Egy ládányi történelem Matyóföldről

2014.12.04. 06:46 :: PásztorLevente

2014 ősz. Már hamar esteledik, mikor csengetek a Borsod megyei Szentistván egyik kapuján. A ház ura már várt, hiszen előtte a felhívásunkra jelezte: őrzi öregapja ereklyéit a Nagy Háborúból, és ezeket szívesen meg is osztja velünk. Tábori levelezőlapok, karácsonyi képeslapok és egy katonaláda, amit büszkén mutat Baranyi Istvánról, a felmenőjéről.

 

1914 nyár. Dósai Baranyi István hosszú útjára indul Szentistvánról az ismeretlenbe, hogy onnan szerencsésen ugyanide térjen vissza. Azt az ismeretlent ma már I. világháborúnak nevezzük. Minden településen vannak gyakori nevek, Szentistvánon a Baranyik, Konczok, Aranyosik akadnak a megszokottnál többen, ezért a falubeliek becenévvel emlegették egymást: Baranyi Istvánt dósaiként ismerte a falu népe. A 34. császári és királyi gyalogezred 1. századának katonája volt, a híres-neves kassai Vilmos bakák egyikeként vett részt a harcokban, öregbítette ezrede hírnevét. (Az ezred tulajdonosa II. Vilmos német császár és porosz király volt, innen ered a Vilmos baka elnevezés.) Első fellelhető levelében 1914 októberében köszönti hitvesét, Simon Rozált és „hászcsaládját”, ahogy minden üzenetében írja.

Tábori levelei önmagukban csodálatos feljegyzések, elmesélik, miként érezte magát egy egyszerű kisember a mindent és mindenkit elsöprő acélviharban. Két érdekes részletet ragadok ki soraiból. A korabeli falusi emberek értékrendjét mutatja az, amit meghatóan egyik kisfiáról ír: „Hej de szeretném meg látni asz én fiamat hogy hogy kaszált kedves fiam csak meg ne vágd magad valami kárt ne csinálj de örülök hogy mán kaszás fiam van.” Leveleiben megemlíti az orosz foglyok szóbeszédét is, a következőket írja, jósolja: „Jó párom akik it vanak muszka foglok örülnek most nagyon mer a muszka országba bent háboru van foradalom hát így biznak hogy máskoris akor mutel a háboru mikor foradalom let.”

A fehér B.I. monogram kissé megkopva, de még mindig díszeleg a katonaláda zárja alatt. A láda különlegessége a benne olvasható majd száz éves írás: „Baranyi István d születet 1875 Borsod Megye Szent István on Nejem Simon Rozál születet 1881 B M Szent István on Készült Tilolyba 1915. november 12 én Emlékül készítete egy ruszi A Világ Háborúban"

Baranyi István a világégés végeztével hazatért gyermekeihez és „hászcsaládjához”, hosszú élete után 1960-ban 85 éves korában tért meg Teremtőjéhez.

Baranyi István (jobb szélen) bajtársaival Baranyi István (jobb szélen) bajtársaival

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr616955901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása