Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 3. rész
A háború kitörése és a sorozás
A magnetofon orsója pörgött, s a szalagon egyre szaporodott Borbély Kálmán tüzér főhadnagy életének története. Eljutottunk a végzetes 1914-es esztendőhöz, amelyről Kálmán bácsi a következőket mesélte. (Szavait nem szószerint, hanem az elhangzottak tartalmi kivonataként adjuk közre.)
Hogy milyen volt az 1914-es esztendő? Már tavasszal érezni lehetett, hogy van valami a levegőben. Feszültek voltak az emberek, talán többet politizáltak, mint előtte. A tanulás sem ment olyan komolyan, csak úgy tessék-lássék. Érezni lehetett, hogy történni fog valami nagy dolog, de hogy mi, azt senki sem tudta.
1914. június végén, már Győrben voltam, mert megkezdődött a nyári szünetünk. Egy vasárnapi nap, amikor a Rába-parttól jöttem a fürdésből, találkoztam Mojzer Feri barátommal. Ő mondta el, hogy Szarajevóban megölték a trónörököst, Ferenc Ferdinándot és a feleségét. Mondta, hogy ennek súlyos következménye lesz. Rövidesen aztán megtudtuk, hogy mi.
A korabeli sajtóban megjelent kép a merényletről
Amikor megkezdődött a mozgósítás, érdekes volt a lakosság viselkedése. Mintha nem tudták volna, milyen is a háború. Valóságos népünnepély volt a város utcáin. A lakosok, ha megláttak egy katonatisztet, akkor nem csak üdvözölték, hanem a vállukra emelték és úgy meneteltek vele. Jól jártak a közkatonák is, mert azokat meg itatták, énekeltek velük. Nem egy baka olyan részeg volt, hogy már nem tudott állni a lábán. Mindenki háborút akart.
Korabeli újságcikk a „hadiszolgáltatások iránti kötelezettség” kezdetéről
Először csak részleges mozgósítás volt Szerbia ellen. Augusztus elején már általános mozgósítás volt. Akkor a mozgósítás nem behívólapokon történt, hanem plakátokon. Azon volt feltüntetve, hogy kiknek, melyik korosztálynak hol kell jelentkezni. Amikor az általános mozgósítás volt, akkor a katonazenekar egész nap az utcákat járta, és indulókat játszott. Nagyon háborús volt a hangulat, a fiatalság szinte kívánkozott a háborúba.
Újoncok bevonulása Budapesten 1914-ben
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon. Magyarország I. világháborús képes albuma című könyvéből)
Sorozásom pontos időpontjára már nem emlékezem. Az 1894-es évfolyamra csak 1915 márciusában került volna sor, de mi előbb jelentkeztünk. A komáromi 5-ös tábori tüzér ezredhez szerettem volna kerülni, mivel Komáromban voltak a rokonaink. Sajnos nem sikerült, mert betelt a létszám. A sorozáson azt javasolták, hogy jelentkezzek a 28-as tábori tüzér ezredhez, amely Przemyślbe való, de most éppen Komáromban vannak ők is. Így aztán a sorozáson részt vevő két barátommal, Mojzer Antival és Bence Istvánnal jelentkeztünk a 28-as tüzérekhez. Ez egy galíciai lengyel ezred volt. Még egy győri zsidó gyerek is velünk jött, a Fildmann Jenő, és így négyen vonultunk be, mint magyar önkéntesek. Később még három magyar került oda, egyik az osztálytársam volt, Markovics Gyula, aki később középiskolai tanár lett. A másikból, Mottel Gyulából a háború után postaigazgató lett. Volt egy vasúti ember is, aki később elkerült az ezredtől. Így hatan voltunk magyarok.
Korabeli újságcikk a népfelkelés elrendeléséről, amely a behívás módját is meghatározza
