Emlékek az Úz völgyéből

2016.04.20. 06:58 :: PásztorLevente

Sáfrány Géza, a miskolci 10-es honvédek ezredparancsnokának hagyatékából

A Magyaros elleni rohamtámadásról már számos tanulmány, cikk született, hiszen egyedülálló haditett volt. Ebben a posztban most az erdélyi végeken zajló események mögé, a mindennapokba pillantunk be a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnoka, Sáfrány Géza naplója alapján.
 
 

 

Az ezredparancsnok a következőket jegyzi le naplójába, még az orosz fronton, 1916. augusztus 27-én: „Románia hadat üzen! Az ezred legénységi deputatió kéri, vigyenek hazánkba, az oláh ellen!” Az ezredet a román frontra vezénylik. A betört ellenséget az őszi hónapokban a határok mögé vetik vissza az osztrák-magyar csapatok.

A tisztikar újévi ajándéka. 1917. január 1. A tisztikar újévi ajándéka. 1917. január 1.
A felirat: „Szeretetünk tovább kísér a boldogabb újévben is”

A román hadsereg a békeidőben kiépített állásokban tartotta a frontot a határ magasságában, de a Magyaroson (¤1340) a doberdói Breit József által vezetett kassai 39. honvéd hadosztály tudott állást kiépíteni. 1916 decemberében azonban a románokat felváltó, erőfölényben lévő oroszoknak sikerült elfoglalniuk a Söverjes (¤1358)–Névtelen-kúp (¤1367)–Magyaros–Lápos (¤1188) magaslatokat. A magaslatok a birtoklónak jelentős harcászati előnyt biztosítottak, így létfontosságú volt ezeknek a visszavétele, amit egy meglepetésszerű rohamtámadással terveztek megvalósítani 1917 márciusában.

A Magyaros elleni rohamra a 39. honvéd hadosztályból kiválasztott 10-es honvédeket a Csíkzsögöd település mellett kialakított gyakorlótéren képezték ki. Itt a felderítő repülőgép felvételei alapján építették meg az állásokat és készültek a tervezett támadásra. A legutolsó gyakorlatra 1917. február 27-én került sor, amit Karl Litzmann német gyalogsági tábornok, hadseregcsoport-parancsnok is megtekintett. A magas rangú német tábornok érkezésére külön felkészítették a legénységet, ám egy váratlan esemény is történt: „A gyakorlat után Litzmann parancsára az ezred négyszögben állott fel. Legénység be lett tanítva, ha a Kegyelmes úr megérkezik és »Jó napot honvédek« fogja üdvözölni az ezredet, mindenki hangosan együtt, egyszerre válaszolja: »Jó napot Kegyelmes Úr!« Ez így is történt és a Kegyelmes Úr nagyon örült ennek. Azután magyar nyelven szép magyar kiejtéssel, alig 1-2 kisebb hibával a maga készítette elég hosszú, szép üdvözlő dictióval köszöntötte, dicsérte és buzdította az ezredet. Mire az ezred hatalmas éljenzéssel válaszolt. Litzmann távozása után Csanády is úgy köszöntötte az ezredet »Jó napot honvédek!« Erre azonban nem volt előkészítve és betanítva a legénység és erre úgy válaszolt egy része: »Adjon Isten!« Hát ez nekem is igen kellemetlen volt, ami a beosztott tisztek közbelépésével elkerülhető lett volna. A közös ebédnél persze ezen jót nevettek, maga Csanády is.”

Csíkzsögöd, 1917. március 1. Csíkzsögöd, 1917. március 1.

Csíkzsögödnél még ma is jól kivehetőek az gyakorlótér lövészárkai Csíkzsögödnél még ma is jól kivehetőek a gyakorlótér lövészárkai
(Fotó: Takács Róbert)

Sáfrány alezredes külön sorokat is szentel Litzmann jellemének, és leírja a német egy érdekes észrevételét is: „Litzmannról erről a híres, kiváló német generálisról meg kell itt is említenem, hogy a háború alatt vasszorgalommal tanult. Magyar tisztjeitől magyarul is megtanult, úgyhogy a legénységgel tudott érintkezni. Csíkzsögödön minden nap délután, estefelé ellátogatott a legénységi szállásra anélkül, hogy nekem jelezte volna és órahosszat beszélgetett velük, tanult tőlük. Szemlén sokszor mondta a honvédeknek szemtől-szemben, és ez igen tetszett nekik. Egyik vacsoráján hosszasan beszélgetett velem s elmondta a Szózat első strófáját, kifogástalanul, szép kiejtéssel s azt mondta, ilyen gyönyörű verset egy más nemzetnél sem talált. Különösen tetszett neki és ismételgette: Hazádnak rendületlenül légy híve… Kérdezte aztán, hogy lehetséges az, hogy osztrák tisztek egész életükön át szolgálnak Magyarországon, magyar ezredekben és nem tudnak magyarul, nem tartják érdemesnek megtanulni az önök szép nyelvét, hogy legénységükkel a saját anyanyelvén beszéljenek? Megmondtam véleményemet mire egyebek között ezt mondta: schlendrianen. Nagyra értékelte a magyar honvéd vitézségét, szerette őket, elhalmozta kitüntetésekkel, kórházban is felkereste a sebesülteket és ott adta át a kitüntetéseket.”

A Magyaros elleni támadást szigorú titoktartás övezte. Hogy ezt mennyire sikerült megtartani, az alábbi bejegyzésből kiderül: „Jellemző, hogy a Magyaros-actiót a legnagyobb titokban kellett előkészíteni, Csíkzsögödön már az iskolás gyerekek kiabálták egymásnak az utcán: visszavesszük a Magyarost! Bár azt sem tudták, hol van az…”

Az ezred harcálláspontja az 1917. március 8-ai támadásnál. A telefonáló személy Sáfrány Géza Az ezred harcálláspontja az 1917. március 8-ai támadásnál. A telefonáló személy Sáfrány Géza

A magaslatok 1917. március 8-án ismét a Monarchia csapatai kezébe kerültek, a következő bejegyzések már a diadal után íródtak.

1917 júniusában az alezredest fia, Géza meglátogatja a fronton, ahol közösen járják be a Magyaros-Lápos védvonalat.

Csoportkép az Úz völgyében, a felső sorban balról a harmadik ifjabb Sáfrány Géza Csoportkép az Úz völgyében, a felső sorban balról a harmadik ifjabb Sáfrány Géza

Az ezred egyik festője, Kövér Gyula a Ludovikán tanuló ifjabb Sáfrány Gézáról egy karikatúrát készített, aminek a címe: Az átöltözés pompásan sikerült.

Az ifjabb Sáfrány Gézáról Kövér Gyula által készített karikatúra Az ifjabb Sáfrány Gézáról Kövér Gyula által készített karikatúra

Kövér Gyula (1883–1972) festőművész, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Münchenben folytatta tanulmányait, majd Párizsban. Hosszabb ideig külföldön működött, kiállításai voltak Párizsban, Rómában, Madridban és több más európai nagyvárosban. A Magyar Nemzeti Galériában található több alkotása. A tartalékos tiszti iskola után az orosz harctérre került az ezredhez, ahol 35 hónapot szolgált.

Júliusban egy a legénységtől kapott kedves meglepetésről ír: „Házfelszentelés. Míg én a kirendelt deputatióban voltam, az ezred bajtársaim a rozoga, nedves, alacsony, sötét düledező bódélakásom helyett a Magyaros patak által képzett vadvirágos kis szigeten, fenyődorongból egy gyönyörű kis erdei pavilont készíttetett a műszaki század embereivel. Azt egy műasztalos által remekelt ággyal, arctállal, 2 fotellal, 1 éjjeli szekrénnyel berendezte. A tábori lelkész is szép szent képekkel, fenyőgallyakkal szépen feldíszítette, reflektorral felszerelte. Midőn én este megérkeztem, s mit sem sejtve ballagtam fáradtan a parton felfelé, kigyulladt egy nagyobb reflektor és előttem állott a remek pavilon, a tornácán a tábori lelkész és két oldalt tőle félkörben az ezredszázadainak legénységi küldöttsége. Dömötör tábori lelkész sót és kenyeret adva át, az ezred nevében üdvözölt visszatérésem alkalmából, s mint az ezred ajándékát felajánlotta a »Gizella«–lakot szállásul. Képzelhető, hogy a meghatottságtól alig tudtam kellően megköszönni a bajtársi szeretetnek ezt a páratlan szép megnyilatkozását. Midőn a szobába léptem, pazar fényben úszott a kis palota, lelkem mélyéig meg voltam hatva. Ennek a »háznak« a felszentelése volt ma, a nyugalmasabb napokban, kedves bajtársi körben, jó hangulatban. A kis »Gizella« sziget igen ízlésesen lett parkírozva, szép hídon lehetett oda jutni, a Magyaros patak egyik ágánál vízesés volt készítve, a víz egy kis tóba gyülekezett,- a tóban pisztrángok vickándoztak, a tavacska kifolyásán egy kis malomkerék zakatolt diszkréten. A park közepén egy jó nagy kerek filagoria, - étkező helyiség, hol nyugalmas időkben Palócz Kálmán miskolci cigányprímás kitűnő zenekara mellett sok kedves, kedélyes órákat töltöttünk.”

„Lakásom a Magyaroson, Gizella lak.” „Lakásom a Magyaroson, Gizella lak.”
Sáfrány Géza balról a 3. személy

A Gizella-lak belülről A Gizella-lak belülről

Az alakulathoz több alkalommal is küldöttség érkezett. Még az orosz fronton, a Strypa mellett tett látogatást Miskolc város küldöttsége, de az egyházi méltóságok is megjelentek a 10. honvéd gyalogezrednél. A tiszántúli református egyházkerület országos hírű püspöke, dr. Baltazár Dezső már Erdélyben kereste fel az ezredet. Sáfrány Géza naplójában több oldalon keresztül olvashatunk az 1917. augusztus 16-án érkező Heves vármegyei küldöttségről: „Heves vármegye küldöttsége a hevesi főispán Dr. Vas János és a gyöngyösi polgármester által vezetve érkezik a hadosztályhoz. A küldöttség fogadása a Magyaros patak hídjánál. Nagy reflektor gyulladt ki, meglepően három helyről, ami káprázatos fénnyel világította be a völgyet és a küldöttséget, amit a feldíszített hídnál mi is nagyobb küldöttséggel vártunk. S mikor a hídhoz értek a völgy három helyéről piros-fehér-zöld rakéták szálltak föl. Ebben a miliőben üdvözöltük a küldöttséget, mire a főispán válaszolt ékes szavakkal. Természetesen nálunk volt a kedélyes vacsora, melyen én köszöntöttem kedves vendégeinket. Vacsora után a vendégek a tábori szállásaikra mentek, ahol jó kemény fekhelyek várták őket. Korán, a reggeli elfogyasztása után, a küldöttség több csoportra osztva, egy-egy idősebb tiszt vezetése mellett indult a Magyaros-hegyterület egész védelmi vonalának bejárására, a Heves megyei legénység felkeresésére. Ennek megtörténte után a Magyaros-oldalán harcszerű játék bemutatása volt, melynek keretében a főispán egy nagyobb pénzösszeget adott a Hadiözvegy és árvaalap céljaira, amit rögtönözve kellett megköszönnöm.

1916 tavaszától öltött szervezett formát a hadiözvegy- és árvaalap, amely emléklapokat, levelezőlapokat, fotóalbumot, karikatúragyűjteményt, sapkajelvényeket készíttetett. Kotuzowban mozit nyitottak, kuglizót és népligetet létesítettek, amelyeknek bevételei szintén az alap vagyonát növelték.

Utána a gallysátorban hideg büfé. Délután pihenő és a látogatókkal való kedélyes beszélgetés, majd uzsonna volt. Azután szívélyes búcsúzkodás. Mire délután 6-kor indulás a hadosztály parancsnoksághoz vacsorára. A küldöttségről sok fényképfelvétel készült, Kövér Gyula főhadnagy-festőművész a küldöttség minden tagjáról külön karikatúrát is rajzolt. […] A küldöttség nagy mennyiségű szeretetadományokat, csomagokat is hozott, amit a mai napon osztottunk szét a Heves megyei legénység között.

Én Dr. Csutorás László egri ügyvéd, jogakadémiai tanár, ügyvéd bátyám fiatalkori jó barátjától kaptam 10 liter príma egri bikavér vörös bort, saját termelésből. Ezt én elosztottam az ezredtörzs és a zászlóaljparancsnokok között. Hazulra és a feleségem részére eltetettem néhány kis üveggel, hogy majd hazaküldöm.”

Úzvölgyi ezredparancsnokság, Magyaros Úzvölgyi ezredparancsnokság, Magyaros

Az ezredalbumban leírtakat olvasva még átfogóbb képet kaphatunk a hevesiek látogatásáról. Az album szintén kiemeli a küldöttség bőkezű adományait, egészen pontosan meg is határozza annak mértékét, 8 teherkocsinyi szeretetcsomagról ír. Szintén az album alapján tudhatjuk meg, hogy a Hadiözvegy és Árvaalapot a küldöttség 17.000 koronával támogatta. Kiderül az is, hogy milyen tevékenység zajlott a „harcszerű játék” során: „Drótsövényt ostromoltak meg kézigránátok pokoli robbantásaival, ollókkal a csapatok; az első átjutó csapat egri volt. Ugyancsak egy egri honvéd nyerte meg 52 méteren túljutó dobásával a kézigránátvető számot. Általában a pompás harci játékokban csaknem valamennyi első díj az egrieknek jutott, sőt egri volt a legtöbb díjat nyerő is, akit díjain felül 14 napi szabadsággal jutalmaztak” – olvasható a Sassy Csaba által összeállított A volt M. Kir. Miskolci 10. Honvéd Gyalogezred világháborús emlékalbuma című kötetben.

Sáfrány alezredes 1917. szeptember végi bejegyzéseiben azt olvashatjuk, hogy betegszabadságra megy mellhártyabaj és reuma miatt. Több hetet tölt Besztercebányán és Trencsénteplic gyógyfürdőjében.

Sáfrány Géza egyenruhája és kitüntetései. A kép bal oldalán láthatjuk a 10-esek emlékjelvényét. Sáfrány Géza egyenruhája és kitüntetései. A kép bal oldalán láthatjuk a 10-esek emlékjelvényét.

November végén tér vissza a harctérre és 27-i bejegyzésében már az ezred jövőjéről ír: „Az ezred más harctérre van kiszemelve! ½ 1. 2. zászlóalj leváltva!” Az 1917. december 1-jei bejegyzésben pedig már tényszerűen közöl az ekkor már ezredessé előléptetett Sáfrány Géza: „Az ezred irány Ojtoz! Román harctér!”

Magyaros 1917 feliratú emlékfokos Magyaros 1917 feliratú emlékfokos

A napló és a képek rendelkezésre bocsátásáért itt is köszönetet mondok a Sáfrány családnak, akik a 10-es Honvéd Hagyományőrző Egyesület kezelésébe helyezték a gazdag hagyatékot. Az Egyesület és a Herman Ottó Múzeum közös munkájának nyomán a közönség 2017-ben –az 1917-ben megnyitott 10-es honvéd hadikiállítás centenáriumának alkalmából – tekintheti meg a Sáfrány Géza hagyatékából megrendezett kiállítást. A megnyitóról természetesen a Nagy Háború Blog is hírt fog adni.

9 komment

Címkék: miskolci 10–es honvéd gyalogezred Sáfrány Géza

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr618646254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyaros17 2016.04.20. 08:59:26

Sáfrány ezredest a rohamvállalkozás részleteiről egy holland delegáció is faggatta. A Magyaroson lévő állásokban készült fotón az ezredparancsnok és holland vendégei láthatók, utóbbiak szépen kidekorálva a 39. hadosztály jelvényével is.
M

pasztorl92 2016.04.25. 10:10:50

Szép, alapos munka, gratulálok!

pasztorl92 2016.04.25. 19:08:09

Az előző kommentet nem ehhez a posthoz kívántam hozzáfűzni :) Hanem ehhez: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban az Osztrák–Magyar Monarchia időszakára vonatkozóan.

Ide ez tartozhat még:

Sáfrány Géza bemutatása:
1870-ben a Borsod vármegyei Bánfalván, (ma: Bánhorváti egyik része) református családban született. Apja Mihály, az 1948-49-es szabadságharc tüzér hadnagya, édesanyja Prófét Emília. Gimnáziumi tanulmányait Rimaszombaton végezte, majd azután katonai pályára lépve 1891-ben avatták hadnaggyá. 1896-ban vette feleségül Baksay Gizellát, 3 gyermekük született. Békében szolgált a miskolci 10., a nagyszebeni 23., a szatmárnémeti 12., és a besztercebányai 16. honvéd gyalogezrednél. A világháború Besztercebányán érte, a harctérre 1914. aug. 24-én indult a 16. honvéd menetzászlóaljjal, mint annak parancsnoka. Az első ütközetet orosz földön, Wyerszcziczánál vívták. A gorlicei harcok idején alezredessé lépett elő, majd 1916. júl.15-én a magyar királyi 10. gyalogezred parancsnokává nevezik ki -az ezred legfényesebb diadala a Magyaros tető visszafoglalása az ő nevéhez is kötődik-, amit egészen 1918 októberéig be is töltött, ekkor megbetegedés miatt adta át azt –az olasz fronton- Szabó Sándornak altábornagynak. Emlékiratában szomorúan írja ezredtől való elválást: „Mindég bántott és fájt az a tudat, hogy vitéz ezredemet elhagytam s nem lehettem vele az utolsó pillanatig s nem osztozhattam vele a hadifogság szenvedéseiben is, amint osztoztam vele két-és fél éven át jóban, rosszban.” 1917 novemberében ezredessé nevezték ki, majd 1922-ben tábornokká, 1925-ben altábornaggyá léptették elő. 1925-ben 35 év tényleges szolgálati év után nyugállományba helyezték Miskolcon. A világháború befejezése után sem szakadt el hűséges ezredétől és Miskolcon továbbra is lelke maradt minden 10-es megmozdulásnak. Az ő lelkes tevékenységének eredménye a miskolci „10-es honvéd szobor" és a volt honvéd laktanya falában elhelyezett „10-es honvéd emléktábla", mely a 10-es honvéd harci dicsőségét örökíti meg. Az ő buzgólkodásának és fáradhatatlan propagandájának eredménye a Zenepalotában elhelyezett „10-es honvéd múzeum", az özvegy- és árvaalap kezelő bizottság újbóli működése és minden l0-es honvéd megmozdulásnak 1938-ig ő volt a mozgató rugója, lelke, központi irányítója. Később a tisztségektől visszavonulva, háborús emlékiratain munkálkodott. 1957-ben hunyt el, végső nyughelye Miskolcon a Deszkatemetőben van.

Háborús kitüntetések: Wyerszczicza: Hadidíszítményes és kardos III. oszt. katonai érdemkereszt;1914.nov. krakkói harcok. Zagorzice: Hadidíszítményes és kardos bronz katonai érdemérem; 1915.már.8-18. III. oszt. vaskorona, hdm. és kardok; 1915.máj-2-28. 2. oszt. német vaskereszt. (Gorlice); 1916.okr. Hdm. és kard Lipót rend lovagkeresztje, Podwiczolky, Horozanka, Görgény, Úzvölgy harcai; 1916.dec-1917.jan. Hdm. és kard Ezüst katonai érdemérem, Gyimes; 1917. márc. 8, 23, 27, Hdm és kard. II. oszt. vaskorona a kormányzói Signum Laudis-szal, Magyaros visszafoglalása és megtartása.
Békebeli kitüntetések: 1910.ápr.10. III. oszt. Katonai érdemkereszt; 1925. Magyar katonai érdemérem; 1925.jún.21. a Görznél hősi halált halt öccsével Jenő tüzér hadnaggyal és Géza várományos fiával vitézzé avatták; 1942. Nemzetvédelmi kereszt.

"Doki" 2016.05.25. 10:29:26

Történelmünket nem veheti el senki tőlünk, de maradéktalanul akkor lesz a miénk ha alaposan megismerjük.
-Csak törpe nép felejthet ősnagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.-
Garay János.

pasztorl92 2017.02.25. 09:55:13

@Hatvanas: Tisztelt Tanár Úr!

Sassy verseit nagy becsben tartják manapság is Csíkban. Ha jól tudom most indul(t) egy kezdeményezés, hogy kiadvány formájában egy összeállítás megjelenhessen.

Egyik verse viszont kicsit másabb mint a többi, ugyanis -sajnos- nem csak papíron létezett.
1916.október 18-án tartott temetésről így ír Sassy a Hét ország frontján c. munkájában:

"Amíg Pojana Uzului előtt folytak a
harcok, ezredparancsnokságunk az Úz melletti
csendőrlaktanyában töltött pár éjszakát,
a Kőkért mellett. Szomorú emlékű
hely. Nap-nap után hozták le a hegyekből
ide halottainkat. Két temetőparcelláit töltöttünk
meg velük október 15—20-ika között.
[...]
Lefektettük őket sorba, az arcukra fenyőgallyat terítettünk szemfedél helyett és a temetésükön Subik Károly tábori lelkészünk mondott megindító gyászbeszédet.
A két parcella közepére magas fenyő-
szálra egy meggyalult deszkát szögeztünk
fel, melyen beégetve ott barnállott a következő sírversem:

Erdély határhegyét harcolva bejárták,
S a szép Székelyföldet már szabadnak látták.
A hazai földért harcoltak itt bátran
S hantjuk itt domborul a szabad hazában.

Érdekesség még, hogy a kötetben megemlít egy másik verselő 10-est is:

"A halottak közt volt Rusznyák Gyula
tizedes is, aki szebbnél-szebb verseket irt
a román fronton. Ózdi fiú volt. "

Koszta István 2019.02.03. 10:26:16

Csakugyan Sáfrán a 17-es sematizmus szerint, ahol a 16-osoknál van már.

pasztorl92 2019.02.03. 10:52:55

"A világháboru Besztercebányán ért, hol akkor -1914-ben a 16. pótzászlóalj parancsnoka voltam s a harctérre 1914 augusztus 24-ikén a 16-ik honvéd menetzászlóaljjal mint annak parancsnoka indultam.[...]1916 július hó 15-ikével a miskolci 10-ik honvéd gyalogezred parancsnokává neveztettem ki.[...] 1918. október 25-ikéig midőn az olasz harctérről szabadságra jöttem, hogy Pöstyénben kezeltessem régóta húzódó reumás bajomat, mitsem sejtve arról mik ezután következtek. Különben nem hagytam volna el derék, vitéz ezredemet,-amint nem hagytam el midőn az olasz harctérre indult, bár szabadságom és gyógyfürdő engedélyem már akkor megvolt."

Röviden a világháború szereplése, mikor, hol stb. Annyit hozzátennék, hogy 1914 szeptemberében, lembergi harcok után a 16. honvéd gyalogezred pótzászlóalját beolvasztották a 1. zászlóaljba, aminek vezetésével Sáfrányt bízták meg.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása