Hogyan ne robbantsunk ki világháborút? 3/3. rész

2012.01.18. 07:56 :: PollmannFerenc

48 = 60? avagy a mozdonyfüstbe ment haditerv

A Monarchia tisztképzésében – akárcsak a többi korabeli nagyhataloméban – a matematikai tudományoknak igen nagy szerepe volt. Ez érthető, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a vasutak háborújának idején a tömeghadseregek mozgatása mennyi számítást igényelt. A hadműveletek lebonyolítása jószerével vasúti menetrendek segítségével történt. Természetes hát, ha a jövendőbeli tisztek felkészítésében a számokkal kapcsolatos tantárgyaknak kiemelt jelentősége volt: akár négyszeres szorzóval is számolhatták az ezekből kapott érdemjegyeket. Nyilván nem véletlen, hogy a dualista korszak legismertebb hadvezére, Conrad von Hötzendorf, aki 1906-tól a vezérkari főnöki posztot betöltötte, szintén jól bánt a számokkal: hívei szerint egyenesen zsonglőr volt ezen a téren.

 

Ismeretes módon a vezérkarok egyik legfontosabb békebeli foglalatossága felvonulási terveket készíteni valamennyi, a jövőben akár csak elképzelhető háborúra. Így aztán biztosan nem jönnek zavarba, ha a dolog bármely szomszédjukkal szemben komolyra fordul. (Lehet persze ilyen terveket készíteni más, nem szomszédos államok vonatkozásában is, ám ezek gyakorlati kipróbálhatóságának általában jóval csekélyebb az esélye.) Conradról elmondható, hogy nem csupán kötelességének érezte ilyen felvonulási tervek készítését, de valósággal kedvét lelte bennük. 1907-ben például még azt is górcső alá vette, mi lenne, ha a Monarchia háborúba keveredne legfontosabb szövetségesével, Németországgal. Persze a józan ész és a valószínűség mégis csak azt diktálta, hogy a bekövetkezésre leginkább esélyes háborúkra készüljön fel. Számításai szerint a dualista birodalom haderejének leginkább egy egyfrontos (Szerbia/Montenegró elleni), illetve egy kétfrontos (Oroszország és Szerbia/Montenegró elleni) háborúra kell kidolgozott haditervekkel rendelkeznie. Úgy okoskodott, hogy ha a Monarchia háborúba keveredik a cári birodalommal, akkor a balkáni szomszédok bizonyosan nem fogják kihagyni az alkalmat Bosznia és Hercegovina megszerzésére. Ha ellenben Ausztria-Magyarország hadiállapotba kerülne Szerbiával és hű szövetségesével, Montenegróval, úgy a vezérkari főnök szerint a Monarchia diplomáciája képes lehet az oroszokat távol tartani a konfliktustól.

A lehetséges alternatívák kiválasztása után következhet a számítás. Mekkora erő kell az elvárható eredmény eléréséhez és mekkora erővel rendelkezik az Osztrák-Magyar Monarchia? Conrad úgy számította, hogy ha csak Szerbia/Montenegró az ellenfél, akkor 20 hadosztály elég lehet a győzelemhez szükséges kétszeres túlerő biztosításához (tekintve, hogy a másik oldal mintegy 10 divíziót lehet képes kiállítani.) Ha Oroszország is bekapcsolódik a küzdelembe, úgy a cári hadsereggel szemben legalább 40 hadosztály kell az egyensúly tartásához is. (Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy a Monarchia csapatai a lövészárkokban kuksolva bevárják a rohamozó oroszokat! A kor divatjának megfelelően a támadólagos védelem jegyében természetesen offenzív módon kell tartani a túlerejű ellenséggel szemben az egyensúlyt.) Ezek szerint tehát a déli hadszíntéren a győzelemhez kell 20 hadosztály, az északi (galíciai) fronton a helytálláshoz kell 40 hadosztály, mindösszesen 60 hadosztály. Csakhogy van egy kis bibi. Az tudniillik, hogy a Monarchiának csupán (kerekítve) 48 hadosztálya van. Azaz pontosan 12-vel kevesebb, mint az kívánatos lenne.

Hogyan lehet ezt a 12 mínuszt eltűntetni? Conrad szerint a dolog lehetséges. Figyeljük csak! Először is ezt a 48 hadosztályt három részre osztjuk. Az egyik – 28 divízióból álló – csoportot elnevezzük A-lépcsőnek. A második – 8 hadosztálynyi csoportosítást – elnevezzük Minimális B-csoportnak. Végül a harmadik, maradék 12 hadosztályt pedig a továbbiakban B-lépcsőként fogjuk emlegetni. Mármost hogyan lesz a 48-ból 60? Vegyük először az egyfrontos (Szerbia/Montenegró elleni) háborút. Ekkor a Minimális B-csoport, amely minden körülmények között a Balkánra van szánva, egyesül a B-csoporttal és együtt kiadják a szükséges 20 hadosztályt. Nagyon jó! Most lássuk a kétfrontos variánst. Az A-csoport, amely kizárólag az orosz frontra kerülhet, 28 hadosztályt tesz ki. Ha a B-csoportot hozzájuk rendeljük, akkor pontosan megvan a kívánt 40 hadosztály, miközben a Minimális B-csoport 8 hadosztálya képes lesz megakadályozni a szerbeket abban, hogy elragadják Boszniát. Ezzel a mutatvány kész. Látható persze, hogy a trükk a B-csoport kétszeres felhasználhatóságában van. Ez a stratégiai tartaléknak nevezett csoportosítás annak megfelelően kerül alkalmazásra, hogy egy- avagy kétfrontos háborúra kerül-e a sor. Ha egyfrontos, úgy délre kerül, ha kétfrontos, úgy északra. Annyi persze ezek után világos, hogy a Monarchia Conrad szerint sem képes egyidejűleg offenzív módon fellépni mind a két hadszíntéren. Vagyis ha az oroszokat nem lehet távol tartani a konfliktustól, akkor bizony le kell mondani a balkáni offenzív tervekről és minden erővel az „északi kolosszus” féken tartására kell koncentrálni. Legalább is addig, amíg a németek le nem verik a franciákat (6 hét!) és meg nem jelennek a keleti fronton mint felmentő sereg.

Van itt azonban más bibi is. Mi történik akkor, ha egy egyfrontosnak induló háborút menet közben kell kétfrontossá áthangszerelni? Ez nyilván azt jelenti, hogy a B-lépcsőt délről át kell irányítani az északi hadszíntérre. Lehetséges? A szállítási szakemberek azt mondták Conradnak, hogy igen – ha minderre legfeljebb az egyfrontos háború megindítása után 5 napon belül kerül sor. Akkor még az átirányítás megoldható. Később már nem. Conrad nem volt szállítási szakember, tehát mindezt elhitte. Mint kiderült, ezt nem kellett volna tennie. A valóságban ugyanis az orosz mozgósításra három nappal a szerbek elleni hadüzenet után került sor. Ám a vasúti szállításért felelős részleg szakemberei szerint az átirányítás ekkor már nem volt lehetséges, mivel „káosz, tovubahobu” lett volna az eredménye, ha a délre tartó vasúti szerelvényeket megállítják és megpróbálják északra átcsoportosítani. Mi hát a teendő? Nos, az egyetlen lehetőség, ha a délre tartó szerelvényeket hagyják tovább gördülni a Balkánra, ott kirakodni, majd idővel visszairányítani a galíciai hadszíntérre. Conrad – aki, mint már tudjuk, nem volt vasúti szakember – rábólintott erre a hajmeresztő megoldásra. Így azután bekövetkezett a világ hadtörténetében valószínűleg páratlan eset, hogy egy egész hadsereg (mert a B-csoport gyakorlatilag azonos volt a 2. hadsereggel), ahelyett hogy a felvonulási tervben megszabott arcvonalszakasz felé utazott volna, sebesen távolodott onnan… A zseniális számítási trükk pedig a Monarchia 1914 nyári-őszi nagy vereségeinek egyik okozója lett.

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr593571918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzőtsZoltánOszkár · http://www.szotszoltanoszkar.hu 2012.01.18. 10:02:53

Remek cikk, nagyon jól rámutat, mennyire nem volt a Monarchia felkészülve egy kétfrontos háborúra. Hozzátenném még, hogy a Galántai-féle könyv[http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/458199] vonatkozó fejezete szerint ez a stratégiai tartalék képezte volna az esetleges Olaszország elleni háború haditervének alapját is, ami még teljesebbé teszi a fejetlenséget.

PollmannFerenc 2012.01.18. 11:13:00

@SzőtsZoltánOszkár: Persze készültek tervek egy I-háborúra is (I=Itália). Ennél a változatnál az A- és a B-csoportok együtt adták volna ki az olaszok elleni kívánatos túlerőt. Conrad azonban mindig legfeljebb kétfrontos háborúval számolt: háromfrontossal soha. 1914 júliusában mondta is: ha Olaszország is hadba lép, akkor nem mozgósítunk. Később a Monarchia aztán mégis csak rákényszerült, hogy egyidejűleg kettőnél több fronton is harcoljon...

IronRock 2012.01.18. 12:12:35

@PollmannFerenc: Ezt nem igazán értem: "ha Olaszország is hadba lép, akkor nem mozgósítunk." Nem mintha utána lett volna a Monarchiának bármi választása, ha mindhárom ellenségétől megérkezett volna hadüzenet. Hadüzenet után a háborút elkerülni már nemnagyon lehet. Tehát mindenképpen mozgósítani kellett volna akkor is, és még inkább védekező jellegű lett volna a Monarchia hadviselése. Legalábbis szerintem...

PollmannFerenc 2012.01.18. 13:39:35

@IronRock: Ezt Conrad még a szerbeknek küldött hadüzenet előtt mondta. A szerbek elleni háború elhatározott dolog volt, ami kiválthatta (nagy valószínűség szerint, de nem feltétlenül) az oroszok hadba lépését is. Az olaszok magatartása viszont nagyon is kérdéses volt: ugyan formálisan szövetségesei voltak a Monarchiának, ám már régóta az antant felé kacsingattak, és szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítését feltételekhez kötötték. Ez egy hosszú történet és itt nem is lehet alaposabban kibontani, mindenesetre Bécsben nem zárták ki, hogy az olaszok - kihasználva a Monarchia lekötöttségét - tábort váltanak és megpróbálják erővel érvényesíteni területi követeléseiket.

freiwilliger 2012.01.18. 15:22:01

Ismét egy remek történet a dilettantizmusról, köszönjük, megint tanultunk!

S ha már az olaszok szóba kerültek, mi a helyzet a másik hű szövetségessel, a románokkal? Létezett R-háborús terv is?

PollmannFerenc 2012.01.18. 15:28:00

@freiwilliger: Létezett. Persze 1914-ben Románia még szintén a Monarchia szövetségese volt és Conrad felvonulási terve azzal számolt, hogy a románok jelentős orosz erőket fognak lekötni. De a vezérkari főnökök gyöngye még időben gyanút fogott...

freiwilliger 2012.01.18. 15:53:42

@PollmannFerenc: Köszönöm! A románok 1916 nyarától tényleg jelentős erőket kötöttek le, csak a másik oldalról... Azt lehet tudni egyébként, hogy rájuk mekkora erőt szánt a számzsonglőr?

PollmannFerenc 2012.01.18. 17:58:50

@freiwilliger: mintegy 18 hadosztályt, de a románokat főleg a bolgárok megnyerésével akarta sakkban tartani.

MTi 2012.01.18. 20:35:16

@PollmannFerenc: @freiwilliger: Talán minden szerencsésebben alakult volna, ha a bolgárokat már 1914-ben sikerül megnyerni a Szerbia elleni hadjárathoz... A II. Balkán-háborút, 1913 júliusát követően erre megvolt az esély. Bár lehet hogy 1914 nyarán a bolgár hadsereg még nem állt teljesen készen a Szerbia elleni támadásra..

PollmannFerenc 2012.01.18. 20:48:35

@MTi: Tudomásom szerint nem annyira a bolgár hadsereg állapota volt a fő akadály, mint inkább a kormányzati akarat a hadba lépésre. Szófia szívesen revánsot vett volna a szerbeken, de nem tudott határozottan bízni a Monarchia sikeres helytállásában. Erre a Potiorek-offenzívák kudarcainak fényében minden alapja megvolt. Ráadásul ekkor még a németek is inkább a Monarchia és a románok együttműködését favorizálták, nem pedig a bolgárok bevonását a központi hatalmak oldalán. A helyzet majd csak 1915 nyarán a gorlicei áttörés után fog megváltozni.

Jedul 2012.01.20. 17:06:17

Behozhatatlan előnyünk, hogy az idő múlása és némi képzelőerő számunkra már megadja a lehetőséget, hogy pontosan meg tudjuk mondani, mit is kellett (vagy lehetett) volna tenni akkor és ott. Conrad megítélése közel 100 év távlatából rendkívül bonyolult (és nem hálás) feladat. Képességei semmiben sem maradtak el a hadba lépő szövetségeseink (és ellenfeleink) vezérkari főnökeinek képességeitől és nem követett el nagyobb hibá(ka)t, mint azok. Azt, hogy a tervezés során így osztotta el erőit, nem róható fel, ugyanis abból kellet gazdálkodnia, ”amije van”. Talán (és most itt én is bírálójaként lépek fel) ott követte el az első hibát, hogy a részleges mozgósításkor (ami a 2. hadsereget is magába foglalta) e hadsereg bevagonírozásával legalább addig várnia kellett volna, amíg az orosz magatartás nem tisztázódik. Ez a késedelem (visszafordíthatatlanul) nem rontotta volna sem időben, sem térben a balkáni pozíciónkat, és egyben lehetőséget adott volna, hogy az időközben megérkező kedvezőtlen orosz válaszra reagálva a részleges mozgósítást azonnal és zökkenőmentesen általános mozgósítássá fejlessze. Conrad e lépése - ahogy történt - nehezítette ugyan helyzetünket, de nem hordozta magában automatikusan a ”végső vereséget”. A baj gyökere a szövetségesek vezérkarainak azonos időben (aprónak tűnő, de egymást erősítő) téves gondolatok, lépések (és magatartások) sorozatában keresendő (pl.: Moltke-nak az elődjétől örökölt haditerv módosítása, ami csökkentette a német jobbszárny dinamikáját, Olaszország, mint szövetségesünk magyarázhatatlan távolmaradása, stb.) És legyen szabad itt Olaszország érdekes helyzetére utalni. Megítélésem szerint, ha a háború kezdetén azonnal mozgósít és belép (akár az ellenfél, akár a mi oldalunkon) az az oldal rövid időn belül győz, és Európa megszabadul a több mint, négy évre húzódó háborútól. Előbbi esetben a monarchia nem bírta volna el a harmadik frontot, és hamar fegyverszünetet kér, másik esetben a megrögzített tiroli hadosztályokat is az orosz frontra irányíthatják (megjavítandó ott a helyzetünket), továbbá a franciák is hamar összeroppannak (a Marne-nél), ha délről is támadás éri őket. És mindehhez még csak nem is az Olasz ”mindent elsöprő” hadseregei - mert ilyennel akkor sem rendelkeztek -, hanem csupán a félreérthetetlen szándék felmutatása is elegendő lett volna.

PollmannFerenc 2012.01.20. 18:18:54

@Jedul:
Kedves Jedul,
azt írja: „Behozhatatlan előnyünk, hogy az idő múlása és némi képzelőerő számunkra már megadja a lehetőséget, hogy pontosan meg tudjuk mondani, mit is kellett (vagy lehetett) volna tenni akkor és ott.” Én nem gondolom, hogy pontosan meg tudnánk mondani, mit és hogyan kellett volna, habár kétség kívül akár többet is tudhatunk, mint a korabeli szereplők. (Ez utóbbi sem feltétlenül igaz.) Hogy Conrad hibázott-e és ha igen, akkor miben? Félreértések elkerülés végett szeretném hangsúlyozni, hogy nem a haderő három részre osztásában és a stratégiai tartalék kialakításában gondolom én elmarasztalhatni a zseniális stratégát. Hanem abban (de abban határozottan), hogy az egész haditerv sarkalatos pontját: a balkáni háború menet közben balkáni+orosz háborúvá történő átváltoztathatóságát nem dolgoztatta ki precízen a vasúti szakemberekkel előzetesen, illetve hogy elhitte nekik, hogy a tervek készen vannak. Mármost hogy korán indította volna a 2. hadsereget délre ahelyett, hogy kivárta volna az oroszok álláspontjának tisztázását? Ennek a problémának kiterjedt történeti irodalma van. Vannak, akik szerint Conrad önmagát is becsapta, amikor abban reménykedett, hogy a cári birodalmat távol lehet tartani a konfliktustól. Ő szíve szerint csak a szerbekkel háborúzott volna, de mit lehet tenni, ha a szerbeknek ott volt a hatalmas északi szövetségesük? Van olyan álláspont is, mely szerint a németek kilátásba helyezett támogatása lehetett volna az az eszköz, ami az oroszokat meggondolásra késztethette volna a hadba lépést illetően. Akárhogy is nézzük, Conradnak tisztában kellett lennie azzal, hogy ha a szerbeket megtámadja, akkor nyakába kapja az oroszokat. Vagyis (ahogy már a blogon valahol korábban is leírtam): az oroszoknak be se kell lépnie a háborúba, elég, ha csak fenyegetnek egy ilyen lépéssel, és a Monarchia fogcsikorgatva ugyan, de kénytelen eltűrni a szerbek hepciáskodását. Na pont ennek a gondolatát nem volt képes (és hajlandó) Conrad elviselni. Ezért fogadta el túl könnyen, hogy lehetséges egyfrontos háború a balkáni szomszéd(ok) ellen és ennek megfelelően a B-csoportot délre küldte. Az nem volt kérdés, hogy ha az oroszok később mégis belépnek a háborúba, akkor délen csak a minimális Balkán-csoport maradhat védekezni és minden egyéb erőt rohanvást át kell küldeni az északi hadszíntérre. Erre már megvoltak a tervek. Csak arra nem, ha menet közben (tehát szállítás közben) kell az átcsoportosítást végrehajtani. Lehetséges volt-e ilyen tervet csinálni? A néhány éve elhunyt Kéri Kálmán szerint igen: el is készített utólag egy ilyen megoldást. Hogy a korabeli vasúti szállítási szakemberek mást mondtak, az szerinte csak az alkalmatlanságukat és a túlzott kényelmességüket bizonyítja.
Ami az olaszokat illeti, arról alább.

PollmannFerenc 2012.01.20. 18:44:37

@Jedul: „És legyen szabad itt Olaszország érdekes helyzetére utalni. Megítélésem szerint, ha a háború kezdetén azonnal mozgósít és belép (akár az ellenfél, akár a mi oldalunkon) az az oldal rövid időn belül győz, és Európa megszabadul a több mint, négy évre húzódó háborútól.” Amint már fentebb írtam, ha az olaszok azonnal (azaz 1914 nyarán) átállnak az antant oldalára, akkor Conrad lefújja a háborút, mert három frontos küzdelemre eleve esélytelennek tartotta a Monarchiát. Más a helyzet, ha az olaszok teljesítik a hármasszövetségből rájuk háruló kötelezettségüket és csapatokat adnak a Rajnához (ezek Ausztrián át történő átszállítására készen álltak a menetrendek), miáltal a németek az így felszabaduló saját hadosztályokat keletre küldhették volna. Megnyerhették volna-e ily módon a központi hatalmak a háborút? Talán. Mindenesetre jobb esélyekkel indultak volna, mint a valóságban. Az olaszok azonban megtagadták a hadba lépést, mondván: a Monarchia elhallgatta előlük, hogy meg akarja támadni a szerbeket. Ez mellesleg igaz volt, mivel tartani kellett attól, hogy az olaszok a balkáni osztrák-magyar területi hódításokért ellentételezésre fognak igényt tartani. (Erre a hármasszövetség nevezetes VII. cikkelye alapján joguk is volt.)

Jedul 2012.01.20. 20:48:37

@PollmannFerenc:

Általam Igen Tisztelt Pollman Ferenc Úr!
Az Ön által kiállított tényekkel nem vitatkozhatom, csupán arra kívántam rávilágítani, hogy Conrad esetében is megengedhető a téves helyzetértékelés, az abból levont következtetés és a meghozott hibás döntés lehetősége, ahogy ez a német, a francia, az orosz, majd később az olasz vezérkar esetében is számos esetben történt. Igaz, az ellenfél hibás lépéseit meg mi használtuk ki, és nagyszerű hadisikerként magunknak ”könyveltük el”. Az már más kérdés, hogy a többieknél egy-egy hiba az ”állásukba” került, Conrad pedig maradt (csak IV. Károly színrelépését követően ”távozott”). Ettől függetlenül - képességeit és rátermettségét illetően - szerintem stabil helye volt az ”európai válogatottban”.

PollmannFerenc 2012.01.20. 22:13:55

@Jedul: Nézetem szerint "a téves helyzetértékelés, az abból levont következtetés és a meghozott hibás döntés lehetősége" valamennyiünk előtt nyitva áll. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen minőségben tesszük. Vezérkari főnökök és persze a legfőbb döntéshozó politikusok téves döntéseinek árát milliókban is mérheti a történelem, amint az a Nagy Háború esetében is történt. Az pedig aligha csökkenti Conrad felelősségét, hogy a túloldalon álló kollégái is hibáztak jó nagyokat. Ennek az egész történetnek a legfőbb tanulságát én abban látom, hogy a háború bizony nem véletlenül "ultima ratio", és hatalmas a felelőssége annak, aki ehhez a végső eszközhöz nyúl. 1914-ben a legtöbb politikus úgy gondolta, hogy a tárgyalásos rendezésnek már nincs esélye az érdekellentéteik feloldására - és nem csupán az innenső, de a túlsó oldalon is. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ilyen szituációk ne alakuljanak ki.

Jedul 2012.01.20. 22:57:06

@PollmannFerenc:

Azt hiszem, vagyis úgy gondolom, utolsó mondataiban teljes mértékben egyetérthetünk és köszönöm a beszélgetést!

SzőtsZoltánOszkár · http://www.szotszoltanoszkar.hu 2012.01.21. 10:22:34

Ha már szóba került fent a Moltke-féle haditerv-módosítás, néhány mondatot talán beszélhetnénk erről is. Az eredeti Schlieffen-terv lényege az volt, hogy a kétfrontos háború úgy kerülhető el, hogy az egyik fronton - mégpedig a francián - gyors győzelmet kell aratni, hogy aztán minden erőt a másikra - az oroszra - lehessen irányítani. A gyors győzelem pedig úgy érhető el, hogy a felvonuló francia haderőnek útját állja egy hadsereggel, és a teljes további haderőt a jobbszárnyra helyezve, Belgium semlegességét megsértve átkarolja és bekeríti ellenfelét. A terv 1905-re készült el, és az akkori erőviszonyokhoz igazodott. Moltke 1914-ben úgy gondolta, hogy nem hagyhatja védelem nélkül a keleti határt (ezt a gyors orosz mozgósítás igazolta), és a felvonuló francia haderővel szemben sem elég egy védekező hadsereg, kettőre van szükség, tehát az átkaroló hadművelet ereje ennyivel gyengült. Szerintem Moltke módosításai jogosak voltak, azonban a (főleg a két világháború közötti) szakirodalom ezzel nem feltétlenül ért egyet. Nektek/Önöknek mi a véleményetek/véleményük erről?

PollmannFerenc 2012.01.21. 11:01:15

@SzőtsZoltánOszkár: Hűha... A Schlieffen-terv mint német haditerv és annak az ifjabbik Moltke által "elkövetett" felvizezése, mint a német villámháború kudarcának fő okozója az egyik "szent tehene" volt hosszú évtizedeken keresztül az első világhábárú történetével foglalkozó szakirodalomnak. Ezt a "tehenet" azonban az utóbbi évtized folyamán jelentős sérülések érték; sőt, azt lehet mondani, hogy lemészárolták. Tartok tőle, hogy megint olyan témához jutottunk, amelyet jobb lenne külön posztban tárgyalni...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.01.21. 11:29:54

@PollmannFerenc: Akkor ne is lőjük le itt a témát! Mikorra várhatjuk a posztot? :)

PollmannFerenc 2012.01.21. 13:15:58

@PintérTamás: Na jó, persze csak vicceltem... Igyekszem minél előbb megcsinálni, mivel tudom, hogy tényleg fontos dologról van szó.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása