„Hogy lehet ez: ez is magyar meg én is, és az elvünk ellenkező?”

2022.06.27. 07:00 :: MagyarosiSándor

Jakab István első világháborús naplója – 16. rész

Hősünk lassan erősödni kezd, de egyre jobban unja a kórházi életet. Egyedül üli meg a saját születésnapját, a Ferenc József születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre pedig már a városba is kimegy, felépülése azonban nem bizonyul zökkenőmentesnek: sebét egy gyulladás miatt újra kell műteni. A beavatkozás meglehetősen egyszerűnek bizonyul, ám amíg a test gyógyul, a lélek kerül válságba: Jakab először hall embereket a háború értelmetlenségéről beszélni, és igencsak felzaklatja a dolog. Végül váratlanul egy kis pénzhez jut és úgy dönt, szabadságot kér és hazalátogat.

 

1916. július 27.

Kaptam egy tábori lapot édesanyámtól, miben értesített, hogy küldött 20 koronát. Bizony jó lesz, mert az enyém már fogytán van. Egyéb semmi, az étkezés elég jó.

1916. július 28.

Rendesen telt a nap, az udvaron sétáltam. Már annyira-amennyire jobban érzem magamat, a lábam is erősödik. A golyó bemenése már begyógyult, még a hátgerincen van a seb. Megkaptam a postán a 20 koronát, mit hazunról küldtek. Kértem még holmit, de azt nem is kívánom, hogy elküldjék; lehet, megyek más kórházba. Az ápolónővel hozattam a városból 2 koronáért tésztát.

1916. július 29.

Az orvosnő nagyon dicsérte a gyógyulásomat: elég ritkaság. Használtam valami orvosságot, vérerősítőt. Írtam haza, értesítettem anyámat, hogy a pénzt megkaptam, és egy képeslapot, mit a harctéren csináltattam.

1916. július 30.

Rendesen telt a nap. Ebédre vettem egy üveg sört, olyan jó ital. Ma nem kötöztek. A tüdős ma fölkelt az ágyból és lassan sétált a barakkban. Csoda egy orvosnő a mienk; ma beajánlotta a többi orvosoknak, hogy mennyire haladt az ő tüdőse. Írtam haza levelet és egy tábori lapot. Ma egy kicsit esett délután, egyéb semmi.

1916. július 31.

Mint rendesen. Sétáltam egy keveset, kártyáztam, vettem egy liter bort 2 koronával, voltam kötözésen, Czinczár beteggel malmoztunk.

1916. augusztus 1.

Ma az ágyban hevertem. Voltam villanyozni. Nagy hatása van az áramnak; estefelé megpróbáltam egy mankóval és egy bottal járni – a bal lábam kicsit erősödött. Nagyon kívánkozom haza; én még nem mehetek, nehéz az utazás nekem.

1916. augusztus 2.

Korán keltem föl; az ágyam megigazítom, és egy kis reggeli sétát csináltam a friss levegőn. Voltam villanyozni. (A kórház udvarán láttam egy hőst, kinek a melle egész tele volt kitüntetésekkel a legkisebbtől a legnagyobbig; oly szépen díszlett. Egy öreg baka tologatta egy gumis talpú kocsiban [...], mert nem volt neki se keze, se lába, semmi, de semmi. Akkor is egy báb; ez az öreg gondozta őt mindig.) Kaptam anyától levelet és egy tábori lapot.

1916. augusztus 3.

Mint rendesen telt a nap, semmi különös. Ma a paprikást délben a betegek nem fogadták el, mert piszkosan volt készítve; csupa lúdnyak volt, még rajta volt az a sok fekete tollu.

Zita főhercegnő (a későbbi császárné és királyné) ellenőrzi a legénység számára főzött ételt egy erdélyi tábori kórházban Zita főhercegnő (a későbbi császárné és királyné) ellenőrzi a legénység számára főzött ételt egy erdélyi tábori kórházban
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)

1916. augusztus 4.

Esik az eső. Voltam kötözni és villanyozni. Az ágyban voltam egész nap, aludtam meg lustálkodtam.

1916. augusztus 5.

Mint a tegnap, az ágyban hevertem. Fölkeresett Deák András sógorom, hozott valami tésztát; mindenről elbeszélgettünk. Nagyon sajnálkozott a betegségemen. Ő [...] őrmester, az Üllői úti telefonistáknál volt mint raktárnok. Estefelé ment el; oly jólesett a fölkeresés.

1916. augusztus 6.

Voltam kötözni és villanyozni. A barakkban lógáztam egész nap; gyengén halad a lábam. Korán feküdtem; ráérek most aludni.

1916. auguszus 7.

Mint a tegnapi nap; kissé unalmas.

1916 augusztus 8.

Ma volt kórházvizit a nemzetközi vereskereszt egylettől; volt is ám rend és jó étkezés. Ha mindennap így lenne, jobb volna. Írtam haza anyámnak, és ki a frontra.

1916. augusztus 9.

Szép idő volt, kint az udvaron töltöttem az egész napot. Roppant sok beteg van, 8-10000 minden fajtábul.

1916. augusztus 10.

(Ma láttam egy éppen olyan lövésest, mint én; a derekán alul béna, háromkerekű jártánnyal jár ide-oda. Isten ments, hogy idáig jussak, inkább a halál. Ennek a hátgerince inkább volt sértve, mint az enyém.)

1916. augusztus 11.

Voltam kötözni; már nem villanyozzák a lábam, és erősbödött. Azért csak még a mankó és a bot jó segítség. Vettem egy kiló szőlőt.

1916. augusztus 12.

Szép idő van, ma is az udvaron töltöttem a napot. Jött egy vonat új sebesült az orosz frontról, sok orosz volt köztük.

Barakk-kórház egyik barakkja Barakk-kórház egyik barakkja
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)

1916. augusztus 13.

Ma születésem napja: itt magányosan töltöm, nincs senkim hozzám tartozó. Vettem egy üveg sört és kiittam a jövőért – talán boldogabban is érhetem meg. Így is jó: bár nem fütyörnek a golyók. Húgomtól kaptam levelet vagy egy képeslapot, konstancai látkép az Ovidius-szoborról. Konstanca Romániában, a Fekete-tenger partján van, kikötőváros.

1916. augusztus 14.

Ma hevertem az ágyban egész nap; a Piroska nővér adott könyveket, ezeket böngésztem. Már nagyon meguntam a kórházi életet; mindig föl-fölújul a hazai vágy.

1916. augusztus 15.

Ma is az ágyban voltam. Délután szórakoztam a kártyával. Már nem tudom, mit csináljak unalmamban.

1916. augusztus 16.

Megpróbáltam mankó nélkül lenni; lehet, de a lábam hamar kifárad. Még nem dobom el, jó támasz. Írtam Katusnak egy tábori lapot.

1916. augusztus 17.

Ma kaptam egy levelet, mi le volt pecsételve vörös viasszal; a név volt Stephan Jakab német betűkkel írva, a barakkszám is az enyém. Kitől lehet? Fölbontom, mi van benne: volt egy németül írt írás, elég hosszú, és benne két darab 5 márkás. Nem bírtam elolvasni a levelet. Odaadtam egy sváb gyereknek, elolvasta: nem nekem szólott a tartalma, mert Berlinből jött, a címzett egy barátjától. A barakkban nem volt egy német sem. Ha odaadom az irodába a 10 márkát, ott is elvész; inkább megtartom magamnak. Ki tudja, hol van az a bizonyos Jakab? A pénz nekem is jólesik, hisz az enyim is veszett el.

1916. augusztus 18.

Ma a király, I. Ferenc József születésnapja; minden beteg kapott egy emléklapot, mit meg is írtam anyámnak. Ma jobb volt az élelem is; mellékelve 4 deci bor. Jelen volt Auguszta főherceg asszony, osztott cigarettát, szivarat, ceruzát, stb. ilyen apróságot. A városban nagy ünneplés volt; én is elmentem 2 bottal és még négy beteg a Piroska nővérrel együtt, megnéztük a búcsúsokat, a magyar főnemességet. Láttam Tisza Pistát – tudj’isten még kiket nem. A Szent István karját hordta 4 kacagányos úr. Estefele jöttem vissza. Nagyon kifáradtam; jólesett éjjel az álom.

1916. augusztus 19.

Voltam kötözni, egész nap az ágyban voltam. A tüdős annyira épül, hogy csoda; már jár fönn, kinn az udvaron, mindenhol. A mankót ma eldobtam, két bottal járok.

1916. augusztus 20.

A tüdősnek megjött a felesége és a kislánykája; leírhatatlan volt az öröm a viszontlátáskor. Hozott egy kis kosár elemózsiát, de a tüdősnek nem volt szabad használni semmit sem, így a szomszéd betegek közt kiosztotta az egész kosárral.

Kórházi jelenet sebesült katonát látogató hozzátartozóval Kórházi jelenet sebesült katonát látogató hozzátartozóval
(Forrás: Magyarosi Sándor gyűjteménye)

1916. augusztus 21.

Semmi különös; voltak kötözni. Szép idő; voltam a kórház udvarán kívül Kőbánya felé, itt egy kocsmában ittam egy korsó sört.

1916. augusztus 22.

A sok mászkálás megártott a sebnek, ma nagyon fáj, nagyon ég benn. Az orvosnő megállapította az újulást, megtiltotta járni. Kaptam egy képeslapot húgomtól; konstancai látkép a parkkal és a tengerparti körúttal.

1916. augusztus 23.

Egész nap az ágyban. Estefelé nagy lázaim vannak, a sebem nagyon fáj; nagyon elszomorít ez az újulás, ha még rosszabb lesz.

1916. augusztus 24.

Voltam műtőn, a sebet megoperálták. Volt benne még egy pár darabka ruharoncs, mit a golyó magával vitt be, ez okozta az újulást.

1916. augusztus 25.

Egész nap az ágyban, a sebem kissé könnyebb. Írtam Katusnak egy képeslapot a Gellért-heggyel, anyámnak egy levelet.

1916. augusztus 26.

Újrakötöztek; a sebem már gyógyulásba ment. A tüdős oly egészséges, mint a makk, piros, mint a rózsa, és én az ágyban, holott én vártam egykor a kimúlását. Az éjszaka egy nagyon lármás betegünk volt: ordított, mint az állat. Gyomorlövése volt, ő meg dugva megevett valami tésztafélét. Nagyon kínlódott.

1916. augusztus 27.

Ma is kötöztek, a sebem könnyebb. A járás még tilos volt, de már annyira meguntam az ágyat, hogy fölkeltem és a barakkban sétáltam. Nagyon szédülök, ha lábra állok. Estére megvillanyoztak.

1916. augusztus 28.

Szabad volt járni a barakkban. Megvillanyoztak. Írtam anyámnak levelet, egy tábori lapot. Az étkezést megjobbították egy adag disznósülttel.

1916. augusztus 29.

Megvillanyoztak. Már kimegyek az udvarra. Elég jól érzem magam; csak étel legyen elég. Nagyon jó étvágyam van.

1916. augusztus 30.

Az egész napot kinn töltöttem, nagyon szép idő volt. Társalgásba jöttem valami pesti és Pest vidéki fiúkkal; nagyon blamírozták a háborút, az uraságokat: minden csak értük van. Nagyon sokat beszéltek és olyan dolgokat bizonyítottak be, amit én is kezdtem belátni, hogy úgy van. Elég sajnos, hogy így van. Miután elváltam tőlük, nagyon sokat gondolkoztam a beszélt dolgokon. Én, ki oly hű katonája voltam a hazának, ki alig várta a gyógyulást, félve, hogy talán addig vége lesz a háborúnak, és nem bírok többé kimenni azokba a kedves lövészárkokba; én, az a hű katona, már kezdek kételkedni a dologban. Anyámnak írtam levelet, tábori lapot.

1916. augusztus 31.

Egész éjjel nem aludtam, csak azon töprengtem, amint hallottam a bakáktól – de már sokaktól [...]; egy más csoport megint arról beszélt, hogy lehetne a háborút a kórházakban kihúzni. Hadd menjen a harcba az, akinek szüksége van rá vagy aki bolond, hogy leölesse magát egy más bolonddal. Nem jobb itt a kórházban pihenni nyugodtan? Ha egyből kidobnak, megyünk egy másba holmi betegséggel, mit szimulálni is lehet, mert itt nem nyihog a gránát és nem fütyöl a golyó. És mind ilyeneket találgattak, hogy mivel lehetne nyújtani a betegséget. Ezeket hallva elrémültem; hogy lehet ez, ez is magyar meg én is, és az elvünk ellenkező. Nagyon sokat hánykolódtam az ágyamon, megint gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy sokban van igazuk. Hogy a gazdag magát kifizeti az ütközetből, pénzzel vagy protekció által könnyű szolgálatra van küldve. És az állásban kik vannak? Szegény paraszt- és szegény munkásnép. Menjetek tik és üssétek egymást, hisz ti vagytok többen és ti kell hogy pusztuljatok, hisz ki veletek szembeszáll, az is olyan, mint ti, tehát pusztuljon az ilyen féreg. Már nem tudom, alszom-e vagy ébren vagyok. Elég az, már 6 óra, az ébresztő.

1916. szeptember 1.

8 órakor még ágyban voltam. Annyira levert vagyok, undorodom már az élettől, a háborútól, a nyomortól. Voltam kötözni; a sebem már kicsi, a lábam is elég erős, egy bottal már tudok menni. Egész nap kint az udvaron lógtam, megvizsgáltam az összes betegbarakkot: tengersok a beteg vagy a sebesült, a nyomorék. Ez a háború. Délután kilógtam a városba egy pécsi gyerekkel; szép város Budapest. Sok helyt nem voltunk, mert késő volt az idő. Írtam az állásba egy tábori lapot.

1916. szeptember 2.

A Piroska nővér biztatására az orvosnőtől kértem kimenőt a városba, mit meg is kaptam, és délután szabad ideje volt neki is, kikísért a városba. Elhurcolt mindenhová: a Ligetbe, az állatkertbe, a Gellért-szoborhoz. Vett egy botot ajándékba, mit ma is tartok, oszt voltam a lakásán, hol csak az édesanya volt honn; megtisztelt teás uzsonnával. Oly kedves úrinő volt az édesanya, már szürkébe játszó hajjal. Nagyon dorgálta a háború előidézőit. Csak hat órára mentünk be a kórházba. Nagyon kifáradtam, jólesett a pihenés.

1916. szeptember 3.

Ahogy megvolt a vizit, lógás ki a kórházból a kerítés egyik titkos résén; délben haza ebédre, délután megint ki. Beváltottam a márkákat, adtak érte 12 korona 80 fillért; örültem neki. Már elég erős vagyok, hogy szabadságot kérjek. Meg is próbálom.

Következő rész: „Vigasztalom: hisz ez a sorsom…”

Összes rész: Jakab István első világháborús naplója

Szólj hozzá!

Címkék: egészségügy sebesülés hadikórház Jakab István háborúellenesség császári és királyi brassói 2 gyalogezred Barcaság Zajzon

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5617868039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása