Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét a szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amelyeket továbbítunk a szerző részére.
Milyenek is ezek a Fischamendben készült képsorozaton feltűnő repülőgépek? Álljon itt néhány történeti és műszaki adat a gyártásukkal kapcsolatban.
Egy Lohner a hangárok előtt
Mivel több képen olvashatóak a gépek lajstromszámai, így azok alapján beazonosíthattuk a repülőgépeket. Ezek az alábbiak:
73.06
Lohner B. I (Fd) Umbau (azaz átépítés) Dm 90 motorral, (Daimler 90 LE)
74.34 és 74.38
Lohner B. II (Fd) Umbau H 85 motorral, (Hiero 85 LE)
Ezek a fischamendi repülőgépgyárban készültek 1915-ben és 1916-ban.
14.53
Lohner B. III (U) Dm 100 motorral, (Daimler 100 LE)
Ez az albertfalvai UFAG gyárban (Ungarische Flugzeugfabrik A.G.) készült 1915-ben.
(Az adatok Erwin Hauke-Walter Schroeder-Bernhard Tötschinger: Die Flugzeuge der k.u.k. Luftfahrtruppe und Seeflieger 1914-1918. c. kötete alapján kerültek maghatározásra.)
Lohner B. I (Fd) – 73-as sorozat
A Lohnerwerke GmbH (Wien-Florisdorf) első katonai repülőgépeinek alapját az 1910-ben Hans Umlauff von Frankwell katonatiszt és diplomás mérnök tervei alapján készült Pfeilflieger (Nyílrepülő) képezte. Az első ilyen sorozatban gyártott típus a Lohner B. I-es volt 11-es sorozatszámmal, 31 példány készült belőle (11.01-31) és mindegyiket „B” betűvel kezdődő névvel is ellátták. Az osztrák-magyar csapatok mozgósításakor, 1914. július 25-én a hadsereg rendelkezésére álló 39 repülőgépből 30 Lohner B. I típusú volt – igaz, 11 raktárban vagy szerelés alatt –, így nyilvánvalóan az első harci bevetések jelentős részét is ezekkel a gépekkel repülték.
Amikor 1915 közepén a típust visszavonták a frontról, 16 került Fischamendbe a repülőgépüzembe (pontos nevén K.u.K. Fliegerarsenal Fligzeugwerk Fischamend) átalakítás céljából. A gépeket kétkormányosra alakították, a géptörzs átszabása mellett pedig a Karl Saliger mérnökhadnagy – aki a Fliegerarsenalban dolgozott – által tervezett erősebb szárnycellákkal is ellátták őket. Az újratervezett és átépített Lohner B. I-es oktatógépek alkották a 73-as sorozatot. 1915 decemberében az üzem elkezdett 20 új Lohner B. I (Fd) gépet is építeni a következő sorozatszámokkal: 73.13-14, 73.16-24, 73.26-34.
(A hiányzó számok az átalakított gépek sorozatszámai, amelyek megegyeznek az eredeti Lohner számozással, pl. 11.10-esből lett a 73.10-es)
Lohner B. I. átépítése a szerelőműhelyben (73.06-os lajstromszámú gép)
Amikor 1916 októberében a gyártás a végéhez ért, a sorozat 73.01-36 számozása kompletté vált. A gépeket 90 vagy 100 LE-s Daimler motorral látták el és kiképző alakulatoknál szolgáltak – a Flek 1-6 és 13-nál (Flek = Fliegerersatzkompagnie, azaz repülőpótszázad), valamint a Schulkompagnie ( = tanulószázad) 1 és 2-nél. 1917. július 1-jén még 20 példány volt szolgálatban a kiképző egységeknél.
motor: Daimler 90 LE
személyzet: kettő, egy pilóta és egy megfigyelő
hossz: 8,60 m
magasság: 3,40 m
szárny fesztáv: 13,40 m
önsúly: 630 kg
teljes terheléssel: 970 kg
maximális sebesség: 115 km/h
emelkedési képesség: 1,4 m/s
Lohner B. II (Fd) – 74-es sorozat
A hegyvidéki hadműveletek igényei nyomán a hadvezetés a Lohner B könnyített verzióját rendelte meg a Lohnerwerkétől, amely a Lohner C típus vagy Gebirgsflieger (hegyi repülő) nevet viselte és az új, 85 LE-s Hiero motort kapta, amely 51 kg-mal volt könnyebb, mint a 90 LE-s Daimler, emellett némi szerkezeti átalakítást is végeztek a típuson. Az eredetileg C-1-25 számozású gépeket 1915 februárjában Lohner B. II 12.01-15 típusjelzéssel, illetve számozással látták el. A típust 1915 májusában vonták ki a frontszolgálatból és Fischamendben új szárnyakkal látták el őket, valamint további módosításokat is végrehajtottak rajtuk.
Egy fiatal pilóta és gépe, a háttérben egy Lohner B. II (74.34).
1916 elején a fischamendi üzem 46 új Lohner B. II oktatógép gyártásába fogott, ez kapta a 74-es sorozatszámot, az utolsó példányt csak 1917 márciusában adták át. (1916. januártól októberig 32, novemberben 4, decemberben 3, 1917. januártól márciusig havi 2-2 példányt adtak át.) További hét darab Lohner-gyártású B. II-est alakítottak át, így a sorozat gépeit 74.01-53 számmal látták el és 85 LE-s Hiero motort kaptak. A Flek 1-7, 12-13 valamint a Schulkompagnie 13-nál repülték mint kiképző gépet. 1917. július 1-jén 45 B. II (Fd) állt a kiképző parancsnokság alárendeltségében és 1918 közepén is még legalább 15 volt szolgálatban.
motor: Hiero 85 LE
személyzet: kettő, egy pilóta és egy megfigyelő
hossz: 8,30 m
magasság: 3,20 m
szárny fesztáv: 13,00 m
önsúly: 530 kg
teljes terheléssel: 920 kg
maximális sebesség: 125 km/h
emelkedési képesség: 2,4 m/s
Lohner B. II. típusú repülőgépek a hangár előtt (74.38-as gép a kép jobb oldalán)
Lohner B. III (U) – 14-es sorozat
A típus bemutatása előtt szükséges néhány szót ejteni a közvetlen elődről, a 13-as sorozatú Lohner B. III-asról. A Lohner D-típusú Pfeilfliegerből 1913. május 7-én rendelt a Fliegerarsenal hat darabot, a szerződés június 25-én került aláírásra. A gyár augusztus 25. és szeptember 11. között átadta a hat példányt, amelyek mindegyikét „D” betűvel kezdődő névvel látták el. A pályafutásuk azonban nem sikerült túl hosszúra, mivel 1913 nyarán 11 motorproblémából fakadó kényszerleszállást követően a Fliegerarsenal a gépek szétszereléséről döntött és a fischamendi raktárakba kerültek a gondok orvoslásáig. 1913 decemberében újra előkerült a típus és némi módosítást követően 1914. február 1-jén öt repülőképes gépről tett jelentést a gyár, az újabb terhelési tesztek azonban ismét szárnyproblémákat mutatott. Mivel az újabb módosításokkal csak 1914 késő őszére végeztek volna, a munkákat törölték és négy gépet a Flek 1 állományában a frontra küldtek miután a hátországi repülőparkban kicserélték a szárnyrögzítéseket és a merevítő csatlakozásait. Két repülőgép gyors elvesztését követően azonban a maradék négy gépet visszarendelték, a 13.01-04 jelzéssel ellátott B. III-asokat a későbbiekben ritkán repülték, de 1915 októberében kettő még a Flek 2 állományában volt.
Egy lezuhant magyar (UFAG) Lohner B. III. (14.53)
A típus szárnyhibái miatt Knoller professzor áttervezte a gép szárnyait, a merevítést teljesen átalakította. Az új szárnyat 1914 novemberében elfogadta a Fliegerarsenal és az ezzel ellátott E-típusú Pfeilfliegerből 16 darabot rendelt a Lohnertől, 8-at pedig az albertfalvai UFAG-tól (Ungarische Flugzeugwerke AG). Előbbiek E-1-től E-16-ig tartó jelzést kaptak, amelyet 1915 februárjában 14.01-16 sorozatszámokra cseréltek. Utóbbiak előbb E-20-től E-27-ig tartó jelzést kaptak, amit felcseréltek E-51-től E-58-ig tartóra, ebből lettek a 14.51-58 sorozatszámok.
A Lohner 1915 márciusában 3, áprilisban 11, májusban pedig 2 gépet adott át, az UFAG áprilisban 2, májusban 6 gépet. A Lohner gépeiből egy-egy példányt a Flik 2-höz (Flik = Fliegerkompagnie, azaz repülőszázad) a szerb frontra, a Flik 12-höz az Isonzóra és a Flik 16-hoz Karintiába küldtek, de 100 LE-s Daimler motorral ellátott B. III-asok siralmas eredményt produkáltak. A beszámolók szerint a gyenge motorteljesítmény miatt nem lehetett géppuskával vagy bombával felszerelni, az emelkedési képessége és az akciórádiusza pedig lényegében használhatatlanná tette a hegyvidéki frontokon. Az eredmények ismeretében a 14 Lohner-példány közül sokat az üzemből egyenesen a kiképző alakulatokhoz küldtek, a Flek 1-5 és 7-hez, amelyeket a frontot megjárt példányok is követtek. 1915 októberére öt Lohner-gyártotta B. III-as volt még a kiképző alakulatok állományában, a tervet, hogy átalakítsák őket kétkormányosra, elvetették. 1917 júliusában négy még aktív volt közülük. Az UFAG által gyártott példányok is hasonló sorsra jutottak, a 14.51-től 14.58-ig számozott gépek a Flek 1-3, 5, 7 és 9-nél szolgáltak. A 14.58-ast a Flik 16-nál szolgált az olasz fronton, mint kiképző gép 1916. május-júniusban. A másodfokú kiképzéssel foglalkozó alakulatoknál két UFAG-példány egészen 1918-ig aktív maradt.
Az említett repülőgépek gyártói:
Fd - Flugzeugfabrik des K. u. k. Fliegerarsenals, Fischamend.
1913-tól gyártott repülőgépet.
Lo - Jacob Lohner & Co., Floridsdorf.
1821-ben jött létre. Hosszú és bonyolult átalakuláson ment keresztül a cég: 1851-ben L. Laurenzi & Comp. majd Laurenzi & Lohner 1868-tól Jacob Lohner & Comp néven kocsi, karosszéria és vagongyár. 1873-ban költözik Wiener-Donauregulierungból Floridsdorfba. 1918 januárjától Lohnerwerke GmbH Wien.
1909-től kezdték a léghajó- és repülőgép-gyártást.
U - (UFAG) Magyar Repülőgépgyár Rt, Budapest, Albertfalva.
Első Magyar Léghajó- és Repülőgépgyár Rt. (Budapest Váci út - mai - Hungária körút sarok) néven 1912-ben alapította a Ganz-Danubius, Weiss Manfréd és a Hitelbank. A gyár először Lohner „Nyíl” típusú kétfedeles gépeket gyártott. Később B III-as és B IV-es gépeket. A gépeket közeli reptér hiányában Rákosmezőn szerelték össze és repülték be. 1914-től UFAG néven jelenik meg.
A beazonosítható repülőgépek mellett a képek némelyikén szerepelnek névvel megjelölt személyek is. Valószínűleg fontos feladatot láthattak el az akkori repülőgépgyárban, mert több képen visszaköszönnek ugyanezek a nevek, úgymint: Sternisa, Massong, Korbuly.
Az összeszerelések ellenőrzése: Massong
A felsorolt személyeket illetően mindössze a Korbuly névnek sikerült utána kutatnom. Egy bizonyos Korbuly László az első világháborúban, mint pilóta szolgált. Előbb az orosz fronton a Flik 10-nél megfigyelőtiszt, majd a pilótakiképzését követően a román fronton a Flik 44 parancsnoka lett. A román front megszűnése után 1918 áprilisáig az olasz fronton szolgált, majd ezt követően az Aradon folyó pilótaképzésben tevékenykedett a Flik 9 parancsnokaként. A háború befejeztével a repülőpótszázadból alakuló aradi repülőosztály, majd az ebből formálódó 6. repülőosztály parancsnoka lett a Tanácsköztársaság hatalomra jutásáig, amikor is átszökött az ellenforradalmárokhoz. A Horthy-korszakban kezdetén mint repülésügyi előadó szolgált, majd 1921-ben a szegedi pilótaképzésben is részt vett.
Műhelytanácskozás: Sternisa, Massong, Korbuly
Létezett viszont egy másik Korbuly is, Korbuly János, aki szintén a repülőgép építésben jeleskedett. A Weiss Manfréd Repülőgépgyárnál az 1920-as évek második felében két fiatal főmérnököt említ a szakirodalom, Korbuly Jánost és Korbuly Lászlót. Hogy utóbbi megegyezik-e a fenti parancsnokkal és hogy melyikük ténykedett esetlegesen Fischamendben, nem sikerül kiderítenem. Minden esetre a Weiss Manfréd „WM 10 Ölyv” repülőgép típus kifejlesztésében komoly szerepet játszott Korbuly László főmérnök (ő tervezte a motort), akit 1939-ben már mint a gyár igazgatóját említi a korabeli repüléssel foglalkozó sajtó.
Az egyik légcsavaron látható egy „Asboth” felirat, ami valószínűleg Asbóth Oszkárra, a neves mérnökre, a későbbi helikopter konstruktőrre utal, aki ebben az időben, amint azt korábban is említettem, a fischamendi „Katonai Aeronautikai Intézet” egyik vezető munkatársa volt.
Az „Asboth” feliratú légcsavar
Végezetül még két kép a sorozatból, amelyek név nélküliek ugyan, de talán az Osztrák-Magyar Monarchia Fischamendben folytatott repülőgépgyártásának a meghatározó szereplőit mutatják.
Alkatrészek méretellenőrzése
Munka az irodában, a falinaptár 1916. május 31-ét mutat
