„nagy viaskodás Doljénál”

2012.08.13. 06:52 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 23. rész

1915. szeptember 29-én Doljénál elveszik az állás. A támadások és ellentámadások közben Pizle Péter közlegény tragédiája tárul elénk. Az Isonzó vészesen megárad, az emberek a vízben állnak. A doljei harcokról Kemény doktor barátja, Hary József is részletesen beszámolt a visszaemlékezésében.

Ma, [1915. szeptember] 29-én, az olaszok megtámadták Doljét és sikerült is nekik a 30-asoktól az állást elvenni egy részében, a 30-asok egyszerűen odábbálltak. Erre neki indították a 37-eseket, hogy visszavegyék. Sikerült is részben, belekerült vagy 50 emberébe a zászlóaljnak, de fogtunk vagy 100 olaszt és két tisztet. Kézitusára is került dolog s a mieink győztek.

A Tolmein környéki állások 1915 őszén egy olasz vázlaton A Tolmein környéki állások 1915 őszén egy olasz vázlaton
(Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in guerra című könyvéből)

Nagy veszteség érte a zászlóaljat. Balogh tartalékos hadnagy, aki tegnap súlyosan megsebesült, ma meghalt. A legbátrabb, legönzetlenebb tartalékos hadnagyunk, Orbán, ma igen súlyosan sebesült meg a karján, lábán és a vállán, épp így Venter tartalékos kadett is. Vacsoránál ültek éppen egy házban, amikor bevágott oda a gránát.

Ma október 1-e van. Nem hittük volna tavaly októberben, hogy a háború még ma is tartani fog. Hol vannak az akkori idők, ellenségek? Ma más világ van. Minden egyes napon van két-három halálos ítélet a parancsban, a legtöbb eset persze szökés miatt, de van önlövés miatt is. Ezekért pedig ma halál jár. Aztán a 8-10 évi börtönök csak úgy röpködnek.

Most tudtuk meg, hogy a 29-i ellentámadásunk az olaszok ellen 10 halottba és 60-70 sebesültbe került, tehát nem csak 50 sebesült.

Több mint egy éves hadosztályparancsnokunkat elvitték, valami más beosztást kapott.

Rettenetes esőzések vannak. Állásainkat a hídnál aligha tarthatjuk meg. Embereink borzalmasan néznek ki. Feldagad a lábuk, térden felül állnak a vízben. Valami rettenetes dolog, szinte hihetetlen, hogyan bírják ki. Az Isonzó nagyon megáradt, a környéket, az árkokat elöntötte. Az olaszok is szenvednek a víz miatt, de közel sem annyit, mint mi. Az emberek borzalmasan néznek ki, így csak az első Krn-Kozlák kirándulásnál álltak, ahol 8 napig nem volt meleg étel s bakáink a hóvizet felmelegítették, sót tettek belé s kenyérrel megitták, csakhogy valami meleget igyanak. Tanú erre az egész 13. század tisztikara. Molnár Ferenc gyárt otthon rettenetesen hihetetlen hadieseményeket, de ilyet még ő sem talál ki.

Osztrák–magyar állás Doljénál 1916 januárjában Osztrák–magyar állás Doljénál 1916 januárjában
(forrás: www.europeana.eu)

Ezelőtt egy héttel beadtak újra kitüntetésre, kérdés, hogy mi lesz vele.

Orbán tartalékos hadnagyunk, aki tegnapelőtt sebesült meg a krni viselkedéséért III. oszt. katonai érdemkeresztet kapott, soha senki úgy a zászlóaljban nem érdemelte meg, mint ő.

29-én volt a nagy viaskodás Doljénál. Ma aztán, 3-án, behoznak onnan egy bakánkat. A 14. századnál volt. A rohamban első volt. Hat lépésről lelőtte egy olasz, beleesett a nyakig érő sárba, vízbe. Folyik a kézitusa, az olaszokat nem tudjuk onnan elverni, sőt még másnap és harmadnap sem. Ezt a kis helyet megtartották. Végre a negyedik napon a magyar 72-esek visszaveszik ezt is s kihozzák onnan Pizle Péter közlegényt. Három nap három éjjel szakadt az eső, Pizle Péter bal törött combjával, rettenetes sebbel tehetetlenül feküdt ott a sárban. A lábára esett, zsebében van két csomag kötszer, de nem tud hozzáférni. Mellette az árokban az olaszok lövöldöznek a mieinkre. Ő elkezd rettenetes kínjában jajgatni, erre az olaszok csitt-csitt kiabálással fegyvert fognak reá, ha el nem hallgat. Másnap új olaszok jönnek, ezek sem kötik be, sem enni nem adnak neki, ellenben leszúrással fenyegetik, ha fájdalmában kiabálni mer. Végre jönnek a 72-esek, kiverik az olaszt, s behozzák hozzám a Schlossberg alól Pizlét. 10-12 percnyi út ideáig, be nincs kötve, térdig letolva a nadrágja, ő maga akarta bekötni, de nem tudta. Teste rettenetes sárban van, csak szemei árulják el, hogy ember. Egész Szerbiát végigjárta, oldalát fúrta át a golyó, egy másik a keresztcsontjában van ma is, most valószínű, hogy csípőben elveszti a lábát is. Kitüntetése nincsen. Ha ez a vér és sárembert rettenetes tört lábával kiállítjuk a főtérre úgy, ahogy van, akkor meglenne mindenkinek a fogalma a háborútól. Igaz, hogy még több lenne a bujkáló. A Pizle Péterek eltűnnek, már mint hős is kimentek a divatból, hanem még vásárokon, búcsúkon a háború után találkozhatunk velük, be fognak állani a többi koldusok sorába.

Rokkant magyar katonák foglalkoztatása a Gyáli úti Zita Kórházban, Budapesten Rokkant magyar katonák foglalkoztatása a Gyáli úti Zita Kórházban, Budapesten
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című könyvéből)

Feltűnően nagy a csend köröskörül, mindnyájan arra gondolunk, hogy ez valami nagy dolgok előjele lesz. Lehet mindenfelé szabadon járni, máskor egyes emberekre is lőnek, most csak nagyobb társaságokra. Ki van cserélve az egész hadosztályparancsnokság, mi pedig be vagyunk osztva a 14. dandárba. Honvédezredes, Hauser, a dandárparancsnok. Az ezredes nagy magyar. Kalser, aki a háború elejétől hadosztályparancsnokunk volt, lement egész vezérkarával Szerbiába Visegrád felé, ahol már egy általa vezetett kombinált csapattal át is kelt a Drinán. Ő velünk együtt jól ismeri a járást ott lent. Szerbiában gyönyörűen haladunk, látszik a német vezetés. Mindenütt németek vezetnek, még csak itt lent az olasz ellen minket vezet osztrák-magyar parancsnok, Jenő főherceg, de tán azért is, mert jog szerint Németország nem áll hadilábon Olaszországgal.

A Szeretnél Galíciában rettenetesen megnyomtak bennünket, hátrálunk s a tisztek, akik ott voltak, elbeszélése szerint több mint 20 ezer halott és sebesültünk volt, ha nem jön segítségül Linsingen, a hátunkban vannak az oroszok.

Repülőgépek járnak mindennap felettünk, itt valami készül. Nagy csend van, a 30-asokat felváltották a 72-esek, ide jöttek a 98-asok is. Megérkezett a bileki menetszázad. Kassay-Farka, Hardányi, Szűcs, Králik tartalékos hadnagyokkal. Most 6 századunk van. Új zászlóaljparancsnokot kapunk. Skoda kapitányt elküldték hátra, sokat imádkozott s forgatta az olvasót, ellenben mást belezavart a biztos halálba is. Olasz szökevények 15-ére nagy rohamot jeleztek, de elmaradt.

Előző rész: „Dolgozzatok! Dolgozzatok!”

Következő rész: „Az árokban embermagasságnyira feküsznek a hullák…”

Szólj hozzá!

Címkék: dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Isonzó Dolje Tolmein

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr294709008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása