A spanyolnátha-járvány Olaszországban

2020.05.07. 07:00 :: HorváthJenő

A mostani koronavírus (COVID-19) járvány felkeltette az érdeklődést a száz évvel ezelőtti, az első világháború végén kirobbant spanyolnátha-járvány iránt. Különös, hogy milyen kevés könyv szól arról a járványról – szinte kifelejtődött a Nagy Háború történetéből. A szakirodalom jóformán feldolgozatlanul hagyta, az iskolai történelem-tankönyvek éppen hogy csak említik, pedig Európában a 20. század első világjárványában legalább annyian meghaltak, mint a harctereken.

 

A spanyolnátha-járvány a világban A spanyolnátha-járvány a világban
(Forrás: www.treccani.it)

Az olaszok a mindennapi beszédben a járványt „spanyolnáthának”, „spanyol influenzának” vagy egyszerűen „spanyolnak” nevezték. A járvány nem Spanyolországban alakult ki, hanem Ázsiából és Amerikából került át Európába. Mivel azonban a háborúban semleges Spanyolországból érkeztek róla az első hírek, ahol nem akadályozta cenzúra a járványról szóló beszédet, az új járványra „ráragadt” a „spanyol” elnevezés. (Előfordul a történelemben ilyesmi: például a Kolumbusz előtti Amerika lakóink se volt semmi köze Indiához, mégis indiánoknak nevezzük őket még ma is.)

Európában három hullámban mutatkozott a járvány. Az elsőben, 1918 tavaszán, még gyengén, és nem volt sok a halott. A második, az 1918 őszétől 1919 tavaszáig tartó hullám volt a legnagyobb. A harmadik hullám (1919–1920 telén) jóval gyengébb volt, nem is jelentkezett minden országban. A pandémia három hullámában Európában több mint 10 millióan haltak meg. Olaszországban közel félmilliónyian.

A járvány 1918 tavaszi első hulláma Olaszországot jóformán még alig érte el. A hadsereg betegségjelentő statisztikái szerint 1918 májusában a szárazföldi erőknél és a haditengerészetnél együttvéve 14.750 influenza-megbetegedés történt, júniusban 9755, júliusban 45. A számok bizonytalanok, mert akkori régi előrenyomtatott űrlapokon még külön rubrikája sem volt az influenzának. Az első megbetegedéseket a hadiflotta jelezte (La Speziából, Bariból, Tarantóból), de a szárazföldi erőknél is mutatkozott az influenza, a haderőnem összlétszámából eredően sokkal nagyobb számban, mint a haditengerészetnél.

A világban és az európai országokban kialakult járvány híre azonban már széles körben keringett Olaszországban. Akkoriban nemcsak az országos napilapoknak, hanem a kisebb újságoknak is voltak nem hivatásos, inkább alkalmi külföldi tudósítói (többségük emigráns), akik beszámoltak a járvány amerikai, spanyolországi, angliai, németországi megjelenéséről és pusztításáról. A szenzációnak számító hírek alapján az olaszok is aggódni kezdtek. Látható ez abból, hogy a nyár vége felé az újságok apróhirdetési rovatában egyre több élelmes patikus és kereskedő reklámozni kezdte a „spanyolláz elleni harchoz” a készítményeit, a termékeit, vagy akár a „gyógyszereit”.

Fogkrém és kölnivíz reklámok Fogkrém és kölnivíz reklámok
(Forrás: www.ammiragliovincenzomartines.it)

INFLUENZA Spanyolnátha A hírdetés magyarul: „INFLUENZA Spanyolnátha – A tapasztalat bizonyítja, hogy elég könnyen elkerülhető a betegség, ha első jeleinek, a borzongásnak, a láznak vagy a torokfájásnak a jelentkezésekor esténként beveszi a fél vagy egész adag tasakba csomagolt »Stragiottit« egy csésze meleg tejjel vagy teával, avagy hideg borral. Az acetilszalicilből, acetopurafenetidinből és koffeinből összeállított »Stragiotti« nem okoz erősebb szívdobogást, nem jár kellemetlenségekkel a hosszabb időn át történő használat során sem. Rendeljen valódi »Stragiottit«! Kapható Torinóban […], Ivreában […]”
(Forrás: www.fondazioneterradotranto.it)

Az járvány immár egész Európát elöntő második hulláma Olaszországot is ellepte. Az egyik első adat szerint 1918. szeptember végén a Vicenza megyei Sossano községben a rohamosztag-alakulat orvos századosa felszólította a polgármestert, hogy a járványveszély miatt zárassa be az iskolát. De ugyanezekben a napokban a fronttól csaknem ezer kilométernyire levő Bariban, Leccében, sőt a dél-olaszországi kis falvakban is megjelent a járvány. Néhány nap alatt ugrásszerűen megnövekedett az áldozatok száma, akik – a két nagyváros prefektusainak jelentései szerint – főként a kisgyermekek és az idősebbek közül kerültek ki, de a járvány nem kímélte a középkorúakat sem.

A Kuliscioff–Turati-levelezés háború alatti kötetei A Kuliscioff–Turati-levelezés háború alatti kötetei

Az orvosok, a hivatalból közegészségüggyel foglalkozó szakemberek és a politikusok magától értetődően a járvány kibontakozásától kezdve keresték a járvány tömegessé válásának okait, és latolgatták a várható következményeket. E tekintetben is érdekes az Anna Kuliscioff és a Filippo Turati közötti levelezés. Kuliscioff (eredeti orosz nevén Kulicsova) fiatal korában narodnyik forradalmár volt, majd Svájcba emigrált, orvosi diplomát szerzett, végül Olaszországban és az olasz szocialista mozgalomban talált otthonra. 1918. október 12-én ezt írta az élettársának, Turatinak, az Olasz Szocialista Párt legismertebb parlamenti képviselőjének, a Milánó melletti Desióból: „Itt, Desióban [Kuliscoff a járvány első napjaiban költözött ki a lombard nagyvárosból a faluba], Milánóban pedig még inkább, különösen a város szegényebb negyedeiben, szakadatlanul erősödik a járvány. Elég végignézni a Corriere immár háromoldalnyi nekrológjait. Nem tudni, mi lesz az árván maradt gyermekekkel, akiknek meghalt az anyja, az apja meg a fronton van. Mostanában orvost találni is nagy gond, valamennyien túlterheltek […] Az általános egészségügyi ellátás hiánya is bizonyára hozzájárul a nagyarányú mortalitáshoz.” Kuliscioff a gyakran írt leveleiben sorolta a járvány terjedésének más okait is: a háború alatt nagyra nőtt város zsúfoltsága, a rossz lakásviszonyok, a személyi higiénia alacsony szintje, és a legnagyobb probléma, hogy a fertőzés ellen még nincs hatékony gyógyszer. Gyakorló orvosként ugyanis tudta, hogy az ismert gyógyszerek (a kámfor, a koffein, a fenacetin, a kinin), legfeljebb enyhíthetik a betegek szenvedéseit.

Turati a Kulicsovának írt október 13-i levelében a járvány várható katonai következményeit is szóbahozta. „Az influenza egyre jobban dühöng. Rómában 200 halott, Torinóban még súlyosabb a helyzet […] Itt, a képviselőházban 12 tisztviselő betegedett meg, a könyvtár egyik titkára meghalt […] Lehet, hogy a nátha lesz a németek felőrlésének meghatározó oka? Ha ágynak dönt 300.000 német katonát […] Németországban 12 millió megbetegedésre lehet számítani.”

Tudósítás a római mozik bezárásáról Tudósítás a római mozik bezárásáról
(Forrás: Avanti!, 1918. október 23.)

Védőmaszk-reklám Védőmaszk-reklám
(Forrás: Stampa,1918. október 26.)

Milánó polgármesterének hirdetménye Milánó polgármesterének hirdetménye
(Forrás: www.fondazioneterradotranto.it)

A járvány terjedésének fékezésére a polgármesterek falragaszokon közölték az utasításaikat, felvilágosító hirdetményeket adtak ki, tanácsokat osztogattak. A helyzethez illő, komoly hangvételben fogalmazottakat is, meg az egyszerű emberekhez szóló, gyakran „Tízparancsolat” formájúakat is. Íme, egy az utóbbiak közül (Milánó polgármesterének 1918. október 17-i „tanácsai”: „[…] Gargalizáld a torkodat szódabikarbónás vízzel! Ne köpj a földre! Utazz a lehető legkevesebbet vonaton! Kerüld a többi emberrel való kontaktust! Ne menj be olyan helyre, ahol sokan vannak (vendéglőbe, kávéházba, színházba, templomba)! […]”

Hamarosan egész Olaszországban hozzáláttak a középületek fertőtlenítéséhez, határozatlan időre bezártak az iskolák, a tulajdonosok berzenkedése ellenére bezártak a színházak, a mozik, rövidítették a boltok nyitva tartását a patikák kivételével. 1918. október végén Torinóban már naponta 400 halott volt.

Gyászoló család a lucaniai Salandra faluban Gyászoló család a lucaniai Salandra faluban
(Forrás: www.montescaglioso.net)

Amíg kevés volt a halott, a temetés a hagyományos szertartási formákban történt (a kisebb falvakban a járvány erősödése után is), a nagyvárosokban azonban a járvány áldozatait koporsó, felravatalozás és gyászmenet nélkül temették el. Vittorio Emanuele Orlando miniszterelnök és belügyminiszter a halottas-meneteket és a halottak „kiharangozását” is betiltotta, mert folyton szóltak volna a lélekharangok.

A termelés és az államgépezet természetesen nem állt le. Még nem ért véget a háború, a hadiüzemek leállítása elképzelhetetlen volt. A gyárakban persze nem lehetett betartani a munkások közötti távolságtartást, egyre többen megbetegedtek. Jártak a vonatok, a villamosok, működtek a kórházak is – a vasutasok, az orvosok és a betegápolók különösen veszélyes helyzetben dolgoztak.

Hogy mi történt a fronton, a hadseregnél?

„Influenza tábornok” „Influenza tábornok”
(Forrás: www.amicidipassatoepresente.files.wordpress.com)

A háború sorsát végül is nem „Influenza tábornok” döntötte el. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy kinek az oldalán állt: az antant vagy a központi hatalmak mellett? Az olasz fronton játszott szerepéről is viszonylag keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy az olasz hadvezetés nem láthatta előre, és nem tudhatta fölmérni a járvány várható mértékét. Tény, hogy kezdetben – mint mindenki – alábecsülte a járvány veszélyességét. Majd ahogy jöttek a jelentések a megbetegedésekről, igyekezett elhallgatni azokat, nehogy a katonák demoralizálódjanak.

A járvány 1918 októberében a hadseregben nem robbant be olyan gyorsan és nem volt olyan széleskörű, mint a hátországban. A háború utolsó nagy csatájára készülő olasz hadsereg nem volt kiéhezett, lerongyolódott, az élelmezése, az orvosi ellátása jobb volt, mint a civil lakosságé. A mortalitás kisebb arányú volt, ami egyfelől a katonák életkorából következett: túlnyomó többségük a 19. és a 30. életéve között járt, másfelől a hadseregben nem voltak jelen a leginkább veszélyeztetett korcsoportok (gyermekek, idősek) és nők sem. A járvány 1918. október végén az olasz haderő hadműveleti képességeit nem gyengítette meg.

A tetőpontja felé tartó spanyolnátha-járvány tombolása sötét árnyékot vetett az olasz háborús győzelmet (1918. november 4.) követő ünnepségekre is. Orlando miniszterelnök szavaival: „Nem túlzás azt mondani, hogy az ország pillanatnyilag depressziósabb a járvány miatt, mint a háború miatt. Az antantnak a teutonok fölötti látványos győzelme alapján kiváltott örömöt megkeseríti az olaszokban az egész Olaszországot elárasztó járvány.” A járvány immár a hadsereget is elérte. A padovai fegyverszünet idején több mint 5 millió katonája volt az országnak. Ez a hatalmas katonatömeg hamarosan soha nem látott mozgásba kezdett. Vonatokon, teherautókon és gyalogosan, mindenféle irányba. Az ország észak-keleti részéből, az addigi frontvonal mögötti megyékből hazafelé. Vitték a vonatok a 477.000 osztrák–magyar hadifoglyot is az ország távoli pontjain kijelölt hadifogolytáborokba. November közepétől érkezni kezdtek Ausztriából és Németországból, az ottani fogolytáborokból az olasz hadifoglyok is, többségük lesoványodva, betegen.

Elkezdődött a legidősebb olasz katonák leszerelése, hazaindítása. „Ahogy véget ért a háború az apám, Istennek hála, épen és egészségesen visszatért a házunkba – emlékezik egy interjúban a gyermekkorára egy szicíliai férfi Francesco Cutulo történésznek. – Nyomorúság uralkodott otthon, ráadásul akkor volt a spanyolnáthának nevezett járvány. Szinte az egész falu megkapta. Nagyon sokan meghaltak, volt olyan nap, hogy egy családban ketten-hárman is. Egyik nap az apám is rosszul lett […] hívtam a plébánosunkat az utolsó kenet föladására […] Talán az Isten kegyelméből, mi négyen megmaradtunk, mind kisfiúk voltunk.”

Városi utcakép a járvány idején Városi utcakép a járvány idején
(Forrás: www.fondazioneterradotranto.it)

A járvány 1919 első hónapjaiban a szó szoros értelmében az egész országot. ellepte, aztán 1919 tavaszától gyengülni kezdett. 1919 telén Olaszországban jelentkezett a járvány harmadik hulláma is, de sokkal kisebb mértékben, mint egy évvel korábban.

A különböző időpontokban és különböző módon készült statisztikák alapján összefoglalóan úgy lehet számolni, hogy Olaszországban a spanyolnátha-járványban kb. 3.500.000-en betegedtek meg, és közülük 410.000–-460.000-en haltak meg. Az áldozatok nagy többsége civil volt, a többség nő.

A nemzetközi hatalmi viszonyokat tekintve Olaszország a Nagy Háborút győztes országként, sőt nagyhatalomként fejezte be. Más tekintetben azonban a háború terhei miatt rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe került, majdnem hogy térdre esett. A szociális feszültségek szinte a robbanás előtti állapotig növekedtek, a két nagy politikai erő mellett a megjelenő fasiszta mozgalom is nyíltan elvitatta a liberális gazdasági és társadalmi berendezkedés folytathatóságát. A spanyolnátha-járvány keltette kiszolgáltatottság-érzet és a széleskörű halálfélelem azoknak a politikai erőknek kedvezett, amelyek erős államot, állami közegészség-politikát és új egészségügyi rendszert ígértek.

Még a háború közepén, 1916 elején az antanthatalmak felállítottak egy közös egészségügyi bizottságot, hogy az kísérje figyelemmel az egyes országok hadseregeiben a higiéniai és az egészségügyi viszonyokat, gyűjtse össze a betegségek elleni fellépés tapasztalatait, és tegyen javaslatokat az antant párizsi és a nemzeti főparancsnokságok számára a teendőkről. A bizottságban Olaszországot egy katonaorvos-ezredes, orvosprofesszor képviselte a belügyminisztériumot (akkoriban, egészségügyi minisztérium nem lévén, a közegészség- és járványügyek a belügyminisztérium felügyelete alá tartoztak), egy orvos-őrnagy a hadügyminisztériumot, egy másik a haditengerészeti minisztériumot és egy orvos-tábornok a szárazföldi haderőt. A bizottságba hasonló rangú képviselőket küldött az Egyesült Államok és Japán is. A bizottság 1920 februárjában elkészítette az influenzáról szóló zárójelentését. Ebben megállapította, hogy nem a háború volt ugyan az epidémia oka, azonban „bizonyosan és kétségtelenül hozzájárult” az elterjedéséhez. A jelentés tartalmazta a betegség részletes orvosi leírását, megállapította, hogy a betegség kiváltó okát vagy okozóit „jelenleg nem lehet megállapítani”, de az nem baktérium, hanem „valószínűleg valamiféle rejtélyes vírus”. A betegség terjedése elleni védekezés kapcsán megállapította a jelentés, hogy még nincs speciális terápia, az orvosok és a hatóságok legfőbb teendőjét a betegek elkülönítésében és a higiéniai viszonyok javításában látta.

A spanyolnátha-járvány 1920-ban lecsendesedett. A virológusok az elektromikroszkóp feltalálása és a kutatásokba való bevonása után állapították meg 1933-ban, hogy a járvány okozója a H1N1 influenzavírus volt. A vírus és az influenza-betegség nem tűnt el a világjárvány 1918–1920-as tetőződésével. Sokkal kevesebb halált okozva telenként visszatért, az emberi élet velejárója lett. Mutációi kisebb-nagyobb térségekben akár járványokat is okoztak: 1957-ben az ázsiai influenza (H2N2), 1968-ban a hongkongi influenza (H3N2). És új világjárványt okozó vírusok is megjelentek, mint napjainkban a koronavírus.

* * *

A posztomhoz a „bélyegképet” a Stampából vettem át.

Utánanézve kiderült, hogy az általam választott kép nem teljes, hanem részlet, mert az eredetiből lehagyták a kép alsó szélét, ahol egy gyerek is van.

Schiele Die Familie (Forrás: wikimedia.org)

A képet Egon Schiele (1890–1918) osztrák festő festette 1918 nyarán, ez volt az utolsó kiemelkedő alkotása, Die Familie („Család”) a címe. A képen a festő, a felesége és képzeletbeli gyermekük látható. A feleség ugyanis a kép festésekor még csak hathónapos terhes volt. A gyermek nem születhetett meg, mert 1918. október 28-án a Bécsben is dühöngő spanyolnátha-járványban az anya meghalt. Három nappal később (1918. október 31-én) a festő is.

A kép a járvány után a spanyolnátha-járvány szimbóluma lett, több könyv jelent meg a borítóján ezzel az illusztrációval. Nemrégiben az egyik legismertebb amerikai szerző könyvének olasz kiadása is.

Laura Spinney (Forrás: www.marsilioeditori.it)

2 komment

Címkék: olaszok spanyolnátha

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3715657278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

György Somosi 2020.05.08. 13:38:00

Anyai nagymamám két testvérét vitte el a spanyolnátha.

BartókBéla 2020.05.15. 10:11:07

Nagyon körültekintő, informatív, szakszerű írás. Gratulálok.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

  • Kövendy Katalin: Nagyon érdekes, nagyon szép, nagyon megható történet. A képek (is) szívet melengetőek! (2020.08.06. 10:24) Momčilo Gavrić, a szerb gyermekkatona
  • BartókBéla: Mindig azt szoktam mondani a diákoknak, hogy a történelem iránti érdeklődés a család és a szülők ő... (2020.08.05. 13:18) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Hungryhorse: Kiváló blog! Sok erőt, kitartást és jó egészséget kívánok a folytatásához! (2020.08.03. 10:09) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Fosca: Nekem a blog adta az inspirációt arra, hogy a elkezdjem nagyapám hadiútját és olasz hadifogságát k... (2020.08.01. 21:25) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • janos900: Nagy Háború blog jelentősége számomra Évtizedek óta játszom hadtörténelmi korszakokat és eseménye... (2020.07.31. 06:29) Hogy is kezdődött 10 éve?
  • Utolsó 20

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról