Mesterségem látképe: füst és láng

2020.07.02. 07:00 :: PásztorLevente

A Nagy Háború állásharcai számos új eszköz és taktika kifejlesztését idézték elő, a harci gázok, a tankok vagy a rohamharcászat mind a megmerevedett vonalak ellen keresett megoldásként jelent meg. Bár a tűz alkalmazása egyike a legősibb harcászati módszereknek, az I. világháborúban a használatát újabb, modernebb formába öntötték. A posztban a lángszóró használatát és az osztrák–magyar hadseregben rendszeresített típusait mutatjuk be.

 

A Nagy Háborúban bevetett lángszórók (Flammenwerfer) atyja a német Richard Fiedler volt. A német mérnök a háború előtt Berlinben dolgozott és a permetező folyadékok szórófejére koncentrált. 1901-ben kapta meg a szabadalmat első lángszórójára, és Fiedler a német császári hadsereghez fordult, amely támogatta eszközének további fejlesztését. 1905-ben mutatta be berendezését a Porosz Mérnöki Bizottságnak egy berlini gárda utász zászlóaljnál, ahol további javaslatokat kapott a készülék működésének a finomításához.

Fiedlertől függetlenül Bernhard Reddemann is kifejlesztett egy lángszórót, elgondolásának alapja a japánok által 1905-ben Port Arthur ostrománál bevetett kerozinszivattyúk voltak. 1908-ban a két német feltaláló elképzeléseiket közösen továbbfejlesztve dolgoztak a fegyveren a Nagy Háborúig. Reddemann elérte az utászőrnagyi rangot, a breslaui és lipcsei tűzoltók parancsnoka, valamint tűzoltósági szakkönyvek szerzője lett. Fiedler 1901–1918 között a német lángszórók 11 változatát készítette el, a legutolsó a repülőgépről használható készülék volt.

Reddemann őrnagy két tisztjével. A jobb oldali tiszt bal kezén látható a zubbonyra varrt halálfej, melyet a tartalék gárda utász ezred 1916. július 28-tól viselhetett a 150. lángszóró támadás emlékére Reddemann őrnagy két tisztjével. A jobb oldali tiszt bal kezén látható a zubbonyra varrt halálfej, melyet a tartalék gárda utász ezred 1916. július 28-tól viselhetett a 150. lángszóró támadás emlékére
(Forrás: www.kaiserscross.com)

Munkája nyomán a német hadseregben már 1911-ben rendszeresítették a lángszórók két típusát, a hordozható Kleifet (Kleinflammenwefer) és a fixen telepített Groft (Grossflammenwefer), első bevetésük a nyugati fronton történt, az ott tapasztaltak alapján Ausztria–Magyarország közös hadseregének műszaki alakulatainál is rendszeresítették 1915-ben.

Az utász- és árkászzászlóaljak a háborúnak az 1912-ben kialakított rendszerében vágtak neki, ekkor 8 utász-, 14 árkász- és egy hídépítő zászlóalj kerete létezett. Magyarországról az utászok (Pionier) esetében 3, árkászok (Sappeur) esetében 6 nyerte kiegészítését. A kezdeti időkben a lángvető alakulatokat önálló szakaszonként alkalmazták. Létszámuk meghaladta a 60 főt és 14 különböző űrméretű eszközzel rendelkeztek. A kiképzést az ausztriai Krems an der Donauban kapták. 1917 decemberében átszervezték az addigi struktúrát, egyesített árkász csapatokat létesítettek, ezeknek a száma a háború közben felállított századok következtében 60 zászlóalj volt. (Ebből 24 nyert Magyarországról kiegészítést.) Az újonnan szervezett árkászcsapatok közé tartoztak még a 61. (lángvetős), 62. (gázvetős) zászlóaljak, a hídépítők, folyamaknászok és az elektrozászlóaljak is. A 61. zászlóalj árkászként való megnevezése – ugyanúgy, mint a 62. gáz zászlóalj esetében is – a titkosítást szolgálta.

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregénél a rendszeresített eszközök közül a legnagyobb űrméretű az 1915 M 200 literes berendezés volt. A közepes az 1915 M 50 volt, a hordozhatók közé pedig a 1915 M 22 és az 1916 M 15 literest soroljuk.

A 200 literes lángszórónak egyik alkalmazási technikája volt, hogy az üzemanyagot tűz nélkül átpermetezték az ellenséges állásokra, majd egyszeri „odaszúrással” teljesen lángba borították azt A 200 literes lángszórónak egyik alkalmazási technikája volt, hogy az üzemanyagot tűz nélkül átpermetezték az ellenséges állásokra, majd egyszeri „odaszúrással” teljesen lángba borították azt (Forrás: Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban, Budapest, 1938)

A nagyobb típusokat annak súlya és ebből fakadóan a mozgatása okozta nehézségek miatt jellemzően védekező szerepkörökben alkalmazták. Nagyon fontos volt, hogy megfelelően óvják az ellenséges tüzérségi tűztől, szilánkoktól, hiszen nagy robbanásveszélyt jelentett. Éppen ezért igyekeztek a kezelő- és a tüzelőszemélyzetet is elszeparálni.

A 1915M 200 literes lángvető – ahogyan akkor nevezték – szerkezeti felépítése A 1915M 200 literes lángvető – ahogyan akkor nevezték – szerkezeti felépítése
(Forrás: forum.htka.hu)

A kisebb űrméretű készülékeket viszont már támadásban is tudták alkalmazni, később ezek lettek rendszeresítve a rohamcsapatok számára is. A lángvető használatához két személyre volt szükség, a kényelmesebb szerepkör a lángcsóvát irányító tüzelőé volt. A kezelőszemélynek a tartály működtetése, csapok nyitása-zárása volt a feladata, az elméleti tudás mellett a fizikai felkészültsége is átlag feletti kellett legyen. Nagy súly nyomta vállát, a 22 literes eszköz is kb. 40 kilogramm volt.

Bár a fenti ábra alapján megállapítható, hogy az eszköz összetett, azonban a működési elve nem bonyolult. A lángszóróban lejátszódó folyamatnak a „háztartási” példája a mindenki által jól ismert szikvíz készítés. A szóda esetében az üvegben lévő víz fölé magas nyomással szénsav van préselve, amikor a zárószerkezet egy kéznyomásra megnyílik, a szénsavnak a víz felületére gyakorolt nyomása a középen elhelyezett üvegszáron és a megnyitott zárószerkezeten át a vizet sugáralakban kilövelli.

A lángvetőnél a „szódásüveg” egy acélkazán, víz helyett pedig gyúlékony üzemanyag van benne. Az üvegszár helyett acélcső nyúlik a fenékre, a szénsav helyett pedig a hajtóerőt egy a kazán mellé helyezett különálló acélpalackba sajtolt magasnyomású gáz képezi. A gázt innen egy összekötő csövön keresztül a kazánba vezetik, és az általa kifejtett nyomás a kazánban lévő gyúlékony folyadékot a szódavizes üveg elve szerint kifecskendezi.

Szikvíz Lángszóró
A palack anyaga Üveg Hegesztett acélkazán
Üzemanyag Víz Könnyen gyúlékony folyadék
A szár anyaga Üveg Acél
Hajtóerő Szénsav Nitrogén
 

A lángszóró üzemanyaga nyersbenzol, benzin, alkohol, bizonyos típusú gázolaj és egyéb anyagok keveréke. Rendkívül könnyen gyullad, 60° C-nál forrásnak indul és igen magas hőfokon ég. A hajtóerő anyaga nitrogén, levegőt vagy oxigént nem lehet alkalmazni, mert a láng visszacsapása miatt könnyen robbanásveszély alakul ki.

A lángvető munkamegosztása: a kezelő (középen) a palackot hordja és kezeli, a tüzelő (jobbról a második) pedig a lángcsóvát irányítja A lángvető munkamegosztása: a kezelő (középen) a palackot hordja és kezeli, a tüzelő (jobbról a második) pedig a lángcsóvát irányítja
(Forrás: fortepan.hu, adományozó Komlós Péter, képszám: 52210)

Állandó működtetés, folyamatos üzemanyag kilövellés esetén is maximum 30 másodpercig használhatták. Mindennek tükrében gondoljuk át azt, hogy ahol 200 liter üzemanyagot fél perc alatt „harcba küldenek”, ott milyen hőhatás keletkezik! A legmagasabb hőmérséklet a 1,5 méteres széles lángcsóva közepén elérheti az 1000 C°-t is! A hatótávolság maximum 60 méter volt, ez egyenes arányban csökkent az űrmérettel, de a legkisebb eszközök is „elértek” legalább 10 méterre!

„Lángvetők az orosz harctéren” Jordán János öccsének küldött lapja 

„Lángvetők az orosz harctéren” Jordán János öccsének küldött lapja „Lángvetők az orosz harctéren” Jordán János öccsének küldött lapja: „Kedves öcsém […] Itt küldöm a mesterségemnek a látképét, bizony elég ijesztő dolog, amíg meg nem ismerkedik vele az ember, pedig nem rossz hivatal […] Igen jó vele kint, igen ritkán használjuk […]” A lap jobb sarkában a sérült pecsét ellenére kiolvasható a Krems [an der Donau] felirat
(Forrás: Hungaricana)

A lángvető pusztító munkáját a blogról jól ismert József főherceg és Imre Gábor is feljegyzi naplójában. József főherceg a Doberdó-fennsíkon tomboló „titáni” harcok közben tér ki a lángszóró pusztító hatására az 1916. május 2-án írt naplóbejegyzésében. „Mindenütt folyik a küzdelem, a légben, a víz alatt, a víz színén, a földön s alatta oly eszközökkel, melyek a középkorban is túlságosan kegyetlenek lettek volna. Égő benzollal fecskendjük egymást a lángszórókkal, úgyhogy a harcosok elevenen megszenesednek s lángolva—jajgatva őrültekként rohannak körül, míg eszméletük elhagyja őket és lelkük a főve sistergő testből elszáll."

A fegyver legnagyobb hátránya az volt, hogy alkalmazás közben sűrű fekete füst képződött, mely magára vonta az ellenség tüzérségének figyelmét. A füst még 2–300 méter magasságban is sötéten gomolygott A fegyver legnagyobb hátránya az volt, hogy alkalmazás közben sűrű fekete füst képződött, mely magára vonta az ellenség tüzérségének figyelmét. A füst még 2–300 méter magasságban is sötéten gomolygott
(Forrás: www.flickr.com)

Támadáskor használták oly módon is, hogy elsődleges feladata nem az ellenség megsemmisítése volt, hanem hogy sűrű füstjével az előre nyomuló csapatoknak „védettséget” adjon Támadáskor használták oly módon is, hogy elsődleges feladata nem az ellenség megsemmisítése volt, hanem hogy sűrű füstjével az előre nyomuló csapatoknak „védettséget” adjon (Forrás: fortepan.hu, adományozó Babarczy Eszter, képszám:73393)

Imre Gábor kadét 1915 nyarán a marburgi kórházban lábadozott, mikor egy rémséges látványban volt része. „Egy ízben szemtanúja voltam, amint behoztak egy lepedőbe csavart sebesültet. Felültették a műtőasztalra, közben úgy vinnyogott, mint egy döglődő macska. Kitakarták a szerencsétlent, és az elém táruló látványra rosszullét fogott el. Sovány, gyermeknagyságúra összeaszott emberke volt, akinek testén tenyérnyi nagyságú ép bőr nem volt. Az egyetlen vérző, gennyesedő, varasodó testből egyedül a könyörgő, rémült és kegyelemért esdeklő szem élt, és a gyenge vinnyogó sírás. […] Az emberroncs valamikor nem is régen százados volt. Lángszóró tüzébe került.”

A 61. árkász zászlóalj 3. századának sapkajelvénye. A 4 század mellett a zászlóaljhoz 2 mozgó oxigéntelep is tartozott A 61. árkász zászlóalj 3. századának sapkajelvénye. A 4 század mellett a zászlóaljhoz 2 mozgó oxigéntelep is tartozott
(Forrás: www.flickr.com)

A magyar legendárium Szakáts Gábor kutató nevéhez köti a lángszóró feltalálását, ez valószínűleg nem igaz, mert a német hadseregben már 1911-ben használták két típusát. Több forrás az eszköz feltalálása miatt magyar „háborús bűnösként” is azonosítja Szakátsot.

Szakáts Gábor (1893–1927) Szakáts Gábor (1893–1927)
(Forrás: Hungaricana)

Másik érdekes kérdés Gulyás Gyula és János 1986-ban bemutatott klasszikus filmje, az Én is jártam Isonzónál sorozatban elhangzottak alapján vetődött fel bennem. A dokumentumfilm 2. részében megszólaltatnak egy egykori lángvetőst, aki a következőket mondja: „Közben jött Svájcból állítólag a parancs, hogy nemzetközileg letiltották a lángszórónak az alkalmazását. Tehát ez megszűnt. Ezt nemzetközileg valahogy embertelennek találták, és ezt nem engedélyezték.” Ehhez kapcsolódóan sokáig kutattam, de a betiltásról nem találtam információt. A magyar veterán valószínűleg egy jelenkori hírt szőtt bele történetébe.

Az amerikai tengerészgyalogság bevetett lángszórókat a koreai és vietnami háborúkban is, de azok 1978-tól már nincsenek hadrendben, mert a washingtoni hadügyminisztérium egyoldalúan leállította használatukat. A modern hadviselésben ma is vitatott a hatékonyságuk. A gyújtófegyverek között szerepel a genfi konvenció 1980-ban aláírt bizonyos hagyományos fegyvereket elítélő III. jegyzőkönyvében, így tilalom vonatkozik használatára.

Mindent egybevetve a lángszóró a Nagy Háborúban félelmetes fegyvernek bizonyult, melynek az ellenfélben keltett morális hatása talán meghaladta a gyakorlatban felmutatott eredményeit. Támadásban és védekezésben is hatékonyan tudott segíteni, de átütő eredményt nem várhattak tőle.

5 komment

Címkék: lángszóró

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1915972280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.07.03. 21:43:03

Nagyon jó írás lett, Levente, itt is köszönöm az olvasóink nevében! :)

Az is érdekes, hogy a legveszélyesebb tüzeket (s az azt felhasználó fegyvereket) a tűzoltók okozzák (készítik)! (Lásd pl. a klasszikussá vált Egészséges erotika tűzvédelmi szakemberét és tűzoltóját.) :)

BartókBéla 2020.07.04. 10:19:26

Valóban érdekes írás, ami ismét a technikai fejlődés veszélyeire és a háború ördögi természetére hívja fel a figyelmet.
Amikor 1915. február 26-án Malancourtnál (Verdun mellett) a németek először bevetették a lángszórót, egy fogoly francia tiszt ezt mondta: "Ez a pokol volt!"

N.B. Az antant seregek is hamar létrehozták saját típusaikat, melyeket a fejlesztőmérnökökről neveztek el pl. a briteknél a Livens-, Morriss- és Hay-lángszórók, a franciáknál a Schilt-lángszóró amit az olaszok is bevetettek az Isonzónál, Piavénál de még az oroszoknak is volt egy Tovarnickij-lángszórójuk. Azt hiszem, nem lehet oka senkinek sem dicsekedni sem vádaskodni miatta...
Majd elfelejtettem... A lángszóró mai sokkal hatékonyabb (értsd pusztítóbb) utódai az amerikai hadseregben az M202 FLASH az oroszoknál az RPO-A-Shmel vagy a kínai FHJ-84, amelyekről több videó is látható

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.07.04. 22:28:27

Rózsafi János ebben a posztjában egy Monte San Michelén 1916. májusának végén végrehajtott lángszórós vállalkozás történetét ismertette:
nagyhaboru.blog.hu/2016/05/12/langszoros_vallalkozasok_egy_korakas_elfoglalasara

pasztorl92 2020.07.06. 14:14:11

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Bizony hosszú volt az út a lándzsától mondjuk a szegényített urán használatáig, de mindig sikerült új szintre emelni a gyilkolás "művészetét".
A téma után érdeklődőknek a kaiserscross.com oldalt ajánlom. (ininglis!) Továbbá az Instagramm közösségi oldalon stosstruppen1918 profilnál felújított gifeket is lehet találni, ahol a nyugati fronton láthatjuk használat közben is a lángvetősöket.

Dr.G0nz0 2020.07.10. 12:45:41

A lángszórók alkalmazásának tiltása megjelent a trianoni békeszerződésben is:

V fejezet, 119. Cikk.

Minthogy lángvetőket, fojtó, mérgező vagy hasonló gázokat, valamint ezekkel rokon folyadékokat, anyagokat és eljárásokat használni nem szabad, azoknak előállítása Magyarországon és behozatala Magyarországba szigorúan tilos.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Kövendy Katalin: Nagyon érdekes, nagyon szép, nagyon megható történet. A képek (is) szívet melengetőek! (2020.08.06. 10:24) Momčilo Gavrić, a szerb gyermekkatona
  • BartókBéla: Mindig azt szoktam mondani a diákoknak, hogy a történelem iránti érdeklődés a család és a szülők ő... (2020.08.05. 13:18) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Hungryhorse: Kiváló blog! Sok erőt, kitartást és jó egészséget kívánok a folytatásához! (2020.08.03. 10:09) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Fosca: Nekem a blog adta az inspirációt arra, hogy a elkezdjem nagyapám hadiútját és olasz hadifogságát k... (2020.08.01. 21:25) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • janos900: Nagy Háború blog jelentősége számomra Évtizedek óta játszom hadtörténelmi korszakokat és eseménye... (2020.07.31. 06:29) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról