…és ami a Krn után következett

2012.11.22. 07:01 :: MolnárTibor

2012. november 10-én Molnár Tibor zentai főlevéltáros barátunkkal együtt másztuk meg a Krnt. Mi lejöttünk, ő még maradt a hegyen, majd bejárta az egykori hadszíntér nevezetesebb helyeit. Beszámolóját ígérete szerint elküldte számunkra.

 

Miután a résztvevők lerótták kegyeletüket, és elhelyezték koszorúikat a HM HIM által 2002-ben – az egykori katonai temető helyén – állított „magyar” keresztnél, a túrázok zöme 14 óra körül – a napszálltára való tekintettel – megindult a völgy felé. A „kemény magyar mag” azonban – amely budapestiekből, szegediekből, ljubljanaiakból és zentaiakból állt össze – a hegyen maradt: délután még körbejártuk a tavat. A Krn-csúcs megmászását – ami további 750-800 m-es szintkülönbséget jelent – az időjárás kedvezőtlenségére hivatkozva egy későbbi időpontra halasztottuk. Este még volt fáklyás felvonulás, majd a menedékház társalkodójában magyar kolbász, szegedi paprika és szlovén bor mellett szlovén barátainkkal folytattunk eszmecserét. A beszélgetésben részt vettek a Krn magyar doyenjei is: Óvári Gábor nyugalmazott ezredes, volt ljubljanai katonai attasé, és dr. Ravasz István alezredes, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténész-múzeológusa, akik tudásukkal segítettek a hegyi harcokkal kapcsolatos ismereteink elmélyítésében.

Hadtörténelmi eszmecsere a menedékházban Hadtörténelmi eszmecsere a menedékházban

Késő éjjel hálózsákjainkba bújva fáradtan, de teljesítményünkkel elégedetten térünk nyugovóra a menedékház spártai körülményei között.

Vasárnap délelőtt mi is megindultunk a völgybe vezető ösvényen: hátizsákjainkat a drótkötélpályára bíztuk. Mint kiderült, ez biztonságunk szempontjából hasznos döntésnek bizonyult. Ugyanis közvetlenül indulásunkat követően elkezdett zuhogni az eső, és az amúgy is csúszós avar még síkosabbá vált: még teher nélkül is meglehetősen nehéz volt megtartani egyensúlyunkat a keskeny ösvényen.

A völgybe érve Kobaridba – olaszul Caporetto, németül Karfreit – autóztunk, ahol megnéztük a helyi múzeum I. világháborús tárlatát: páratlan gyűjteménye ez, amely még a laikusok számára is egyértelművé teszi, hogy milyen küzdelmek zajlottak itt 1915 és 1917 között. A településnél 1917. október 24-én zajlott le a caporettói áttörés – a XII. Isonzói-csata néven is ismert hadművelet – amelynek során az osztrák-magyar és német csapatoknak sikerült áttörniük az olaszok védelmi vonalat, és Tagliamento, majd a Piave folyó mögé szorítani őket. A múzeumlátogatást követően, a muzeológusok javaslatára, egy magángyűjtőhöz is elmentünk.

Magángyűjtemény Magángyűjtemény

A folyamatosan zuhogó eső ellenére – a körülményekhez képest jó minőségű úton – felautóztunk a Kolovrat hegyre, ahol szabadtéri múzeum keretében helyreállították az egykori olasz hadállásokat: ez volt tulajdonképpen a harmadik olasz vonal. A Kolovrat nevezetessége, hogy 1917 októberében az Erwin Rommel főhadnagy – aki a II. világháborúban tábornokként „Sivatagi Róka” néven vált közismertté – irányította német Alpenkorps-alakulat foglalta el. A rossz idő ellenére is élmény volt végigjárni az egykori hadállásokat.

A kolovrati állásokban A kolovrati állásokban

A kolovrati olasz állások A kolovrati olasz állások

Innen figyelhették az olaszok Rommel csapatainak közeledését Innen figyelhették az olaszok Rommel csapatainak közeledését

Ezután délnek vettük az irányt, és 2 órányi autózás után megérkeztünk Lokvica faluba, amely már a Doberdó-fennsík határán fekszik. Itt a Marušič-vendégházban szálltunk meg, és fogyasztottuk el pompás, helyi különlegességekből álló vacsoránkat.

A Marušić-birtok nem ismeretlen a magyarok számára A Marušić-birtok nem ismeretlen a magyarok számára

A hétfőn délelőttöt a környék I. világháborús nevezetességeinek bejárásának szenteltük.

Megnéztekintettük a Borojević tábornok számára kőbe vésett „trónust”, illetve a mellette felállított emlékművet az egykori segeti tábor bejáratánál.

Borojević tábornok „trónusát” Csík Emese vette birtokába Borojević tábornok „trónusát” Csík Emese vette birtokába

A cs. és kir. karánsebesi 43. gyalogezred által a tábor egykori főutcáján, a József főherceg úton emelt emlékmű A cs. és kir. karánsebesi 43. gyalogezred által a tábor egykori főutcáján, a József főherceg úton emelt emlékmű

Különösen érdekes volt leereszkedni a kavernákba. A karsztvidék különben is bővelkedik barlangokban, de a háborúban a katonák mesterséges barlangokat – kavernákat – vájtak a sziklába azért, hogy oltalmat találjanak az ellenséges tüzérségi lövedékek elől, illetve raktárként, egészségügyi segélyhelyként szolgáltak. Elsőként a Pečinka jamában jártunk, ahol a háború alatt fényszóró-állás üzemelt: innét meg tudták világítani az egész Doberdó-fennsíkot.

A Pečinka jama kaverna bejárata… A Pečinka jama kaverna bejárata…

…és belseje …és belseje

…és belseje …és belseje

A Pečinka jama kaverna fényszóró-állása A Pečinka jama kaverna fényszóró-állása

Marušić gazda kalauzolása mellett, némi keresgélés után, egy karszti bemélyedésben találtunk rá a helyiek által Budapest-kavernának nevezett – láthatólag ritkán látogatott – mesterséges barlangra. A bejárat feletti kőbe vésett felirat egyértelművé tette, hogy a kaverna a cs. és kir. (budapesti) 4. árkászzászlóalj 8. századának katonái építettek verejtékes munkájával.

Kőtábla a cs. és kir. 4. árkászzászlóalj 8. százada által létesített kaverna bejáratánál. Kőtábla a cs. és kir. 4. árkászzászlóalj 8. százada által létesített kaverna bejáratánál.

A kaverna bejáratánál azonnal találtunk egy robbanótest-maradványt, ebből kifolyólag csak halkan jegyzem meg az illetékeseknek, hogy itt még talán érdemes lenne kutatni…

A lelet A lelet

Sajnos a Krompirova jama nevű kavernába, amely vezetőnk elmondása szerint élelmiszer-raktárként szolgált, nem sikerült bejutni.

A Krompirova jama kaverna lelakatolt bejárata. A Krompirova jama kaverna lelakatolt bejárata.

Megnéztük a nagyváradi honvédek Novi Vas-i emlékművét, melynek érdekessége, hogy az olasz harctéren négy ugyanilyen létezett – ebből három még ma is áll – az ötödiket pedig, mint azt Sárközy Zoli barátunktól megtudtuk, a napokban avatják fel a Sebes-Körös parti városban.

A m. kir. 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred emlékműve Nova Vasban A m. kir. 4. (nagyváradi) honvéd gyalogezred emlékműve Nova Vasban

Utunk utolsó állomáshelye a Visintiniben (Olaszország) álló I. világháborús, 2009-ben felújított, Magyar Kápolna volt. Miután leróttuk kegyeletünket az elesett magyar katonák emléke előtt, Ljubljana felé vettük az irányt, hiszen este már indult a vonatunk.

Annyi időnk még maradt, hogy elzarándokoljunk a ljubljanai Žale temetőbe – a helyiek szerint egykoron itt volt a katonatemetőnek is helyt adó Szt. Kereszt temető – és megnézzük a 1939-ben emelt csontkamrát, ahová a katonatemetőben nyugvó I. világháborús hősi halottak földi maradványait helyezték el. Kiderült, hogy valamivel több mint 3700 osztrák-magyar katona földi maradványai nyugszanak itt! Bízok benne, hogy szlovéniai utunknak – az I. világháború elkövetkező évfordulói kapcsán – még lehet folytatása: érdemes lenne a Ljubljanában elhunyt magyar katonák adatait felkutatni!

Vonatunk este indult és Zágráb érintésével Újvidéken keresztül érkeztünk meg Zentára fáradtan, de élményekkel telten.

7 komment

Címkék: krn

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr844919292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ravasz István 2012.11.26. 07:24:12

Elnézést kérek Tibor barátomtól, hogy hozzászólok. Korábbi beosztásomból adódóan a „magyar” keresztet nekem volt szerencsém kivinni Kobaridig, s ez 2003 nyarán történt. Doyen továbbá egy „szokta volt lenni magát”, ez a tiszteletbeli cím pedig egyértelműen „Gabó apót” illeti, akit szintén barátomként tisztelhetek, s akit ezúton is „provokálok”, hogy írjon kommentet a beszámolóhoz. Óvári Gábor ny. ezredes csupán egy Krn-békemenetet hagyott ki (azt is műtéte okán), jómagam viszont hármat. Baráti (tényleg baráti, nem udvariassági) tisztelettel Molnár Tibor és a szerkesztők iránt: Ravasz István

MTi 2012.11.26. 20:24:46

@Ravasz István:
Kedves István, a blog interaktív műfaj - tessék csak bátran hozzászólni :)
Keresztállítás 2002-ben v. 2003-ban?
Nos, az általad szerkesztett Emlékek a Hadak Útja mentén c. kötet 211. oldalán "Gabó apó" szó szerint a következőket írta:
"...Útban vissza a menedékházhoz van idő megállni annál a magyar delegáció által 2002-ben lehelyezett keresztnél, ami egy 1916-1917-ben, a közelben harcoló cs. és kir. 26. gyalogezred által kialakított tábori temető helyén áll."
Van aki egy emlékmenetet hagyott ki, van aki hármat: úgy gondolom, hogy mindkettőtökre feltekinthetünk!
Barátsággal: Tibor

Ravasz István 2012.11.28. 12:11:15

No igen... Így jár, aki nem a „kályhához megy vissza”, hanem egy későbbi írását veszi le a polcról (amelyben elírt egy évszámot). Megnézvén az avatáskor készült digitális képeket, a „tulajdonságok” menüpont bizony 2002. november 09-i dátumot ad ki azokra. Most bizony Molnár Tibor barátomra lehet/kell feltekintenünk... Csekély kárpótlás gyanánt küldök a Szerkesztőnek egy képet, amely a 26-osok egykori temetőjét abrázolja: ha „ráfér”, tegye fel a blogra. Kösznettel és barátsággal: István

MTi 2012.11.28. 12:43:31

@Ravasz István:
Kedves István! Úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy 2002 v. 2003!
A lényeg az, hogy a kereszt - amire a karbantartás már erősen ráférne - a Krni tónál ÁLL, és ez elévülhetetlenül a Te érdemed!
A csatolt fotó pedig nagyon jó - remélem Tamáséknak sikerül beszerkeszteniük.

Ravasz István 2012.11.28. 15:26:17

Akkor viszont, hála Tibor "oknyomozásának", egyetérthetünk mindannyian, beleérvbe doyenünket: Gabó apót is (áj em mélyen szori), hogy az idén november 10-én kettősen ünnepelhettünk odafent: a rendezvény 15. és a "magyar" kereszt állításának 10. évfordulóját. S most esmént provokálom vala Óvári Gábor barátunkat a hozzászólásra, mégpedig konkét kérdésben (is): létének első dekádja végén mire változott volt és miért a "magyar" kereszt neve? Egyébiránt "beszedtem egy újabb fekete pontot": az én bűnöm, hogy itthon hagytuk a fa-karbantartó anyagot...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.11.28. 22:00:31

@Ravasz István: @MTi: Köszönjük az érdekes és értékes hozzászólásaitokat, na és persze a fotót, ami a Facebook oldalunkon már meg is tekinthető: www.facebook.com/photo.php?fbid=468042449904517&set=a.133823899993042.12238.131124350262997&type=1&theater

MTi 2012.11.30. 20:49:41

@Ravasz István: számomra a Krnnel kapcsolatosan mindig emlékezetben marad Gabó apó szlovén barátunkhoz intézett határozott, katonás utasítása, miután az beleharapott a szegedi erős paprikába:
"Nicht sterben - essen!" :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása