„Pont az én fedezékem előtt lövöldöz egy hunczut talján”

2021.09.27. 07:00 :: JuhászBalázs

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 2. rész

Hősünk elhagyta első állomáshelyét és elindult a Doberdó felé. Útközben jókat eszik, de az új helyszínen már egyáltalán nem olyan nyugodalmas az élet, mint a karintiai hegyekben. Feltűnnek az első kritikus megjegyzések, igaz, a naplóírónak egyelőre még sikerült sérülések és veszteségek nélkül átvészelnie a harcokat.

 

[1915.] VII. 03. Ma már új állomásunkon vagyunk. Úgy hírlik itt maradunk 14 napig, ide még az ágyúszó se hallik. Ma fürödtünk a kőbányában. Itt már jutottam némi élelmi czikkhez, többek között reggelire szilvalekvárt ettem komisz kenyérrel. Egzotikus étel, de még ilyet sem ettem reggelire. Más újság itt nincs. Béke hírek keringenek és az, hogy a honvédséget, az 1-sőt már nem viszik tűzbe. Úgy legyen.

Ha már mindent feljegyzek érdemes lesz feljegyezni, hogy azon az egy napon, melyen Raiblban voltunk a 14 napi nélkülözés után nagy fáradtság után mit sikerült rekvirálnom. Reggel 30 fillér, lekvárt, 30 fillér, aszalt szilvát, 2kor sajtot, délben kaptam kukoricza polentát lekvárral, délután 4 deczi fehér kávét, ½ liter bort, 1 pohár sört, este 1 borjú csontlevest, 40 fillér. Preiselsber lekvárt (olyanféle, mint a ribizli). Ehhez volt a déli rendes menü: a sajt kétharmada kávé felével. Az egészet ezen a napon ettem meg. Egész szép rekord, nem csoda, nem valami szállodába voltunk elhelyezve a 14 napon keresztül.

A Predil tó A Predil tó
(Forrás: Fortepan, Vogl Elemér)

VII. 4. Ma reggel 4 órakor arra ébredtünk, hogy egyszerre felébresztettek, hogy elmasírozunk, pedig úgy volt, hogy itt maradunk. 6 órakor indultunk innét Raiblból gyalog. Nagy melegbe érkeztünk Tarvisba. 9 óra délelőtt vasárnap van. Itt hallottam először harangszót, mert Raiblban még nem harangoznak, közel van hozzá az ellenség.

De szomorú vasárnap! Mikor még béke volt, ilyenkor már kicsit kimentem a zöldbe. Mily szép is volt. Vajon lesz-e még úgy, ha tudnám most, hogy nem, de másként is gondolkodnám. Addig míg tovább utazunk Tarvisból, arra a pár órára lementünk a tüzérlaktanyába és onnét senkinek kimenni nem lehetett… pedig de sok mindent lehetett volna vásárolni. Dohányom sincs. Most hallom azt, hogy Görzbe megyünk. Kíváncsi vagyok, hogy igaz-e? Azonban mégis sikerült 2 Koronáért szalámit, 1 csomag dohányt, 1 képeslapot szerezni. Érdekes, a bakák mégis szerét ejtették, hogy mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen élelmi czikket összevásároltak, többek közt mézesbábostól katonákat, kardokat, bölcsőket és szíveket és a sok festett kalácsból megevett némelyik 2-3-szor [Értsd: némelyik 2-3-szor evett a sok festett kalácsból.].

Az indulás 4 óra délután. Az állomásra az út jó fél órát tartott. A vonat ½ 9 kor indult. Reggel ½ 5 kor voltunk Laibachban, Karintia fővárosában. 7 órakor indultunk tovább. Erre már hoztak sok sebesültet az olasz határról. Itt reggeliztünk feketét, a tegnap esti vacsora. Finom ebéd St. Peter in Krainban. 1 órakor utazunk tovább. 1 fél liter bort sikerült rekvirálnom. Nem szabad kimenni az állomásokon. Nagyon meleg idők járnak erre. Nagyon szép vidék. Sok sebesültet láttunk erre visszahozni.

Harcéri helyzet az Isonzó folyó alsó szakaszánál 1915. július 5-én. A Doberdó-fennsíknál San Martino del Carsótól délnyugatra látható a 20. honvéd hadosztály jelölése is, amelynek a részeként a naplóíró ezrede is a fennsíkra kerül Harcéri helyzet az Isonzó folyó alsó szakaszánál 1915. július 5-én. A Doberdó-fennsíknál San Martino del Carsótól délnyugatra látható a 20. honvéd hadosztály jelölése is, amelynek a részeként a naplóíró ezrede is a fennsíkra kerül
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, 1928. 2. kötet. 12. melléklet. Részlet)

VII. 5. Este 7 óra megérkeztünk Görz alá az utolsó faluba. Neve Nabrezsina. Innen a rajvonal már csak 29 km. Ezt az utat még ma kell megtenni. Ennivalóm már semmi sincs. 1 darabka kis csokoládém volt, azt megettem a fekete kávéval, mert a feketét még most sem tudom inni. Szakaszvezetőm adott egy kis zvibakot. Ez jól esett mert ezt úgyis szeretem. Van még 10 szem savanyú bonbonom. Ez az egész vagyonom. Este kilenc órakor indultunk gyalog az állások felé, és reggel ½ 5 óráig szakadatlan gyaloglással mentünk. Én teljesen kimerültem.

VII. 6. Reggel 5 óra. Az úton, amin jöttünk rengeteg sebesülttel találkoztunk, akik jöttek vissza a rajvonalból. Oly rossz érzést keltett bennem! Megjelent állásaink felett 2 olasz repülőgép. Csodás látvány volt, ahogy eleinte a gyalogság és utána a tüzérség lőtt srapnellel. Valóságos mozielőadás volt eredetiben. Este bemegyünk a rajvonalba. Csak a jószerencse segíthet itt, ember már nem. Az ember elvadult, elkorcsosodott, visszament a 15. századba. Reggel egy kis csenevész szederfa alatt pihentünk. Körülnéztem, találtam rajta 4 szemet. Ezt megettem és lefeküdtem. Jó édes volt. De jó lett volna belőle egy kis tányérkával. A levegőben folyton kóvályognak az olasz repülők, a mieink pedig folyton lövik. Majdnem mellettünk hullik le a srapnel. Csodás látvány. A vidék nagyon terméketlen. Csupa sziklás talaj. Víz nincs, iszonyú hőség. Mit fogunk itt szenvedni!

Görz teljesen ki van ürítve, a lakosok eltávoztak. Szomorú látvány, ugyan nem sajnálhatják a lakosok, mer csúf fészek. Délután 6 óra. Jön az ebéd. Rizsleves hússal. A vizet is porció szerint osztják ki. Nagy a vízhiány. Most jó haszna van a citromsavnak, jobban csillapít. Este 8 órakor indultunk az állások felé. Fárasztó, kimerítő út volt, ráadásul eltévedtünk. Az összevissza járkálásban az útban kétszer kerültünk erős tűzbe, de fütyültek az olasz golyók és iszonyú közelségben, arasznyi távolságban. Az egyik helyen egy nagy követ hengergettem a fejem elé, hogy legalább a fejlövéstől legyek biztosítva, és hála a jó sorsnak, eddig nem történt bajom. Annyira megszoktam a lövöldözést, hogy a nagy tűz közben egy adag fölösleges konzervemet elfogyasztottam. Most 4 óra, megengedték, hogy lepihenjünk.

Görz, Grosser Platz, háttérben a vár, 1915 Görz, Grosser Platz, háttérben a vár, 1915
(Forrás: Fortepan, Schmidt Albin)

VII. 7. Most délután ½ 3 óra. Várjuk az ételt, éhesek vagyunk. Tegnap este ettük meg az ebédet 6 órakor és azóta semmit. Mink, akinek volt még kenyere, én is azt ettem. Másképp nem tudom megenni a kenyeret, mint egy fél kockacukorral. Ezt eszem hozzá, de takarékoskodni kell, mert már csak három kocka van. Nagyon erős ágyúzások vannak itt, 30,5-es ágyú és gyorstüzelő ágyú olyan vásárt csinálnak, hogy majd megsüketülünk. Repülőgép máma csak egyszer járt erre. Nem terem semmi e tájon, semmi a világon. Kopár sziklás talaj, ragyaverte vidék, csak már ne lennénk itt. Mit fogunk még itt szenvedni. Nincs víz sehol, iszonyú hőség. Gallyakra feszített sátorlapokkal védekezünk ellene. De jó volna valami könnyű vászonruha.

Az olasz katona sokkal érdekesebb, mint az orosz. Eljön 200 lépést támadni, aztán kezd kiabálni, hogy adjátok meg magatokat. Persze a mieink nevetnek, ha elég közel vannak, szép nyugodtan tüzelnek rá. Van is ott eszeveszett lógás, de tüzérségük sok van, rengeteget lőnek 28 mm-es ágyúkból a tengerről. A határt az Isonzó folyó szegélyezi. Itt a legtöbb sebesülés [okozója] a gránát, amint a sziklákhoz vágódik és a kőtörmelékeket szétszórja. Vannak nagyon súlyos sebesülések és a napszúrások és könnyebb sebesüléseket itt a közelben gyógyítanak ki. Tegnap még megmosakodtam, de ma már a nagy vízhiány miatt nem jutott mosdani. Örülök, ha ivásra jut. Levelet írhatnék, de nem lehet leküldeni senkivel sem.

VII. 8. Végre ma reggel ½ 5 órakor megérkezett a tegnapi vacsora. 36 óra után, de csak egy fél kanál lé, fél burgonya jutott, 1/2 kenyér, 3 db magyar szivarka. Sovány étel, de hát mit tegyünk, ha nem jut több? Az olaszok tegnapi sűrű ágyúzásának az eredménye: 2 tüzér lovat és a 6. század hadapródját ütötték agyon a fedezékben. Csak ágyúval szoktak operálni. A gyalogsága frissebb a mienkénél. Ha ennek egyszer eszébe jutott volna velünk egyedül összeakadni kiradíroztuk volna a csizmáját a térképről. Tisztjeink ilyen véleménnyel vannak, mert hadseregünk számban és legénységben is sokkal jobb kvalitású, keményebb, kitartóbb, olyan jó érdes kitartó alföldi fajta. Ma sokkal csendesebb a környék. Reggel még repülők sem jártak olasz részről és ágyúharcz is kevés volt. Itt a mi, azaz pont az én fedezékem előtt lövöldöz egy hunczut talján.

Ha minden csendes, ez az egy hunczut mindig lő. Majd kilessük valahogy és elküldjük, ha lehet. Reggel 8 órakor kaptunk feketekávét rummal, de ez igazán felséges volt, még otthon sem lehet ilyet kapni. A hőség állandó. A vízellátás ma bőségesebb. Most estefelé jelentkeznek az olasz repülőgépek. A mieink lőnek rá srapnellel, de nem sikerül lelőni. Leveleim gyéren érkeznek. Várunk vacsorára. Az éjjel talán még nem megyünk előre.

VII. 9. Tegnap éjjel kaptuk 2 órakor a vacsorát, bablevest csipetkével. Jó volt, csak kevés. Az előretolt új fedezékünk kissé kellemetlen. A sziklás talajban ásni nem lehet mélyen és a halottak borzasztó dögletes szagot terjesztenek és bizony az ebéd vagy vacsora elfogyasztása itt nagyon rontja a városi kényes ízlést. Most éppen figyelő vagyok. A 17-es honvédeket az éjjel váltottuk le, majdnem eltévedtünk. Ahogyan most átnéztem a terepet, az olaszok nagyon messziről küldik a 28 mm-es gránátokat, a 17-esek[nek] öt nap alatt csak két sebesültjük volt.

Érdekes, a puskagolyótól nem félünk semmit se, a fedezék mögül elmászkálunk össze-vissza. Rá se hederítünk, ha lőnek. De ha jön a gránát, vagy a srapnel, akkor hamar eldugjuk a fejünket, és ha jön az olasz repülőgép, mert ha meglát, elrepül a fejünk felett és jelt ad az olasz tüzéreknek és tíz perc múlva jönnek az áldások. Itt nincs ásott fedezék, itt sziklák mögül harcolunk. Ez veszélyesebb, mint a földfedezékek.

Ma reggelire – amit már nagyon vártunk – kaptunk feketekávét, 1 marék cvibakot, ½ kenyeret. Egész napra 9 órakor 1/2 kulacs theát, négy magyar cigarettát. A thea kitűnő volt, jó rumos és jó édes. Aludtam, de a talján szomszéd úgy megvadult, és oly őrült ágyúzást rendezett, hogy felébredtem. Egy óra alatt körülbelül 220 db srapnelt küldött. Azt hiszi, ezzel nyeri meg a háborút. Alig talált, oly nagy a terep. Az olaszok kötött léghajóval is operálnak. Néha négy darabot is látni. Rálőni nem lehet, mert majdnem egész a tengerparton van, ami ide 20–23 km. Legbosszantóbb ez a nagy hőség. Semerre sincs fa, csak csenevész bokrok. Iszonyú vízhiány. Ha kétnaponként kicsit meg akarok mosdani, a napi egy liter ivóvizemből kell eltakarékoskodni. 2 decinek elégnek kell lenni száj, arc, kézmosásra. Igen rafinált mivoltját eszeltem ki a mosdásnak. Hiába napról napra újra új fogásokat kell kieszelni a hőségben. Igazán áldozat, hogy naplóm vezetem.

Este ½ 6 óra, iszonyú ágyúharcok mindkét oldalon. Az olaszok egész terepünk körül gránátoztak. A mieink pedig az övékét. A mieinket is láttam, amint [a gránát] kiszórta [őket] a fedezékből, de az övéiknek a jajgatása is idehallatszott. A gránátozás után srapnellel dolgozott. Mi is kötött léggömböt engedtünk fel. Borzalmas ez az ágyúzás. Innét nézem szikla födözékem mögül. Még mi eddig nem kaptunk. Ha ennek a sziklának egy néki menne, nem maradna belőlem, csak a sapkarózsa. Ma egész nap figyelő voltam a rajvonalban.

½ 8 óra, most indult el az olasz megfigyelő gép a szokott körútjára. Ez mindig szép látvány, ha a mieink ágyúzták. Ez az egyetlen, amit itt ebben az átkos Isonzó völgyében látunk. Már dohányom sincsen, abból a négy magyar szivarkából élek, amit a kincstár részünkre koponyánként kiutalt. Az éjjel, leszámítva egy kis csetepatét, csendes volt. Kivéve egyik falunk égett reggelig, mit a gránát felgyújtott. Olasz részen is égett falu, de hamar eloltották. Ezzel jelezték, hogy a falu nem üres. Majd ma újra felgyújtjuk. Éjjel 1 órakor volt az ebéd rizsás hús. Jó volt, meleg volt.

A Doberdó-fennsík A Doberdó-fennsík

VII. 10. Reggel 5 óra. Most jön a reggeli és a víz, utána a repülőgép. Itt Isonzó völgyében ez a sorrend. A repülő után jön a gránát. Vajon ma is úgy lesz? És ilyen sorrendben vágott be. Reggelire egy kulacs theát (fél liter) 4 ember, 1 kulacs feketekávét 6 ember kapott. A kenyeret kanállal kellett elosztani, úgy elmorzsolódott. Ennek mindig az a gyalázatos közlekedés az oka. Vasút távol van. Mindent lóval kell szállítani. És a lónak a saját élelmét is. A lövés után a ló hamar pusztul. Lóállományunk sem lesz mindig több. Most itt fekszünk a tartalék helyén. Elbújni nem lehet, sátrat sem lehet verni. Itt kell szenvednünk a napon. A sátrat észrevenné a gaz olasz. Egy fiút kikötöttek gúzsban hat órára, mert a századparancsnokkal szemben tiszteletlenül viselkedett. Ma már másodszor földhöz vágta a csajkát, hogy kevés az étel. Elfelejti, hogy háború van. Csak a szél ne hozná erre azt a hullaszagot. 4 óra. Kaptunk másfél deci bort, féltenyérnyi cvibakot. 3 vízhordó katonánkat súlyosan megsebesített a srapnel. Most kezd már itt közel nálunk lecsapni, csak ne gránát legyen!

Este 7 óra. Iszonyú ágyútüzet küld ránk a hunczut olasz. Ha 400 lövést nem tett, egyet sem, de úgy számolták, hogy több volt. Jobbra-balra alig 25 lépésnyire tőlünk szórja a szikladarabokat. Bizony egy cseppet sem tréfa. Most értesültünk róla, hogy az olaszok őrült ágyúzásának zászlóaljunk 1-8-4. százada súlyos veszteségével végződött. 20 halott, 200 sebesült. Csodásan a mi századunkban még sebesült sincs, pedig, de körül ágyúztak! Ma vagy holnap más szárnyra megyünk. Most ettem 3 szelet komiszkenyeret. Azelőtt nem bírtam lenyelni, de a kényszer ráviszi az embert mindenre.

9 óra este. Megyünk be a lövészárokba éjjeli szolgálatra és alig, hogy egy óra hosszat fekszünk a lövészárokba, megindul az eszeveszett lövöldözés teljes vehemenciával. Az olaszok azt hitték, mi támadunk, mi azt hittük, ők akarnak támadni és pedig joggal, mert nappal egész nap tartott mindkét részről az iszonyú lövöldözés, különösen olasz részről. Azt mondják olyanok, akik már négy ízben voltak a harctéren, hogy ilyen borzasztó ágyúzást még nem hallottak. És oly szerencse, hogy a mi századunkban egyetlen karcolás sem fordult elő. Tompa hulló gránátdarabok ütése, de az jelentéktelen.

Ütközet után éjjel két órakor váltottak fel a 46-ik gyalogezred századai. Szegedi gyerekek égdörgés és villámlás közepette. Még a természet is haragvó villámait küldte a gyalázatos összeférhetetlen emberek közé. Bár sújtott volna villámmal mindenkit, aki csak megérdemli. Engem is. Csak a jók, az ártatlanok maradtak volna meg, és azok pusztultak volna el, akiknek el kellene pusztulni… Véres nap volt. Reggel vitték a sebesülteket. Különösen a 6-ik század szenvedett. Ezek rajvonalát egész nap söpörte a gránát és srapnel. Szeretnék sokat írni erről a napról, de itt nem tudok írni, csak megjegyzem magamnak, a lelkembe vésem, de ha a sors is úgy akarja, ha visszajövünk, majd úgy akarom hűen leírni.

Most a rajvonal mögötti dolinában vagyunk (gödör). Itt volt az ebéd reggel 4 órakor. Gulyásleves, elég jó és elég sok, 2 db új burgonya is volt benne. Utána kaptunk 1 ½ deczi nagyon jó theát, igazán zamatos jó rumos thea volt, semmi kincstári íz rajta. Közvetlen utána 2 deczi elég jó, katona ízű feketekávét. Azután kiegészítették hiányzó készleteinket 5 gulyás konzervvel, 1 porció cvibakra, 6 db magyar czigarettára. Ezeket parancs nélkül elfogyasztani halálbüntetés terhe mellett tilos, mert eddig bizony néha-néha egyet megettünk. Ezért nem büntettek meg, de hát mit tegyen a szegény honvéd, ha mindig éhes? Engedjétek meg magas hadvezetőség ezt a bűnét a bakának az otthonlevők, kiknek a jó voltáért harcolunk. Szívesen megtérítenénk, na de hát ez csak az én magam felfogása, az pedig itt nulla.

Szólj hozzá!

Címkék: olasz front doberdó magyar királyi 1 honvéd gyalogezred Gunesch János Raibl Predil Tarvis

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr916701078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása