„Nem lehetne békét kötni?”

2021.05.17. 07:00 :: THorváthAttila

Hegedős Károly harctéri emlékei – 32. rész

Az újdonsült hadnagy a frontbarátságot hozó Húsvét után ismét a háború értelmén kénytelen elgondolkodni. Nagyon várja közelgő szabadságát is, amelyre a seregek kiszolgálására berendezkedett Lembergen keresztül utazik. Hősünket a városban – egy „Putifárnénak” köszönhetően – nemcsak háborús kalandok érik… Az üteghez visszaérkezve bajtársaival újra lélekölő tétlenségben őrlődnek, ami felerősíti a tisztikar tagjai közötti személyi ellentéteket is…

 

Kezdett nehezen tavaszodni, úgy március végén. Olvadás, locs-pocs. Kezdtem írogatni Rozálnak: 6 havi frontszolgálat után jár 2 hét szabadság, április végén vagy május elején talán szabadságra megyek!

Mint megváltást vártam ezt a szabadságot. Elkövetkezett húsvét és én, az 1916-os oslavijai „Nagypéntek délután”-ja mintájára megrajzoltam újra az 1917-es nagypéntek délutáni napsütést, a lövegállásban levő fedezékemet.

Elkövetkezett azután az orosz húsvét is. Az oroszok vonalaiban nagy mozgást vettünk észre, hangosan énekeltek dáridóztak! Felkerekedtek, s se szó, se beszéd, fegyvertelenül kimásztak a vackaikból, nagy kosarakat cipeltek felénk, s kaláccsal meg pálinkával kezdték kínálgatni a bakáinkat. Ezeknek sem kellett nagy biztatás, összeültek, ittak a muszkával. Pár muszka le is itta magát, nem akart visszamenni tőlünk. A mi bakáinkban meg volt becsület: önként jöttek, ünnepet köszönteni, traktát hoztak, fegyvertelenül, csak nem ejtünk foglyul fegyvertelen ellenséget! Eriggyetek vissza az anyátok nemjóját részeg disznók, s azzal hazakergették a vendéglátó társaságot.

Ez történt, nem több, de másnap már egy hangyaboly volt a rémképeket látó pléhgalléros vezetőség! A gyalogságunk „az ellenséggel fraternizál”, ez abszurdum, szigorúan meg kell őket büntetni, stb.

Az ostobák, hát miért nem tettek róla, hogy ne üljünk itt tétlenül hónapokat? Csoda, ha nem haragszik a muszkára a bakánk, ha nem lő rája, sőt még meg is vendégeli pálinkával?

Dörgedelmes parancsokban közölték a legénységgel az oroszországi eseményeket. Inkább ne tették volna, mert ezzel gondolkodóba esett az egyszerű közember: hát azt is lehet, megtagadni az engedelmességet, abbahagyni ezt az ostoba háborút? Hm, de jó volna, ha mi is abbahagynánk, hiszen ez nem is háború már, csak itt rostokoltatják az embert semmittevésben!

A demoralizáció sohasem a heves harcok idején kezdi felütni a fejét! Nem! Akkor mindenki csak a bőrére gondol, akkor mindenki megfojtaná azt az átkozott muszka tüzért, aki ide köpködi a srapneljét az ember levesébe! Nagy harcok idején kemény harcos, s a legbutább katona is belátja, hogy most nem lehet abbahagyni a háborút! De amikor eltelik 3–4 hónap, hogy még egy pisztoly sem pukkan! Mire valók vagyunk akkor itt. Nem lehetne békét kötni?

RA 20/3 (Kemény Pali) nehéz tarackos ütegállás első tiszti fedezékében 1917 tavaszán. „A 20/3 (Kemény Pali) nehéz tarackos ütegállás első tiszti fedezékében 1917 tavaszán.”
(Fénykép az emlékiratból)

Az április végi szabadságomra – sajnos – csak nagyon homályosan emlékezem. Azt tudom, hogy számoltam a napokat, mindennap ment a levél Rozálnak, ekkor érkezem, akkor érkezem. Kabak volt akkor a tisztiszolgám, egy minden hájjal megkent jászberényi magyar legény. Kabak persze velem jött szabadságra. Ő is nagy boldogságban volt, hogy szabadságra jöhet. Tudta, hogy először engem el kell kísérnie Váradra, be kell számolnia a holmimmal, a fehérneműmmel stb., és csak azután mehet ő Jászberénybe. Visszamenet megint jelentkeznie kell nálam. Így azután nem csoda, hogy neki nagyon sietős volt az útja, s az én lembergi dolgaimon ki is adott odahaza Marisnak Váradon.

„Teccik tudni Tekintetes Asszony, most, hogy pénteken hazaérkeztünk, hát késtünk. Itthon lehettünk volna mi már szerdán délután, mert vasárnap reggel indultunk el az ütegállásból, s délután már Lembergben voltunk. Várni kellett a hazafelé jövő vonatra, hogy induljon. Gondoltam, majd csak elvárakozunk ott valahol a váróteremben meg az étteremben, ha a hadnagy úr esetleg megéhezett volna, de a hadnagy úr azt mondta, Kabak, bemegyünk a városba! Bementünk, elegáns szállodában megszálltunk, no, gondoltam, ki akarja pihenni magát a hadnagy úr, mielőtt megérkezik, hát jó, meg fürdőt is rendelt, azt mondja, Kabak, neked is adnak majd itt valami fekvőhelyet, s úgy készülj, hogy holnap ebéd után utazunk tovább! Hát én úgy is készültem, de a szálloda éttermében ott ül a hadnagy úr, az ebédnél, de bizony nem egyedül ám, hanem valami „ismerősivel” találkozott, egy nagyon derék, takaros tekintetes asszonnyal ült ott, oszt nagybaʾ diskurált, azt hiszem németül, nem értettem. Oda megyek osztʾ megjelentettem, hogy a poggyász össze van csomagolva, utazhatunk! »Fenét utazunk Kabak, majd csak holnap délelőtt megy a vonat!« mondotta nagy vígan! Egész nap együtt voltak, estefelé talán színházba mentek osztʾ többet nem igen tudok, de reggel hiába költöttem a hadnagy urat, csak kiszólt az ajtón keresztül, hogy majd éjfélkor utazunk! Hát akkor végre el is indultunk, de így két nap, két éccakát vesztettünk!”

Így mesélte el Kabak a dolgot, pedig hát másképpen történt. Lemberg volt akkor a keleti harctér első nagy városa. A hadsereget ide követte nyomon a háború egész tartamára a központi hatalmak területén rostokoló egész kokotte-had, a varieték artistái, táncosnői, s az egész alvilág, amelyik a könnyű pénzt igyekezett megcsapolni a frontról jövő és a frontra igyekvő tiszteken.

Egy fél esztendeig ült itt egy tiszt kint a fronton, sárban, hóban, föld alatti rókalyukban meg fabarakkban, s egy félévig unatkozott, egy félévig gyűlt össze a tiszti fizetése. Minden hat hónap után járt 14 napi szabadság. Ezt leste, várta minden tiszt odakinn a fronton és a front mögött a sisera-had, amelyik először akarta megcsapolni a félévi fizetéstől dagadó pénztárcáját a szabadságára utazó és a kis szórakozás, egy kis emberi élet, s egy nő után vágyakozó fiatal tiszt zsebében.

Erre volt berendezkedve az akkori Lemberg lakosságának fele. Ebből élt. A frontról érkező vonatot ázsiai zsivajjal fogadták ezeknek az embereknek az alkuszai, felhajtói. Selejtes iparcikkeket igyekeztek az ember nyakába varrni, méregdrágán. A fronton nem lehetett semmihez sem hozzájutni – gondolták, sokszor helyesen –, most egy 40 filléres zsilette-pengét hát a nyakába lehet varrni egy borostás arcú tisztnek 3 koronáért! Az alkalom megvolt erre, a sisera-had buzgón működött és vagyonokat harácsolt így össze. Mozi, színház és kabaréjegyeket árultak itt az alkuszok, ügynökök, kifutó gyerekek negyed–ötödkézen keresztül. Mindegyik bőségesen keresett rajta, mert az élet rohant: egy estéje volt annak a szerencsétlen tisztnek még Lembergben a front előtt, nem akart színház vagy varieté jegy nélkül maradni az utolsó estéjén, így hát sietett megvenni a jegyét – egy 5 koronás jegyet – egye fene 30 koronáért a legelső alkalmi árustól! A pénzcsinálásra itt is és ebben a formájában is rávetette magát a környező vidék zsidósága: neki eldorádó „hoch-konjunktúra” volt ez az állapot, neki nem csapás a háború, amiben országok pusztulhatnak el, neki kereseti alkalom volt, víg aratás, a frontra siető katona utolsó éjszakájának vámszedőiként!

Engem nem alterált a sok felkínált zsebtükör meg borotvapenge, külföldi cigaretta meg valódi lengyel pálinka, nekem volt mindenem! Mégis, valamim okvetlenül hiányzott – vette ki a tekintetemből egy 8–9 éves toprongyos kis zsidógyerek, ahogy megfigyelte, hogy fut végig a szemem egy-egy elsiető nőn! A hatezer éves kereskedő szeme csalhatatlan! Látta, ennek a fiatal tisztnek „árú” kell, persze olyan árút kínál az ember a vevőnek, amilyenre éppen vágyik! Az alkoholistának pálinkát, a néger nőnek üveggyöngyöt, s a frontról jövő – kiéhezett hímnek meg – nőstényt!

Herr Lieutenant, Herr Lieutenant, eine herrliche Gelegenheit ist Heute für Sie! Ah, wenn Sie nur ansehen möchten meine Schwester, eine wunderschöne schwarze Dame, wohnt allein in einem prachtvollen Appartement … etc. ich könnte Sie zu Ihr führen, um zwei Kronen, um eine Krone werde ich die Adresse geben!

Kép a zsidónegyedből Lembergben. A falragasz a Colosseum Színházat hirdeti (1903 körül) Kép a zsidónegyedből Lembergben. A falragasz a Colosseum Színházat hirdeti – 1903 körül (Forrás: pinterest.com)

Szusszanás nélkül hadarta a kis kölyök mindezt, ahogy mellettem futva „mégis” üzletet akart velem csinálni, jóllehet, látta, hogy nekem minden holmim bőven lehet, mert Kabak ugyancsak izzadt mögöttem a sok batyummal. „Tyüh, azt a leborult szivarvég mindenségit”! Lobbant fel bennem a Kollár Kálmántól tanult káromkodás, s melegedni kezdett a fülem töve: eine wunderschöne schwarze Dame, ennek már a fele sem lehet tréfa!

Odalököm neki a kért egy koronát, s a kölyök egy elegáns névjegyet nyújt át gyűrötten, piszkosan: ………../a névre már nem emlékezem, prima ballerina der Kolosseum revü, Lemberg………...Str…..No………… Empfangt täglich 3-4 Nachmittag! – Zsebre vágtam a névkártyát. Fürdőt rendeltem a szállodában. Jót fürödtem. Utána kitűnően tízóraiztam, ebédeltem. Délután készülődni akartam, s a kezembe került a névjegy.

A Colosseum az egyik legnépszerűbb szórakozóhely volt Lembergben, már a háborút megelőzően mozi is üzemelt benne. A kép 1915 és 1918 között készült A Colosseum az egyik legnépszerűbb szórakozóhely volt Lembergben, már a háborút megelőzően mozi is üzemelt benne. A kép 1915 és 1918 között készült
(Forrás: commons.wikimedia.org)

Ej, megnézem, megpróbálom: menjek, ne menjek?

Az ősi állati ösztön győzött! Megkerestem a szurtos város mocskos utcáin a címet. A ház maga elhanyagolt. A lakás ajtaja már ragyog. Bóbitás szobalány nyit ajtót! Pompás lakás! Csupa perzsaszőnyeg meg függöny.

Hochluxus! Szédültem. Hát amikor Őnagysága „igéző pongyolában” megjelent! Rossz nő! Putifárné! Igen, amilyenről Wolhyniában, a lövegállás tiszti fedezékében álmodtam a télen, amikor kívül 40°-os hideg volt, a túlbuzgó telefonisták állandó fűtésétől meg 30°-os meleg az éjszaka folyamán!

Tényleg gyönyörű példány! „Kedvesen” fogad, rögtön liqueur-t tölt. Bocsássak meg, roppant el van foglalva, de este 8-kor vár a Kolosszeum előadására, majd szemmel tart, itt van kéznél egy pompás jegy, páholy „potom” 60 korona („spottbillig!”) (a pénztárnál 8 korona, tudtam meg utólag.)

A Colosseum Színház nézőtéri beosztása. Az 1898 és 1900 között született épület a második világháború során pusztult el A Colosseum Színház nézőtéri beosztása. Az 1898 és 1900 között született épület a második világháború során pusztult el
(Forrás: forgottengalicia.com)

Noch einen Schnaps – gefälligst? S már tölt is; no, noch einen. Nein, danke [köszönöm, nem]], – nyögöm, s az izzó fekete szeme rajtam függ, a vesémbe lát, ez a frontról jön, pénze van, az én emberem! Adieux! Auf Wiedersehen um 8 lehr! és már ki is megy!

Így maradtam azután én két nap két éjjel Lembergben! A „hölgy” értette a mesterségét, kipumpolt belőlem annyi pénzt, amennyit csak tudott! De én ezzel nem törődtem! Putifárné tüzes öleléssel fizetett a pénzemért: neki pénz kellett, nekem meg ő!

Szerencsém, hogy ilyen „elsőrangú” nőbe botlottam, mert ezek rendszerint még a legegészségesebbek a kéjnők között; talán pár száz koronával többe került, mint szabad lett volna, de az egészségemben nem tett kárt – és ez mindennél fontosabb! Egy könnyelműen kidobott pénzösszeg helyett mindig lehet másik, ugyanolyan pénzösszeghez jutni, de egy könnyelműen elprédált „egészséget” már nehezebb visszaszerezni.

Kisfiam, a férfi sorsa vár reád is, ki tudja, mikor házasodhatsz meg, s milyen lesz a férfi temperamentumod? Ne feledd: a leghelyesebb elsőrangú „professzionistánál” keresned, amire űz a szenvedély! Ne kezdj ki – ahogy mondják – szerelemből se úgynevezett „jobb leány”-nyal, sem asszonnyal! Az a nyakadon kolonc, pláne, ha ismerős! Az többet akar tőled, mint a pénzedet! Az az idődet, esetleg a jó hírnevedet is akarja, az veled parádézni is akar, sok esetben meg akar nyergelni, talán még a nevedet is akarja! Ez nem akart semmit, csak pénzt! Sok pénzt, de végeredményben „megszolgálta”! Szabad, független ember maradsz, ha nem bonyolódsz romantikus kalandokba! Mert a házasság, az megint más dolog, ott „élettárs”-at keres az ember, nem pedig, mint egy éhes hím, a nőstényt! Ezt el ne feledd, mert aki „megkíván” egy nőt, s ezért, csakis ezért veszi el feleségül, vagy csakis azért, mert másképpen nem kapja meg, az már a házasságában, s így a további életében is holtig elveszett ember! Nem szabad olyan éhesen megkívánni egy feleségnek valót, hogy minden egyéb szempontot elnyomjon benne az éhes hím ösztöne. Nem, egy életet egy asszonnyal leélni nem az ösztönélet döntése alapján kell! Megkívánni érzékileg egy nőt, s megszeretni szerelemmel egy nőt, az kettő, az ég és föld! Az egyik Rimanóczy Rózsika, a másik Putifárné! Az egyik a te édesanyád, a másik meg egy rongy, egy állati szükséglet! Az ember számoljon azzal, hogy benne éhes állat is lakik, amely felőrli és állattá zülleszti, ha hébe-korba nem csillapíthatja az éhségét benned, de azzal számoljon végeredményben és elsősorban, hogy egész élete folyamán nem állati, hanem emberi, szellemi és lelki életet akar élni, mert ez a nemesebb, a szebb, az egyedüli szép, amiért érdemes élni, ami tartás, ami lelki kielégülést és lelki kiegyensúlyozottságot ad az embernek jómódban, szegénységben vagy akár a legnagyobb nélkülözések közepette, egyaránt!

Bennem nem ütközött össze az állati hím meg a lélek ember sohasem emiatt a kettős megmagyarázhatatlanság miatt. Putifárné lecsillapította az éhségemet, elaludt bennem a vad hím, s a legnagyobb szerelemmel számoltam az órákat, mikor láthatom Rozált!

Aki még soha életében nem fagyoskodott, nem tudja becsülni a fűtött otthont; aki még soha életében nem éhezett, nem eshetett Isten igazában jól neki a falat sohasem, aki nem lépett még pocsolyába, nem értékelheti igazán a szép, sima, tiszta aszfaltjárdát!

Amikor megjártad már azt az utat a nőknél, ami alatt ők csak a pénzedre vagy a nevedre vágytak, azután már ki tudod magadnak választani az „igazit”, a feleségnek valót, aki az életed fél-örömét, de az életed fél-terhét is akarja tőled, aki az „élettársad” és nem az „ágyasad” akar lenni! Mert az utóbbi a legveszedelmesebb! Ő azt hiszi, hogy azért, mert ő „fizikailag” odaadja magát neked, nagy bért érdemel, sok-sok pénzt, minden kívánsága teljesítését, kényelmes, dologtalan, renyhe életet egy élet hosszú idejére! Életbiztosítást akar szerezni magának fizikai szeretkezés fejében! Ez egyaránt erkölcstelen, akár kéjnő, akár pedig rafinált úrileány az illető!

No, de az események robognak! Gyönyörű két hét szabadság Váradon, s utána vissza megint Wolhyniába! Már kitavaszodott, s a front abszolút csendes volt. Csakis így volt kibírható ez a pár hónap, amit még itt töltöttem. Így sem volt zökkenésmentes! Készültek a harctéri vázlatok, amik mostanság javarészt karikatúrák voltak.

Mi tisztek, túlságosan sok időt éltünk már együtt le ahhoz, hogy egymás élete ne legyen kellőleg ismeretlen egymás előtt! A feletteseim gyengéit nagyon kezdtem látni, akárcsak a tanáraim gyengéit annak idején Csabán a gimnáziumban. Elkészült a „Pauers Hexenküche” rajzom, a Pauer összes rossz tulajdonságainak illusztrálására: Kemény Palit folyton macerálta, mert tudatlan (ebben sok igaza is volt) Herz hdgy.-ot csaknem „keresztre feszítette”, mert zsidó, Faltay Palit megdorgálta, mert a Micheléről menekültünkkor ottfelejtette a lövegek „Fliegenschutzmaske”-it, s emiatt visszaküldte, hogy éjjel az olaszoktól lopja vissza azt!

Von Koch major: nagy nőcsábász és nőbolond volt, megszületett a Böcklin – kentaur karikatúra róla, Ertsey Péter otthon verte a mellét, mint hős katona, s tulajdonképpen „menagemaister” volt az ütegnél, nem több.

Tüzérségi megfigyelőhely az északi harctéren „Tüzérségi megfigyelőhely az északi harctéren. Osztrák–magyar és német tüzérek közös erővel bombázták az egyik hadállásunkból az orosz csapatokat. Messze az ágyúktól, fák és bokrok által is jól fedett helyen volt a tüzérségi megfigyelőhely, a terepnek azon a részén, ahonnan a legjobb kilátás nyílt az ellenséges hadállás felé. A megfigyelők, amikor megszólaltak ágyúink, a magasból megállapították kitűnő tábori látcsövek segítségével, hogy célt értek-e az ágyúgolyók? Megfigyelésüket Telefon segítségével közölték az ütegek parancsnokaival. – Adler Oszkár felvétele”
(Fénykép a Tolnai Világlapja 1916. április 20.-i számának címlapján – Forrás: Arcanum)

Kemény Pali ütegparancsnokunk tényleg nagyon rossz tiszt volt: sem az ágyúkhoz, sem az emberekhez nem értett! Hol túl szigorúan büntetett, pletykák alapján, hol meg elnézett főbenjáró bűnöket, mert „ki volt szolgáltatva” egy–egy altisztjének, nélküle nem boldogult, mert lusta is volt. A lustaságának volt az eredménye, hogy az üteg harcászati részének a vezetése (belövések, lőelemek nyilvántartása, célok nyilvántartása, az ütegállás kiépítése, lőszerállomány stb. vezetése) átcsúszott a mi kezünkbe, főleg a Kollár és az én kezembe! Nem sokat adtunk rá, s kezdtük negligálni! Vitatkoztunk vele, s a legtöbb parancsát illetőleg „bebizonyítottuk” neki, hogy szamárság! Ez a hiúságát bántotta, s belátta, hogy neki, ha a tekintélyét fenn akarja tartani, tennie kell valamit, neki túl okosak a tisztjei, ő nekünk ki van szolgáltatva, s kezdett félni tőlünk. Kitalált valamit, s panaszra ment az ezredparancsnokunkhoz, az öreg Pohlhoz, hogy mi összefogunk ellene, s a parancsait kontrakarrírozzuk!

Mi erről nem tudtunk semmit! Egy szép napon jött a parancs, hogy Pohl Karcsit a Pauer-üteghez, Kollár Kálmánt a messzehordó 4. üteghez, engem pedig a Polónyi Lajos 1. sz. ütegéhez helyeznek át! Szóval a Kemény üteg tisztikarát robbantják! Pauer keze is benne volt, mert Pauer borsot szeretett törni a Palika orra alá, minket speciális esetből kifolyólag megbüntetni nem lehetett, mert elvégre az még nem fegyelemsértés, ha mi Kemény Palit egy-egy buta parancsának a foganatosításáról lebeszéltük, s ő „hagyta magát” lebeszélni! Hiába, kevés felettes szereti, ha az alantasai okosabbak, különbek, mint ő! Erre jól vigyázz, kisfiam, el ne áruld a főnöködnek sohasem, hogyha okosabb vagy, mint ő!

Következő rész: „Ha törik, ha szakad, én magyarul fogok neki jelenteni!”

Összes rész: Hegedős Károly harctéri emlékei

Szólj hozzá!

Címkék: orosz front lemberg tüzér volhínia Hegedős Károly nehéztarack

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3116561532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása