„Már orvos, markotányos, szakács vagyok”

2012.07.09. 07:31 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 18. rész

Bátor és nyughatatlan orvosunk 1915 augusztusában a selói állásperiódusban is folyton a bakák között kúszik-mászik, s a sajátja mellett épp azt a szerepet játssza el, amit a pillanatnyi harci helyzet megkövetel… Rettenthetetlen emberekből van még egy pár a környezetében, akik közül néhányat a mai epizódból meg is ismerhetünk.

 

Cigarettakínálás az olasz fronton Cigarettakínálás az olasz fronton
(Guide to the Great War Museum. Gorizia, 2008)

Hozom a teát, az ajándék cigarettákat osztom a szolgáknak nagy csendben, akik odább kúsznak vele gazdáikhoz 20-30-40 lépésre. Már orvos, markotányos, szakács vagyok, sőt itt lent a mi egész Abschnittünknek a muníció rendezője is. Rengeteg puska, gépfegyver muníciót, kézi és fegyvergránátot, szeges drótot dirigálok fel. Annyi szaladgálás, kiabálás, gorombáskodással jár mindez. De fent is idegesek. Most rögtön 40 láda patront, küldj azonnal két láda kézi, egy láda fegyvergránátot, kérünk 100 homokzsákot stb. Így megy folyton délután, közben sebesültek. Szerencsétlen sebesültek. Eddig 160-170 sebesültünk van itt, s ami eddig sohasem volt, ennek 60 %-a súlyos. Több a súlyos, mint a könnyű. A nagy közelség, a robbanó golyók az okai. Van bajonettszúrás is. A halottak száma nem biztos. Eddig 18.

Támadás volt, tehát előre a bátrabbak. Könnyezve látom, hogy mind olyanok, akiket nevükön ismerek. Csupa bileki fiúk, a régi jó öreg harcosok, a sok igazi hős, altisztek, öreg bakák. Lassan már alig marad valami a régiből. Hiába lassan csak ráakad a golyó minden öregfiúra. Elestek olyan derék altisztjeink, akiket már úgy ismertünk, mint a tiszttársainkat. Megsebesült derék tartalékos hadnagyunk, Daru János. Az első naptól kezdve itt van. Egy igazán bátor, becsületes, csendes fiú. Közmondásos volt a zászlóaljban, hogy ahová állítják, onnan el nem megy, inkább meghal. Párszor volt ilyen helyzetben. Megsebesült Pirschl főhadnagy, a legbátrabb tényleges tisztünk. Ő és Przybill kapitány az a két tényleges tiszt kívülem, akik mindig kitartottak. A többi eltűnt, ellépett, bár bűnvádi eljárást akasztottak a nyakukba. Pirschl volt mindig a legnehezebb helyeken, alig egy éves főhadnagy s ma már soron kívül kapitány lett, épp sebesülése után egy nappal.

Sebesült katonák ütközet után elszállításra várnak Sebesült katonák ütközet után elszállításra várnak
(A Hadsereg, 1916)

A zászlóaljat a Hőfer jelentés nagyon megdicsérte, a hadosztályparancsnok nagyon szereti. Amikor a Krnről lejöttünk, felkeresett bennünket még ott fent a táborban s szép beszédet tartott hozzánk. Gratulált a zászlóaljnak, hogy az egész világ olvassa a Hőfer jelentés alapján a bakáink dicsőségét. Tudja, hogy ránk mindig számíthat, nagy veszélyek esetén bennünk bízik, ahová ő ezt a zászlóaljat állítja, az ott úgy megállja a helyét, mint a kemény fába mélyen bevert szeg, tudja, hogy milyen veszedelmeket álltunk ki a Krnön régebben is, most is, de ennek így kell lenni, ezért látható jelekben is fogja a zászlóalj munkájának gyümölcseit élvezni. Ezeket mondta s végül velünk lefényképeztette magát. Azóta kapott a zászlóalj két arany vitézségi érmet, 24 darab első, 28 darab II. osztályú ezüst és 40 darab bronz vitézségi érmet, van 5 Signum Laudis s egy kapitány soron kívül. Ez csak egyelőre, ehhez most jön még egy egész sereg.

Ez a selói állás olyan, hogyha valahol áttörik a frontot, akkor nincsen visszavonulás, mert hátunk mögött folyik az Isonzó. Nagyon vigyázni kell. Ezért van itt a 37, de van még valaki. Ez az egy valaki, Filipovics alezredes, aki az itteni összes csapatok parancsnoka. Egy rettenthetetlen ember. Ilyen nincs tán csak pár az egész hadseregben. Meg nem hátrálna a világért, nem fél semmitől, nincs az a veszedelem, amely sodrából kihozná ezt a joviális öregurat. Mikor első ízben a Kozlák ellen lefelé mentünk a Krnön, senki meg nem mert mozdulni, elnyúlt mindenki, mint a palacsinta. Az ellenség borzasztóan tüzelt sok ágyújából, géppuskából. Senki nem merte még az ujját sem mutatni. Így volt ez négy napon át. Csak egy ember járkált itt fenn állva s ez Filipovics volt. Egyszerre mindenki csudálatára összeszedett papírokon konzervet melegített, ott füstölgött a papír. Hiába volt jó cél, nem találták el. Mikor Przybill kapitányunk figyelmeztette a veszélyre, egy érdekes mondással felelt: az olasz budgetben nincs felvéve, hogy az én számomra golyót öntsenek. Sőt pokrócot, sátorlapot borítva magára leült a hosszú ember enni, úgy ült ott, mint egy madárijesztő. És hogy tüzeltek rá. Semmi baja nem lett. A Krnön, ahol legjobban jártak a golyók, ott járkált, míg mi, Schmued őrnagy, a segédtiszt, a zászlóaljkürtös és én egy nagy kő mögé bújtunk.

A legfrappánsabb eset itt Selonál történt vele, aminek tanúja voltam. Fent a hegy tetején van az ő fedezéke, amelybe azonban csak eső esetén, vagy aludni megy be. Mi benne vagyunk. Egyszerre jön egy főhadnagy valami jelentéssel. Filipovics kimegy a tisztásra elébe. Azonban egyik srapnel után a másik jön. A főhadnagy körülnéz, helyet keres, de az öreg nem mozdul, csak olvas épp feltett szemüvege mögül. Dörren a következő srapnel, nagyot hajol a főhadnagy, kapkodja a fejét. Meglátja ezt Filipovics, odaszól úgy olvasás közben: Sie Herr Oberleutenant stehen sie habt Acht! Sie sind Officier!

Mondom Filipovics legényének, hogy miért nem keres gazdájának egy jó fedezéket. Ez azt feleli erre, hogy minden hiába. Ha az öreg megérkezik egy helyre, ott leül a tisztásra a legjobban belátott helyre, elkezd enni s az Isten sem mozdítja ki onnan. Teljesen ilyen természetű volt az elesett Risetti alezredes is. Nem félt az ördögtől sem. Szegény vakmerőségéért a 12. hónapban az életével fizetett.

Előző rész: „rögtön támadásba megyünk át”

Következő rész: „Mit gondolhattak az olaszok rólunk?”

3 komment

Címkék: dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Krn Selo Isonzó

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr284636906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DaruK 2013.11.02. 00:33:55

Tisztelt Tagok!

Az írásban Daru János nevét fedeztem fel.
Lehetséges, hogy a 46. gyalogezred katonájáról van szó, aki 1914. okt. 26.-án vonult be, 1916. aug. 11.-én haslövés folytán meghalt az olasz harctéren Gorjanskonál?
Ha valaki tud róla valamit kérem segítsen!
Köszönettel, Üdv.: Daru Krisztián!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.11.02. 22:24:59

Erősen kérdéses, az itt szereplő Daru János a nagyváradi 37-es közös gyalogezred tartalékos hadnagya, aki a Kemény doktor szerint a kezdetektől, vagyis 1914 nyarától a 37-es ezredben szolgált.

MTi 2013.11.03. 11:31:25

@DaruK: @PintérTamás:
Makó Imre: Életünket és vérünket! Az Első Világháború hódmezővásárhelyi áldozatai c. kötetének 117. oldalán ez áll:

Daru János cipész; Klauzál u. 80; H., 1892. márc. 3.; Daru Sándor - Gábor Julianna; nőtlen Népf. Bevonult 1914. okt. 26-án. 46 gyal. ezd. Kórházi jelentés szerint 1916. aug. 11-én (12-én), haslövés folytán hősi halált halt az olasz harctéren (Gorjansko).

Szóval, a cs. és kir. 46-ik gyalogezredben szolgáló Daru János hódmezővásárhelyi népfelkelő volt.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása