Tanár és katona

2016.09.30. 06:33 :: SomosiGyörgy

Feleségem Cser Imre nevű dédnagyapjáról sokáig csak annyit tudtam, hogy Budapesten élt, és matematikatanár volt. Nemrégiben az egyik rokon megemlítette, hogy egy világháborús sebesülés következtében egyik fülére rosszul hallott. Unokái annyit tudtak, hogy a Doberdón szolgált, ott szenvedte el a súlyos fejsérülést. Ez az információ felkeltette az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megpróbálok minél többet kideríteni Cser Imre életéről és persze katonai múltjáról.

 

Az 1890-ben a Sopron vármegyei Szanyban született fiatalember mennyiségtan-természettan szakos középiskolai tanárként a tartalékos tiszti tanfolyam elvégzése után a magyar királyi debreceni 3. honvéd gyalogezredbe került.

Cser Imre és felesége első világháború idején készült fotója  Cser Imre és felesége első világháború idején készült fotója

Az orosz fronton töltött viszonylag rövid idő után az ezred az új fenyegetés, Olaszország ellen vonult. Emlékkönyvük szerint az első összecsapásra 1915. június 8-án került sor a honvédek számára teljesen ismeretlen körülmények között: „A harcok megkezdése előtt ismerjük be, hogy a magashegyi hadviselésről nekünk fogalmunk sem volt. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Debrecenben nemcsak hegyet nem láttunk soha, de embereinknek még a talpa is homokhoz volt szokva, nem pedig késfoka gyanánt kiálló kövekhez. 2000 méteres hegygerinceken támadni, ilyenekre felmászni, ehhez a Monarchiának is »alpesi« »edelweisos« csapatai voltak és most csak a hirtelen kényszerűség vetett bennünket ide.”

Az ezred – 1915. július 3-án történt felváltása után – 11-én érkezett Cotičibe, ahonnan este indult az első vonalba. A védendő szakasz állapotát érzékletesen szemlélteti az emlékkönyv: „Maga az állás egy romhalmazzá összelőtt árkocska volt, az árok elé felhányt kövekkel, amelyek előtt valaha szögesdrótot is próbáltak elődeink kifeszíteni.”

Cser Imre a hamarosan meginduló, a debreceni ezred felmorzsolódását is eredményező 2. isonzói csatában már nem vett részt, mert július 15-én San Martinónál fejsérülést szenvedett. Két nappal később a celjei császári és királyi tartalékkórházba szállították, ahonnan 22-én a szanyi tartalékkórházba irányították. Hosszú ideig tartó hátországi lábadozás után, 1916 tavaszán került vissza ezredéhez.

A 6. isonzói csata során az olaszok a korábbiakhoz képest jelentősnek mondható sikert értek el: elfoglalták Görz városát, ezért a Doberdó-fennsíkot ki kellett üríteni. Az ezred Lokvicánál volt állásban, emlékkönyve így emlékezik az itt töltött időszakra: „A lokvicai állásba érkezve ezredünk ezen elcsigázott és össze-vissza tákolt állapotában követte el hőstetteinek azt a fényes sorozatát, amelyre nemcsak méltán büszke lehet, de amely cselekedeteket az ezred életbenmaradt tagjai is annyira értékeltek, hogy háború után »ezred-napnak« is ezt tették meg.”

Az 1916. augusztus 13–15-ei Lokvica elleni olasz támadások is láthatók a VII. hadtest részletes helyzetéről Kostanjevica előtt a Karszt-fennsíkon, a 6. isonzói csata végén készített térképvázlat középső részén. Az 1916. augusztus 13–15-ei Lokvica elleni olasz támadások is láthatók a VII. hadtest részletes helyzetéről Kostanjevica előtt a Karszt-fennsíkon, a 6. isonzói csata végén készített térképvázlat középső részén. (József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. III. kötet. Olasz háború. Doberdo. MTA Budapest, 1928. 66. számú melléklet)

Cser Imre számára is emlékezetesek maradtak ezek a napok. Fennmaradt kitüntetési javaslata szerint, „Nevezett 1916. augusztus 13-án a Lokvica előtti állás védelmezésekor különleges bátorságával, valamint századának hatékony beavatkozásával tüntette ki magát. Amikor az ellenség a védelmi vonalat az ezredtől északra áttörte századával anélkül, hogy parancsra várt volna, ellentámadást kezdett, elfoglalta a korábbi állásunkat és innen az ellenség több tömegtámadását is visszaverte. Ezzel a tettével megakadályozta, hogy az ezredet hátulról és oldalról megtámadják. Ez a ritka bátor és kiemelkedően tehetséges tiszt érdemes a Legmagasabb Kitüntetésre." Hősies helytállását III. osztályú katonai érdemkereszttel ismerték el.

A katonai érdemkereszt III. osztálya A katonai érdemkereszt III. osztálya
(forrás: signum-laudis.hu)

A kitüntetési javaslat felterjesztésekor Cser Imre már nem volt bajtársaival, ugyanis egy nappal a kitüntetésre okot adó hősies helytállása után, augusztus 14-én ismét megsebesült, ezúttal a bal mellét érte lövés.

A kritikus nap és a sebesülés történetét egy újabban előkerült levéltári dokumentum is megörökítette. Az ezred ezt a jelentést adta 1916. augusztus 14-én 10 óra 15 perckor a 39. honvéd dandár parancsnokságának: „Délután 4 órától tőlünk jobbra (északra) betört ellenség kiverésére a fél 6. század rendeltetett ki Cser tart. hadnagy parancsnoksága alatt ellentámadásra. Az ellentámadás sikerült, az ellenség nagy veszteségek mellett visszafutott és ezzel megakadályoztatott az ellenség további előrenyomulása és jobbszárnyunk átkarolása. Cser hadnagy az ellentámadás közben súlyosan megsebesült. 40 fogoly, közöttük egy tiszt ejtetett. Ezek valószínűleg a szomszéd Ljúvelen át kísértettek hátra, mert ide nem érkeztek be. Jelenleg a 262-es magassági pontig szoros összeköttetés megvan, ettől északra járőrök kiküldve.” 
(2016.10.25-én frissített bekezdés.)

Vázlat az 1916. augusztus 16-ai helyzetről Vázlat az 1916. augusztus 16-ai helyzetről
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Ezt követően már nem került vissza a frontra, kiképzőként tevékenykedett. Leszerelése után tanárként dolgozott több budapesti iskolában: a Bulyovszky utcai reáliskolában és a Bolyai reálban töltött időszak után a Berzsenyi gimnázium igazgató-helyettese lett.

A Berzsenyi gimnázium tanári kara, Cser Imre az alsó sorban balról az ötödik A Berzsenyi gimnázium tanári kara, Cser Imre az alsó sorban balról az ötödik
(forrás: berzsenyi.hu)

1942-ben ismét behívták, ekkor irodai beosztást kapott, de betegsége miatt 1944-ben – ekkor már mint századost – leszerelték.

Cser Imre az álló sorban jobbról a negyedik, balján felesége. A kép Edit leánya sógorának esküvőjén készült. Cser Edit a vőlegény mögött áll, balján férje, jobbján egyenruhában két másik sógora Cser Imre az álló sorban jobbról a negyedik, balján felesége. A kép Edit leánya sógorának esküvőjén készült. Cser Edit a vőlegény mögött áll, balján férje, jobbján egyenruhában két másik sógora

1945 tavaszától a budai I. kerületi gimnáziumban tanított, de hamarosan egyik kollégája intrikája következtében elbocsátották állásából. 1946-tól több gyárban dolgozott, utolsó munkahelye a Mélyfúró Nemzeti Vállalat volt.

Cser Imre 1958-ban Cser Imre 1958-ban

Még az I. világháború alatt megnősült, házasságából két leánygyermek született: 1920-ban Edit, 1922-ben Ilona. Feleségét hamar, nem sokkal a II. világháború után elvesztette, neki viszont hosszú élet adatott meg: 91 évesen, 1981-ben hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Az írás elkészítéséhez nyújtott segítségért szeretnék köszönetet mondani dr. Domokos György főtanácsosnak, dr. Kiss Gábor őrnagynak és Rózsafi Jánosnak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr611753473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása