Az első világháborúban a lovasság mint fegyvernem elvesztette régi jelentőségét. A gyalogosított lovasok háború alatti öltözete, felszerelése a két fegyvernem különleges elegyét mutatja, a téma iránt érdeklődők számára sok érdekes részlettel szolgálva. A Facebook oldalunkról már jól ismert Csapó János gyűjteménye is tartalmaz egy ilyen katonáról készült fotót, amit most nagyító alá veszünk.
A montenegrói Sutomorén töltött nyári vakációnk során ismerőseinktől hallottuk, hogy „valamilyen romos vár” található az öböl feletti sziklán. Az alábbi rövid írás és néhány kép a hír hallatára tett felfedező utunkon fellelt emlékeket örökíti meg.
1916. május 10-én délben újabb századparancsnokot veszít az ezred az aknatölcsér körüli harcokban. Néhány órára szünet áll be, amikor az olaszok is elhordják a halottaikat, majd újra indul a támadás a környék ellen. Bedől a dekungok egy része. Hősünk és társai mindenre elszántan, kezükben kézigránáttal és szuronyos puskával várják az olaszok betörését…
„Falunk krónikájának nem azért kell fennmaradnia, mintha ott világra szóló dolgok történtek volna. Csak volt egy saját kis világunk – ami persze nem volt a „világok legjobbika” – mégis, olyan kis világ, amely számunkra az élet körforgását, a létezést, az otthont és a meghittséget jelentette.”
Nemrégiben beszámoltam a Doberdó-fennsíkon található Haláldombnál a 2. isonzói csatát követően hetekig sebesülten fekvő osztrák–magyar katonák történetéről. A mostani írás a megtalálásukat eredményező, Barakonyi Károly önkéntes tizedes vezetésével végrehajtott felderítő vállalkozás történetét mutatja be.
1916. május 10-én napközben is folytatódik a mindennapossá vált olasz tüzérségi és gyalogsági támadás a robbantott aknatölcsér és a környező terület ellen. Temesvári 61-esek érkeznek a megfogyatkozott szegedi 46-os védők segítségére. Hősünk és társai élete állandóan veszélyben forog. Sorra dőlnek ki mellőle a társai, s ezúttal ő is könnyebb sebesülést szerez…
Kilencvenkilenc évvel ezelőtt ezekben a napokban a 20. honvéd gyaloghadosztály ezredei súlyos harcokban vettek részt a Monarchia északkeleti szegletében, Rohatyn térségében. A honvédeknek drámai első csatájukban a túlerőben levő orosz csapatok mellett számos egyéb nehézséggel is szembe kellett nézniük…
1916. május 10-én minden korábbinál hevesebb összecsapás kezdődik a robbantott aknatölcsérnél, amely az olaszok meg-megújuló támadásai közben sorra nyeli el a szegedi 46-os szakaszokat. Hősünk alig győzi feszegetni a kézigránátos ládákat és adogatni a tölcsér felé a Lakosokat… Újabb harcedzett századparancsnokot veszítenek, akinek a helyét egy gyáva, de annál arrogánsabb tiszt veszi át.
Kajon Árpád azon szenvedélyes gyűjtők közé tartozik, akik igyekeznek kincseiket alaposabban megismerni és más érdeklődőkkel is megismertetni. A világháborús fotók kapcsán így nemcsak az osztrák-magyar haderő felépítésével, hanem az egyenruhákkal és a kitüntetésekkel is közelebbi kapcsolatba került. Sőt, a számítógépes technika segítségével színes képeket varázsol az eredeti fekete-fehérekből…
A minap, egy antikváriumban nézelődve megakadt a szemem egy kisméretű, vékonyka kiadványon, amelynek a címe Vitéz Kókay István dalai. Igazából a rajta szereplő „vitéz … dalai” szókapcsolat volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsivá tett, hogy miről énekelhet egy vitéz, egy háborút megjárt katona és ki is lehetett ő valójában?
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek