült A magyar királyi 10. honvéd gyalogezredhez kapcsolódó hagyományőrző tevékenységek a két világháború között című diplomamunkája festménnyel foglalkozó fejezetének a blogra átdolgozott verziója.

Szólj hozzá!

Címkék: festmény múzeum Miskolc Magyaros Eger Kövér Gyula magyar királyi miskolci 10 honvéd gyalogezred Meilinger Dezső Subik Károly

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3717937794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása