A Bács-Kiskun megyei Tass első világháborús emlékeit kutatom. Tősgyökeres tassiként természetesen elsőként a családi hagyományokat, történeteket, tárgyi emlékeket gyűjtöm össze. Szerencsére maradt egy-két érdekes családi dokumentum, ami nemcsak annak köszönhető, hogy a felmenőim gondosan megőrizték a leveleket, fényképeket, hanem annak is, hogy nagyapám, néhai Horváth Lajos főjegyző egyike volt a falu történetét kutatóknak.
A településről főként a 38-as közös gyalogezredbe (Mollináry-bakák), valamint a budapesti 1-es honvédekhez soroztak. Az 1912-es véderőtörvény miatt létrejött négy új honvédezred – a 29-32 sorszámúak – alapjait részben a már meglévő ezredekből állították össze, ezért a kétéves szolgálatukat békeidőben az 1-eseknél letöltő tassiak nevét a háborúban általában a 29-esek között találjuk.
Így alakult a sorsa dédnagymamám, az 1966-ban elhunyt Katona Zsófia egyik testvérének, Katona Józsefnek is. Dédanyámat már nem ismerhettem, de tudom, hogy három fivéréből ketten (József és Pál) elestek a Nagy Háborúban, Sándor épségben visszatért. Katona Zsófia mindkét elesett fivére emlékét – és a néhány megmaradt fényképet róluk – szeretettel őrizte. A három Katona-fiú bekeretezett fényképe nővérük haláláig a hálószobája falán lógott.
A három Katona testvér, balról jobbra: József, Sándor és Pál
Katona József a Nagy Háborúban 29-es bakaként szolgált. Szerbiában, a Drina melletti harcokban sebesült meg, az ezred emlékkönyve /Wodlutschka Károly-Freissberger Gyula: A 29. honvéd gyalogezred története. Budapest, 1928/ közli nevét a veszteséglistán. Sebesülése után visszakerült a faluba. Ekkor történt vele az a tanulságos beszélgetése egy felmentett gazdával, melyet unokaöccse, Horváth Lajos jegyzett le a Tass község története című művében:
„– No, Józsi, hát hazagyütté?
– Haza, bátyám.
– Jó is van öcsém, tisztösségös embör iparkodik onnan minéelébb mögszabadúni.
– Hát bátyám nem katona? – Nevetve kapta meg rá a választ.
– Szögény embör fiának való a, Józsi.
El lehet képzelni, hogy mit érzett a sebesült honvéd ennek a dölyfös és ostoba beszédnek a hallatára.”
Katona József később az orosz fronton fogságba esett, majd eltűnt. 1923-ban nyilvánították holttá. Felesége később újra férjhez ment, de élete végéig tartotta a kapcsolatot volt férje családjával.
Katona Pál Didóvárnál, a San folyó melletti harcokban esett el – egyes források szerint – 1915 március 15-én.
Az alábbi képet még a békeidőben, 1909-ben, Katona József két éves szolgálata emlékére vélhetően a Ferenc József laktanyában készítették, az ezred 13. századáról. Az emlékkönyv egyik fotóján teljesen hasonló épületrészletek láthatók, de a blog egy másik bejegyzésén (Kiképzésen Makláry Zoltánnal) szereplő csoportképet lehet, hogy pontosan ugyanott készítették, ahol Katona Józsefét. Féltucatnyi hasonló csoportképet ismerek az 1-es honvédekről a faluból, de ennek különlegessége, hogy a képen szereplő 73 személy háromnegyed részének nevét, az íráskép alapján vélhetően Katona Zsófia – testvére útmutatásával – még akkor ráírta a hátlapra. Hitelességét növeli, hogy a nem ismerős arcok helyét kihagyták, a leszerelt katona egyes bajtársainak csak a vezetéknevére emlékezett. Könnyen lehet, hogy tévedett, vagy csak körülbelül jelölte a személy helyét, mert Katona József ezen a csoportképen a róla fennmaradt többi fényképe alapján nem a jelzett helyen lévő, hanem inkább a legfelső sor balról első honvédjára hasonlít. Sajnos egy-két név a fénykép egy későbbi körülvágása miatt csak töredékesen maradt meg, ezek nincsenek az alábbi felsorolásban.
Nagyításhoz kattintson a képre! Még nagyobb mérethez ide!
Az Arcanum adatbázisban történt felületes kutatás után egy-két ritkább név a 29-esek között kerül elő.
A nevek abc szerint:
Balog (Balogh?) János őrvezető
Baranyi József tizedes
Bádel Tamás
Bálint György oktató
Blaskó ?
Borbély György
Bóka János oktató
Brülklik (Brüklik?; Brücklick?)?
Csernovszki Gyula
Csikesz Pál
Deák József dobos
Decsi András oktató
Drekszler (Drexler?)
Fábián József
Filger (Figler) Béla
Földvárszki (?)
Fráter (?)
Fürst Jenő
Gabai János
Gründer Antal
Gründer Ferencz
Hász (Haas?) János
Hoffer Antal
Horváth Károly
Jankutra (Jankura) Rezső (fő?)hadnagy
Lehet, hogy a Makláry Zoltános képen is ő van?
K. Kis Kálmán őrvezető
Katona József
Kimel (Kimmel?) István őrmester
Klénár József oktató
Knódel Tamás
Szinte bizonyosan a Wodlutschka-Freissberger könyv 152. oldalán közölt veszteséglistán szereplő hartai honvédről van szó, akit 1927-ben nyilvánítottak holttá. Az eljárásról az újságban a következő olvasható: „(…) bevonulásának időpontja: 1914 augusztus 6, az a csapattest, amelyhez az ismert adatok szerint eredetileg beosztották: a m. kir. 29. h. gyalogezred, II. század, az a csapattest, amelynél utoljára teljesített szolgálatot: ugyanaz, katonai rangfokozata: honvéd, utolsó tábori postaszáma: 84, az a hadiesemény, mely közben nyoma veszett: az 1914 évi szerbiai visszavonulás alkalmával sebesülten hadifogságba esett és azóta eltűnt, eltűnésére vonatkozó egyéb adatok nincsenek.”
Kmetyi (Kmety? Kmetty?) Mihály
Kovács István
Kőnig Antal
Laki János
Lehoczki Henrik
A Wodlutschka-Freissberger könyv 152. oldala talán az ő nevét közli?
Lehoczki János
Maráts Hugó Viktor
Májer István
Mervald (Merwald?)?
Molnár János
Nagy József
Pintér János
Póni János
Potangó Gábor
Rédli (?)
Sómensein (Sonnenschein?) József
Soós ?
Soós József szakaszvezető
Stál (Stahl?) Pál
Sulyok József oktató
Szabados ?
Szokola (Szokolai?)
Szőke Iván szakács
Szűcs János kürtös
Valkai Pál
Ő tassi, mert ugyanennek a csoportképnek egy másik példánya előkerült a nevével a hátlapján.
Veijzer (Weiser?) Ármin
Veinberger (Weinberger?) József
Zsigmondi János
És végül a cirkalmas írás: Katona József 1909-be szolgált a 13-dik századnál
A nevek egy részét valószínűleg fonetikusan írták le, ezért többféle változat lehetséges. A parancsnoknak, Jankura Rezsőnek a pályafutása viszonylag jól követhető a korabeli sajtóban: 1907 nyarán nevezték ki hadnaggyá, 11-ben főhadnaggyá a budapesti 1-es honvédekhez. 1915-ben már századosként hadbiztos, majd különféle kitüntetéseket kapott.
Ha valaki felmenőjét keresné, a fotó és hátlapjának kiváló minőségben kinagyítható képe letölthető a Tass múltja honlapról.
A poszt szerzője Dr. Horváth Attila, történész
