A bileki halálmars

2020.05.21. 07:00 :: BálintFerenc

1904. augusztus 30-án, a boszniai Bilek (ma Bileća, Bosznia–Hercegovina) temetőjében szomorú ceremóniára gyűlt össze a komáromi cs. és kir. 12. „Schmidt táborszernagy” gyalogezred állománya. Ezen a napon egy emlékművet szenteltek fel, amelyen tizenöt katona neve sorakozott – valamennyien legénységi állományúak voltak. A hideg kőbe vésett német nyelvű felirat szerint kötelességük teljesítése közben vesztették életüket 1903. július 20-án. De mi is történt azon az alig egy évvel azelőtti hétfői napon, amitől Bilek neve a halálmarsáról lett híres az egész Monarchiában és a korabeli világban?

 

A 2. hegyi dandár állományába tartozó ezred három zászlóalja 912 fővel háromnapos menetgyakorlatra indult trebinjei állomáshelyéről. A trebinjei helyőrség csapatai minden évben megtartották ezt a gyakorlatot, amely során három nap alatt elmeneteltek Nevesinjébe. Az első napi penzum a mintegy 30 kilométerre lévő Bilek volt, útközben rövid harcszerű gyakorlattal a bileki 6. hegyi dandár alakulatai ellen. Bár a kopár, sziklás boszniai terepen embert próbáló a menetelés, főként nyári időszakban, a gyakorlat mindent összevetve rutin feladatnak számított a második éve Trebinjében állomásozó ezred számára. Azon a július 20-i hétfőn azonban valami elromlott.

A halálmars útvonala A halálmars útvonala
(A vázlatot készítette: Csákvári Kristóf)

A kora hajnali indulás után a harcszerű gyakorlat még viszonylag rendben lezajlott a délelőtti órákban. Az ezred parancsnoka, telekesi Török István ezredes azonban rosszul lett, kocsival kellett Bilekbe szállítani. A csapat vezetését Albert Grünzweig von Eichensieg ezredes vette át. A nap egyre magasabbra hágott az égen, a hőmérséklet pedig folyamatosan emelkedett az árnyék nélküli karsztos vidéken.

Albert Grünzweig von Eichensieg ezredes Albert Grünzweig von Eichensieg ezredes
(A révkomáromi Duna Menti Múzeum gyűjteményéből)

A nehéz menetfelszerelést cipelő, sötétkék posztózubbonyba és sapkába bújtatott katonák közül mind többen rogytak az út szélére. Bár az alakulat orvosai folyamatosan jelentették a növekvő számú menetképtelent, Grünzweig ezredes mégis úgy ítélte meg, hogy az ezred képes bevonulni Bilekbe. Döntése végzetes következményekkel járt.

Az út utolsó néhány kilométerét pokoli körülmények közt tették meg a katonák a kora délutáni hőségben. Súlyosbította a bajt, hogy a magukkal vitt ivóvíz jórészt elfogyott, az út menti ciszternákból pedig nem lehetett pótolni. Néhány fiatalabb tiszt a parancsnak ellenszegülve megállította a rábízott katonákat, és a felszerelésekből rögtönzött árnyékolók védelmében vészelték át a legnagyobb meleget. Ezzel valószínűleg több ember életét mentették meg. Egyikőjük, Jaroslav Moravec százados előrelátóan feljegyezte a kapott parancsokat.

Albert Grünzweig von Eichensieg ezredes A bileki halálmenetet ábrázoló illusztráció a Tolnai Világlapjából (1903.08.02. 5.oldal)

Bilekbe csupán az állomány egy része volt képes bevonulni. A többi menetképtelent a bileki helyőrség kiküldött segélycsapata gyűjtötte össze. Tizenöt főnek azonban már nem volt segítség. Valamennyien huszonéves sorkatonák voltak, akik napszúrás következtében vesztették életüket. Másnap temették őket közös sírba a bileki temetőben.

Az esetet előbb a hazai sajtó kapta fel, de hamarosan világhír lett belőle: még a brit és amerikai vidéki lapok is beszámoltak róla. Itthon a parlament elé került az ügy, az érintett parancsnokokat pedig hadbíróság elé állították. Moravec százados tanúként szerepelt, a noteszébe feljegyzett parancsok bizonyítékként szolgáltak.

Az eljárás végén enyhe ítéletek születtek, széles körű felháborodást keltve. Török ezredes két havi, Grünzweig ezredes öt havi elzárást kapott. Karrierjük véget ért, mindkettejüket nyugdíjazták.

A bileki/bilećai emlékmű napjainkban 

A bileki/bilećai emlékmű napjainkban 

A bileki/bilećai emlékmű napjainkban 

A bileki/bilećai emlékmű napjainkban A bileki/bilećai emlékmű napjainkban
(A fotókat a Trebinjében élő Djokic Éva készítette)

A tizenöt ember életét követelő, a sajtó által „bileki halálmenetnek” elnevezett eset egy évtizedre a hadseregben zajló embertelen bánásmód szinonimája lett. Az ott történteket csak az első világháború borzalmai tudták elfeledtetni. Így találkozhattak az említésével a blog olvasói dr. Kemény Gyula szerbiai naplójában is, ami ennek az írásnak a létrejöttét eredményezte.

A történet további részletei és forrásai megismerhetők az írás Műhely rovatunkban olvasható tanulmány változatában.

11 komment

Címkék: Bosznia-Hercegovina bilek trebinje

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1515703590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PollmannFerenc 2020.05.21. 07:33:09

Tessék elolvasni a hosszabbik (teljes) változatot is! Mintaszerű tanulmány! (És remek illusztrációkat tartalmaz, beleértve a kiválóan áttekinthető térképvázlatot is!)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.21. 07:57:25

@PollmannFerenc: Mindenképp érdemes elolvasni a tanulmányt is, hisz rengeteg kérdés ott kerül kifejtésre, ott nyer magyarázatot. Ott lehet például megismerni az áldozatok neveit és a "bűnösök" későbbi sorsát is.

Bálint Ferenc kolléga remek kutatómunkát végzett, amit az olvasóink nevében itt is megköszönök neki!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.21. 08:26:41

Külön meg kell még emlékezni a bileki helyszíni kutatásokat elvégző és az emlékművet megtaláló, többször is körbe fotózó Djokic Éváról, akinek itt is megköszönöm az eddigi munkáját! Remélem folytatni tudjuk a közös munkát és sikerül az emlékművet és a környezetét is felújítanunk.

MTi 2020.05.21. 08:51:17

Egy kevésbé ismert, tragikus esemény remek feldolgozása - gratulálok!

Titus Pullo Urbi 2020.05.21. 09:01:11

Az 1878-as bevonulásnak is voltak olyan áldozatai, akik szomjanhaltak, térképek nem lévén pár kilóméteres légvonalbeli távolságot úgy képzelték, pár óra alatt megvan, de kanyargós utakon meneteltek ivóvíz nélkül. Ekkor nevezték el Boszniát "Görbeországnak". idetálalok kettő cikket erről:
lemil.blog.hu/2014/07/24/a_sarajevoi_csata
lemil.blog.hu/2014/07/30/boszniai_megszallas_1878_at_a_szavan_es_elore

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.23. 13:02:59

A bileki események után, annak a hatására 1903-ban Tömörkény István is megírta a saját hasonló boszniai történetét "A kidőlés" címmel. A Szépirodalmi Kiadó által 1989-ben kiadott Katona a kötélen című kötetben a 185. oldalon olvasható az írás, akit érdekel.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.23. 14:05:11

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta!

@Titus Pullo Urbi: Igen, a tanulmány végén említettem is.

BartókBéla 2020.05.24. 09:22:34

Remek poszt körültekintő kutatással.Gratulálok.
Szerintem itt is közölni lehetne jól olvashatóan a halottak névsorát.
Azt hiszem, hogy nem Nyár Tábornok volt a fő felelős 15 ember haláláért hanem egyes tisztek becsvágya, önzése és embertelensége.
Az pedig felháborító, hogy az 1904.decemberi katonai zendülés legénységi résztvevői sokkal súlyosabb büntetést kaptak mint a trebinjei tisztek.
A remélhetőleg helyre állítható oszlop pedig felkiáltó jel lehet ma is minden katona számára a kiképzés és a fegyelem korlátairól valamint a tisztikar és a legény egymásra utaltságának törvényszerűségéről.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.24. 22:30:00

@BartókBéla: Vártam már a jelentkezésed, s mint akinek Boszniában szolgált anno az őse, illik is! :)

A halottak névsora a tanulmányban szépen benne van táblázatos formában. Már csak ezért is érdemes azt is megnéznie mindenkinek, akit érdekel a téma.

Az emlékmű és a környezetének a helyreállítása, ahol egyébként első világháborús sírok is vannak, a terveink között szerepel. Ha nincs ez a járványhelyzet, akkor idén valószínűleg meg is történt volna. Reméljük jövőre sikerülni fog...

Zb74 2020.05.25. 10:03:19

Pár éve is történt hasonló, éspedig Wales területén:
www.telegraph.co.uk/news/2018/09/18/three-reservists-died-brecon-beacons-march-systemic-forces-failures/

Amúgy a bileki erőd megvan még?

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.05.25. 14:45:18

@Zb74: Ez elég durva, olvastam hogy ott már haltak meg páran, de az téli időszakban volt.

Bilekről nem tudok, a trebinjeit két éve bontották le:
www.kuk-fortification.net/abbruch-des-defensionslagers-trebinje/

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • BálintFerenc: @Zb74: Ez elég durva, olvastam hogy ott már haltak meg páran, de az téli időszakban volt. Bilekr... (2020.05.25. 14:45) A bileki halálmars
  • Zb74: Pár éve is történt hasonló, éspedig Wales területén: www.telegraph.co.uk/news/2018/09/18/three-res... (2020.05.25. 10:03) A bileki halálmars
  • PintérTamás: @BartókBéla: Vártam már a jelentkezésed, s mint akinek Boszniában szolgált anno az őse, illik is! ... (2020.05.24. 22:30) A bileki halálmars
  • BartókBéla: Remek poszt körültekintő kutatással.Gratulálok. Szerintem itt is közölni lehetne jól olvashatóan a... (2020.05.24. 09:22) A bileki halálmars
  • BálintFerenc: Köszönöm mindenkinek aki elolvasta! @Titus Pullo Urbi: Igen, a tanulmány végén említettem is. (2020.05.23. 14:05) A bileki halálmars
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról