Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 2. rész
Győrtől a Műegyetemig
Borbély Kálmán tüzér főhadnaggyal, Kálmán bácsival, mielőtt elkezdtük volna I. világháborús élményeinek rögzítését, szerteágazó beszélgetéseket folytattunk. Volt ebben politika, sport, magánéleti helyzet vagy éppen az időjárás szeszélyessége, betegségek.
Talán a harmadik találkozáskor jutottunk el odáig, hogy a magnetofont bekapcsolva elkezdtük emlékeinek rögzítését. A szoba csendjében sok-sok évtizeddel régebbi emlékek hosszú sora kapcsolódott egymásba, s hamarosan kiderült az idős tüzér első találkozásának a története is az ágyúval. (Szavait nem szószerint, hanem az elhangzottak tartalmi kivonataként adjuk közre.)
1894. augusztus 17-én születtem Győrben. Anyám szerint 12-én, de az okmányaim szerint augusztus 17-én. Édesanyám szerint a pap részeg volt, azért írta el a dátumot. Apám a győri közkórház gazdasági vezetője volt, anyám felügyelte az otthoni személyzet munkáját és a gyerekeket. Apám minden délben hazajött ebédelni, ebéd után szundított egyet, majd visszament dolgozni. Szépen, kiegyensúlyozottan élt a család.
Győr látképe korabeli képeslapon
Először ötéves koromban találkoztam ágyúval, amikor egy kiállított ágyút néztünk meg édesanyámmal, és az ott álló katona megengedte, hogy belenézzek a csőbe. Arra emlékszem még, hogy nagyon tetszett, amikor a pozsonyi tüzérek Győrött vonultak keresztül, és fújták a generálmarsot.
1900-ban kezdtem el az elemi iskolát, majd utána a győri bencés gimnáziumba kerültem, ahol 1912-ben végeztem. Kitűnő tanuló voltam, és mivel mindig érdekeltek a műszaki dolgok, egyenes út vezetett a budapesti Műegyetemre. Gépészmérnöknek készültem.
A Műegyetem korabeli fényképen
