Az olasz haderő felkészülése a Nagy Háborúra

2015.03.11. 09:42 :: StencingerNorbert

A háború kitörésekor Olaszország nem lépett be a nagy összecsapásba, ahogy azt szövetségesi kötelezettsége megkívánta volna, és így nem támogatta Ausztria–Magyarországot a harcban. Sőt, amíg a Monarchia katonái két hadszíntéren nagy veszteséget elszenvedve küzdöttek, addig a délnyugati szomszéd a haderejét fejlesztette és egy támadó háborúra készült…

 

„…a hds. (hadsereg) hosszú idő óta főleg csak Lybiában alkalmazott erők feltöltésére szolgált, s ez a körülmény lerontotta anyagi és erkölcsi állapotát és előnytelenül befolyásolta kiképzését is…. A katonai szervezet védelmi háborúra sem volt felkészülve, még kevésbé valamely támadó hadjáratra; ezért tehát túlzás nélkül mondhatták, hogy ha Ausztria–Magyarország a semlegességi nyilatkozat után azonnal támad, akkor majdnem védtelenül találja az országot.” – szólt Cadorna tábornok némileg meglepő véleménye az olasz haderő állapotáról és felkészültségéről 1914-ben. Ahhoz, hogy a tábornok elképzeléseinek megfelelően, támadólag lépjenek fel a Monarchia ellen, komoly előkészületekre volt szükség, úgy, hogy ekkor még senki nem tudta biztosan, erre mennyi idő áll erre rendelkezésre.

Luigi Cadorna Luigi Cadorna

Még nem fejeződött be a széttagolt itáliai államok egyesítésének folyamata, amikor az 1860. március 25-én elfogadott törvénnyel létrejött az új hadsereg, a már egyesült területek védelmére. A törvényt aztán 1861-ben módosították, de ezekkel a paragrafusokkal megteremtették az alapját egy olyan haderőnek, amely megvédheti az csatlakozott területeket, fenn tudja tartani a rendet és képes helytállni az egységesítésért folytatott további harcokban. Létrehozták a magasabb parancsnokságokat, megszervezték a tisztképző intézeteket, tüzérségi és műszaki akadémiát Torinóban; gyalogsági katonaiskolát Modenában, és Pinerolóban a lovasiskolát. Ezen intézményeknek köszönhetően, az innen kikerült tisztek segítségével, igyekeztek egységesíteni a haderőt. Ez a különböző régiókból származó és eltérő harcértékű legénységből nehéz feladat volt ugyan, de végül sikerült.

Az 1871 és 1890 közötti időszak az új olasz hadsereg gyökeres átalakulásnak a korszaka volt. Ennek az első jelentős lépéseként bevezették az általános védkötelezettséget, majd ehhez kapcsolódóan, két évvel később 16 katonai körzetre és 45 kerületre osztották az országot. Ugyanekkor a már eddig is jól bevált, 1872-ben felállított hegyi vadász, úgynevezett alpini századok számát felemelték. E rendelkezések nyomán az állandó hadsereg békelétszáma, a tiszti és altiszti állománnyal együtt 224.323 fő lett. Mozgósítás esetén a létszám 350 000 főre emelkedett, és ehhez jött még a 200 000 főt meghaladó tartalék és a mintegy 250 000 fős második vonal.

Az elkövetkező években kiadott rendelkezések egyre inkább tökéletesítették a haderő szervezetét. Felállították a fegyveres testület harmadik vonalát, a területi milíciákat, és a szolgálati időt három évre mérsékelték.

Alpinik az első világháborúban Alpinik az első világháborúban
(Forrás: World War I infantry – Europa Militaria)

Az 1882. és 1887. évi újoncozási törvény és az 1883-ban született, katonai közigazgatási kerületek beosztásáról szóló törvény a hadsereg békelétszámát 12 hadtestre, 25 hadosztályra emelte, 96 gyalogezreddel (amelyek egyenként 3 zászlóaljjal rendelkeztek), 12 bersaglieri, 7 alpini, 24 lovas, 24 tábori tüzér, 1 hegyi tüzér, 1 lovas tüzér és 4 műszaki ezreddel.

Ezekben az években egy kiemelkedő tudású katonatiszt, Enrico Cosenz, aki 1882–1893 között az olasz haderő vezérkari főnöke volt, számos elméleti és gyakorlati munkájával jól felkészült szervezetté emelte fel az olasz vezérkart és haderőt egyaránt.

Enrico Cosenz Enrico Cosenz

A folyamatos költségvetési növekedés mellett igyekeztek a haderőt modernizálni és létszámát növelni. 1907-ben sikerült elérni, hogy 30 ezerrel több újonc vonuljon be, és visszaállították az 1891-ben megszűntetett második vonalat is, ami további évi 20 ezer embert jelentett. Ebben az időszakban vette kezdetét a tábori tüzérség szervezése és fejlesztése, amely során a tábori tüzérség számára a Krupp-féle 75 mm-es, a hegyi tüzérségnél pedig a 65/A mintájú löveget rendszeresítették. A kiképzésben is változások álltak be a századfordulón, hiszen az addig szüneteltetett hadgyakorlatokat ismét felújították.

Talán a legnagyobb horderejű változások a vezérkari főnök feladatait érintették: hatáskörébe utalták a háborúra való felkészülés alapelveinek a kijelölését és az ennek megfelelő hadműveleti tervek kidolgozását. A beosztást 1908-ban Alberto Pollio tábornok vette át, aki 1914-ben bekövetkezett haláláig volt az olasz haderő vezérkari főnöke, s aki élt is ezzel a jogával. Az általa kidolgozott tervek azonban még az Ausztria–Magyarország elleni védekezésről szóltak. Emellett felállították a Legfelső Vegyes Honvédelmi Tanácsot és a Hadseregtanácsot, valamint egy szakbizottságot az ország katonai szükségleteinek megállapítására. Ez utóbbi szervezet és a vezérkari főnök közös munkája eredményeként jelentős változásokat hajtottak végre a haderőben. Bevezették a kétéves szolgálati időt, és ezzel párhuzamosan megszigorították a felmentéseket a különböző fegyvernemeknél. Azon kívül szabályozták a tisztek és altisztek szolgálati előmenetelét, javították anyagi helyzetüket. Számos intézkedés mellett megteremtették a négy állandó hadsereg-parancsnokságot és további csapatokat állítottak fel, valamint – többek között – összhangba hozták az alpesi csapatok és a hegyi tüzérség kiképzését is.

Alberto Pollio tábornok Alberto Pollio tábornok
(Forrás: esercito.difesa.it)

Bár a haderő modernizálása és fejlődése töretlen volt, a líbiai háború következtében nem valósulhattak meg Pollio tábornok előrelátó tervei, annak ellenére, hogy 1912-ben és 1913-ban is igyekeztek olyan kormányzati intézkedéseket hozni, amelyek javítják a hibákat. A háború kitörésekor az állandó hadsereg 25 gyalog és 4 lovashadosztályból állt, ezekhez kapcsolódott még a mozgómilícia csapataiból kialakított 10 hadosztály. A haderőnek egy része azonban Líbiában állomásozott, így ezek az alakulatok egy európai háború esetén nem voltak mozgósíthatók.

1914. augusztus 2-án, az olasz semlegesség bejelentésével egy időben, a legénységi állomány létszámának a növelése érdekében tartalék évfolyamokat hívtak be szolgálatra, illetve alpini alakulatokat rendeltek az Ausztria–Magyarországgal közös határszakasz védelmére. Az olasz vezérkari főnök ezen felül még további csapatmozgásokat tartott szükségesnek: úgy vélte, hogy a magasabb létszámra emelt csapatok vonuljanak a Pó folyó térségébe, ezt azonban az ország politikai vezetése nem engedélyezte, mivel ezt háborús kihívásnak tekinthették volna, és az olasz diplomácia a háborús készülődés látszatát el akarta kerülni.

1914 szeptemberében Cadorna bejelentette, hogy a haderőt a felszerelési és szervezési hiányosságai miatt nem lehet egy esetleges háború megvívásához szükséges szintre hozni. Helyettesével, a később a háború alatt hadügyminiszternek kinevezett Zupelli tábornokkal egy programot dolgozott ki, amelytől a haderő jelentős javulását várták. Ennek keretében a fegyverzeti és ruházati ellátást javították, új alakulatokat állítottak föl, a tüzérség fegyverzetének korszerűsítését megkezdték, a határvédő erődöket megerősítették. 1915 januárjában felállították a milíciaezredeket, bár a magasabb parancsnokságuk megszervezésére csak áprilisban került sor.

Vittorio Italico Zupelli tábornok Vittorio Italico Zupelli tábornok

Az előkészületek során tartottak az Osztrák–Magyar Monarchia támadásától, ezért 1914 decemberétől folyamatosan erősítették és fegyverezték fel az erődöket, amelyek egy esetleges behatolástól megvédték volna az országot. A háborúra készülődés jegyében 1915. március 1-étől új mozgósítási rendszert léptettek életbe. Az eredeti szabályozás szerint az egyes csapatokat békeállományban szállították volna a számukra kijelölt gyülekezési körletbe. Az új rendszer azonban bevezette az általános mozgósítást megelőző titkos mozgósítást, amelynek értelmében az egyes csapatokat titokban, az állomáshelyükön töltötték fel hadiállományra, s így teljes létszámban vonultak a felvonulási körletükbe. A fő cél az volt, hogy a csapatok mozgósítását és hadiállományra való feltöltését titokban tartsák, elkerülve így a Monarchiával a diplomáciai és még inkább a fegyveres konfliktust.

A határvédelmet folyamatosan erősítették. 1915 márciusától már 7 hadosztályt rendeltek a határ védelmére, és április közepéig már mintegy 142 000 fő állomásozott a térségben. 1915. április 1-én véglegesítették a csapatok felvonulási tervét és a hadseregek feladatait a hadműveletek megindulásakor.

Cadorna tervei Cadorna tervei

A titkos mozgósítást három nappal a londoni egyezmény megkötése előtt, április 23-án rendelték el, amelynek értelmében május közepéig az alakulatok létszámát hadiállapotnak megfelelőre föltöltötték. Az általános mozgósítás dátuma 1915. május 22. volt, és az első mozgósítási nap másnapra, a hadüzenet napjára esett. Ezt követően szárazföldi erők négy hadseregben, 14 hadtestben, 35 gyaloghadosztályban sorakoztak fel. A gyalogság 147 gyalogezredből (438 zászlóalj), 12 bersaglieri ezredből (58 zászlóalj), 52 alpesi vadász zászlóaljból, összesen tehát 548 zászlóaljból állt. A bevonuló gyalogos és gránátos ezredeknek 3 zászlóaljból kellett állniuk, amelyek egyenként négy 250 fős századból álltak. Az alakulatok állománya azonban nem volt teljes. Sokszor előfordult, hogy a géppuskás szakaszok hiányoztak vagy korszerűtlen fegyverekkel rendelkeztek. A legjobban felszerelve az alpesi alakulatok voltak.

Bersaglieri Bersaglieri
(Forrás: World War I infantry – Europa Militaria)

A lovasság kötelékébe négy hadosztály, összesen 30, egyenként két osztályból álló ezred és 23 újonnan kialakított lovasszázad tartozott. Ez utóbbit azonban 1915 októberére megszüntették és katonáit a tábori tüzérség rendelkezésére bocsájtották. Az állásharc során a lovasságot nem tudták eredményesen használni, így a négy hadosztály ezredeit gyalogosították és hatra csökkentették a lovasszázadok számát.

A mozgósított hadsereg tüzérsége 49 tábori tüzérezredből 134 osztállyal állott, ami 365 üteget és 1452 löveget jelentett. Ehhez csatlakoztak még a lovas tüzérezred, a hegyi tüzérezred, a málházott hegyi üteg, nehéz tábori tüzérezred, az ostromtüzérség és a légvédelmi tüzérszakasz. A tüzérség összesen 502 üteggel, 2121 löveggel kezdte meg a háborút.

A légierő 10 léggömbszakaszból, 5 léghajóból és 15 repülőszázadból állt. Légelhárító löveg mindössze 5 állt rendelkezésre.

Az Olaszország keleti partvonalán megerősített kikötők vázlata Az Olaszország keleti partvonalán megerősített kikötők vázlata
(Készítette: Török Zoltán)

Természetesen az olasz tengerészet is készült a háborúra. Főleg könnyű egységekkel és tengeralattjárókkal gyarapította állományát és megszervezte az ország keleti partvonalának a védelmét. Ennek keretében Velence, Brindisi és Tarent hadikikötőjét megerősítették, de ezen kívül még további polgári kikötőket is. Az olasz flotta fölényben volt a Monarchia flottájával szemben, és túlsúlyát a francia és angol támogatás mindinkább növelte.

A haderő, ha nem is teljesen, de felkészült, a vezérkari főnök szerint alkalmas volt arra, hogy „több 10 kilométerre benyomuljon az ellenséges országba.”

6 komment

Címkék: pollio haditerv luigi cadorna

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr437259053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fosca 2015.03.11. 18:39:38

Bersaglieri: az öltözet és a szótár segítségé vel, talán lövész-géppuskás katona lehetne.

Moticska Tihamér 2015.03.13. 20:50:17

Még meg sem száradt a hadüzeneten a tinta, a nyomdákból épp hogy csak kikerültek a napilapok, amelyek első oldalon tudósították az ébredő olasz lakosságot, hogy hadban állnak az Osztrák-Magyar monarchiával, amikor már százával hullottak a tenger felől a bombák Ancona és több Adria-menti kisváros kikötőire, vasútállomásaira, kaszárnyáira. Az olasz hadvezetésnek már a mozgósítás első napján szembesülnie kellett azzal, hogy a felvonulási vasútvonalak némelyike meg van szakítva. Talán ők sem gondolták, hogy mielőtt megszólalnak az első szárazföldi ütegek, hadihajóink már leapadt lőszerkészlettel fordítják orrukat a hazai kikötők felé. Nem kis fejtörést okozhatott a fővezérletnek és a zsurnalisztáknak, hogy miként magyarázzák meg a közvélemény felé az olasz haditengerészet tétlenségét és annak eredményeképpen az ország belsejében kialakult ”új” helyzetet.

Pavol Rusnák 2015.03.16. 21:23:08

@Fosca: Szerintem inkább kerékpáros. Csak azt nem értem, minek neki szurony ha a kezében egy 6.5mm Carcano M91 Moschetto da Cavalleria van.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2015.03.16. 22:53:15

@Fosca: @Pavol Rusnák: a bersaglieri csapatok a hegyivadász alpinik mellett a korabeli olasz hadsereg "elit alakulatait" jelentették, amelyek válogatott szép szál legényekből álltak. Tollas kalapjuk az egyik fő ismertető jegyük. A kerékpár csak a mozgásukat gyorsította, nem ez a fő attribútumuk. Az első világháborúban sokszor álltak szemben magyar alakulatokkal. A blog keresőjébe beütve a kifejezést több posztot is találtok, amiben felbukkantak már.

2015.03.18. 22:32:09

Az ismeretlen olasz lovasság a világháború előestéjén 12 lándzsás, dragonyos és 18 cheveaux-léger ezredből állt, amelyeket a háború alatt szinte teljesen leszereltek, (a második világháborúban még volt az olasz lovasságnak is néhány vakmerő akciója) és a személyzetet más fegyvernemekhez osztották be pl. az ifjú olasz légierőhöz, ahol Francesco Baracca egykori lovastiszt lett az első ász. 1917-ben a caporettoi vereség után a lovasság ismét nyeregbe szállt úgy fedezte a visszavonulást, és elvesztette állományának közel a felét. Ott voltak az olasz lovasok a Piave védelmében és az utolsó ellentámadásban is.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása