Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 16. rész
1917. május 9-11-én hősünk alakulata a Fajti hrib melletti állásában egyre hevesebb ellenséges tűzbe kerül. Az olaszok lebontják a drótakadályaikat is. Készülnek az újabb offenzívára. Macska tűnik fel a földön és az égen egyaránt…
[1917.] május 9. éjféltájban le is érkezem a balszárnyra zugomhoz. Az olasz tüzérség még folyvást vereti a hátsó terepet, s ez a tüzelés egész reggel ¾ 5-ig tart. A digóknak úgy látszik néhány messzehordó ágyúja is dolgozik előlünk, mert sokszor látszik hatalmas mindung feuerjük, s hatalmas csattanásuk, s rövid ideig a gránát üvöltését is hallani. Hová lőhetnek ezek, talán Reifenbergbe?
A szolgálatot reggel 4 órakor adom át Putnokynak, s ha Orbán jobban nem lesz, holnapután délután 4 órakor kerül rám ismét a sor. Reggel 5 órától kezdve ismét a stelungot javítjuk és mélyítjük, s amit a tegnap délutáni ágyútűz rombolásából az éjszaka nem tudtunk kijavítani, azt javítjuk. 8 óra tájban Zeiss alezredes ismét keresztülmegy abschnittunkon, ezúttal a jobbszárny felől jön. Nemsokára ezután avizálják, hogy tüzérségünk veretni fogja előttünk a digókat. Ez azonban elmarad. Ehelyett 9 óra tájban a digó középnehéz, de hatalmasat reccsenő fekete füstű ekrazit gránátokkal kezdi a ¤363-at, majd a ¤378-at veretni, majd egy fél óra múlva a ¤464-ről is hatalmas veretés hangja hallatszik hozzánk, s a ¤378 és ¤363 oly hatalmas ágyútüzet kap mindenféle kaliberű gránátokból kb. ½ 12-ig, hogy sokszor eltűnnek a füstben. Minket itt a völgyben nem háborgat most a digó.
Az átvirrasztott éjszaka után jólesik az alvás, s én csaknem délután 4 óráig alszom. ½ 12-től délután ½ 3-ig csendben van a digó tüzérség, akkor ismét erősen vereti a digó a ¤464-et, a ¤378-at és ¤363-at, de jóval gyengébben, mint délelőtt. Nekünk most békét hagynak a digók. 7 óra után elcsendesedik az ágyúzás, majd sötétedni kezd, mi pedig kiülünk a futóárokba a friss levegőre.
A Komeni-fennsík vázlata a 7–10. isonzói csata időszakában. A napló a 10. isonzói csata előtti napokban játszódik (Doromby József - Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)
Este ¾ 9-kor a nagy csendet ismét óriási ágyúzás szakítja félbe. Ezúttal több kilométerre tőlünk, Kostanjevicától balra a tengerpart felé, Hudi Log körül van őrült hacacáré. Felállunk a földszín magasságában levő M.G. standra, s térden felül kilátva a stelungból (no, most megtehetjük, nem látnak a digók) nézzük a borzalmasan szép tűzijátékot. A mieink piszkálhatták fel a digókat, valószínűleg valami vállalkozással, mert balra előttünk kb. Lokvica magasságában 2 vörös jelzőrakétát lőttek fel a digók, melyek egymástól egyenlő távolságra levő 3 csillagra szakadtak, s több másodpercig egy helyben maradva a levegőben nem estek le, hanem úgy aludtak ki. Erre a jelre tört ki az őrült fegyverlövöldözés, majd ágyútűz, mely az említett frontszakaszon kb. 10 óráig tart, azután csend lesz. Nálunk csendben volt a digó, s az M.G. asztalról nyugodtan figyelhettük a tűzijátékot.
Érdekes alakja van a frontnak jelenleg. Egész jól lehet látni a rakétázásokból, hogy Kostanjevicánál derékszögben ugrik Hudi Logig, s onnan ismét a mi frontrészünkkel párhuzamosan halad a tenger, illetve Jamiano felé, úgy, hogy a digók előttünk egy zsákban vannak, s mi egész bent vagyunk ezen a részen, s emiatt valószínű, hogy ha a digó offenzívázni fog, nálunk fog legjobban erőlködni. No, köszönöm ezt is! A digó tüzérség jól kiadta a mérgét most este, s meglehetős csendben van egész éjjel. A stelungot nem vereti, csak néha, néha a hátsó terepet.
Május 10. Reggel szép tiszta időre ébredünk. Reggel 5 órától délelőtt ½ 10-ig ismét a futóárokban dolgozunk. Schulz úgy látszik megharagudott a frájterokra, mert parancsot ad, hogy a „Frájter uraknak is dolgozniok kell!” Ne is mondjam, hogy hogy szidják a frájterek Schulzot.
Zeiss ma nem jön vizitálni. Délelőtt egy darabig az Inft. Geschütz periszkópján, amely szépen nagyít, a Segeti lagert, Kostanjevicát és Lokvicát nézem. Mindkét falu erősen össze van lőve, különösen áll ez Kostanjevicának a front felőli részére, melyet a ¤363 látni enged tőlünk is.
Periszkópos megfigyelő a 464-es magaslatnál
(Szanyi Miklós gyűjteményéből)
Ezután nem fog rám kerülni az inspektiós tiszti szolgálat, mert Orbán már jobban, s holnap már ő fogja a szolgálatot tartani.
Délelőtt 10 órától kezdve a digó igen nehéz kaliberű gránátokkal is kezd veretni a ¤363-ra, majd abschnittunkba is a 100 méteresbe, azonkívül középnehéz gránátokkal is sokat lő. ¼ 11-kor irtózatos bőgéssel 2 darab 28-as vág egymásután a 100 méteresnek arra a pontjára, mely az első vonaltól alig van még 50 lépésre. Oly óriási füstjük van, mint egy 2 emeletes ház, a felvágott kövek hozzánk is szóródnak. Ez a pont, mely veszedelmesen közel van a III. schwarm rókalyukához, még 3 darab 28-ast kap.
Délelőtt ¾ 12-től délután 3 óráig óriási csend van. Délután 3 órától kezdve a digó tüzérség minden elképzelhető kaliberű ágyúval az egész terepet vereti, amely a közelünkben is van. Különösen századunk jobbszárnya, a 100 méteres vonal, s a ¤363 áll erős tűz alatt. Zugunk abschnittját erősen suttyogózza a digó, s elébünk a hinderniszhez és a komp. kmdó környékére 15-össel veret. Az árokban zugunknál csak suttyogóval van több volltreffer, a 15-ösök közül az egyik a komp. kmdó kaverna fölötti kőfalat, a másik a komp. kmdó kaverna mögé hordott vassínek és deszkák egy részét rombolja szét. Ellenben a hinderniszen hellyel-közzel elég nagy réseket vágott az ágyútűz.
Egész délután nem tanácsos kimenni a futóárokba, mert a kövek úgy hullnak, hogy estére vastagon beborítják a futóárok fenekét. A három post zugomból: a komp. kmdó kaverna északi szájánál az egyik, s a másik kettő a 2 rókalyuknál áll, s csak percenkint futnak ki rövid időre szétnézni.
Az ágyútűz este ½ 8-ig tart. 8 óra után előbújunk, s kihányatom a futóárokba szórt köveket, s ahol a mellvédet ledöntötték a suttyogók, kijavíttatom. 9 órakor már kész is vagyunk a munkával, s a zajos délután után az M.G. asztalon ülve élvezzük a szép csendes estét. Hirtelen Kószó, aki épp poszton áll, megszólal halkan: „Önkéntes úr! Önkéntes úr!” „No, mi az?” – kérdezem. „Nézze csak, ahun mén a digó kutya a hindernisznél!” Erre csendben felálltunk mindannyian az M.G. asztal tetejére, s tényleg egy fehér állatot láttunk egyenesen felénk tartani, mely alig volt már tőlünk 20 lépésre. Kószónak nyilván a kutyára ígért 50 korona vérdíj jár az eszében, mert megszólal újból „Én lelüvöm önkéntes úr, mer elmén!” „Hát lője kend, de vigyázzon, hogy eltalálja!” No, ez a figyelmeztetés Kószó bácsira, mint békebeli sütz bojtos katonára szégyen volt, mert most már csak azért is megmutatta, hogy milyen jól tud lőni. Felkapva puskáját, s a sötétben is jól látszó fehér állatra lő, mely már éppen a hindernisz közt jár. A lövés eldördül, s a következő pillanatban annak jeléül, hogy Kószó még most is jól lő keserves, s a csecsemő hangjához hasonló „Miáú, miáú!” hallatszik a hindernisztől felénk. Mindnyájan nevetni kezdünk, csak Kószó szégyenli a dolgot. „No, bassza mög kend, oda az 50 korona, macskát lőtt kend kutya helyett.” A macska oly keservesen nyávogott, hogy behozattam Kószóval a stelung elől, illetve a puskával legurigáztattam a stelungba, majd lementem a rókalyukba, hogy megnézzem a lámpavilágnál, hogy mi baja van a macskának, mert szándékom volt, ha lehet felgyógyítani. Valami 4-en 5-en vártuk kíváncsian a keservesen nyarvíkoló macskát, melyet legurítgatott utánunk Kószó. A macska nyilván megveszedett a hatalmas fájdalomtól, mert bicegve bár, de vérttajtékzó szájjal egyenesen ránk rohant. Tagadhatatlanul megrémültünk mindannyian, s én úgy belerúgtam szöges bakancsommal a szegény párába, hogy elszédült, s csak nagyon csendesen hörögve nyávogott. Most már megnézhettük, s láttuk, hogy az otromba Manlicher golyó hátsó combja fölött a lépénél érte, s teljesen átszaladt rajta. (Látszott is mikor a golyó megérte, hogy majd fél méter vágta vissza a lövés ereje.) Óriási nagy kandúr macska volt. Fehér alapszínű, s több vöröses fekete nagy folttal. Gyönyörű példány volt mindenesetre, nagyon kövér és oly tiszta, mintha direkt gondozva lett volna. Hogy hogy a fenébe került a két stelung közé, s hogy kié, senki se tudja. A sebét vízzel kezdem mosni, de valahányszor hozzá érek keservesen nyávogni kezd a macska. Schulz, ki épp erre jár, nyilván erre lesz figyelmes, mert beszól: „Hát maguk mi a fenét csinálnak?” Majd bejön, s nagyon megsajnálja a macskát, s a komp. kmdó kavernába viteti, egy forgáccsal bélelt sánckosárba rakatja, s Seiler őrmesterrel, a sanitäts u. offz.-ral kezelteti. Azt mondja Schulz, ha felgyógyul a macska, megtartja. (Én akartam ugyanezt, de hát üsse a kő.) Schulz azt hiszi, hogy mivel a digók nagyon szeretik a macskákat, nyilván ez valamelyik digó tiszté, s csak úgy kóborolt el, s így annál érdekesebb emlék lesz rá nézve a macska. Én inkább azt hiszem, hogy valamelyik szétlőtt faluból került elő ez a macska, s a lövészárkokban ezer számra élősködő patkányokon, egereken és hulladékokon élősködött eddig, míg most elérte a végzete Kószó bácsi golyójában. Mert ne is mondjam, hogy hiába ápolta szanitéc őrmester, reggelre megdöglött, oly alaposan ellátta az otromba Manlicher golyó a baját.
A mai éjszaka csendben van az olasz tüzérség, néha-néha lő csak egyet-egyet az utakra. A délután kilőtt tömérdek muníciót talán most akarják megspórolni. A messzehordó digó ágyúk dolgoznak még leginkább, s valószínűleg most is Reifenbergbe küldik üdvözletüket, hol a 43-asokra nincs valami jó világ, mert mint mondják, tegnap egy őrnagyukat vágta agyon egy digó gránát, egy másik gránát meg a Reifenberg és Britof közti Branica patak hídját rombolta szét. A digók lent a Segeti lágerban óriási zajjal vannak egész éjszaka. Autó- és kocsizörgés hallatszik, s óriási lárma, kiabálás. Úgy látszik hinderniszt hordanak, mert a stelungjuk elől hallatszik a zaj leginkább. Érdekes! Tüzérségünk milyen csendben van. Próbálnánk csak mink ekkora lármával lenni, majd adna a digó.
Május 11. Ma gyönyörű meleg idő van. Reggel 5 órától dolgozunk ismét ½ 10-ig. Zeiss ma ismét kijött vizitálni. A digóknál nemhiába volt az éjszaka óriási lárma a hinderniszüknél, mert amint látjuk, alig van már nekik, mind elhordták az éjszaka a stelungjuk elől. Épp ellenkezője történt tehát annak, amit gondoltunk az éjjel. Nem hogy erősítették volna, hanem megritkították a hinderniszüket. Mi céljuk van ezzel? Talán offenzívát kezdenek? A tegnapi hatalmas ágyútüzükből csakis erre lehet következtetni. De mintha épp erre akarna rácáfolni, a digó ½ 11-ig teljesen csendben van. Ellenben a mieink balról, a Hermada felől teljesen flankéból belövik magukat a digóknak előttünk és a ¤363 előtt húzódó előre ugró első állásukra, mégpedig hatalmasokat explodáló 15-ös (vagy 21-es?) hajóágyúgránátokkal, melyek veszedelmes üvöltéssel teljesen flankéból vagdosnak bele hihetetlen pontossággal a digó stelungba. A zug jobbszárnyáról kitűnően lehet látni a lövéseket. Nálunk a terephullám miatt csak akkor lehetne látni, ha felállanánk a M.G. asztalra, de ezt nappal nem merjük megkockáztatni.
A digó tüzérség ½ 11-ig óriási csendben van, ellenben attól kezdve kiadja ránk minden tegnap este óta megspórolt munícióját, sőt ennél is jóval többet. Megint a ¤378 és a 100 méteres áll óriási nehéz tüzérségi tűz alatt. Sokszor percekig nem látni fel a baons kmdoig a füsttől. Minket itt a balszárnyon és a 21-es Abschnitot békében hagy a digó, ellenben a ¤363 ismét erős tűz alatt áll. Az óriási tűz majd 12 óráig tart, akkor csend lesz. Tömérdek sok olasz repülőgép kering felettünk s nincs idő, amikor legalább 3–4, de olykor 20–25 ne kóvályogna fent.
Egész délután 4 óráig csend van, csupán a tengerpart felől hallatszik néha erősebb ágyúzás. Délután 4 órakor hirtelen hatalmas reccsenés hallatszik be hozzánk a rókalyukba. A poszt, ki kint áll, azt mondja, a digó a ¤363-ra macskát lőtt. Kimegyünk, s tényleg, az óriási sok füst még most is ott terjeng. A bakák egy része nem akarja hinni a dolgot, s azt mondják, nem jól látta a poszt, hogy macska volt, mert a digó ilyen nagy távolságra nem tud macskázni, hisz mióta fent vagyunk még nem macskázott. (Sőt, állítólag tavaly november óta.)
Épp a múltkor vitatkoztam erről korp. Szikorával, hogy ez a távolság nem nagy a macskának, s ha akarna a digó, bírna bennünket macskázni, de ő megmaradt amellett, hogy ha bírna, macskázna is. Sajnos nekem lett igazam, mert alkalmunk van bebizonyosodni, hogy igenis bír macskázni. Csakhamar újabb macska reccsen a ¤363-on s a légnyomás nálunk is erősen érezhető, sőt néhány perc múlva a mi baons kmdónk is kap a ¤378-on egy hatalmas macskát, majd a tőlünk 80–100 lépésre levő 6. komp. kmdó dolinája is.
Az olasz nehéztüzérség is megkezdi a tüzet, s óriási tűz zúdul ameddig csak ellátunk az első stelungra, de különösen a ¤378 és ¤636-ra és a 100 méteresre. A komp. kmdó környékét 15-ös és 21-es gránátokkal vereti a digó, s az épülőfélben levő stelungba vezető futóárkot több volltreffer éri, s a komp. kmdó kaverna déli szájánál kb. 4 méter hosszúságban leomlik a stelung mellvédje egy 15-ös treffer következtében. A II. schwarm emberei, s a sturmosok a komp. kmdó kavernába húzódnak, kivéve zugsf. Tornyait, ki makacsul kitart gyenge kis unterstandjában. Közbe a digó folytatja a macskázást, s 5 órakor azt hisszük, hogy rögtön ránk szakad a rókalyuk, akkora a légnyomás. Egy hatalmas macska alig 20 lépésre tőlünk balra, a stelung mögé levág. Alig 5 perc múlva egy másik is jön, szakadozottan óriásit reccsen „r-r-r-r-eccs!”. Ez talán még közelebb jött, mint az előbbi. A kövek ugyancsak zúdulnak be a futóárokba. No, még csak ez hiányzott. Ettől féltem San Martinónál is legjobban, s most itt is elkezdi a digó a macskázást. Hej, ha egy a mi kis kuripintyónkra esik...! Hej, de jobb erre nem is gondolni! Aggódva figyeljük az újabb macskák explodálását. Jönnek is azok szép sorjában, hogy a fene enné meg a feltalálóját. (Pedig magyar ember volt.) Pláne már egész jól sikerült lágékat ereget belőle a digó. S az egyik irtózatos detonáció még el se múlt, már itt a másik. No, de vigasztalódhatunk, ha ugyan ez vigasztalásra szolgál. Nem csak mi kapunk a macskákból, hanem a komp. kmdó kaverna környéke is, s azonkívül a hinderniszt macskázza előttünk a digó, s már hatalmas utcák vannak benne. Még talán a III. schwarm rókalyuk környéke van a legnagyobb nyugalomban az egész tájon, mert különösen a ¤378 rettenetes tűz alatt áll. A sok olasz repülőgép még mindig egymást éri.
Délután 6 óra tájban egész jól látni a rókalyuk ablakából, amint az egyik nagyszámú röpcédulát hajigál le a Hilfsplatz körül. Hozzánk nem hoz belőle a szél, pedig szeretném megtudni mi van benne. Szikora azt mondja nyilván offenzívát jelent be a digó. Az lehet, ez az óriási ágyúzás és macskázás körülbelül arra vall, bár az is lehet, hogy itt csak félre akar bennünket vezetni a digó, s valahol másutt kezd offenzívát, hisz az Isonzó fronton már eleget támadott.
½ 8 fele szűnni kezd az ágyúzás, a macskázás még ½ 7-kor megszűnt. 8 órától kezdve nálunk az ágyúzás is teljesen megszűnik. ½ 8-tól kezdve ellenben tőlünk balra kezdődik a hacacáré Hudi Log és Jamiano közt. Itt most a mieink hatalmasan veretik a digókat egész 9 óráig. Szinte lángolni látszik a rengeteg explodálástól ez az egész darab. Arra a megállapodásra jutunk, hogy itt próbált a digó valamit, s félrevezetés céljából veretett csak minket, mert íme nálunk óriási csend van.
9 óra után előttünk balról, a 6. század feldwachéjától, a stelung elől a 9-es luftos minenwerfer kezdi lőni a digók előretolt állását. Nevetséges valami a hatalmas olasz macskákra ilyen kis vacakságokkal felelni.
½ 10 felé a digók ismét óriási lármával vannak, egy ízben egy hatalmas erélyes hang kiabál torkaszakadtából digóul (nyilván valami tiszt), s oly élesen hallatszik, mintha alig 50 lépésnyiről jönne előlünk. Nem tudhatván, nem akarnak-e valamit a délutáni nagy ágyútűz után a digók, s nem gyülekeznek-e előttünk, megkérem a geschützösöket, hogy mivel nekünk rakétáznunk a kint levő feldwachék miatt nem lehet, lőjenek a digó előretolt álláshoz egy rakétát. A geschütz rakéta gyönyörűen sikerül, s egy szempillantás alatt a digók közé érvén már nincs idejük elfödni magukat, valami 50 digó szalad le a rakéta láttára az előretolt stelung mögötti dolinába. Újra az előretolt stelungjuknál mesterkedtek tehát a digók, talán a még megmaradt hinderniszüket akarják az éjszaka elhordani? Annyi bizonyos, törik valamiben a fejüket, mert egész éjszaka óriási zaj, lárma, autó és kocsizörgés van náluk. 10 óra után a digó ismét veretni kezd, de csak suttyogóval, s kb. éjfélig veri lassú tempóban a stelungot azután elcsendesedik, ellenben a hátsó terepet egész éjjel veri a digó nehezebb gránátokkal is, mégpedig meglehetős erősen.
A szakács azt mondja, hogy a digó gépek által leszórt röpcédulákban az állt, hogy adjuk meg magunkat, mert nem marad élő ember közöttünk, olyan offenzívát kezd. No, majd elválik igaz lesz-e, vagy ez is csak ugrasztás. Adja az Isten, hogy csak ugrasztás legyen.
Következő rész: „No, emberek, megkezdődött a 10. isonzói csata”
Összes rész: Kókay László harctéri naplói
