„Biharban senki sem nélkülözhetetlen, akit a haza hív”

2011.01.24. 08:23 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 4. rész

Az előző héten B. Sárközy Gergely visszaemlékezéséből megismerhettük besorozásának a történetét. Az alkalmassá nyilvánított 32 éves bihari gazda családja óhajára megpróbált kimaradni a háborúból. A katonai szolgálat alóli felmentés érdekében tett kísérleteikről szól a mai rész.

Sikertelen fáradozások

Eközben a harctéren fontos események történtek. November elején Törökország, belátván az orosz és angol hódító, rabló politikáját, bátran, férfiasan mellénk állott, s ellenségeinknek megüzente a háborút. Decemberben a mi seregeink már messze bent jártak Szerbiában, midőn a rossz idő, feneketlen utak, szállítási akadályok és állítólag árulás miatt vissza kellett vonulniuk Szerbiából. Az északi harctéren az orosz gőzhenger letiprással fenyegetett, már elfoglalta tőlünk Bukovinát, Galícia nagy részét és a Kárpátokon betört hazánkba is. Hazánk néhány északkeleti vármegyéje is fél éven keresztül nyögte a pusztító, rabló, gyújtogató orosz hordák uralmát. Valóban úgy látszott, hogy a gőzhenger letipor bennünket, szép hazánk földjét kozák lovak tapossák, a muszka áradat elözönléssel fenyegetett.

Orosz gyalogosok Orosz gyalogosok

Szegény Székely László unokaöcsém is e galíciai borzalmas harcokban kapott súlyos sebet, amelyből kifolyólag fél lábát amputálni kellett, mely nagy sérelembe iszonyú kínok között az 1915. év január 29-én belehalt 27 éves korában. Özvegyet és három árvát hagyott hátra. Január 31-én temettük el óriási részvét mellett a hazáért hősi halált halt honvédet. Béke poraira!

A Sárközy család árpádi házuk udvarán A Sárközy család árpádi házuk udvarán, bal szélen B. Sárközy Gergely

1914 decemberében megkezdtük a kísérletet, hátha lehetne engem valamiképpen a katonai szolgálat alól mentesíteni. Szücs Balázs tanító járt az ügyemben Budapesten a Földművelésügyi Minisztériumban is, ahol bíztató ígéretet kapott, hogy csak terjesszük fel a kérvényt. Rovács István, akkori helyettes jegyzőnk igen szép kérvényt írt a főispánhoz, mellékelve a családi értesítőt és az elöljáróság véleményét is, melyeket december 24-én el is küldtük. Reménykedve vártuk a választ, mely 1915. január 21-én le is jött. A kérvény hátára az volt írva, hogy a kérelmet a földművelődési miniszter elutasította.

Január 29-én azonban táviratot kapott Szücs Budapestről, hogy ügyemben a kérvényt sürgősen terjesszük fel a minisztériumba a főispán ajánlásával, mert ott fenn a dolog el van intézve, megkapom a felmentést. Édesapám azonnal ment a kegyelmes úrhoz, dr. Beőthy Lászlóhoz, kinek előadta jogos kérelmét és pártfogását kérte. A kegyelmes úr jóindulattal ezt meg is ígérte és levelet írt Miskolczy Ferenc főispánnak – aki neki testvérsógora – ügyemben.

Beőthy László Beőthy László
(Biharmegye és Nagyvárad címtára, 1911)

Édesapám e levéllel és a kérvénnyel rögtön elutazott Nagyváradra, ahol a portás bejelentette a főispánnak. Azonban a főispán csak az iratokat kérette el apámtól és azokra levélben válaszolt a kegyelmes úrnak. Édesapám úgy jött haza Váradról, hogy nem is látta a főispánt. No, de itt volt a levél. Akkor éjjel nemigen tudtunk aludni sem az izgatottságtól. Vajon mit tartalmaz?

Miskolczy Ferenc, Bihar megye főispánja Miskolczy Ferenc, Bihar megye főispánja
(Biharmegye és Nagyvárad címtára, 1911)

Másnap reggel édesapám ismét ment fel a kegyelmes úrhoz, s átadta neki a főispán levelét. A kegyelmes úr felbontja, olvassa homlokát összeráncolva, végül mondja édesapámnak, hogy a főispán azt írja, hogy nagyon sajnálja, de már nem tárgyalhatja ezt az ügyet. Apám nagyon lehangolva jött el a kastélyból, mondja itthon az eredményt, amely engemet is rendkívül levert és elbúsított. Ekkor nagyon valószínűnek tartottuk, hogy az előbbi kérvényünk sem volt a minisztériumban, már a főispán visszautasította. Nem tudtuk még akkor, hogy Miskolczy főispánnak az az elve, hogy Biharban senki sem nélkülözhetetlen, akit a haza hív. Különben is még abban az időben nem igen adtak felmentést senkinek sem, még sok dologképes férfi volt itthon.

Következő rész: „Felvirradt a nagy nap…”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

Szólj hozzá!

Címkék: árpád nagyvárad b. sárközy gergely

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr922604645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása