Hogyan ne robbantsunk ki világháborút? 3/2. rész

2012.01.11. 07:15 :: PollmannFerenc

A volt-nincs ütközet, avagy az állítólagos szerb támadás Keveváránál

Miközben az osztrák-magyar döntéshozókat még a Putnik-affér fejleményei tartották izgalomban, hamarosan újabb különös eseményre került sor, olyanra, amire a (had)történelemben valószínűleg nem találni példát. Mert az bizonyára nem mindennapi, hogy egy ország külügyminisztere az uralkodója által előzetesen jóváhagyott hadüzenet szövegét az utolsó pillanatban még módosítsa és erről a tényről a legfőbb érintettet csak utólag tájékoztassa! Márpedig 1914 júliusának végén Bécsben pontosan ez történt.

 

Már volt róla szó, hogy a Monarchia Szerbiának küldött jegyzéke nem volt ultimátum, azaz el nem fogadása nem járt a hadiállapot azonnali beálltával. Ez kifejezetten az osztrák-magyar vezérkari főnök, Conrad von Hötzendorf kívánságára alakult így, aki szerette volna a hadüzenet elküldését mindaddig halogatni, amíg a Monarchia seregeinek mozgósítása be nem fejeződik. Mivel azonban a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után létrejött „se háború, se béke” állapotról kiderült, hogy legalább annyi hátránya van, mint előnye, Berchtold külügyminiszter elkezdte sürgetni a hadiállapot deklarálását, hogy – úgymond – a hadsereg cselekvési szabadságát teljessé tegye. S mivel már Conradnak sem volt ellenvetése, az uralkodó késznek mutatkozott az eléje terjesztett szövegezésű dokumentumot aláírásával ellátni. Ebbe a hadüzenetbe Berchtold belefoglalt egy bekezdést arról, hogy 26-án a közös dunai határnál, Keveváránál egy szerb hajóról fegyveres támadás érte az osztrák-magyar csapatokat. Ennélfogva a Monarchia nem tehet mást, mint hogy érdekei érvényesítését a fegyverek erejére bízza. A szövegezés egyértelművé tette, hogy Ausztria-Magyarország a szerb agresszióra adott válaszlépésként nyilvánítja magát hadiállapotban lévőnek Szerbiával.

Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök és Graf Berchtold külügyminiszter Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök és Graf Berchtold külügyminiszter

A szerb fegyveres támadásról szóló híradás Budapestről, a IV. hadtestparancsnokságról érkezett Bécsbe, ahol az osztrák lapok a vezérkari főnök engedélye alapján máris leközölték azt. A Monarchia külügyminisztériuma pedig nagy sietve értesítette a főbb európai országok diplomáciáját az eseményről, kihangsúlyozva a déli szomszéd által elkövetett agresszió jelentős voltát. Ám némi idő elteltével valakinek – feltehetőleg magának az osztrák-magyar külügyminiszternek – eszébe ötlött, hogy valami nem stimmel… Hol van a súlyos incidensről szóló jelentés megerősítése? Egyáltalán: miért Budapest a hír forrása? Hiszen Kevevára nem a budapesti, hanem a temesvári hadtest körletébe tartozik; ami ott történik, arról Temesvárra kéne érkeznie a jelentésnek, és csak onnan Bécsbe! Nagy sietve megkísérelték – legalább utólag – az értesülés hitelességét ellenőrizni. Csakhogy a kísérlet sikertelennek bizonyult. Az érintett csapatoknál semmiféle komolyabb incidensről nem tudtak. Kisebb-nagyobb csetepaték persze voltak, ám halottakkal és sebesültekkel járó összecsapásnak nyoma sem akadt. Berchtold kénytelen volt megállapítani, hogy a híradás teljesen megalapozatlan és így a helyzet enyhén szólva is kínos. Nem is annyira a sajtónak kiadott, valótlannak bizonyult jelentés miatt. A külföldi diplomaták felesleges alarmírozása is kimagyarázható. A legnagyobb gond, hogy a Ferenc József által aláírt szövegben is benne van az álhíren alapuló igaztalan vád. Ez semmiképpen nem maradhat így, döntött a külügyminiszter. Mivel az uralkodó Ischlben tartózkodott és az idő sürgetett, Berchtold elhatározta, hogy önhatalmúlag kihúzza az ominózus szakaszt a hadüzenetből. A császár-királyt majd utólag értesíti a döntéséről és megpróbálja megmagyarázni, miért cselekedett így. További habozásra nem volt mód: a külügyminiszter a megkurtított szövegű dokumentumot juttatta el a szerbekhez.

Mit szólt Ferenc József, amikor utólag értesült az ügyről? Annyi bizonyos, hogy nem örült és talán meg is neheztelt legfőbb munkatársára. Némi szóbeli dorgáláson kívül azonban nincs nyoma annak, hogy Berchtoldnak komolyabb retorziókat kellett volna elszenvednie. Mindenesetre az ellenőrizetlen hír felhasználása miatti hivatalos vizsgálat – nyilván az épp folyamatban lévő háború miatt – a jelek szerint elmaradt. Utólag próbálkoztak csak történészek kideríteni az ügy részleteit. A harmincas években az osztrák Rudolf Kiszling egy tanulmányában idézi is a Budapestről kelteződött táviratot, de a dokumentum lelőhelyét úgy adja meg, hogy annak alapján azt nem is lehet megtalálni. Jó fél évszázaddal később Manfried Rauchensteiner szintén hiába keresi a bécsi hadilevéltár polcain a bizonyítékot az állítólagos összecsapásról szóló jelentésre. A kudarcból arra következtet, hogy ilyen távirat nem is létezett, vagy ha mégis, akkor időben megsemmisítették. Nyilvánvalóan csakis azt a célt szolgálhatta ugyanis, hogy az uralkodót a hadüzenet aláírására bírja. Miután ez megtörtént, többé mér nem volt rá szükség, tehát eltüntették. Így azután egész „összeesküvés-elmélet” kezdett kirajzolódni az üggyel kapcsolatban: a budapesti hadtestparancsnokság (személy szerint ismét Tersztyánszky és hű famulusa, Dáni ezredes) produkálták a hamis jelentést, éspedig nyilván Berchtold megrendelésére. Ráadásul olyan ügyetlenek voltak, hogy még arra sem figyeltek: legalább Temesvárról kelteztessék a hamis táviratot.

Az „összeesküvés-elmélet” azonban cáfolható. Először is, az uralkodót egyáltalán nem kellett ilyen primitív módon „megvezetni”, hogy aláírja a hadüzenetet. Igaz, eredetileg még voltak kételyei, de ezek a júliusi válság során megszűntek. Ezért nem csinált komoly ügyet abból, hogy Berchtold a tudtán kívül módosított a szövegen: ő valószínűleg a szerb támadásra való utalás nélkül is aláírta volna a szöveget. Másodszor, a Keveváráról származó jelentésnek igenis Budapestre kellett érkeznie és nem Temesvárra, mivel a magyar fővárosban volt a magyarországi elhárítás központja (éppen a hadtestparancsnokságon). Ennélfogva nem gyanúra okot adó körülmény, hogy az ominózus táviratot Budapestről továbbították Bécsbe. És végül harmadszor, nem állja meg a helyét, hogy a távirat nem létezett illetve megsemmisítették: ugyanis ma is létezik, megtalálható a bécsi levéltár megfelelő polcán a megfelelő dobozban. Bárki – mint e sorok írója is tette – elolvashatja.

Ettől függetlenül tény, hogy a – bármennyire is hivatalos úton érkezett – jelentés a kevevárai eseményekről hamis: vagyis az incidens nem történt meg. Feltehetőleg valamely tapasztalatlan ügynök az események hatása alá kerülve csinált bolhából elefántot: valami apró-cseprő ügyet sikerült olyan megfogalmazásban jelentenie, hogy abból komolyabb összecsapásra lehetett következtetni. Berchtoldnak persze jól jött a váratlan segítség, de nem annyira az uralkodó, mint inkább a külföld felé: a szerb agresszió nyilván javíthatta a Monarchia pozícióit. Végső soron azonban mindez nem osztott és nem szorzott: a bécsi döntés a háború megindításáról nem a kevevárai – meg nem történt – incidens következménye volt.

6 komment

Címkék: ferenc józsef conrad von hötzendorf leopold graf berchtold tersztyánszky károly dáni béla

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr273535731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freiwilliger 2012.01.11. 22:13:57

Eddig erről nem is hallottam. Ezek szerint a Monarchiának is megvolt a maga "kassai bombázása"?

PollmannFerenc 2012.01.11. 22:47:17

@freiwilliger: Hm... Az összehasonlítás nem alaptalan, amennyiben mindkét esemény hivatkozási alapként szolgált (volna) a hadba lépésre. Másrészt viszont a dolog mégis csak sántít, hiszen a kassai bombázás tényét senki sem vitathatja, míg a kevevárai incidens esetében éppen a megtörténtével kapcsolatban merülhettek fel jogos kételyek.

MTi 2012.01.11. 22:53:57

@freiwilliger: @PollmannFerenc: Egy kollégám - szerbül - írt egy tanulmányt Kevevára I. vh-s történetéről. Emlékezetem szerint az inkriminált imcidens abban sem szerepel...
Egyébként a képen látható laktanyában ma - stilusosan - tébolyda "üzemel"....

freiwilliger 2012.01.11. 23:22:46

@MTi: Mondjuk érdekes lenne, ha épp egy szerb nyelvű kötetben szerepelne, ezáltal mégis csak a szerbek nyakába varrva a háború ódiumát!

A laktanya-tébolyda metamorfózis nagyon passzol ehhez a cikkhez! :)

freiwilliger 2012.01.12. 16:09:51

@PollmannFerenc: Ok, köszönöm, de miért volt (lett volna) szüksége a Monarchiának egy ilyen műbalhéra is, ez azért nem teljesen világos a számomra! S ki találta ki, rendelte ezt meg, az nem derült ki?

PollmannFerenc 2012.01.12. 19:22:49

@freiwilliger: Véleményem szerint senki sem rendelte meg. Én nem osztom az "összeesküvés-elméletek" híveinek véleményét. Berchtold külügyminiszter ettől függetlenül gondolhatta úgy, hogy egy ilyen incidens híre jól jöhet a Monarchia hadba lépésének igazolására. Hiszen végül is mégis csak a Monarchia volt a támadó fél. Ezt valahogy el kellett fogadtatni a közvéleménnyel. Korabeli vélekedés szerint egyébként mindez könnyebben ment volna, ha a Monarchia a szarajevói merényletet követően azonnal odacsap és megtorolja Szerbián a trónörököspár lelövését. Persze akkor sem álltak rendelkezésre cáfolhatatlan bizonyítékok a hivatalos Szerbia felelősségére, ám a nyugati közvéleményben még élénken élt az 1903-as véres királygyilkosság emléke és hajlamos volt elfogadni, hogy a szerbek most is vastagon érintettek voltak az egész disznóságban. Csak azután, mikor a Monarchia elmulasztotta a kedvező pillanatot a "jogos" bosszúra, már alapvetően megváltozott a helyzet.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása