A szarajevói merénylet – 1. rész

A címben idézett szavakkal fejezte ki felháborodását Csurcsics effendinek, Szarajevó polgármesterének Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse röviddel az után, hogy bombamerényletet kíséreltek meg ellene és felesége, Zsófia hercegnő ellen a bosnyák városban. És ekkor még nem is sejtette, hogy milyen tragikus folytatása lesz az 1914. június 28-ai vasárnap délelőttnek…

1914 júniusában a Monarchia hadseregének Bosznia-Hercegovinában megrendezett hadgyakorlatát a helyszínen tekintette meg a trónörökös. A látogatás befejező aktusának szánták a főváros, Szarajevó felkeresését, ám erről a kíséret tagjai eltérően vélekedtek. Többen tartottak tőle, hogy a trónörökösnek bántódása esik abban a feszült helyzetben, amit a hadgyakorlat váltott ki a lakosság, de főleg a szerb nacionalisták körében.

 Ferenc Ferdinánd a hadgyakorlaton
(Ferdinand May: A fekete kéz című kötetéből)

A június 27-én este rendezett vacsorán báró Rummerskirch felvetette, hogy mi lenne, ha nem feszítenék tovább a húrt, és a másnapra tervezett programot lemondanák, Ferenc Ferdinánd Mosztáron keresztül minél gyorsabban leutazna a tengerig, hogy felszálljon az ott rá várakozó Viribus Unitis hadihajóra, amely Triesztbe szállítaná. A trónörökös hajlott a javaslat elfogadására, de végül Merizzi alezredes tanácsára mégis az eredeti terv mellett döntött.

Másnap, június 28-án, vasárnap reggel feleségével, Hohenberg Zsófiával szentmisén vettek részt, majd a hadgyakorlat helyszínéről, Ilidzséből különvonattal a közeli Szarajevóba utaztak. Itt Potiorek táborszernagy, tartományi főnök fogadta őket a pályaudvaron, ahol autókba szálltak.

 A trónörökös pár megérkezik a szarajevói pályaudvarra, háttérben Potiorek táborszernagy
(Ferdinand May: A fekete kéz című kötetéből)

A harmadik automobilban ült a főhercegi pár, a táborszernagy és a gépkocsivezető. Mellette foglalt helyet a gépjármű tulajdonosa, gróf Harrach Ferenc. Érdekesség, hogy egy hivatalos látogatáson magánautókat használtak és nem az udvar vagy az állam tulajdonát képezőket. A következő kocsiban ült gróf Boos-Waldeck, a tulajdonos, továbbá egy udvarhölgy, a főudvarmester és Merizzi, valamint Bardolff ezredes. A menethez még további négy kocsi tartozott a kíséret további tagjai számára.

A város központjába érve a Csumurja utcában egy repülő tárgyat vettek észre a levegőben, ami a trónörökös gépjárműve felé tartott. Egyes vélekedések szerint a főherceg azt hitte, hogy egy követelést akarnak eljuttatni hozzá, és hanyagul elütötte a felé repülő tárgyat. Mások véleménye az, hogy tudta mi az, és nagy lélekjelenléttel hárította el a veszélyt. A repülő tárgy egy bomba volt, ami az autó lehajtott vászontetejéről az őket követő kocsi előtt a kövezetre esett és felrobbant. A detonáció a fején megsebesítette Merizzi alezredest és további tíz-tizenöt személyt a trónörökösre kíváncsi tömegből. A szárnysegédet azonnal a helyőrségi kórházba szállították.

A merénylő, Čabrinović, aki többedmagával várakozott a tömegben, a bomba elhajítása után a Miljacka-patakba vetette magát. A detektíveket megelőzve egy Marosi nevezetű magyar fodrásznak sikerült őt utolérnie és a hivatalos személyekkel ártalmatlanná tenni.

Ezalatt a főherceg megérkezett a városházára, és a szemtanúk szerint „egyetlenegyszer sem viszonozta a közönség köszöntéseit, hidegen és mereven előre nézve szállott le, nejét karonfogva emelte le a kocsiról és semerre sem nézve, egyenesen bement a lépcsőcsarnokba. Látszott rajta nagy felindultsága”.