B. Sárközy Gergelyre 1915 októberének végén pártfogójának köszönhetően kikerül a menetből és leveheti a „halálruhát”. Novemberben 14 nap szabadságot is intéz magának, aminek a meghosszabbítása helyett azonban bekerül az újonnan alakult menetzászlóaljba, ahol egy rác tizedestől olyan megaláztatásban lesz része, amilyen a katonaéletében még nem érte…
Olách Ferenc fényképe egy a számtalan katonaportré közül, amit hagyományos vagy virtuális piacokon lehet találni. Nem őrizte már a képet az, akinek emlékül szánták – nem csoda, hiszen több generáció választ el bennünket a Nagy Háborútól. A kép mégis túlélte az elmúlt közel száz esztendőt. Igaz, hogy nem sokat tudunk a rajta szereplő katonáról, de megmaradt a neve, néhány adat és az arcvonásai. Még nem halt meg teljesen, mint Zilahy hőse, Kovács János…
B. Sárközy Gergelyre nehéz napok várnak a lábadozóból kikerülve. A komiszgúnya után 1915 októberében újra megkapja a „halálruhát”, s ráadásként a Kárpátokban meggyűlölt Kazay hadnagyot parancsnoknak, amikor beosztják a frontra induló következő menetzászlóaljba. Elhatározza, hogy mindent elkövet, hogy ne vigyék ki ismét a harctérre…
Az első világháborúról elsőre sokaknak a lövészárkok kígyózó végtelenje jut eszébe. A háború jelképének is tekinthető állásrendszerek kiépítésében fontos szerep hárult a műszaki katonákra. Más-más lehetőséget kínált azonban építésre a galíciai síkság, a volhíniai mocsárvilág, a karszti kőtenger vagy a Kárpátok erdős hegyoldala. Most az utóbbi helyszínre kísérjük el olvasóinkat Damó Elemér utászszázados segítségével.
B. Sárközy Gergely 1915. szeptember 6-tól a nagyváradi 4-es honvédek lábadozójába kerül, ahol igen jól múlatja az időt. Kiváló kapcsolatépítési képességének köszönhetően 10 nap helyett 5 hétig tartózkodik itt. A vége felé már azért méltatlankodik, hogy az őszi dologidőben nem mehet szabadságra… Részletes leírásából megismerhetjük, hogy is folyt az élet egy lábadozóban a háború alatt.
Kirilly Edit olvasónk, alapítványunk lelkes önkéntese ez év szeptember elején részt vett a Rózsafi János által kísért, Isonzó menti emlékúton. Élményeit az alábbi úti beszámolóban foglalta össze.
B. Sárközy Gergely 1915. augusztus 29-én jelentkezett a nagyváradi csapatkórházban, ahonnan a „szív- és belsőbajosok” elhelyezésére kijelölt kórházba irányítják. Egyelőre megúszta a hazaszökés miatti számonkérést, elkezd azonban aggódni, hogy mi van, ha tényleg beteg…
Palló József abban a szerencsés helyzetben van, hogy világháborút megjárt nagyapja még mesélt neki a fronton töltött évekről. Sorait olvasva úgy érezzük: mi is ott ülünk a vasárnapi ebéd után a családi asztalnál és hallgatjuk, ahogy Mihály nagyapa ízes nyelvezettel meséli nekünk a maga Nagy Háborúját.
B. Sárközy Gergely hat és fél hónap katonáskodás után a Doberdóról kalandosan hazaszökve 1915. augusztus 26-án találkozhatott szeretteivel, s számba vehette a gazdaságát. Családja körében a betegsége is múlni látszik, föléled azonban aggodalma a számonkérés miatt…
Az olasz-szlovén határon található Karsztvidék (a Doberdó) egyik legérdekesebb első világháborús szabadtéri múzeuma a Monfalcone település határában, az egykori olasz, illetve osztrák–magyar lövészárokrendszer területén kialakított Parco Tematico della Grande Guerra. Az alábbiakban az intézmény információs kiadványai, valamint Marco Mantininek, a múzeum egyik létrehozójának fényképei alapján mutatjuk be a Nagy Háború itteni emlékeit.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek