2011. november 29-30-án immár negyedik alkalommal rendezte meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum A hátország Nagy Háborúja 1914-1918 konferenciát. A szervezők munkájának köszönhetően a rendezvény ismét sok csemegét kínált a korszak iránt érdeklődő hallgatóság számára. A 28 előadó ugyanennyi oldalról közelítette meg a témát. Közöttük blogunk több állandó szerzője is előadott a konferencián.
Sallay Gergely bebizonyította, hogy egy viszonylag száraz témáról is lehet rendkívül érdekes előadást tartani: a világháborút követően elszakadt területek alakulatai részére a Hadimúzeumban emelt emléktáblák történetéről tartott vetített álló- és mozgóképeket is felvonultató prezentációt
A tervezetthez képest némileg átszervezett program első délelőttje döntően az emlékezet tárgyiasult formái, az emlékművek, emléktáblák, emlékharangok bemutatásának a jegyében telt, míg a délutánt a háborús irodalom uralta.
Pollmann Ferenc előadásában a sport és a háború összefüggéseit boncolgatta
A második nap délelőttjén a háborús mindennapi életé volt a főszerep, a háború és a sport kapcsolatától kezdve a kereskedelmen, a szociális gondoskodás és a jótékonyság különböző hivatalos és magán intézményein át a propaganda tárgyiasult megjelenési formáival bezárólag.
Kovács Vilmos parancsnok úr segítségével a győri ágyúgyár munkástelepét ismerhettük meg, egyes épületek történetét egészen napjainkig nyomon követve
Délután előbb az Auguszta mentővonat és a MÁV szerelvényei dübörögtek, majd a harangok vonultak hadba. Lassan az estébe hajolva eljutottunk a front, egész pontosan a Doberdó közelébe is. Alapítványunk képviseletében jó magam az ottani tartalékok elhelyezésére kialakított segeti táborban folyó életről, míg Stencinger Norbert a temetők kutatásáról tartott előadást. A huculok, valamint a ruszinok törekvéseinek bemutatásával már túl is szaladtunk a Nagy Háború időszakán.
Stencinger Norbert a doberdói katonatemetők helyszíni kutatásából villantott fel részleteket
A fenti vázlatos felsorolásból kimaradt több, a négy ülésszak tematizálni próbált fősodrába kevésbé illeszkedő téma, amelyek azonban szintén színes adalékokkal szolgáltak a Nagy Háború időszakáról. Reméljük lesz rá lehetőség, hogy az előadásokat - az alkalmankénti 30-50 fős hallgatóságon kívül - a szélesebb érdeklődő közönség írott formában is megismerhesse. Mindegyik érdemes lenne rá!
